GÖRÖG MŰVÉSZET (KR.E. 2. ÉVEZREDTŐL A KR.E.  1. SZÁZADIG)      Dr. Gesztelyi Tamás (Debreceni Egyetem, BTK, Klasszika-filológiai Tanszék)

1. Késő bronzkor: Kréta és Mükéné (Kr. e. 2. évezred)

A Kr. e. 12. sz. végén több ok miatt is összeomló mükénéi központok helyét sokáig nem váltotta fel új kultúra. Északról újabb görög törzsek vándoroltak be (dórok, iónok), és a megtelepedéssel új kulturális-művészeti építkezés indult meg. Ennek legszembeötlőbb megnyilvánulási formája a geometrikus díszítésű vázák. A gazdag geometrikus motívumvilágot fokozatosan váltják fel a figurális jelenetek, melyek végül háttérbe is szorítják az előbbit. Megélénkülnek a kapcsolataik a fejlett keleti kultúrákkal, új művészeti technikákat (kőfaragás, bronzöntés, ékkőmetszés) és gazdag motívumkincset (pl. keveréklények) vesznek át tőlük.

3. Archaikus kor (Kr. e. 7. sz. végétől 480-ig)

Ez az az időszak, amikor a görögség minden művészeti ágban kialakítja saját arculatát, és meghatározza azt az utat, mely az 5. sz. második felének klasszikus csúcsaihoz vezet. Az építészet érdeklődésének középpontjában a szentélyek és kultuszközpontok kiépítése áll. A kultusztárgyak elhelyezésére szolgáló templom ékszerdoboz módjára igyekszik minél tündöklőbb lenni. Így alakult ki a dór és az ión oszloprend, melyek nemcsak építészeti formáikkal, de színes domborműveikkel is igyekeztek az előbbi célt szolgálni.

A szobrászat érdeklődésének középpontjában az emberábrázolás állt: a kuroszok, a mezítelenül ábrázolt erőteljes ifjúalakok, és a korék, a szépen felöltöztetett lányalakok. Ezek vagy síremlékek – gyakran domborművek – vagy fogadalmi szobrok voltak. A szobrászat másik fontos feladata a templomok kultusz szobrainak, ill. az épület domborműveinek (metópék, frízek, oromcsoportok) az elkészítése volt. A legtermékenyebb művészeti ág a vázafestészet volt, mely ekkor élte virágkorát. Két technika váltotta egymást a 6. sz. második felében: előbb a feketealakos, majd a helyébe lépő vörösalakos.

4. Korai klasszikus művészet: a szigorú stílus (Kr. e. 480 – 455)

A 480-as években a görög szobrászatban kialakult egy rendkívül fontos új megoldás alkalmazása, ez pedig a kontraposzt. Ez azt jelenti, hogy az egyik láb súlyt hordozó, a másik pihenő helyzetben van. Ennek következménye kihat az egész test tartására, aminek következetes alkalmazása az organikus mozgás ábrázolásához vezetett. A templomépítészetben létrejött a dór építésrend kanonikus formája (olümpiai Zeusz--templom). Ugyanennél a templomnál megvalósult szobrászati díszítésében az átgondolt, egységes képprogram alkalmazása.

5. Érett klasszikus művészet: Periklés kora (Kr. e. 455 – 430)

E rövid negyed század alatt születtek meg a görög művészet máig emlegetett leghíresebb alkotásai. A szobrászok közül Mürón a pillanat feszültségének megörökítésében volt utolérhetetlen. Pheidiasz az istenszobroknak volt képes olyan méltóságot adni, ami valóban istenivé tette őket. Polükeitosz a tökéletes emberi alak megformálásán fáradozott, és ennek arányait és elveit Kanón című művében írásba is foglalta. Eszmei alapja az ép testben ép lélek alapelve volt. Krésilasz portréban fogalmazta meg embereszményét.

A klasszikus építészet csúcspontját az akropoliszi építkezések jelentették. A Parthenón megépítésénél nemcsak monumentalitásra törekedtek, hanem a tökéletes templomforma megalkotására is. A matematikailag meghatározható arányok mellett azonban egy másik szempontot is figyelembe vettek, mégpedig ezeknek az emberi érzékszervekben kiváltott hatását. Ennek érdekében hajlandók voltak eltérni a szabályos vízszintes és függőleges tengelyek és síkok alkalmazásától (optikai korrekció). Hasonló elvet érvényesítettek a Parthenón szobrászati díszítésénél is. Az egységes képprogram megvalósítása itt is elsőrendű szempont volt: ez az istenektől a város mondai múltján keresztül a jelenkori Athénig terjedt. Mindennek szellemi és művészeti vezetője, tervezője Pheidiasz volt.

6. Késő klasszikus művészet és a klasszikus stílus felbomlása (Kr.e. 430-330)

a) A csúcspont elérése után az egyik út az új formaadási és ábrázolási elvek széleskörű alkalmazása lehetett, amit a klasszikus művészet kisugárzásának is nevezhetünk (Niké templom, Erechtheion, phigaliai Apollón templom). Ennek következménye különösen a szobrászatban szembetűnő: az illúziókeltés, a múló pillanat megörökítése mind fontosabb céllá válik. Mind fontosabb szerephez jutnak a síremlékek és a portrék.

b) A másik lehetőség az új utak keresése volt, aminek előbb utóbb be kellett következnie. Az építészetben új épülettípusok, új formák és új díszítőelemek jelentek meg: epidauroszi színház; tholosz; magánház; Mausszóleion. A szobrászatban a befelé forduló csendes érzelmek (Praxitelés), és a külvilág elé tárt szenvedélyes érzelmek (Skopas) ábrázolása mellett a küzdelmeiben megfáradt ember alakja is szerepet kapott (Lysippos).

8. Hellénisztikus művészet (Kr.e. 330-30)

A 4. sz. második felének nagy felszabadító és hódító háborúi a görög építészetet óriási feladatok elé állították: városokat (Pergamon, Priéné, Milétosz) kellett újra tervezni és újjá építeni, középületek sorát létrehozni, lakóházak egyszerűbb és fényűzőbb típusait megalkotni (Pella, Délosz). Ezek megvalósításánál a praktikus szempontok voltak a meghatározók.

A szobrászatban továbbra is fontos szerepet töltenek be a kultikus célú alkotások (pl. Pergamoni oltár), de mind nagyobb teret kapnak a világi célúak, melyek köz- vagy magánépületeket díszítettek. A sokirányú felhasználás és a hellenisztikus világ nagysága különböző stílusirányzatok kialakulásához vezetett, melyek közül a legjellegzetesebbek az aszianizmus, az atticizmus és az alexandrinizmus. Ugyancsak jellemzővé válik erre a korszakra a tematikai sokszínűség, az egyedi, a meghökkentő jelenségek iránti érdeklődés. Ez természetesen kedvez a portréművészetnek, mely nemcsak a jelen, de a múlt jelentős személyiségei iránt is érdeklődik.

Egy eddig alig követhető művészeti ág is már értékelhető emlékekkel rendelkezik, ez a festészet. Az ókori Makedónia és Alexandria területén festett sírkamrák és sírtáblák sora került elő. A másik fontos leletcsoportot a magánházak falfestményei jelentik. Ezek kedvelt témái a mitológiai jelenetek és a tájképek voltak. Ugyancsak a magánházak díszei közé tartoztak a festészethez közel álló mozaikok.

Kr. e. 2000 – 1580: középső bronzkor

Kr. e. 1580 – 1100: késői bronzkor, a krétai és mükénéi kultúra virágkora

Kr. e. 1450 k. Mükéné meghódítja Krétát

Kr. e. 12 – 10. sz. görög törzsek bevándorlása a félszigetre, a szigetekre és Kis-Ázsiába

Kr. e. 8 - 7. sz. gyarmatosítás kora

776: az olümpiai játékok számításának kezdete

754: Kümé alapítása Dél-Itáliában

621: Drakón törvényei

600 k. – 550 k.: Periandrosz türannosz Korinthoszban

594 - 593: Szolón törvényhozása Athénben

560 k. - 527: Peiszisztratosz türannosz Athénben

534: az első tragédia-előadás Athénben

508 – 507: Kleiszthenész reformjai Athénben

492 – 448: görög – perzsa háborúk

492: az első perzsa támadás

490: görög - perzsa háború: Marathóni csata

480: Thermopülai, a perzsák elpusztítják az Akropoliszt, szalamiszi csata

479: plataiai csata Boiótiában, perzsa viszavonulás

478: a déloszi szövetség megalakulása

454: a déloszi szövetség pénztára Athénbe kerül

449 – 448: Kalliasz-féle béke a déloszi szövetség és Perzsia között

443-429: Periklész sztratégosz Athénben

431-404: Peloponnészoszi háború, Athén veresége Spártától, a 30 zsarnok uralma

421: Nikiasz-féle béke

405: Spárta győzelme Aigoszpotamoinál

404 – 355: a poliszrendszer válsága

404 – 379: Spárta hegemóniája

395 – 387: korinthoszi háború Spárta ellen, Antalkidasz-féle béke

379: thébai felkelés a spártai megszállás ellen

371 – 362: Thébai hegemóniája

359 - 336: II. Philipposz makedón király

338: Chairóneiai csata: Görögország makedón fennhatóság alá kerül

336 - 323: Nagy Sándor uralkodása és hadjáratai a perzsák ellen

333: isszoszi csata Kis-Ázsiában

331: Egyiptom meghódítása és Alexandria alapítása, Gaugaméla melletti győzelem

327 - 325: Nagy Sándor indiai hadjárata

324: szúszai menyegző

323 – 280: diadochoszok kora: Nagy Sándor birodalmának felosztása

307: Démétriosz elfoglalja Athént

312 – 64: Szeleukida birodalom a Közel Keleten

305 – 30: Ptolemaioszok birodalom Egyiptomban

294 – 168: Antigonidák Makedón birodalma

250 k. – 133: Attalida királyság Pergamonban

148: Makedónia római provinciává válik

64: XIII. Antiochoszt Pompeius megfosztja trónjától

30: VII. Kleopatra halála, Egyiptom bukása