|
|
 |
|
1: A Mirük-szá kolostoregyüttes távlati képe a középső
egység és a két oldalszárny építményeivel
|
|
2: Bulguk-szá Szakká tháp (Sákjamuni-pagoda), 7,4 m
3: A két pagoda a Bulguk-szá főszentélye előtt, Dábo-tháp (Probhutaratna pagoda), 10,4 m, Egyesült Sillá, 8. század közepe, Gjangdzsu
|
|
4: A Mirük-szá kilenc szintes rekonstruált gránit
pagodája, kb. 20 m
|
A KOREAI BUDDHISTA ÉPíTÉSZET: MIRÜK-SZÁ (MIRUK-SA)
A koreai buddhista kolostorok felépítése kínai előképeiket követik: szentélyépületek sorából álló, fallal körülvett épületegyüttesek. Az építmények egy délről-észak felé mutató tengelyen helyezkednek el. A dél felől nyíló főkapun belépve, a relikviákat őrző pagoda (koreaiul: tháp) áll, ezt követi a buddhista szobrok elhelyezésére és a szertartások céljára épült téglalap alaprajzú szentély (gümdáng). Kétfelől a főkapu vonalától tetővel fedett kerengő veszi körül az udvarokat, amelyek így zárt egységet képeznek. A kerengő két oldalán a keleti- és a nyugati oldalszárny található, amelyek ugyancsak egy-egy önálló építészeti egységet alkotnak. Az építmények azonos alaprajzi elrendezésben követik egymást, csupán méretükben különböznek. A kerengővel körülzárt középső épületegyüttestől északra található a nagy alapterületű tanítócsarnok (kángdáng), amely mellett a szerzetesi lakófülkék (szüng-báng) sorakoznak.
A koreai kolostorépítészet egyik reprezentatív példája a Maitréja imádására emelt Mirük-szá (-szá koreaiul: kolostor9. A Koreai-félsziget (Hán-bándo) délnyugati részében lévő Ikszán-i Jonghwá-szán déli oldalán épült. Keletkezéséről a „Három Állam-kori események” (Számguk Juszá) című történeti műben a következő áll: „Muwáng király (30. Pekdzé uralkodó i.sz. 600-641 között) amikor hitvesével a Szádzá-szá kolostor felé haladt, útközben a lótuszvirágos tóban a Maitréja Buddha-Háromság jelent meg előtte, akinek az imádására építtette a Maitréja kolostort.”
A kolostoregyüttest többször átépítették, a munkálatok a Korja-kor végéig (918-1392) tartottak. A kolostoregyüttes alaprajza fordított T alakzatot képez. A két oldalszárny a középső főegységgel szimmetrikus egységet alkot. A középső tengely nagyméretű pagodája fából épült, a keleti- és nyugati szárny pagodái kőpagodák.
A koreai buddhista kolostoregyüttesek meghatározó épülettípusa a pagoda. A 7. század elejéről különösen szépek a Pekdzé állambeli kőpagodák. Legrégebbről való a Maitréja kolostoregyüttes nagyméretű gránit pagodája. Felépültekor 7-9 szintes lehetett, sérült, hiányos állapotában 6 szintje maradt meg, melynek magassága 14,2 méter. Eredetileg 20 méternél is magasabb lehetett. A pagoda impozáns építményét a közelmúltban restaurálták. A pagodák többségét i.sz. 600-tól kezdték gránitból építeni. Mintaként a korábban fából épített pagodák hagyományos formatípusait fejlesztették tovább.
Nagy Ildikó
|