KOREAI FESTÉSZET:

AZ ÍRÁSTUDÓ FESTÉSZET HAGYOMÁNYÁNAK KÉPVISELŐI

A koreai festészet legismertebb műfaja a tájképfestészet legfőbb forrásából, a kínai festészetből merített. A kínai Song-dinasztia (960-1269) és Yuan-dinasztia (1269--1368) festészeti stílusa gyakorolt jelentős hatást a koreai írástudó festőkre. A korabeli kínai tájképfestészeti törekvések meghonosításával tökéletesítették saját kifejezéstárukat. Kedvelt témáik a dél-kínai folyók látképei, a négy évszak tájképei és a vörös szikla ábrázolása volt a vízeséssel. A kínai Ming-dinasztia korában működő Zhe-festőiskola a korszak jelentős koreai tájképfestőit is megihlette. A 15. század egyik legismertebb festője Án Kjan (művész neve Hjan Dong-dzá) volt. Alkotói korszaka Szédzong és Szandzong királyok uralkodása idejére tehető (1418-1494 között). A festészeti akadémia tagjaként behatóan kutatta a régi festészetet. 1442-ben megfestette Szédzong király harmadik fiának Ánphjang hercegnek a portréját, aki maga is kalligráfus és festő volt. Nevezetes alkotása továbbá az „Álombéli barangolás az őszibarackos ligetben” (1447) című kép, amelyben Ánphjang hercegnek álmában látott történetét festette le.

A 16—18. század festői megteremtik az alapot a koreai tájképfestészet realista vonulatához, amely képzeletbeli tájak helyett valóságos tájakat, valós természeti környezetet jelenített meg.

Egy másik jeles koreai festő Dzang Szan (művésznevei: Gjamdze, Nángok, 1676-1795), a koreai nevezetes tájak megörökítője. Alkotói munkássága a 18. században bontakozott ki. Élete delelőjén szakított a kínai tájképfestészeti hagyományok követésével és a koreai tájak valódi szépségét festette le. Kedvelt témái a Kümgáng-szán (Gyémánt-hegység)-ről festett képek sora, valamint Szöul és környéke hangulatos életképei. Lendületes ecsetvonásokkal és tuskezeléssel és aprólékos festési technikával festette meg a sziklás hegyeket. Kiemelkedő alkotásai közé tartozik a „Kitörő vihar az Inwáng-hegy fölött” és a Gyémánt-hegységről festett képei. Szoros kapcsolatban állt a korabeli neves művészekkel. Különösen mély barátság fűzte az irodalmár-festő Pák Szá-he-hez és Dzo Jang-szok-hoz, a költő I Bjang-jan-hoz.

A koreai festészet egyik gyakori témája a „Szá gun dzá” a négy évszakot szimbolizáló négy nemes növény ábrázolása. A szilvavirág (tavasz), az orchidea (nyár), a krizantém (ősz) és a bambusz (tél) képeit a növények nemes tulajdonságainál fogva a „négy előkelő úr” elnevezéssel is illették.

Nagy Ildikó

1-2: Kümgáng-szán tájkép

3: A négy előkelő úr rajza