HELLENISZTIKUS KOR (KR.E. 330 - 30): ÉPÍTÉSZET III

1. kép: Dionüszosz-ház. Kr. e. 4. sz. második fel. Pella, Görögország (Makedónia). Mészkő. Alapterülete kb. 3000 négyzetméter

2. kép: Falfestmény rekonstrukció. Kr. e. 3/2. sz. Mag. 5 m. Pella, múzeum

3. kép: Nagy Sándor és Dareiosz az isszoszi csatában. Kr. e. 320 körül készült festmény mozaik másolata a Kr. e. 2. sz. elejéről Pompejiből, a Faun házából. Szélessége 5,82 m, magassága 3,13 m. Nápoly, Museo Nazionale

Pella a makedón királyság központja volt, melyet Arkhelaosz király alapított 400 körül. Palotájának festője Zeuxisz, szinházának irányítója Euripidész volt. Később Arisztotelész itt tanította az ifjú Nagy Sándort. Lakói, a jómódú makedón nemesség a hellenisztikus lakóházak kényelmes és díszes típusának kialakításával tették kellemessé életüket. A házak középpontjában egy tágas belső udvar volt, ezt oszlopsorral vették körül (perisztiliumos ház). A ház többi helyisége e köré csoportosult. A szobákat, de olykor az udvart is mozaikpadlóval fedték le. Pellából származnak a legkorábbi négy színt alkalmazó padlómozaikok. Ezeket még különböző színű kavicsokból rakták ki. Jellemzőjük a semleges háttérből előtűnő festői hatású jelenetek (párduc hátán ülő Dionüszosz, oroszlánvadászat), de egyszerűbb megoldásként fekete-fehér geometrikus motívumokat alkalmaztak.

Az egyik pellai ház feltárásánál annyi falfestmény töredék került elő, hogy abból egy falfelületszakaszt rekonstruálni lehetett. A csarnok, amelyet díszített, 7 x 7 m alapterületű volt, és a perisztiliumos udvarra nézett. A festmény egy kétszintes épület falfelületét imitálja. Az alsó szint különböző színű és mintázatú márványburkolatok alkalmazását utánozza. A két szintet stukkópárkány határolja, a fölötte lévő felületet falpillérek (pilaszterek) és korlátnak tűnő vízszintes sávok tagolják barna és világoskék mezőkre a pilaszterközöket. Az árnyalatlan színek és homogén felületek nem keltenek sem plasztikus, sem perspektívikus illúziót. Ez a pompeji első stílussal azonos. 

A mozaikkészítés a hellenizmus idején nagy fejlődésen ment keresztül. A színes köveket és üvegöntvényeket egészen apróra vágták, így festményszerű finom részleteket és színárnyalatokat tudtak elérni. A Nagy Sándor mozaik mintája egy négy színnel festett kép lehetett. A négy-szín-festési technika bevezetői és legkiválóbb alkalmazói a 4. sz.-i festők voltak. A rövidülések és a fényhatások alkalmazása – ld. a Dareiosz kocsija előtt álló ló - kiváló mesterre vall, akinek igazi tehetsége elsősorban a drámai kompozícióban és az alakok portrészerű ábrázolásában és jellemzésében mutatkozik meg. Balról Nagy Sándor fedetlen fővel ellenállhatatlanul tőr előre, Dareiosz pedig kétségbeesetten tekint az érte életét áldozó katonája felé. Az előtérben elhullott fegyverek és a hátul feltűnő fatörzs és dárdák térhatást keltenek.