ARCHAIKUS KOR: SZOBRÁSZAT IV

1. kép: Moszkhophorosz (Borjúvivő). Kr. e. 570-560 körül. Márvány. Mag. 1,65 m. Athén, Akropolisz Múzeum

2. kép: Rampin-lovas. Kr. e. 6. sz. közepe körül. Márvány. Mag. 85 cm (a fej 29 cm). Lh. Akropolisz. Párizs, Louvre

3. kép: Arisztoklész: Arisztión sírsztéléje Attikából. Kr. e. 510. Pentelikoni márvány. Mag. 2,4 m. Athén, Nemzeti Múzeum

A borjúvivő feliratos talapzata szerint egy bizonyos Rhombosz fogadalmi ajándéka, ő viszi nyakában az áldozati borjút. Megformálása szimmetrikus, a hajábrázolása stilizált, arcán archaikus mosoly jelenik meg. A kuroszokhoz képest újdonsága, hogy szakállas és ruhát visel. A szobor a korékhoz hasonlóan festett volt, aminek nyomai a borjún még ma is látszanak. Az első ránk maradt lovasábrázolás eredetileg egy másik lovassal együtt alkotott szoborcsoportot. Talán lovasverseny győztesének fogadalmi ajándéka lehetett, mert fején tölgyfalevélből font koszorút visel. Haj- és szakállábrázolása rendkívül gazdag és dekoratív. A kissé félrehajló fej fontos változást jelez: a frontális ábrázolás törvényétől való eltávolodást. Mindkét szobor jelzi, hogy a görög művészet mind formailag, mind tematikailag kész volt az új utak keresésére.

A szobrászat fontos fealdatai közé tartozott a síremlékek készítése, melyek leggyakoribb típusa a keskeny, magas sztélé, rajta az elhunyt álló alakjával. Tartása az ifjúszobrokéhoz hasonló. A hoplitaként megjelenő Arisztión nevét a sztélé freliratáról ismerjük.