KOREAI KERÁMIAMŰVESSÉG

A koreai iparművészeti ágak közül kiemelkedik a kerámiaművesség, amely a prehisztorikus kor fazekas készítményeitől kezdve meghatározó szerepet töltött be a koreai kézművesség történetében. Szép darabjai fellelhetők a Három Állam-kori agyagedények között, a díszítményes tetőcserepek, burkoló csempék között éppúgy, mint a Korja-kori szürkészöld mázas szeladonkészítmények, a Dzsoszan-kori puncsang kerámiák és a fehér- és kék-fehér porcelánkészítmények között.

A Koreai kerámiát a mesterkéletlen forma, a tiszta színek, a spontán díszítmények jellemzik. Fejlődésére az ősi dél-kínai fazekasság hatott a fazekas technikák alkalmazásában, így pl. a redukciós égetési eljárás, a repesztett máz technikája, a szeladonmáz alkalmazásában. Proto szeladon tárgyak először 993-ból ismertek, s a technika és a 12. század első felében érte el kifinomultsága csúcsát. A 12. század közepe táján a fazekasmesterek kidolgozták a berakásos díszítőeljárást (Korja-szeladon), megelőzve Kínában való elterjedését. Kezdetben a díszítmények egyszerű növényi minták voltak, majd a 13. század végére mind összetettebbé váltak. A félsziget délnyugati részén készítették őket, kb. 1250 ºC fokon égették ki őket. A 14. században a szeladonmázas készítmények előállítása sorvadásnak indult, s feledésbe mentek a finom tónusú mázak, a kékeszöld színű fénylő árnyalatok, a ’jégmadár színűnek’ nevezett szeladonmáz. A berakásos díszítőtechnikán kívül alkalmaztak még karcolt-, vésett-domborműves-, áttört díszítőtechnikákat; máz alatti- és máz feletti vasoxidos festékkel festett díszítményeket, máz alatti rézvörös festést és arany kontúrfestéssel készített berakásos díszítéseket vagy máz alatti fehér- és fekete agyagpép rátétes sávdíszítményeket.

A Dzsoszan-kori kerámiaművesség jellegzetes típusát alkották a puncsang kerámiák, amelyeknek máza szintén vastartalmú volt mint a szeladonoké. A 14. század közepe és a 16. század között készültek. A 15. század első felében Szé Dzong király uralkodása idején változatos típusai készültek országszerte. A Korja-kori formák mellett újabbak is megjelentek, amelyeken a Dzsoszan-kor konfuciánus ízlésvilága is megmutatkozott. Jellegzetes puncsang díszítőtechnikák voltak: a berakásos díszítőeljárás, a nyomott mintás- és sgraffito díszítőeljárás; a vasoxidos festékkel festett, fekete díszítményes puncsang kerámiák, amelyek a 15. század második fele és a 16. század első fele között Kongdzsu környékén terjedtek el. A teaiváshoz használt puncsang kerámiák igen kedveltek voltak a japán teaivók körében.

A porcelán előállítása, amellyel már a Korja-korban is próbálkoztak, a Dzsoszan-korban, a 17. század második felében vált kiváló minőségűvé. Az előállított porcelán nagy része díszítetlen fehér porcelán volt. Égetési hőfokuk 1300—1350 ºC körül volt. A kék-fehér porcelán készítésének ideje máig bizonytalan. A történelmi feljegyzések már utalnak a Korja-kor végén történő készítésére. Ismeretes, hogy Szé Dzong király uralkodása idején (1418-1450) nagyobb mennyiségű kék-fehér porcelán érkezett Kínából Koreába. Ekkortájt a Ming-kori Kínából importálták még a közel-keleti eredetű kobaltkék festéket is. Majd Szé Dzo király uralkodása idején (1455-1468) a kángdzsini Szuncsan vidékén bányászott kobaltfestéket használták a kék-fehér porcelánok festéséhez. Készültek porcelánok berakásos díszítéssel, vasoxid festéssel és rézvörös festéssel (pekdzá donghwá). Mindennapi használatra gyakoriak voltak a fekete mázas kőcserép kerámiák.

Nagy Ildikó

1-3: Korja-szeladon tárgyak