KÉSŐ KLASSZIKUS KOR ÉS A KLASSZIKUS STÍLUS FELBOMLÁSA (KR.E. 430-330):

ÉPÍTÉSZET:

PHIGALIAI APOLLÓN-TEMPLOM

1. kép: Phigaliai Apollón-templom. Kr. e. 425-400 között. Márvány. Oszlopsora 6 x 15. Alapterülete 14,60 x 38,30 m

2-3. kép: Phigaliai Apollón-templom: alaprajz és a cella rekonstrukciója.

A korszak másik legjelentősebb épületét, a Segítő Apollónnak a peloponnészoszi Phigaliában épített templomát az az Iktinosz tervezte, aki a Parthenón építésze is volt. Dór peripterosz templom, melynek tájolása észak-déli irányú, és belseje is számos újítást mutat. Cellája két, egymásra merőleges tengelyű térre oszlik, melyeknek külön bejárata van: a nagyobbiknak észak felől, a kisebbiknek kelet felől. Belülről nem voltak fallal elválasztva egymástól. A cellát nem oszlopsorok tagolják, hanem az oldalfalból kinyúló falnyelvek végére helyezett ión féloszlopok, íly módon hozva létre egyetlen zárt belső teret. Az ión féloszlopokból álló sort középen egy szabadon álló oszlop köti össze. Ez, és a mellette álló falnyelvek ferde vonala a kisebb cella különállását juttatja kifejezésre. Az oszlopfő korinthoszi, mely itt jelenik meg először a görög építészetben. Ennek jellemzője a dús akanthoszlevélsor, melyből csigákban végződő indák emelkednek ki. A görögök csak ritkán alkalmazták, igazán népszerűvé a rómaiaknál vált. További újítást jelent, hogy a templom fríze a cella belső falán van elhelyezve. Rajta görögök és amazonok harca látható, stílusára a mozgalmasság, szenvedélyesség jellemző. A rézsútos vagy ívelt testtartás, a heves mozdulatok, a vibrálva lebegő köpenyek az összecsapó indulatokat olyan mértékig juttatják kifejezésre, amire korábban nem volt példa.