ÉRETT KLASSZIKUS KOR:

PERIKLÉSZ KORA (KR.E. 455-430): SZOBRÁSZAT

1. kép: Mürón, Athéna és Marszüasz. Rekonstrukció. Eredetije Kr. e. 450 körül készült. Bronz. A római kori márvány másolatok 1,73 és 1,95 m magasak.

2. kép: Polükleitosz, Dárdavivő. Kr. e. 440 körüli bronz eredeti római kori márvány másolata. Mag. 2,12 m. Lh. Pompeji. Nápoly, Museo Archeologico

3. kép: Pheidiasz, Athéna Parthenosz. Kr. e. 440 körül. A Parthenón kultuszszobrának rekonstrukciója a cellában elhelyezve

Az egykor az Akropoliszon felállított szoborcsoport két alakja külön-külön maradt meg római másolatokban, ezek alapján készült a rekonstrukció. A jelenet feszült pillanatot ábrázol. Athéna eldobta a neki nem tetsző fuvolát, melyet a szatír Marszüasz meg akar szerezni, de az istennő mozdulata megállásra készteti. Mindkettőjük tekintete, mozdulata a földön heverő hangszer felé irányul, amely így a kompozició szervezőerejévé válik. A két alak egyben a szelíd méltóság és a vad szenvedély szembeállítását is megtestesíti.

A Dárdavivő szobra az álló ifjú hagyományos típusának teljesen új megoldása. A súlyt hordozó láb van elöl, a másik hátul marad - ez eddig fordítva volt. A hátul levő láb már csak ujjával érinti a földet, mert az alak már nem álló helyzetben, hanem lépő mozdulatban jelenik meg. A súlyt hordozó láb és kéz a pihenő lábbal és kézzel keresztirányban helyezkedik el: a jobb láb hordozza a súlyt és a bal kéz viszi a dárdát, míg a jobb kéz és a bal láb a pihenő. A görög khi betű formájáról ezt nevezik khiasztikus szerkesztésnek. A fej szimmetrikus, az arcon nincs semmi egyénítés, idealizált.

Pheidiasz 9 évig dolgozott a Parthenón kultuszszobrán. A 12 m magas szobor mintegy 1000 kg aranyból, és elefántcsontból készült. A favázra erősített elefántcsontlapokkal a testrészeket mintázták meg, a többi felületet milliméteres vékonyságú aranylemez borította. A Kr. u. 5. sz. táján elpusztult szobornak csupán másolatai maradtak fenn. A nyugodt tartásban álló Athéna jobbjában Niké szobrát tartja, bal karját pajzsára helyezi. Méltóságteljes, ünnepélyes megjelenése a ruharedőin uralkodó függőleges vonalak nyugalmából is ered. Mozdulatlanságát a mellékalakok elevensége oldja. Méltóság és könnyedség, ünnepélyesség és derű harmóniája az, ami a pheidiaszi művészetnek leginkább sajátja.