|
|
 |
Hongfan
A kínai irodalom legrégibb könyveinek egyike a Shujing 書經(Írások könyve). A hagyomány szerint Konfuciusz állította össze, fennmaradt formájában azonban több fejezete nem tekinthető hitelesnek. Az ókori kínai írásbeliség alapvető problémái közé tartozik a fennmaradt szövegek datálásának rendkívüli nehézsége. Az egységes kínai állam megteremtője, Qin Shi Huangdi 秦始皇帝 ugyanis i. e. 213-ban – a patriarchális arisztokrácia ellenállásának letörésére – elégettette a birodalmában fellelhető konfuciánus könyveket, s ezeket csak a Han-dinasztia uralma idején, az i. e. II. században kezdték rekonstruálni: emlékezetből újraírni, fennmaradt töredékek alapján helyreállítani, gondozni és kommentálni. A konfuciánus könyveket ért hányattatások során különösen rosszul járt a Shujing. Ez a gyűjtemény ugyanis főképpen rituális táncok szövegkönyveit tartalmazta, tehát egyrészt a legszorosabb kapcsolatban állott a patriarchális arisztokrácia szertartásaival, másrészt jellegzetesen Zhou-kori kormányzási elveket és erkölcsi normákat a mitikus idők félisteneinek és hőseinek szájába adott. Így a Shujing régiség hatalmas tekintélyére támaszkodva s ráadásul a vallási rítus részeként hirdethette a patriarchális arisztokrácia ideológiáját, s feltételezhetői, hogy egyike lehetett a Qin Shi Huangdi központosító törekvése számára legveszedelmesebb írásoknak.
A Han-korban rekonstruált Shujing-szöveg hitelességének kutatása a mai napig sem fejeződött be. Kínai és európai filológusok (például Wang Guowei 王國維, Guo Moruo 郭沫若, B. Karlgren) megkülönböztetnek egymástól hiteles és Han-korban írott fejezeteket. A hiteles fejezeteket általában a Konfuciusz működése előtti időkre teszik. Filozófiai szempontból ezeknek a fejezeteknek legfontosabb gondolata az „égi megbízatás” (ming 命) elve, amely a kormányzás alapelveként egészen 1912-ig, a mandzsu dinasztia bukásáig uralkodó tétel volt a kínai politikában és politikai gondolkodásban. Ennek lényege, hogy az uralkodó megbízatását (ming) az Égtől kapja, de az Ég ezt vissza is vonhatja, mihelyt az uralkodó nem teljesíti kötelességét, nem ismeri fel és nem emeli hivatalba az erre igazán méltókat, s általuk nem biztosítja a nép békéjét. Ekkor a megbízatást más uralkodó vagy dinasztia kapja, ám az sem örök időkre, attól is bármikor megvonhatja az Ég. Látjuk: a kínai politikai gondolkodásnak ez az alapelve jellegzetesen patriarchális és bürokratikus egyszerre. Az a mozzanata ugyanis, hogy minden közhivatalnoknak, az uralkodónak és mindenféle rangú hivatalnokának egyaránt méltónak kell lennie a tisztségre, még tart némi rokonságot a régi nemzetségi társadalom demokratizmusával, de ugyanakkor elválaszthatatlanul összefonódott a bürokratizmussal, azaz megbízatását mindenki felülről, felettesétől kapja, az uralkodó, az Ég Fia magától az Égtől. Az Ég a konfuciánus felfogásban nem jelent személyes istent, bár az eget jelentő tian 天 szó írásjegye eredetileg emberi alakot, tehát antropomorf istent ábrázolt. A konfuciánus felfogás szerint az Ág az ősök világát vagy annak Legfelső Urát (shangdi 上帝) jelenti, a legtávolabbi, tehát legtekintélyesebb ősatyát. Így az Ég kétségtelenül vallásos fogalom, melynek az a funkciója, hogy mindenkinek megállapítsa a sorsát (ming), mindenkit az ősök által meghatározott sorsának, helyének vállalására kötelezzen. Ez a gondolat tehát természetes módon lett az egész konfuciánus ideológia kiindulópontjává.
A Shujing hitelesnek tartott fejezetei közül legérdekesebb a Hongfan 洪範 (A Nagy Szabály) című, amelyet sokan a legrégibb kínai filozófiai traktátusnak tartanak. H. Maspero az i. e. VIII. századra teszi (La Chine antique. Paris 1955, 362), mások, például Fung Yu-lan, a Zhou-kor végére (Fung Yu-lan, A history of Chinese Philosophy I. 1953, 159–163). E nagy véleményeltérés oka az, hogy a műnek egyfelől igen archaikus a nyelvezete (Karlgren is hiteles fejezetnek tartja), másfelől meglehetősen bonyolult rendszerezést találunk benne, amely az i. e. VIII. században valóban elképzelhetetlen még. Nézetünk szerint a Hongfan korát az említett határok között kell keresnünk, ennél pontosabb datálása azonban korai volna.
A kis mű legfőbb érdekessége az öt elem (wu xing 五行) elmélete, amely szerint az öt elemből álló világmindenségnek megfelel az ember erkölcsi világa, az öt elemmel párhuzamos az ember világában az öt tevékenység és így tovább. Kiindulópontjában ez az elmélet a világ megmagyarázásának naiv-materialista kísérlete lehetett, s ezt értékelnünk kell benne. Ugyanakkor azonban ékes példáját nyújtja annak, hogy a kínai filozófiában hogyan végződik kudarccal a filozófiának a vallástól való elszakadási kísérlete. Az öt elem elmélete a Nagy Szabály „kilencedik cikkelyének” részeként az Úrtól (di 帝) származik, isteni kinyilatkoztatás. A csupán mágikus eredetű szám-kategóriákkal összefogott elvek pedig nem mások, mint az uralkodás, az „égi megbízatás” teljesítésének hivatali módszerei és erkölcsi normái.
Tőkei Ferenc
A NAGY SZABÁLY
SHUJING 尚書, HONGFAN 洪範
1.
A tizenharmadik évben a király tanácsot kért Ji 箕 fejedelemtől.1
2.
A király beszélni kezdett s így szólt: Ó, Ji 箕 fejedelme! Az ég oltalmazza és felemeli az itt alant lakókat (xiamin 下民), segíti és összehangolja az életüket; én azonban nem tudom, mi adja meg az emberi együttélés örök törvényeinek (lun 倫) rendjét.2
3.
Ki fejedelme ekkor beszélni kezdett s így szólt: Hallottam, hogy a régi időkben Gun 鯀 gátakkal szállt szembe az áradó vízzel, és összezavarta az öt elem (wuxing 五行) rendjét.3 Az Úr (di 帝) ezért megharagudott és nem adta meg neki a Nagy Szabály (hongfan 洪範) kilenc cikkelyét, s így az emberi együttélés örök törvényeinek rendje felborult. Gunt megölték, meghalt, és őt követvén Yu 禹 fölemelkedett. Az ég ekkor Yunek adományozta a Nagy Szabály kilenc cikkelyét, s így az örök törvények megkapták alkalmas rendjüket.
4.
Az első (cikkely) az öt elemmel (wuxing 五行) foglalkozik, a második az öt cselekvés (wu shi 五事) figyelmes gyakorlásával, a harmadik a nyolc kormányzás (ba zheng 八政) figyelmes ellátásával, a negyedik az öt időszabályozó (wu ji 五紀) egybehangolt alkalmazásával, az ötödik a felséges tökéletesség (huang ji 皇極) megszerzésével és gyakorlásával, a hatodik a három erény (san de 三德) szabályozásával és gyakorlásával, a hetedik a kétség eloszlatóinak okos alkalmazásával, a nyolcadik a különféle bizonyító jelek meggondolt alkalmazásával, a kilencedik pedig az öt boldogság (wu fu 五福) örömével és felhasználásával, valamint a hat szerencsétlenség (liu ji 六極) félelmével és felhasználásával.
5.
Először, az öt elem. Az első a víz, a második a tűz, a harmadik a fa, a negyedik a fém, az ötödik a föld. A víz nedvesít és lefelé törekszik, a tűz éget és felfelé törekszik, a fa meghajlik és kiegyenesedik, a fém engedelmeskedik és átalakul, a föld befogadja a magot és aratást nyújt. Az öntöző és leszálló teremti a sósat, az égető és felszálló teremti a keserűt, a meghajló és kiegyenesedő teremti a savanyút, az engedelmeskedő és átalakuló teremti a fanyart, a magot befogadó és aratást nyújtó teremti az édeset.
6.
Másodszor, az öt cselekvés. Az első a külső megjelenés, a második a beszéd, a harmadik a látás, a negyedik a hallás, az ötödik a gondolkodás. A külső megjelenés legyen tiszteletet gerjesztő, a beszéd józan, a látás világos, a hallás éles, a gondolkodás mélyen járó. A tiszteletet-gerjesztés teremti a komolyságot, a józanság teremti a rendezettséget, a látás világossága teremti a bölcsességet, a hallás élessége teremti a megfontoltságot, a gondolkodás mélysége teremti a szent bölcsességet (sheng 聖).
7.
Harmadszor, a nyolc kormányzás. Az első a táplálkozás (biztosítása), a második a kereskedés (huo 貨), a harmadik az áldozatok, a negyedik a közmunka-ügyek (sikong 司空), az ötödik a nép tanítása (situ 司徒), a hatodik a büntetések kiszabása (sikou 司寇), a hetedik a vendéglátás, a nyolcadik a hadvezetés.
8.
Negyedszer, az öt időmérték. Az első az év, a második a hónap, a harmadik a nap, a negyedik a csillagok és csillagképek, az ötödik a naptári számítások.
9.
Ötödször, a felséges tökéletesség. Ha egy felséges (uralkodó) megszilárdítja a tökéletességet, amit megszerzett, akkor összegyűjti mind az öt boldogságot és bőkezűen osztogatja őket a népei között; akkor az egész nép részesedik a te tökéletességedből, s te meg tudod őrizni a tökéletességet.
10.
Ha valamennyi népek közül senki sem merül szabadosságokba, és senki sem sző összeesküvéseket, az egedül annak köszönhető, hogy a felséges megteremtette a tökéletességet.
11.
Ha valamennyi népek közül valakinek vannak tervei <elvei>, tud cselekedni, és tud vigyázni magára, azt őrizd meg emlékezetedben; ha pedig valaki nem felel meg a tökéletességnek, de bűnbe azért nem esik, azt még ne vesd el magadtól. Így szólj hozzá fenséges arckifejezéssel: „Az erény, amit én szeretek (hao de 好德)”, aztán pedig boldogsággal <hivatallal> ajándékozd meg. Mert az ilyen ember emlékezni fog az egyedül-felséges tökéletességére.
12.
Ne nyomd el a gyengéket és egyedül-maradtakat, s ne félj a magasan állóktól (gao 高) és hírnevesektől (ming 明).
13.
Ha embereidnek megvan a tehetségük és tudnak cselekedni, akkor ösztönözd őket, hogy lépjenek elő a tetteikkel, és az ország (bang 邦) virágozni fog. Valamennyi főembered (zhengren 正人) jó lesz, ha gazdaggá teszed őket. Ha nem tudod elérni, hogy barátságosak legyenek a házad (jia 家) iránt, akkor ezek az emberek bűnöket fognak elkövetni. Azokat pedig, akik nem szeretik az erényt (de 德), hiába halmozod el kegyeiddel, csak gaztetteket fognak elkövetni a szolgálatodban.
14.
Minden egyoldalúság, minden ferdeség nélkül kövessük a király igazságosságát (yi 義); minden külön kívánság nélkül kövessük a király példáját (tao); minden egyéni ellenszenv nélkül kövessük a király útját; semmi felemásság, semmi részrehajlás, mert a király útja sima és könnyen járható; ne forduljunk meg, ne térjünk le oldalt, mert a király útja egyenesen halad. Ha összegyűjtöd azokat, akikben megvan a tökéletesség, mind ahhoz fognak fordulni (hódolatukkal), aki megszerezte a tökéletességet.
15.
Így tehát: a felséges (uralkodó) tökéletességének terjesztése és tanítása az, amivel (a király) példaképet teremt és teljesíti feladatát, s ezzel tesz eleget az Úrnak (di 帝) is.
16.
Az egész nép pedig a tökéletesség terjesztésével és tanításával teljesíti kötelességét, ezt kell hogy átültesse a gyakorlatba, hogy ezáltal megközelítse az Ég Fiának ragyogását. Így tehát: az Ég Fia apjává és anyjává válik a népnek, s ezért lehet királya az égalattinak.
17.
Hatodszor, a három erény. Az első az egyenesség, a második a kemény bánásmód, a harmadik a szelíd bánásmód. A békességekkel egyenesen kell bánni, az erőszakosakkal és ellenségesekkel keményen kell bánni, az egyetértőkkel és barátságosakkal szelíden kell bánni. Azokkal, akik elmerülnek és fürödnek (az élvezetekben), keményen kell bánni, a fennköltekkel és kiváló elméjűekkel pedig szelíden kell bánni.
18.
Egyedül az uralkodó osztogathat kegyet, egyedül az uralkodó alkalmazhat büntetéseket, egyedül az uralkodó eheti a drága (szertartásos) ételeket. Az alattvaló sohasem osztogathat kegyet, nem alkalmazhat büntetéseket, nem eheti a drágalátos étkeket.
19.
Ha előfordul, hogy valamely alattvaló kegyet osztogat, büntetéseket alkalmaz és a drága ételeket eszi, az megkárosítja házadat és nagy kárt okoz országodnak. Így embereid részrehajlóvá és gonosszá válnak, a nép pedig támadóvá és bűnözővé.
20.
Hetedszer, a kétség eloszlatói. Ki kell választani és fel kell állítani a teknőchéjjal jósolót, cicfarkkóró szárával jósolót, aztán pedig megadni a jóslatok fajtáinak neveit.
21.
Ezek neve: eső, derült idő, köd, szerencsétlenség, győzelem;
22.
továbbá: zhen 貞 és hui 悔.
23.
Összesen tehát hét van. Öt teknősbéka-jóslás és két cicfarkkóró-jóslás, sokféle párosításban.
24.
A megbízott emberek elvégzik a teknősbéka- és cicfarkkóró-jóslásokat. Ha három ember magyarázza a jeleket, azt kell elfogadni, amit ketten mondanak.
25.
Ha pedig nagy kételkedésben vagy, akkor kérj tanácsot saját szívedtől, kérj tanácsot főembereidtől és nemeseidtől, kérj tanácsot az egyszerű néptől, kérj tanácsot a teknősbékától és a cicfarkkórótól. Ha te helyesled (a vállalkozást), a teknősbéka is helyesli, a cicfarkkóró is helyesli, főembereid és nemeseid is helyeslik, az egyszerű nép is helyesli, akkor ezt nagy egyetértésnek nevezik. Akkor te magad szerencsés leszel és erős, fiaid és unokáid pedig hatalmasok. Nagy szerencse ez. Ha te helyesled (a vállalkozást), a teknősbéka is helyesli, a cicfarkkóró is helyesli, de főembereid és nemeseid ellene fordulnak, s a köznép is ellene fordul, az még mindig szerencsés. Ha főembereid és nemeseid helyeslik, a teknősbéka is helyesli, a cicfarkkóró is helyesli, te azonban ellene fordulsz, s a köznép is ellene fordul, az még mindig szerencsés. Ha az egyszerű nép helyesli, a teknősbéka is helyesli, a cicfarkkóró is helyesli, te azonban ellene fordulsz, s főembereid és nemeseid is ellene fordulnak, az is szerencsés. Ha azonban te helyesled, a teknősbéka is helyesli, ám a cicfarkkóró ellene fordul, s főembereid, nemeseid és a köznép is ellene fordul, az csak a belső vállalkozásokra szerencsés, de a külső vállalkozásokra baljós. Ha pedig a teknősbéka és a cicfarkkóró egyaránt ellene fordul a vállalkozásnak az emberek véleményével szemben, az a nyugton maradáshoz lehet csak szerencsés, a vállalkozáshoz azonban baljós.
26.
Nyolcadszor, a különféle bizonyító jelek. Ezek: az eső, a napsütés, a meleg, a hideg, a szél és a megfelelő idejük. Ha mind az öt megjön maradéktalanul, s valamennyi a megfelelő rend szerint, akkor gazdag és bőséges lesz minden növény.
27.
De ha közülük egy is a végsőkig teljes, az baljós; és ha csak egy is a végsőkig hiányzik, ugyancsak baljós.
28.
Vannak szerencsés bizonyító jelek. Így a komolyság jele az idejében jött eső, a rendezettségé az idejében jött napsütés, a bölcsességé az idejében jött meleg, a megfontoltságé az idejében jött hideg, a szent bölcsességé pedig az idejében jött szél. De vannak szerencsétlen bizonyító jelek is: a vadság jele az örökösen zuhogó eső, a rendezetlenségé az örökös napsütés, a közömbösségé a szűnni nem akaró meleg, a meggondolatlanságé az örökös hideg, az ostobaságé az állandóan fújó szél.
29.
Ezért a király vizsgálja meg mindig az évet, a főemberek és nemesek a hónapot, az alacsonyabb hivatalnokok serege pedig a napot.
30.
Ha az évek, hónapok és napok rendjében az időszerűség nem mutat semmi elváltozást, akkor a száz gabona megérik, a kormányzás bölcs, a tehetséges emberek kitűnnek, a ház békés és megelégedett.
31.
De ha a napok, hónapok és évek rendjében az időszerűség elváltozást mutat, akkor a száz gabona nem érik meg, a kormányzás ostoba és ésszerűtlen, a tehetséges emberek homályban maradnak, s a háznak nem lehet nyugalma.
32.
Az egyszerű népnek a csillagokat kell megvizsgálnia. Vannak csillagok, melyek a szelet kedvelik, s vannak csillagok, melyek az esőt kedvelik. A nép és a hold pályafutása következtében van tél és van nyár. Amikor a hold végigjárja a csillagokat, megjön a szél, és elered az eső.
33.
Kilencedszer, az öt boldogság. Az első a hosszú élet, a második a gazdagság, a harmadik a megelégedettség és nyugalom, a negyedik az erény gyakorlása és szeretete, az ötödik a természetes módon végződő élet.
34.
A hat szerencsétlenség: az első a korai halál, a második a betegség, a harmadik a bánat, a negyedik a szegénység, az ötödik a csúnyaság, a hatodik a gyengeség.
(Ford. Tőkei Ferenc) |