ARCHAIKUS KOR: VÁZAFESTÉSZET II

1-3. kép: Andokidész-festő, Athéna üdvözli az Olümposzon a lakomázó Héraklészt. Kr. e. 520 körül. Attikai, fekete- és vörösalakos amphora. A váza magassága 53,5 cm, a kép magassága 18,1 cm. Lh. Vulci. München, Antikensammlungen

A Kr. e. 6. sz utolsó harmadában a vázafestészetben forradalmi változás történt, a vörösalakos vázafestészet kialakulása. Ennek talán kidolgozója, de mindenesetre első alkalmazója Andokidész fazekasmester festője volt, akit ezért Andokidész- festőnek szokás nevezni. Valószínűleg Exekiasz tanítványa volt. Új megoldása az, hogy a két színt megfordította, az ábrázolt alak lett vörös színű, a háttér pedig fekete. Így a felületet jobban lehetett részletezni, melynek lehetőségével különösen az arc- és ruhaábrázolásoknál éltek. A fekete- és a vörösalakos vázafestészet közötti különbséget jól érzékelteti ez az amphora, melynek két oldalára a mester mindkét technikával megfestette ugyanazt a jelenetet. A legfeltűnőbb különbség az alakok méretében és a számában figyelhető meg. A feketealakos oldalon többen vannak, de kisebbek, míg a vörösalakosan csak a két főszereplő látszik, ők viszont alig férnek bele a jelenet keretébe. Mindez arra szolgált, hogy a felületen ne váljanak uralkodóvá a nagy fekete foltok. A fekete hátteret még tovább oldja a mindent behálózó szőlőinda. Ugyanakkor a vörös felületen lehetőség nyílik a ruhák és a fekhely gazdag díszítésének a bemutatására.