ÉRETT KLASSZIKUS KOR:

PERIKLÉSZ KORA (KR.E. 455-430): ÉPÍTÉSZET:

ATHÉNI AKROPOLISZ ÉS A PARTHENÓN II

1. kép: A Parthenón nyugati oldala

2-3. kép: Kentaurok és lapithák harca. Kr. e. 447-432. Metopék a déli oldalról. Mag. 1,34 m, hossz. 1,27 m. London, British Museum

A kép abból a szögből készült, melyből a cella bejárata fölött elhelyezett - majd a cella külső falán folytatódó - fríz látható. Tetővel fedett állapotban csak az oszlopsor felől kapott megvilágítást, a jelenetek így sejtelmes félhomályba burkolóztak, kivéve ha a nap sugarai megvilágították. Itt az ünnepi menet vége látható a készülődő, rendeződő lovas ifjakkal. A fríz szokatlan elhelyezésének köszönhette megőrződését, míg a metópéknak csak nyomai maradtak a helyükön, az oromzati díszek pedig teljesen eltüntek.

A Parthenónnak nemcsak épülete, hanem a szobrászati díszítése is a Periklész-kori művészet csúcspontja volt. A kivitelezésben számos mester vett részt a görög világ minden részéből, de az elképzelés és a kompozíció a munkálatokat irányító Pheidiasz műve volt. A szobrászati díszítésből legkorábban a 92 metopé készült el, melyekből csupán a déli oldal kentaurok és lapithák harcát ábrázoló domborművei maradtak meg viszonylag ép állapotban. Itt még jól megfigyelhető, hogy mennyire különböző felfogású mesterek dolgoztak együtt. A régies stílusra jellemző a „kiterített” ábrázolásmód: az alakok a néző felé vannak fodítva; a testtartás olykor mesterkélt, pl. a kéztartás; a testfelületet éles vonalak tagolják, pl. a haj és arc között; a küzdelem feszültsége és szenvedélye van hangsúlyozva. Más esetben a testfelületek kidolgozása lágyabb, az arcvonások szelidebbek, a feszültség háttérbe szorul, de a kompozició még mindig mesterkéltnek hat. Az itt szerzett tapasztalatok alapján döntötte el Pheidiasz, hogy mely mesterekkel folytatja a fríz és az oromcsoportok elkészítését. A téma az olümpiai Zeusz-templomhoz hasonlóan itt is a perzsák, ill általában a barbárság fölött aratott győzelem jelképe.