HELLENISZTIKUS KOR (KR.E. 330 - 30):

SZOBRÁSZAT II:

PERGAMON 

1. kép: Gall vezér és feleségének öngyilkossága. Kr. e. 230 körül készült bronz eredeti római kori másolata. Mag. 2,11 m. Róma, Museo Nazionale

2. kép: Haldokló gall harcos. Kr. e. 230 körül készült bronz eredeti római kori másolata. Mag. 73 cm. Róma, Museo Capitolino

A 3. sz. végi, 2. sz-i szobrászat jellegzetes alkotásai a többalakos, körplasztikában megkomponált szoborcsoportok, melyek a vezető műhelyekben, elsősorban Pergamonban készültek. A gallok fölött aratott győzelem emlékére Pergamonban felállított szoborcsoport középpontjában a menekülő gall harcos szobra állt, aki feleségét már megölte és magát is inkább leszúrja, mintsem fogságba essen. Két oldalán egy-egy haldokló gall harcos szobra zárta le a gúla alakú kompozíciót. Az alakok bonyolult tartása, testük csavarodása egy nézetből áttekinthetetlen, ezért körbe kell járni. Az élettelenül földre hanyatló test, lefelé irányuló tekintet erős kontrasztot képez a még erőtől duzzadó, fejét hátrafordítva távolba tekintő, társa fölé magasodó férfialakkal szemben. A haldokló gall alakja az elszálló élet pillanatát örökíti meg. Utolsó erejével támaszkodik jobbjára, de már könyöke megcsuklik, tekintete lehanyatlik. Borzas, dús haja erdetileg még nagyobb volt, de szétálló tincsinek végei letöredeztek. Ez volt az első eset, hogy a győzelemnek nem a mitológia nyelvén és nem is a győztes, hanem a legyőzöttek ábrázolásával állítottak emléket. A részletek realisztikus ábrázolásában a kor érdeklődése is megmutatkozik az idegen etnikumok iránt. A szobor legmegkapóbb vonása azonban az a pátosz, amivel az ellenség héroizmusát és erkölcsi nagyságát megmutatja.