KORAI KLASSZIKUS KOR:

SZIGORÚ STÍLUS (KR.E. 480-455): SZOBRÁSZAT III

AIGINA

1. kép: Az aiginai Aphaia-templom keleti homlokzatának és belső szerkezetének rekonstrukciós rajza. Kr. e. 510-480. Alapterülete: 15,5 x 30,5 m, mag. 12,4 m. Oszlopsora 6 x 12

2. kép: Az aiginai Aphaia-templom nyugati oromzatának (tümpanon) középponti jelenete. Színes rekonstrukció. Kr. e. 500-480. Paroszi márvány.

3. kép: Az aiginai Aphaia-templom keleti oromzatának haldokló harcosa. Hossza 1,85 m, magassága 64 cm. München, Glyptothek

A templomot egy Aphaia nevű helyi istenségnek emelték, akit általában Athénával azonosítanak. A templom szerkezeti rajza jól mutatja, hogy a falakat márványból, a tetőszerkezetett fagerendákból építették. A kultuszszobor a keleti tájolású cella mélyén volt elhelyezve. A nyugati oromzat domborművein megmaradt festéknyomok lehetőséget adtak a színek rekontruálására, ami merőben más hatást kelt, mint a fehér márvány felület. A csúcsdíszt hatalmas palmetta alkotja, melyet két koré fog közre. Ezek Kr.e. 500 körül készültek, míg a keleti oldal domborművei 480 körül. Mindkettő a trójai mondakörből vett csatajelenetet ábrázol, de a nyugati még a régi (archaikus) stílust tükrözi, a keleti már az új, koraklasszikusat. A nyugati oromzat középpontjában álló Athéna mozdulatlanul áll, nem avatkozik cselekvően az eseményekbe, míg a keleti orormzaton lendületes mozdulattal bátorítja a görögöket. A keleti oromzat mestere már nemcsak a harcos testébe hatoló fegyverrel tudta jelezni a haldokló embert, hanem egész testében. Jobb lábának és kezének megfeszítésében még az életért való küzdelem jut kifejezésre, azonban lehanyatló feje, a pajzs fogóján erőtlenül lógó keze és egész testének megtört vonala az elszálló élet pillanatának művészi megragadása.