A KOREAI FESTÉSZET HUMOROS-SZATIRIKUS VONULATA

A koreai festészet egészen új hangvételű vonulata a humoros, mindennapi életből merített jelenetekből táplálkozó képekkel gazdagodott a 18. század második felétől. A képek egyik jeles mestere Kim Hong-do (1745-1806 körül), volt. Festészetével új stílust teremtett a tájképfestészetben és életképfestészetben egyaránt. Természetes módon ábrázolta az átlag emberek mindennapi életének megannyi epizódját valóságos környezetükben, gyakran a humor és szatíra kifejezőeszközeivel (pl. iskolaterem kisiskolásokkal, birkózó jelenet közönséggel, cséplés kézi erővel, mosás a vízparton stb.) Fiatalon a Királyi Festészeti Akadémián tanult festeni, majd ő is a Királyi Akadémia tagja lett és hivatali rangot szerzett. 1773-ban Bjan Száng-bjak, Kim Hu-sin és más festőkkel megfestette a 80 éves király két portréját. A király bizalmát élvezve, felkérésére megfestette a Kümgáng-szán (Gyémánt-hegység) négy részből álló tájkép-sorozatát. Szútra illusztrációkat is készített. Híresek taoista szentekről festett képei. Kim Hong-do újszerű festészeti stílusával hatással volt több koreai festőre: többek között Kim Dük-sin, I Mjang-gi, Kim Jáng-gi-ra, s a korabeli festészeti akadémián belül külön iskolát teremtett.

A koreai életképfestészet másik jeles mestere Sin Jun-bok (művészneve: Hjéé-wan, 1758-?), ugyancsak Dzsoszan-dinasztia kori festő volt, a festészeti akadémia tagja. Míg Kim Hong-do a vidék lakóinak életéből merítette festményei témáit, Sin Jun-bok a városi lakosság és a nemesi ifjak életének epizódjait ábrázolta élethű jelenetekben. Képein feltűnnek léha életet élő ifjak, a holdfényes éj leple alatt titkos találkára menők, a természet lágy ölén töltött vidám pillanatok. Bemutatja a szórakoztatás művészetét művelő szépséges hajadonokat - a giszengeket. Kiemelkedő alkotásai közül való egy fiatal szépségről festett portréja a „Miin-do”. Életképfestészetének jeles alkotásait albumképei vonultatják fel: egyiken idillikus természeti környezetben pataknál fürdőző és hintázó hajadonok összejövetele látható, amint a közeli sziklatömb mögül két szerzetesnövendék leselkedik rájuk. Egy másik képen egy hajadon és egy ifjú találkája elevenedik meg a holdfényes éjjelen. Az alakok megformálása aprólékosan finom, életszerű, a szituáció a karéjos holdsarlóval és az éjszakai utcaképpel nagyon érzékletes.

Az életképeken ábrázolt szereplők öltözéke –ruha- és fejviselete, a környezetükben lévő tárgyak és a képeken megmutatkozó szokásaik, forrásul szolgálnak a korabeli viseleti- és életmód-kultúra megismeréséhez és kutatásához.

Nagy Ildikó

Egy Kim Hong-do kép

Egy Sin Jun-bok kép