Korea az i. sz. 1—10. század között hídként kapcsolta össze távol-kelet nagy kultúráit: közvetítette Kína kultúráját és művészetét, a buddhizmus művészetet Japán felé miközben maga is sokat merített belőle. A 10. századtól uralkodó Korja-dinasztia korának leghíresebb tárgyai a zöldeskék mázú ún. szeladon kerámiák, amelyek változatos díszítőeljárásokkal készültek.

A Dzsoszan-kor (1392-1910) művészetében fontos választóvonalat jelentett a japánok támadó háborúja (1592-98). Egyfelől szorosabbra vonódtak Korea és Japán művészetének kapcsolatai (pl. koreai fazekasok, fafaragók és ácsok kerültek Japánba), másfelől a koreai művészet önálló műfajai is kibontakoztak A minőségileg hanyatló puncsang kerámiákat felváltotta a fehér porcelánok és kék-fehér porcelánok előállítása. E korszakra esik a koreai realista festészeti stílus kibontakozása. A dzsoszan-kori művészeti ágak közül a festészet területén a leglátványosabb a változás. A kor első felét korai (1392-1550) és középső korszakra (1500-1700), a kor második felét kései (1700-1850) és lezáró korszakra (1850-1910) osztják.

A festészethez szorosan kapcsolódik társművészeti ágként a kalligráfia, az írásművészet. Számos kalligráfiai stílus (pl. kínai kalligráfia, koreai betűírásmód, a Korja-kor (918-1392) előtti kalligráfia, a Korja-kori kalligráfia, a Dzsoszan-kori (1392-1910) kalligráfia) élt egymás mellett.

Az előkelők lakóház épületegyüttesein belül elkülönültek a férfi- és a női lakrészek. A férfi lakószobában az alacsony íróasztalt minden irányból jól hozzáférhetően helyezték el. Közelében a gyékénnyel takart padlón volt a bélelt ülőmatrac a hozzá tartozó hát- és kartámaszokkal és néhány ülőalátéttel a vendégek számára. Kézközelben volt elhelyezve az írószer – tus- és ecsettartó ládikó és állvány. Az íróasztal közelében állt a háromlábú réz parázstartály és pipatartó. A szoba világítását az állványra helyezett olajmécses adta, amelynek állványzata gyakran igényes megmunkálású készítmény volt, denevér- vagy pillangó alakú díszítménnyel. Az íráshoz használt kellékek fából, kerámiából, márványból, zsírkőből készültek, s olykor művészi értékű, egyedi darabok voltak. Vendégek kínálásakor nem hiányozhatott a nemes mívű kis asztalka a pálinkás csészékkel és tányérkákkal. Vendégeit a ház ura verssel vagy kalligráfiával tisztelte meg, s volt amikor a falra vagy állványra tekercsképet függesztett vagy kalligráfiát, tájképet ábrázoló ellenzőt állított a szoba hátterébe. A férfi lakószobában elhelyezett tekercsképek gyakori témája a tigrisábrázolás, amely a férfiasság szimbóluma Koreában. 

A férfi lakószoba, a 'Száráng Báng' jellegzetes bútorai a Dzsoszan-korban, 19. század

A férfi és női lakosztályok igényes berendezését a koreai bútorok jelentették, amelyek formailag és díszítésükben jelentősen különböznek a kínai és a japán bútoroktól. Korea-szerte mintegy harminc fafajtát használtak bútorkészítésre. A legismertebbek közé tartozott a szilfa, diófa, tölgyfa, körtefa, bambusz, fenyőfa, datolya-szilvafa, vörösberkenye, páfrányfenyő (gingko). A bútorok jellegzetesen illeszkedtek a koreai konfuciánus írástudók életformájához: a célszerűséget és a visszafogott szépséget szolgálták. A férfi lakószoba (száráng-báng) jellegzetes bútorai voltak az írószertartó ládikók és az alacsony többfiókos íróasztalok, a többpolcos könyves állványok, amelyeket gyakran a melegkőfűtéses (ondol) padlón helyeztek el. Alacsonyságukkal a földönülő (szék nélküli) kultúra követelményeinek tettek eleget. Az egyszemélyes asztalkák és a kisméretű kiegészítő fiókos ládikók, szekrénykék könnyen mozgathatóak voltak, némelyiket a nagyobb bútorokra állították. A nagyobb bútorok lábát két oldalról talpléccel látták el. Az olajpapírral borított padló tisztaságára gondosan ügyeltek és a lakóhelyiségekbe mindig lábbeli nélkül tartózkodtak. A bútorok díszítésére gyakran használtak kagylóhéj belső felületéből nyert gyöngyházat, a kifejlett ökör szarvából előállított szarut vagy teknőc páncélját. Kedvelték a fehér- vagy sárgaréz lemezekből, esetleg kovácsoltvas veretekkel díszített bútorokat.  

ŐSKŐKOR (i.e. 300.000 -10.000 -5.000) Őskőkori lelőhelyek: Szakdzáng-ni-, Gulpho-ri-, Dzangok-ni lelőhelyek

ÚJKŐKOR (i.e. 5.000 - i.e.1.000) Újkőkori lelőhelyek: Dongszám-dong I-, II-, III kultúra; Ámszá-dong-i lelőhely

KARCOLT VONALDÍSZÍTMÉNYES FAZEKASKÉSZÍTMÉNYEK KULTÚRÁJA

BRONZKOR (i.e. 800 - i.e. 400)

DÍSZÍTETLEN AGYAGEDÉNYEK KULTÚRÁJA Dolmenek; kő urnák; kő tőrök

BRONZ TŐRÖK KULTÚRÁJA

KORA VASKOR (i.e. 300 - i.e.200); kínai parancsnokságok a Koreai-félszigeten: a Nángnáng (Lelang) kolónia i.e. 108-i.sz. 313

A DÉLI HÁROM HÁN ÁLLAM: MÁHÁN, DZSINHÁN, BJANHÁN (0 - i.sz.200)

A KIMHE KULTÚRA – Kimhe fazekaskészítmények

A HÁROM KIRÁLYSÁG (SZÁM GUK) KORA

Ó-SILLÁ DINASZTIA i.e. 57-i.sz. 668; KOGURJA DINASZTIA i.e. 37-i.sz. 668; PEKDZÉ DINASZTIA i.e.18-i.sz. 660 A GÁJÁ FÖDERÁCIÓ PEKDZÉ ÉS SILLÁ KÖZÖTT i.sz. 42-562

EGYESÜLT-SILLÁ DINASZTIA KORA 668-935 BÁLHE ÁLLAM fennállása 699-926

KORJA-DINASZTIA KORA (918-1392) Mongol invázió 1231-39; A Korja Tripitaka fadúcainak első megjelenése 1010, és ismételt vésése 1237-1251; az első fémbetűs nyomtatás 1234-ben

DZSOSZAN-DINASZTIA KORA (1392-1910) a királyi székhely 1394-től Seoul 1592—98 Hidejoshi inváziója Korea ellen; 1627-1636 Mandzsu invázió

1897 Az állam neve: Dehán 1910-1945 Japán annektálja Koreát 1945 Koreai Köztársaság megalakulása 1950-1953 Korei háború