A buddhizmus az i. sz. 4. században jelent meg Korea területén. Kogurja államban 372-ben, Pekdzében 384 körül, Sillá államban 528-ban lett államvallás. Művészetének első nyomai a Kogurja sírok falfestményein láthatók. Virágzásának az Egyesült Sillá-kor 7—8. századi alkotásai a legszebb példái. Az érett koreai buddhista művészet híres alkotása a Szakkurám sziklaszentély, amely Észak-Gjangszáng tartomány Walszang járásában található. A Gjangdzsu város Thohám-szán hegyén épült, emberi kéz alkotta, sziklába vájt buddhista szentélyt korábban ’Kőbuddha szentélynek” nevezték. A Bulguk-szá kolostor helyreállítását is felügyelő Kim De-szang (az Egyesült-Sillá Királyság minisztere 700-774 között) építtette a 8. század közepe körül. A szentély alaprajza kelet-nyugati irányban kb. 6,7 méter, észak-déli irányban kb. 6,6 méter. A bejárat szélessége 3,35 méter. A bejárat és a kör alaprajzú főcsarnok között téglalap alakú előcsarnok látható. Az előcsarnokot és a főcsarnokot rövid közlekedő járat kapcsolja össze. A főcsarnok mennyezete kupolaboltozatos és fala két szintre osztott. A fal alsó síkjában a buddhista panteon istenségeinek domborműves, álló alakjai sorakoznak a falat burkoló gránit táblákba faragva. A fölötte lévő szinten fülkemélyedések vannak, amelyekben ülő istenségek (közülük hét bódhiszattva) domborművei láthatók. A főcsarnok közepén lótusztrónuson Sákjamuni (vagy Amitábha) Buddha fehér márványból megmunkált ülő szobra található. Előtte és mögötte egy-egy kősztúpa áll. A szentély főbuddhája lótusztrónuson, elmélkedő ülésmódban foglal helyet, jobb keze ujjait a földet tanúságul hívó tartásban lefelé tartja. Kerekded arca, finoman formált széles válla, erőteljes karjai, arányos testtartása kiegyensúlyozottságot, erőt fejeznek ki. Holdsarló alakú szemöldöke, keskenyre nyitott hosszúkás szemnyílása, ívelt kontúrú érzéki ajka, telt orcája a kínai Tang-dinasztiabeli barlangszentélyek buddha-szobraival mutat alapvető hasonlóságot.