HELLENISZTIKUS KOR (KR.E. 330 - 30): ÉPÍTÉSZET II

1-2. kép: Milétoszi buleutérion. Rekonstrukciós rajz és mai állapot. Kr. e. 170 körül. Törökország (Kis-Ázsia nyugati részén)

3. kép: Kószi Aszklépieion. Rekonstrukciós rajz. Kr. e. 2. sz.

A buleutérion (tanácsház) a polisz vezető testületének ülésterme, mely építészetileg egy kicsinyített (35 x 24 m) színházhoz hasonló. Mind a négy oldalról fallal vették körül, és ácsolt, belül nyitott tetőszerkezettel fedték le. A gerendázatot belül négy ión oszlop támasztotta alá. Az épület egyik hosszú oldalával egy belső, három oldalról oszlopcsarnokkal körülvett udvarra nézett. Középpontjában díszes oltár állt. Az udvarra szentélyformájú díszkapu vezetett, melynek homlokzatát négy korinthoszi oszlop tartotta. Az épületegyüttesnek ma már csak az alapjai látszanak: a terem felől nézve középen a kőlapok az oltár körvonalát rajzolják ki, mögötte pedig a bejárat és oszlopcsarnok maradványai.

Kósz messzeföldön híres Aszklépiosz gyógyhelyének eredeti szentélye a rekonstrukciós rajz középső teraszán látható, előtte füstölgő oltárral. A Kr. e. 2. sz. folyamán ezt monumentális építészeti környezetbe helyezték. Kialakítottak egy felső teraszt, melynek középpontjába új, a korábbinál nagyobb templomot építettek, és azt U-alakban oszlopcsarnokkal vették körül. Az ezzel átellenben létrehozott alsó teraszon az előbbi oszlopcsarnok tükörképeként újabb oszlopcsarnokot építettek, melynek hosszú oldalán állt az egész szentélykörzetbe vezető díszkapu. A hellenisztikus monumentális építészet két jellemző törekvése figyelhető itt meg. Egyrészt a természeti környezetet igényei szerint átalakítja és alárendeli az épületnek. Másrészt igyekszik oszlopcsarnokokkal körülvett, szabályos formájú szentélykörzeteket kialakítani. A klasszikus építészet önmagában zárt építményeivel szemben itt az épületszárnyak, az oszlopcsarnokok, a lépcsőzet és az udvar együttesével egy merőben új téralakítási elv valósult meg.