KORAI KLASSZIKUS KOR:

SZIGORÚ STÍLUS (KR.E. 480-455): SZOBRÁSZAT I

1. kép: Kritiosz-kurosz Kr. e. 480 körül. Márvány. Mag. 86 cm. Athén, Akropolisz Múzeum

2-3. kép: Delphoi kocsihajtó. Kr.e. 470 körül. Bronz. Mag. 1,80 m. Delphoi, Múzeum

A görög szobrászat korszakos jelentőségű darabja, mely elsőként alkalmaz egy új, nagy jövőjű kompozíciós elvet, a kontraposztot. A két láb már nem egyenlő arányban hordozza a testsúlyt, hanem azt a súlyhordozó bal láb veszi át, míg a jobb láb pihenő tartásban van. Ennek következtében a bal csípő és a jobb váll kissé feljebb kerül, aminek ellensúlyozására a fej enyhén jobbra fordul, a bal kar pedig kissé hátrébb húzódik. Ezzel megvalósul az organikus mozgás ábrázolása, amely követi a test minden mozdulatának következményét. A test részeinek ellentétes mozgása újfajta egyensúlyban (ponderációban) egyenlítődik ki és harmóniában oldódik fel. Mindezzel párosul az anatómiai részletek minden addiginál pontosabb kidolgozása, valamint az arcon az archaikus mosolyt felváltó komoly tekintet.

Az archaikus kor végével a nagyszobrászat legkedveltebb anyaga a bronz lett. Az 5. sz.-ból eredetiben csupán hét maradt fenn, közülük a legkorábbi a Delphoi kocsihajtó. Eredetileg kettős vagy négyes fogat tartozott hozzá, melynek hajtója győzött a fogatversenyen. Gazdája, a gelai Polüzalosz ezért állította a szoborcsoportot fogadalmi ajándékul. Fennmaradása a Kr. e. 373-as földrengésnek köszönhető, amikor a romok alatt eltünt. A szobor a szigorú stílus egyik legtökéletesebb megtestesítője. Az alak mozdulatlanul áll, ruharedőinek párhuzamossága is ezt emeli ki. A lovaira figyelő alak koncentrálását éppen mozdulatlanná feszülő egyenessége fejezi ki. A legegyszerűbb kifejezési eszközök alkalmazása mellett megfigyelhető a részletek, így a haj, a szem, a kéz és a lábfej aprólékos kidolgozása.