Mou mester eloszlatja a kételyeket:

az első kínai buddhista apológia

A buddhizmus az első században terjedt el Kínában, kezdetben gyakran a taoizmus egyik iskolájának gondolták, fokozatosan azonban megteremtődött a buddhista hívők saját identitása. Ez az idegen vallás azonban sok szempontból kihívást jelentett a kínaiak számára, hiszen számos fontos vallási koncepciója (pl. az újjászületés) és intézményrendszere (cölibátust vállaló szerzetesek kolostorai) ismeretlen volt Kínában a buddhizmus megjelenése előtt. A buddhizmus kínai története során a császárok, magasrangú hivatalnokok, írástudók kortól, politikai helyzettől, személyes meggyőződéstől függően hol támogatták a buddhizmust jelentős vagyonokat adományozva a közösségnek, hol pedig üldözték elkobozva a kolostorok földjeit, épületeit, kegytárgyait.

A buddhizmus terjedését megkönnyítette, hogy számos ponton a neotaoizmushoz hasonlónak tűnt, így az írástudók azonosították a két filozófia egyes fogalmait. Egyes írástudók a buddhizmus másságát emelték ki, több szempontból bírálták a buddhizmust. Ezeket a kritikákat a buddhisták nem hagyhatták szó nélkül, hiszen vallásuk létjogosultságát kérdőjelezték meg a konfuciánusok. A buddhisták és konfuciánusok, valamint a buddhisták és taoisták között élénk vita zajlott, s ennek eredményeként születtek meg a buddhista apológiák. Ennek a vitairodalomnak talán a legkorábbi darabja a Mou mester eloszlatja a kételyeket (Mouzi lihuo lun 牟子理惑論) című mű.

A Mouzi lihuo lun szerzőségének és datálásának problémái

A bevezető szerint a Mouzi lihuo lun című művet egy Mouzi (Mou Mester) nevű írástudó írta a Kései Han-dinasztia idején, Ling 靈 császár halálát (189) követően. Anyjával élt a világtól visszavonultan Jiaozhouban 交州(mai Hanoi környéke), a kínai birodalom déli határterületén. Tekintettel a zűrzavaros politikai helyzetre nem vállalt hivatalt, bár a járási és tartományi vezetők hivatalt ajánlottak neki, mivel értesültek páratlan műveltségéről. Ebből úgy tűnik, hogy Mouzi történeti személy volt. A Daoan 道安(312-385) által összeállított, legkorábbi buddhista katalógus, a Zongli zhongjing mulu 總理眾經目錄azonban nem tesz említést művéről. A Mouzi lihuo lun állítólagos keletkezése után háromszáz évvel a Lu Cheng 陸澄(425-494) által készített Falun 法論az első katalógus, amelyben szerepel ez a munka. A Falun elveszett, azonban a Sengyou 僧佑(435-518) által írt Chu sanzang jiji 出三藏記集című munka tizenkettedik fejezete tartalmazza a Falun tartalomjegyzékét. Ugyancsak idéz a Mouzi lihuo lunból Liu Jun 劉峻(426-521) a Shishuo xinyuhöz 世說新語írott kommentárjában. Sengyou szerkesztette egybe a Hongming ji 弘明集című esszégyűjteményt, amely buddhista apologetikus műveket tartalmaz. Ennek a gyűjteménynek az elején található Mou Mester értekezése. A munka későbbi népszerűségét mutatja, hogy a Song-, Yuan-, és Ming-korban újra kiadták.

A mű felépítése és tartalma

A Mouzi lihuo lun bevezető része Mouzi életéről ad felvilágosítást. Ezt követi a párbeszédes formában megírt értekezés, amelyben Mouzi egy vagy több konfuciánus írástudó kérdéseire ad választ. A mű befejező részében a konfuciánus vitapartnerek megtérnek, leteszik a világi hívők fogadalmait.

A dialógus rész harminchét szakaszra osztható. Az első három szakasz Buddha életét mutatja be, a buddha szó és a tao jelentését definiálja. Pontosan írja le Buddha életútját, azonban érdekes módon hangsúlyozza Buddha szűziességét a házasságkötése után is. Miután a buddhista alapfogalmakat tisztázta, rátér a buddhista és a kínai kultúra közti ellentétek tárgyalására. A 4-7. szakaszig a buddhista iratokat a kínai klasszikusok szempontjából bírálják a konfuciánus vitapartnerek. A buddhista iratok nehezen érthetőek, bőbeszédűek, és túl sok van belőlük, továbbá a kínai bölcsek nem tesznek említést ezekről. Mouzi rámutat, hogy lényegét tekintve a buddhista tanítás nem különbözik a klasszikusoktól, csak annyit kell belőle elsajátítani egy embernek, amennyire szüksége van, mert végső soron valamennyi tanítás ugyanazokat az elveket fejti ki. A kínai bölcsek könyvei nem ölelnek fel mindent, így Buddháról sem szólnak. Ez azonban nem jelenti, hogy el kéne vetni, hiszen az ő tanításai is összhangban vannak az igazsággal. A 8. szakasz elmagyarázza, hogy a kínai bölcsek között is akadnak olyanok, akiknek testük formája eltért az átlagostól, így nem kell kételkedni a Buddhának tulajdonított harminckettő elsődleges és nyolcvan másodlagos ismertetőjel valódiságában.

A 9-13. szakaszban Mouzi azt mutatja ki, hogy csak bizonyos interpretációknak mondanak ellent a buddhista gyakorlatok, de nem maguknak a klasszikusoknak. Nem lehet vádolni a buddhistákat a szülőtisztelet és a helyes viselkedés szabályainak megsértésével, mikor leborotválják a hajukat és cölibátust fogadnak, mert a lemondás legmagasabb fokára jutnak, s a legkiválóbb erények művelésének szentelik magukat. Igaz ugyan, hogy Konfuciusz távol tartotta magát a szellemi világtól, azonban a konfuciánus rituálékban is felfedezhető a halál utáni lét elfogadása. A buddhista újjászületés tanítása tehát nem ellentétes a klasszikusok tanításával.

A 14-15. szakaszban két súlyos vádra felel meg Mouzi. Az egyik, a buddhizmus barbár eredete, a másik a buddhisták mértéktelen adakozása. Mouzi felhívja a figyelmet arra, hogy számos kínai bölcs a barbárok közül származott, s az idegen értékek jól megférnek a kínaiakkal. Buddha miután felismerte a világ állandótlanságát, szétosztotta ugyan a vagyonát, de igazságos cselekedeteinek köszönhetően apja birodalmában béke uralkodott.

A 16-24. szakaszban a konfuciánus írástudó a buddhista gyakorlattal szemben fogalmazza meg kifogásait. Először a buddhista adakozás fonákságaira mutat rá, bírálva a romlott szerzeteseket, akik csak a hasznot lesik. Mouzi szerint azonban nem lehet a tanítást elítélni, mert nem mindenki képes azt tökéletesen elsajátítani, s a klasszikusokból vett idézetekkel bizonyítja, hogy az adakozást nem tiltották a kínai bölcsek. A 18. szakaszban Mouzi az analógiák használatát védelmezi, mivel egy ismeretlen dolgot csak a már ismertek segítségével lehet elmagyarázni. A 19. szakasz a buddhista lemondást támadja, ám Mouzi bizonyítja, hogy a kínai szentek is gyakorolták ezt, az igazság érdekében lemondtak a jó körülményeikről. A 20. szakaszban a kérdező Mouzi szemére veti, hogy csak otthon beszél a buddhizmusról, az udvarban hallgat róla. Megszakítva a gondolatmenetet, a következő szakasz a buddhizmus kínai elterjedéséről számot adó híres legendát meséli el Ming császár álmáról. A 22-23. szakaszban a kérdező a buddhisták térítő tevékenységét kritizálja, túlzottnak tartja a buddhista retorikát, hiányolja a gyakorlást. Mouzi azonban rámutat, hogy szükség van a szavakra, míg nem jut el valaki a célig. Ezt követően Mouzi arról beszél, hogy azért bírálják sokan a buddhizmust, mert nem képesek felfogni mély tanításait.

A 25-28. szakaszig az egész dialógus jellegét meghatározó hermeneutikai módszert tárgyalja. A kérdező Mouzi szemére veti, hogy nem a buddhista tanításokkal ad választ a kérdéseire, hanem a kínai klasszikusokat és kommentárokat használja erre a célra. Mouzi elmondja, hogy miután megértette a buddhista igazságokat a kínai klasszikusok igaz értelme is feltárult előtte. Azért utal folyton a klasszikusokra, mert a kérdező ezeket a műveket ismeri, a buddhista tanításokat nem érti, így ha ezekkel válaszolna, olyan lenne, mintha egy süketnek zenélne.

A maradék rész, a 29-37. szakasz a taoizmus halhatatlanság fogalmát tárgyalja buddhista szempontból. Mouzi egyértelműen elutasítja, hogy a buddhizmus célja a taoizmushoz hasonló halhatatlanság elérése lenne. Elveti a gabonaevéstől való tartózkodás taoista módszerét, arra hivatkozva, hogy a Laozi sehol nem tesz erről említést. Nem ad hitelt annak az állításnak, hogy a taoisták soha nem betegednek meg, és nincs szükségük gyógyszerekre. Hangsúlyozza, hogy a taoista és a buddhista nemcselekvés nem ugyanaz. Saját maga meggyőződött arról, hogy a buddhista tanítás értékesebb, annak ellenére, hogy ő maga soha nem járt Buddha szülőföldjén. A kérdező beszámol khotani tapasztalatairól: az ottani szerzetesek nem tudtak megfelelni kérdéseire, nem mertek vitába szállni vele. Mouzi szerint azonban ez csak a khotani szerzetesek sekélyes műveltségét bizonyítja. Elutasítja, hogy a taoisták által gyakorolt nyugalom a legtökéletesebb lenne, és klasszikus példákkal cáfolja, hogy a kínai bölcsek halhatatlanok lettek volna. Az utószóból megtudjuk, hogy a mű azért áll harminchét szakaszból, mert a Laozi első része ennyi fejezetre oszlik és a megvilágosodásnak is ennyi tényezője van. Végül beszámol arról, hogy a bírálók megtérnek.

A mű jellegzetessége, hogy Mouzi a buddhizmus védelmében a kínai klasszikusokból, elsősorban a Beszélgetések és Mondásokból, valamint az Út és Erény könyvéből idéz, nem pedig a buddhista művekből. Mint fentebb láttuk, vitapartnere ezt erősen kifogásolja. John Keenan szerint e miatt ezt a művet nem lehet igazi apológiának tekinteni, hanem inkább a buddhizmus kínai hermeneutikájának. A szerző ugyanis a buddhizmus tanításait, intézményeit kínai szempontból értelmezi. Azon igyekezik, hogy kimutassa a buddhizmus nem áll ellentétben a kínai hagyománnyal, mert a kínai klasszikusok is lejegyeznek olyan dolgokat, amelyek miatt a konfuciánus vitapartner bírálja a buddhizmust.

(Hamar Imre)

Bevezetés

Mouzi jártas volt a klasszikusokban, a kommentárokban és a filozófiai munkákban. Lehetett a könyv rövidebb vagy hosszabb, mindegyiket kedvelte. Bár nem lelte örömét a hadászati módszerekben, még ezekről is olvasott. Olvasott ugyan a szellemekről és halhatatlanokról, azonban nem hitt bennük, képtelenségnek tartotta létezésüket. Abban az időben Ling 靈császár halálát követően (i.sz. 189) az égalattiban felfordulás volt, csak Jiaozhouban 交州uralkodott béke. Északról a furcsaságokat kedvelő emberek mind idesereglettek. Sokan közülük a halhatalanság, a gabonától való tartózkodás és a hosszú élet technikáit gyakorolták. Akkoriban sokan tanulmányozták ezeket, de Mouzi gyakran bírálta őket az öt klasszikusra hivatkozva. A taoisták és mágusok közül senki nem mert vitába szállni vele. Ahhoz hasonlítható, ahogy Menciusz bírálta Yang Zhut és Mo Dit.[1]

Korábban Mouzi az anyjával Jiaozhiben a világtól visszavonultan élt, a huszonhatodik évben visszatért Cangwuba 蒼梧, hogy megházasodjon. A járási hivatal vezetője hallott műveltségéről, így meglátogatta, s kérte, hogy vállaljon hivatalt. Ekkor ereje teljében volt, inkább a tanulásra akart összpontosítani erejét, továbbá látta a felfordulást a világban, így nem akart hivatalt viselni. Végül nem állt szolgálatba. Abban az időben a tartományok és parancsnokságok [vezetői] gyanakodtak egymásra, elzárták [az utakat], nem lehetett egyikből a másikba menni. Tekintettel nagy műveltségére és hatalmas tudására, a járási hivatal vezetője Jingzhou 荊州[kormányzójához] akarta küldeni, hogy ott tiszteletét fejezze ki. Mouzi úgy gondolta, hogy dicsőségről és rangról könnyen lemondana, de a küldötti megbizatást nehéz lenne visszautasítani. Így felkészült az utazásra. Éppen akkor a kormányzó hallott kimagasló műveltségéről, s hogy nem áll szolgálatban, így egy hivatalt ajánlott fel neki.[Mouzi] azonban megbetegedett, így nem tudott elindulni.

A kormányzó öccse Yuzhang豫章járás vezetője volt. A főparancsnok, Zuo Rong 笮融 megölte. A kormányzó a lovascsapatok parancsnokát, Liu Yant 劉彥hadseregével el akarta küldeni [Yuzhangba]. Attól tartott azonban, hogy a csapatok nem tudnak bevonulni a szomszéd terület [kormányzójának] gyanakvása miatt. A kormányzó ezért ezzel a kéréssel fordult Mouzihez: “Az öcsémet a lázadók meggyilkolták, Liu parancsnokot akartam elküldeni oda, ám attól tartok, hogy a szomszédos területek [kormányzói] gyanakodni fognak, így az embereink nem tudnak keresztülmenni. Harci tudásod és műveltséged egyaránt tökéletes, egyedül is megfelelően tudsz dönteni. Azt kívánom, hogy kancelláromként intézkedve, menj el Linglingbe 零陵és Guiyangba 桂陽, hogy csapataim számára szabad átvonulást kérj. Mit gondolsz erről?” Mouzi azt mondta: “[Miként a lovakat az istállódban] régóta etetsz, egy odaadó írástudó megfeledkezik magáról, ha szükség van rá, s azonnal szolgálatba áll.” Ezt követően az útra készülődött. Éppen akkor azonban meghalt az anyja, így végül nem ment el.

Később visszavonulva azt gondolta, hogy ékesszólása miatt kapta ezt a megbizatást. Akkor azonban a világban felfordulás lett úrrá, s ez nem volt megfelelő időszak ahhoz, hogy megjelenjen [a világban]. Ezt mondta sóhajtva: “Laozi elveti a bölcsességet és a tudást.[2] Ha valaki saját magát műveli, s megőrzi igaz [lényegiségét], a tízezer dolog nem térítheti el szándékától, az égalatti nem befolyásolhatja örömét, az uralkodó nem teheti meg miniszterévé, a fejedelem nem nyerheti meg barátjának. Ezt nagyra lehet becsülni. Így megerősítette elhatározását a Buddha taojában, közben a Laozi ötezer írásjegyét tanulmányozta, magába szívta a sötét titokzatosságot mint a bort és pálinkát, úgy játszott az öt klasszikussal mint a citerával és a nádsíppal. A kortársai többnyire bírálták, mert úgy gondolták, hogy hátat fordított az öt klasszikusnak és idegen tao felé fordult. Ha vitába szállt volna velük, az ellentétben állt volna a taoval. Hallgatni viszont nem tudott, hiába akart. Így aztán inkább ecsetet ragadott, és szentek és bölcsek szavait idézte, hogy bizonyítsa és elmagyarázza [nekik Buddha tanítását]. Ennek [a műnek] a címe: Mouzi eloszlatja a kételyeket.

1. Ki volt Buddha?[3]

Kérdés: Hol született Buddha? Voltak-e ősei, volt-e hazája? Miket cselekedett? Hogyan nézett ki?

Mouzi válasza: Jelentős kérdések ezek, bizony. Értelmem csekély bár, röviden elmondom ennek lényegét. Úgy hallottam, hogy Buddha átváltozásokon ment keresztül, sok-sok milliárd éven át gyarapította erényét és taoját - számot adni erről lehetetlen. Mikor már közel járt a buddhasághoz, Indiában született meg. Alakját Suddhódana király feleségétől kölcsönözte. [Anyja] azt álmodta, hogy hat-agyarú fehér elefánt hátán ül, majd boldogság öntötte el, s megfogant. A negyedik hónap nyolcadik napján az anyja jobb oldalából megszületett, földet érve hét lépést tett, s jobb kezét felemelve így szólt. "Az égen és az ég alatt semmi nincs, ami felülmúlhatna engem." Abban a pillanatban az ég és a föld megremegett, a palotát elárasztotta a fény. Azon a napon a királyi háztartásban egy kékruhás szolgálólány szintén egy fiúnak adott életet, az istállóban pedig egy ló csikót hozott a világra. A szolgát Csandakának nevezték el, a lovat pedig Kanthakának. A király megparancsolta, hogy a herceget szolgálják. A hercegnek harminckettő elsődleges ismertetőjele volt, és nyolcvan másodlagos. Termete magas, hat zhang volt; teste aranyszínű; fejtetőjén unisa csúcsosodott; állkapcsa, mint az oroszláné; nyelve arcát fedte, kezében ezerküllős kereket fogott; fejtetőjéből sugáró fény tízezer mérföldig elért - röviden ezek voltak az elsődleges ismertetőjegyei.

Tizenhét évesen a király feleséget szerzett neki a szomszéd államból. Mikor a herceg leült, odébbtolta ülőhelyét, s ha nyugovóra tért, másik ágyra feküdt. Az Ég taoja igazán ragyogó, a yin és yang összekeveredik. Ezután [szexuális érintkezés nélkül] fiút fogant, s hat év múlva megszületett. Apja, a király nagy becsben tartotta a herceget, palotát építtetett, hogy gyönyörűségére legyen, s ágyasokat és drágaköveket adott, hogy szórakozhasson velük. A herceg azonban nem habzsolta a világi örömöket, gondolatai a tao és az erény körül forogtak. Tizenkilenc éves korában a második hónap nyolcadik napján az éjszaka közepén Csandakának megparancsolta, hogy nyergelje fel Kanthakát. Szellemek felemelték, s a palotából kirepültek vele. Másnap csak hűlt helyét találták, nem tudták hova lett. A király, a hivatalnokai s az egész nép zokogott. A nyomába eredtek, s egy mezőnél utolérték. A király azt mondta: "Míg nem voltál, az istenektől kértelek, miután megszülettél, drága jádeként becsültelek. Vagyonom s rangom öröklöd majd, miért hagysz itt?" A herceg így felelt: "Minden dolog mulandó, ami megszületett, az elenyészik. A taot kívánom tanulmányozni, s [a lényeket] megszabadítani a tíz irányban." A király tudta, hogy tántoríthatatlan, így felkerekedett, s hazament. A herceg folytatta útját. Hat évig elmélkedett a taon, s végül buddhává vált.

Azért született a nyár első hónapjában, mert olyankor nincs hideg, se forróság, a növényzet burjánzik, az emberek rókaprémjeiket levetik, s vászonruhába öltöznek. Azért született Indiában, mert ez az Ég és Föld közepe, így harmonikus az ottani élet. Az általa írt szútrák tizenkét részre oszlanak, összesen 840 millió fejezetet tesznek ki. A hosszú fejezetek kevesebb mint tízezer szót tartalmaznak, a rövid fejezetek pedig több mint ezer szót. Buddha az égalattit tanította, megszabadulást hozott az embereknek. Így azután, hogy a második hónap tizenötödik napján a nirvánába távozott, szútrái és regulái fennmaradtak. Azok, akik nyomdokaiban járva gyakorolnak, szintén elérik a nemcselekvés állapotát, így Buddha áldása az utókorra száll. Azok, akik öt fogadalmat tesznek [a világi hívők], havonta hatszor böjtölnek. A böjt napján figyelmüket összpontosítva megbánják bűneiket, s megújhodnak. A srámanáknak [szerzeteseknek] kétszázötven regulát kell betartaniuk, mindennap böjtölnek. Reguláik nem érvényesek az upászakákra [világi hívőkre]. Szertartásaik és rítusaik nem különböznek az ősiektől. Éjjel-nappal a taoról beszélnek és szútrákat recitálnak, nem avatkoznak a világi dolgokba. A Laozi mondja: “A hatalmas erény formái csak a taonak vannak alárendelve.”[4] Ez az idézet rájuk vonatkozik.

2. Buddha és a tao kapcsolata

Kérdés: Miért beszélsz oly tiszteletteljesen Buddháról? Mit jelent a Buddha szó?

Mouzi válasza: A Buddha posztumusz név. Ahhoz hasonló, ahogy a három uralkodót istennek nevezték, a három császárt pedig szentnek. Buddha a tao és az erény első őse, kapocs a szellemi világossághoz. A Buddha azt jelenti, hogy felébredett. Homályos átváltozáson megy keresztül, különböző alakokban jelenik meg. Létezik vagy nemlétezik; lehet kicsi, lehet nagy; lehet kerek [mint az ég], lehet szögletes [mint a föld]; lehet idős, lehet fiatal; rejtve maradhat vagy megjelenhet; tűzön járva nem ég meg, kardélen lépkedve, nem sérül meg; piszokban nem lesz koszos; szerencsétlenségben nem éri baj. Mikor helyét kívánja változtatni, akkor repül; mikor ül, fényt sugároz.[5] Ezért nevezik Buddhának.

3. A tao

Kérdés: Mit nevezel taonak? Milyen a tao?

Mouzi válasza: A tao azt jelenti: vezetni.[6]A nem-cselekvésbe vezeti az embert. Előre tolják, nincs semmi előtte; hátra húzzák, nincs semmi mögötte; felemelik, nincs semmi fölötte; lenyomják, nincs semmi alatta. Nézik, alaktalan; hallgatják, hangtalan. A négy irány hatalmas, mégis túljut rajta; a centiméter és a milliméter apró, mégis rést talál rajta. Ezt nevezem taonak.

4. Ellentét Buddha tanítása és a klasszikusok között

Kérdés: Konfuciusz az Öt Könyvet tartotta a tao tanításának. Tisztelhetjük és recitálhatjuk ezeket, s ezeknek megfelelően cselekedhetünk. Az a tao, amelyikről te beszélsz, üres, homályos, nem érthető, s nem tudni, hogy mire utal. Hogyan különbözhet ennyire attól, amit a Bölcs mond.

Mouzi válasza: Nem helyes, ha a megszokott dolgokat tartod fontosnak, s a ritka dolgokat pedig jelentéktelennek. Megzavar a külső forma, s így elvész a dolog lényege. Nem veszteni el a tao erejét ténykedés közben, az olyan, mint nem téveszteni el a gong és shang hangokat húros hangszert pengetve. Az Ég taoja szabályozza a négy évszakot, az ember taoja határozza meg az öt örök erényt.[7] A Laozi mondja: “Van egy dolog, mely a káoszban is teljes volt, s mely még az ég és a föld előtt született. Méltán tartják őt az égalatti anyjának. Nem tudom a valódi nevét, erőszakoltan kisebbik nevén szólítva nevezem taonak.”[8] Azáltal, hogy a tao formát ölt, a családban élő szüleit szolgálhatja, az országot irányító népét vezetheti, az önmagában álló magát tökéletesítheti. Ha ezt követve gyakorolnak, az Ég és a Föld megtelik vele. Ha megfogyatkozik, mert elutasítják vagy nem használják, akkor is a közelben marad. Hát nem érted? Miben is különbözne a [Bölcs tanításától]?

5. Buddhista bőbeszédűség

Kérdés: Ami a leglényegesebb, az nem díszes; a legtökéletesebb szavak nem ékesek. A tömör és kifejező szavak szépek; a kevés és célt érő tettek ragyogóak. Gyöngyből és jádéból kevés van, ezért értékesek. Cserépből sok van, ezért értéktelen. A bölcsek megalkották a hét szent könyvet, mely nem több harmincezer szónál, mégis mindent teljesen felölel. A buddhista szent iratok több tízezer kötetet tesznek ki, s több száz millió szót tartalmaznak. Ez meghaladja egyetlen ember képességeit, ezért terhesnek és lényegtelennek tartom.

Mouzi válasza: A folyó és a tenger mélységében és kiterjedésében különbözik a pocsolyától. Az öt szent hegy magasságában és nagyságában tér el a dombtól. Ha [a hegyek] magassága nem múlná felül a dombokét, egy sánta kecske is feljutna a hegycsúcsra. Ha [a folyók és tengerek] mélysége nem haladná meg a patakokét, egy kisgyerek is fürödhetne vizükben. Kertekben és vadasparkokban nem él egyszarvú, néhány láb mély patakban nem úszik hajót elnyelő hal. Három hüvelyknyi kagylót bontva, ragyogó gyöngyöt nem találni; bokrok fészkei közt kutatva, főnix fiókára aligha lelni. Miért? Mert a kicsi nem képes a nagyot magába foglalni. A buddhista szent iratok száz millió év eseményeiről számolnak be, tízezer nemzedék fontos dolgairól beszélnek. A nagy egyszerűség még nem alakult ki, a nagy kezdet még nem jött létre,[9] az Ég és a Föld éppen csak kezdett kiemelkedni, kicsinységét nem lehetett megragadni, apróságába nem lehetett behatolni. Mégis Buddha [műveiben] teljesen megtölti a hatalmasságán kívülit, s a csendes, homályos titokzatosság belsejébe hatol. Semmi nincs, amit ne jegyzett volna le, így [írásai] több tízezer kötetet tesznek ki, s több száz millió szót tartalmaznak. Sokaságuk miatt teljesebbek és gazdagabbak. Miért utasítod el? Egy embernek túl sok ugyan, de hát a folyóból ivó, miután szomjúsága lecsillapodott, törődik még a többi vízzel?

6. A buddhista iratok sokasága

 Kérdés: Sok buddhista irat van. Csak a fontosat kívánom megragadni, s a többit eldobni. Mondd el hát lényegét díszei nélkül!

Mouzi válasza: Nem úgy van az! A Nap és a Hold együtt ragyog, mindegyik megvilágít valamit. Mind a huszonnyolc csillagkép uralkodik valami felett. A száz gyógynövény együtt nő, s mindegyik gyógyít valamit. A rókaprém a hideg ellen véd, a vászonruha melegben hoz enyhülést. A hajó és a szekér különböző úton halad, ám mindkettő az utazót szolgálja. Konfuciusz úgy gondolta, hogy az Öt Klasszikus nem elegendő, ezért megalkotta a Tavasz és ősz krónikáját és a Szülőtisztelet könyvét, mert részletesen el akarta magyarázni a tao módszereit az emberek kívánságainak megfelelően. Igaz ugyan, hogy sok buddhista irat van, de valamennyi ugyanarról szól, mint ahogy a hét könyv is egyformán a taot, az erényt, az emberségességet és az igazságosságot magasztalja. Azért beszélt a szülőtiszteletről sokféleképpen, mert az [őt hallgató] emberek viselkedéséhez igazodott. Zi Zhang és Zi You[10] egyaránt a szülőtiszteletről kérdezte Konfuciuszt, ám ő különbözőképpen válaszolt, mert a hibáikat bírálta. Miért is kellene eldobni [a buddhista iratokat]?

7. Történelmi előzmények hiánya

Kérdés: Ha Buddha tanítása ilyen tiszteletreméltó és nagyszerű, akkor Yao堯és Shun 舜uralkodók, Zhou herceg és Konfuciusz miért nem gyakorolták ezt? A Hét Klasszikusban sehol sem találkozunk [Buddha] szavaival. Ha már gyönyörűséget találsz a Dalok könyvében és az Írások könyvében, valamint boldogsággal tölt el [a konfuciánus] zene és szertartások, akkor hogyan vagy képes még Buddha tanításának is örülni, s különös gyakorlataiban kedved lelni? Hogyan tudsz túllépni a [konfuciánus] szent szövegek és kommentárok szépséges szent tanításain? Ha a helyedben volnék, nem törődnék ezekkel.

Mouzi válasza: Nem csak Konfuciusz szavai lehetnek egy könyvben, s nem minden orvosságnak kell Pian Que 扁鵲[11] receptje szerint készülnie. Ha [a könyv] összhangban van az igazsággal, akkor követhető; ha [az orvosság] kigyógyít a betegségből, akkor kiváló. A nemes ember széles körből választja ki a jó dolgokat, amelyek segítik életében. Zi Gong 子貢azt mondta: “Mi szüksége lett volna állandó tanítóra mesterünknek?”[12] Yao Yin Shout 尹壽szolgálta, Shun pedig Wu Chenget 務成.[13] Dan [Zhou herceg] Lü Wangtól 呂望[14] tanult, Konfuciusz pedig Lao Dantól 老聃[Laozi].[15] Mégis egyikük [neve] sem fordul elő a Hét Klasszikusban. A négy mester bölcs volt, ám Buddhához hasonlítani őket, olyan mint fehér szarvast unikornishoz vagy fecskét főnixhez mérni. Ha Yao, Shun, Zhou herceg és Konfuciusz még tőlük is tanult, akkor hogyan is lehetne elutasítva nem tanulni Buddhától, akinek teste elsődleges és másodlagos ismertetőjelekkel ékesített, átváltozásokra képes, és mágikus ereje határtalan? Az Öt Klasszikus az igazság szolgálatában áll, ám van, ami hiányzik belőle. Hogyan is adhatna okot kétkedésre és gyanakvásra az, hogy nem említik Buddha nevét?

8. Buddha testének furcsasága

 Kérdés: Azt mondják, hogy Buddhának harminckettő elsődleges és nyolcvan másodlagos ismertetőjele volt. Miért különbözött ennyire a többi embertől? Ez csak túlzás lehet, s nem az igazság.

Mouzi válasza: Azt mondja a mondás: “Aki még keveset látott, az sokszor meglepődik.” [Az ilyen ember] egy puputevét látva, azt mondja, hogy ez egy felduzzadt hátú ló. Yao szemöldöke nyolc színben tündökölt, Shun mindegyik szemére két pupilla nőtt, Gao Yaonak 皋</gaiji>陶ló orra volt, Wen 文király négy mellel élt, Yunek 禹három fülnyílása volt, Zhou herceg hátán púp emelkedett, Fu Xinek 伏羲sárkány orra nőtt, Konfuciusz fejtetője homorú volt, Laozi [homlokán] nap és hold alakú jelek ékeskedtek, orrát dupla csont támasztotta, tenyerén a “tíz” írásjegyét lehetett látni, talpain pedig az “öt” írásjegyét kétszer.[16] Ők talán nem különböztek a többiektől? Miért is kellene kételkedni Buddha elsődleges és másodlagos ismertetőjeleinek létezésében?

9. Szülőtisztelet és buddhista gyakorlat

 Kérdés: A Szülőtisztelet könyve azt mondja, hogy testünket, bőrünket és hajunkat a szüleinktől kaptuk, nam szabad kárt tennünk ezekben. Mikor Zengzi 曾子haldoklott, azt mondta: “Takarjátok ki a kezeimet és lábaimat!”[17] Most azonban a szerzetesek leborotválják a hajukat. Miért ellenkeznek a bölcsek szavaival, s nem követik a szülőtisztelet elvét? Uram, te, aki mindig szívesen beszélsz a helyesről és helytelenről, mérlegeled a görbét és egyenest, hogyan fogadhatod ezt el?

Mouzi válasza: Nem emberséges a bölcseket és szenteket kigúnyolni. Ha valaki nem pontosan mérlegel, az nem bölcs. Emberségesség és bölcsesség nélkül, hogyan lehetne erényt elültetni? Aki az erényt nem ülteti el, az csak az elvtelen és hazug ember társa lehet. Hogyan is lehetne egyszerű [a szülőtiszteletről] beszélni? Egyszer régen egy Qibeli ember hajón kelt át a folyón, s az apja beleesett a vízbe. A fia megragadta a karját, majd a feje tetejére állította, hogy a víz kijöjjön a szájából. Az apa így megmenekült. Az, hogy fejjel lefelé állította, a szülővel szembeni tiszteletlenség netovábbja, mégis ezzel megmentette apja életét. Ha kezét összekulcsolva szülőtisztelő fiú módján viselkedett volna, akkor az apja a vízbe veszett volna. Konfuciusz azt mondta: “Van, aki képes velünk együtt járni a követendő utat,…de nem képes rá, hogy velünk együtt helyesen mérlegeljen.”[18] Ezt nevezik az időnek megfelelő cselekvésnek. A Szülőtisztelet könyve azt mondja: “A korábbi királyok tökéletes erénnyel rendelkeztek és a taot követték.” Tai Bo 泰伯[19] rövidre vágta a haját és tetoválta a testét. Mivel Wu 吳és Yue 越szokásait követte, megszegte azt a szabályt, hogy a test, végtagok, bőr és a haj [nem károsodhatnak]. Konfuciusz mégis azt mondta: “Róla elmondhatjuk, hogy elérte az erény legmagasabb fokát.”[20] Konfuciusz nem ócsárolta, mert levágta a haját. Így szemlélve, ha valaki nagy erénnyel rendelkezik, nem kötik az apró dolgok. A szerzetesek lemondanak családjukról és vagyonukról, elhagyják feleségeiket és gyermekeiket, nem hallgatnak zenét, nem néznek gyönyörű nőkre. Azt mondhatjuk, hogy ez a lemondás legmagasabb foka. Hogyan is ellenkezne a szent tanítással, s nem lenne összhangban a szülőtisztelettel? Yu Rang 豫讓szenet nyelt, s befestette a testét.[21] Nie Zheng 聶政lehámozta a bőrt az arcáról, így büntetve magát.[22] Bo Ji 伯姬tüzön járt,[23] Gao Xing 高行pedig belevágott az arcába.[24] A nemes ember mégis bátor és igazságos [cselekedeteknek] tartja ezeket.

10. Buddhista cölibátus és szülőtisztelet

Kérdés: Nincs nagyobb boldogság, mint az utódok. Nincs nagyobb tiszteletlenség a szülőkkel szemben, mint az, ha nem marad utánunk senki.[25] A szerzetesek elhagyják feleségeiket és gyerekeiket, és eldobják vagyonukat, vagy soha nem házasodnak meg. Miért nincs ínyükre a boldogságot hozó és szülőtisztelő magatartás? Nincs semmi csodálatra méltó abban, hogy magukban nehézségeket állnak ki, nincs semmi különleges abban, hogy magukat mentik meg.

Mouzi válasza: Aminek a bal oldala hosszú, annak rövid a jobb oldala; ami nagy elől, annak kicsinek kell lennie hátul. Meng Gongchuo 孟公綽a Zhao 趙és Wei 魏családok főembere lehetne, ám nem lehetne főhivatalnok Teng 滕vagy Xue 薛államokban.[26] Feleség, gyermekek és vagyon mind feleslegesek ebben a világban. Önmagunk megtisztítása és a nemcselekvés a tao rejtelme. A Laozi azt mondja: “A hírnév vagy az élet: melyik áll közelebb hozzánk? Az élet vagy a vásárolt javak: melyik jelent többet?”[27]

Mouzi így folytatta: Ha a három dinasztiától származó szokásokat vesszük szemügyre, és Konfuciusz és Modi módszerét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a Dalok könyvét és az Írások könyvét recitálják, a szertartásokat gyakorolják, az emberségességet és igazságosságot magasztalják, a tisztaságot nézik. Honfitársaink terjesztették ezeket a tanokat, s híre messze eljutott. Az átlagos emberek ezeket gyakorolják, ám azok, akik nem a hírnévre vágynak, ügyet sem vetnek ezekre. Ha előtted lenne Sui 隨őrgrófjának gyöngye,[28] mögötted pedig egy vérszomjas tigris, meglátva ezt, talán nem szaladnál el, otthagyva a gyöngyöt? Az élet fontosabb a vagyonnál. Xu You 許由egy fa fészkében telepedett meg,[29] [Bo] Yi 夷és [Shu] Qi 齊Shouyangban 首陽éheztek.[30] Konfuciusz így magasztalta kiválóságukat: „Keresték az emberség erényét és meg is találták.”[31] Nem hallottam arról, hogy bírálta volna őket, mert nem voltak utódaik és vagyonuk. A szerzetesek a tao erényének művelésére cserélik fel a mulandó világ örömeit, és a tisztaságba és a bölcsességbe való visszatéréssel helyettesítik a feleség és gyermekek nyújtotta boldogságot. Ha ez nem csodálatra méltó, akkor mi az? Ha ez nem különleges, akkor mi az?

11. További panaszok a szerzetesek viselkedésére

Kérdés: A Sárga Császár ruhát viselt, és díszeket készített ruhájához.[32] Ji 箕grófja előadta a Nagy tervet, amelyben a megjelenést tartotta a legfontosabbnak az öt dolog közül.[33] Konfuciusz megírta a Szülőtisztelet könyvét, amelyben a megfelelő ruházatot tekintette a három erény közül az elsőnek. Azt is mondta: „Mindig előírás szerint viselje ruháját és fövegét, méltóság legyen a tekintetében.”[34] Yuan Xian 原憲szegénységben élt, ám soha nem vált meg kéregsüvegétől. Zilu 子路még végveszélyben sem felejtette el megkötni süvegét.[35] Most a szerzetesek leborotválják a hajukat és vörös ruhát viselnek.[36] Ha találkoznak valakivel, nem köszöntik illendően, s nem szokásuk átengedni másoknak az elsőbbséget. Miért nem követik a megjelenésre és ruházatra vonatkozó szabályokat? Miért teszik tönkre a hivatali díszek [tekintélyét]?

Mouzi válasza: A Laozi azt mondja: „A magas erény birtokosa nem mutogatja erényét, s éppen ezért birtokolja az erényt. Az alantas erény birtokosa nem tud elszakadni az erény mutogatásától, s ezért nincs birtokában az igazi erény.”[37] A három uralkodó[38] idején húst ettek, bőrt viseltek, fákon és üregekben laktak, mivel az egyszerűséget értékelték. Miért is lenne szükségünk díszes, hímzett süvegre és prémdíszekre? Ezekről az emberekről azt mondták, hogy erényesek és becsületesek, valamint őszinték és nemcselekvőek voltak. A szerzetesek viselkedése is éppen ilyen.

Valaki azt mondta: Szavaid szerint tehát az olyan embereket mint Yao, Shun, Zhou [herceg] és Konfuciusz el kell utasítani és nem lehet követni?

Mouzi azt mondta: Aki sokat látott már, az nem zavarodik össze; aki megérti a hallottakat, annak nincsenek kételyei. Yao, Shun, Zhou [herceg] és Konfuciusz a világi dolgokat gyakorolta. Buddha és Laozi viszont a nemcselekvésre törekedett. Konfuciusz több mint hetven államban megfordult, Xu You megmosta fülét a folyóban miután a trón átadásról hallott. A nemes ember taoja egyszer azt diktálja, hogy elmenjen, máskor azt, hogy maradjon, megint máskor azt, hogy hallgasson vagy megszólaljon. Nem túlozza el érzéseit, és nem szennyezi be természetét. A tao értéke az alkalmazásban rejlik. Miért is kellene elutasítani őket?

12. Élet a halál után

Kérdés: Buddha tanítása szerint az embernek újjá kell születnie halála után. Én nem hiszem, hogy ez igaz lenne.

Mouzi válasza: Mikor egy ember a halálán van, a családja felmászik a tetőre és hívja őt.[39] De ha már meghalt, akkor kit hívnak?

Valaki azt mondta: Az égi lelket (hun 魂) hívják, hogy [csatlakozzon] a földi lélekhez (po 魄)

Mouzi azt mondta: Ha a lelke visszatér, akkor életben marad, de ha nem, akkor mi történik a lelkével?

Azt mondta: A halott szelleme lesz.[40]

Mouzi azt mondta: Ez nem azt jelenti, hogy a lélek (hunshen 魂神) nem szűnik meg, csak a test indul bomlásnak? A test olyan, mint az öt gabonának a gyökere és levelei. A levél és a gyökér megszülettek, ezért meg is kell szűnniük. A mag azonban hogyan is semmisülhetne meg? Ha valaki megszerzi a taot, akkor a teste megszűnik. A Laozi azt mondja: „Mert éppen akkor lesz osztályrészem nagy szerencsétlenség, ha számomra csak saját énem [testem] létezik. Ha azonban elérem, hogy ne (csak) saját énem [testem] létezzék a számomra, akkor miféle szerencsétlenségben lehetne részem?”[41] Azt is mondja: „Ha művedet véghezvitted, nyomban vonulja vissza [hagyd el a tested].”[42]

Valaki azt mondta: Aki beteljesíti a taot, az is meghal. Aki nem teljesíti be a taot, az is meghal. Mi a különbség?

Mouzi azt mondta: Erre mondják: „Aki egy napig sem volt erényes, az mégis egy egész élet dicsőségét firtatja.” Aki elnyerte a taot, annak lelke halála után a szerencsés lakhelyekre tér meg. Aki gonosz dolgokat követett el, annak lelkére halála után sanyarú sors vár.[43] Az ostoba ember még a bekövetkezett dolgokat sem érti, míg a bölcs felkészül arra is, ami még nem történt meg. A tao és a tao tagadása olyan, mint az arany és a gyom. Az erény és a gonoszság olyan, mint a fehér és a fekete.[44] Hogyan mondhatnánk, hogy nem különböznek? Hogyan is kérdezhetnénk, hogy miben különböznének?

13. Felesleges beszéd a szellemekről

Kérdés: Konfuciusz azt mondta: „Aki még az élő embereket sem tudja szolgálni, az hogy tudná szolgálni a holtakat? Aki még az életet sem ismeri, hogyan ismerhetné meg a halált?”[45] Ezek a szent ember lejegyzett szavai. A buddhisták azonban folyton az élet és halál dolgairól, valamint a szellemek létezéséről beszélnek. Ez pedig ellentétes a szent bölcs szavaival. Aki az Úton jár, annak nyugodtan a nemlétben kell időznie, figyelmét az egyszerűségre kell irányítania. Miért zavarja össze figyelmét azzal, hogy az életről és halálról beszél, s a szellemek történeteiről?

Mouzi válasza: A te beszédedről azt mondhatjuk, hogy a külsőre van tekintettel és nem ismeri fel, hogy mi van belül.[46] Konfuciusz [ekkor éppen] beteg volt, s Zilu nem erre kérdezett rá közvetlen, ezért hallgattatta el. A Szülőtisztelet könyve azt mondja: „Elkészítette az ősök templomát, hogy a szellemek élvezhessék [az áldozatot]. Tavasszal és ősszel áldozatot mutat be, és a megfelelő időben gondol rájuk.” Azt is mondja: „Életükben szeretettel és tisztelettel szolgálja őket, halálukban pedig gyásszal és szomorúsággal.” Talán nem a szellemek szolgálatára és élet s halál ismeretére tanít? Mikor Zhou herceg kérte, hogy Wu királyt helyettesíthesse, azt mondta: „Dan [én] sokmindenben tehetséges és sokféle művészethez ért, tudja a szellemeket szolgálni.”[47] Mit jelent ez? Hát nem olyan ez, mint a buddhista szútrákban leírt különböző létformák? A Laozi azt mondja: „[Az égalattinak van kezdete, s ezt nevezzük az égalatti anyjának. Aki elérte már az anyát, általa megismeri a gyermekeit is.] S ha ismeri már a gyermekeket, s ekkor visszatér az anyjukhoz: élete végéig nem kerülhet veszedelemben.”[48] Azt is mondja: „ Aki felhasználja a (külső) ragyogást, majd visszatér a (belső) világossághoz, az megóvja magát minden bajtól”[49] Ez a különböző létformákról szól, a szerencsés és szerencsétlen lakhelyekről. A tökéletes tao lényege a csend és nyugalom értékelése. Hogyan is mondhatnánk, hogy a buddhisták örömüket lelik a beszédben? Ám ha kérdést intéznek hozzájuk, kénytelenek felelni. A harang és a dob hogyan is szólalhatna meg magától? Ha az ütővel rájuk verünk, csak akkor adnak ki hangot.

21. Ming császár álma

Kérdés: Mikor hallottak először Buddha taojáról Han földön?

Mouzi válasza: Egyszer Xiao Ming 孝明 császár álmában egy szellemi lényt látott, amelynek teste napként világított, s amely a palota előtt repült. Nagyon boldoggá tette ez. Másnap minsztereitől kérdezte, hogy ki lehet ez a szellem. Egy sokat látott ember, Fu Yi 傅<lb n="0004c29"/>
毅azt mondta: „Úgy hallottam, hogy Indiában van valaki, aki elérte a taot. Buddhának nevezik, s repülve jár az égen. Bizonyára ő volt az a szellem.” Ekkor az uralkodó megértette. Elküldött tizennyolc embert, köztük a követ Zhang Qiant[50] és a palota őrét, Qin Jinget 秦景,[51] a nagytudású Wang Zun 王遵[52]tanítványát, a nagy Yuezhi országba, hogy lemásolják a Negyvenkét fejezetből álló szútrát, amelyet aztán Lantai 蘭<lb n="0005a04"/>
臺(Luoyang) sziklabarlangjának tizennegyedik fülkéjében rejtett el. Ekkor építtetett egy kolostort Luoyang Xiyong 西雍kapuján kívül. A falára ezer szekeret és tízezer lovast festettek, amint háromszor megkerülik a [kolostor] sztúpáját. A déli palota Qingliang 清涼tornyában és a Kaiyang 開陽 városkapura egy-egy Buddha képmást helyeztek. Ming császár előre elkészíttette sírját, amelyet a „Tisztesség Megjelenésének” neveztek el. Tetejére egy Buddha képmást készítettek. Ez idő alatt a birodalom virágzott, az emberek békében éltek, és a barbárok tisztelték az igazságosságot. Emiatt a követők száma is megsokasodott.

29. A halhatatlanság gyakorlatának elutasítása

Kérdés: A Wang Qiaoról,[53] Chi Songról[54] és a nyolc halhatatlanról[55] lejegyzett dolgok és a százhetven tekercsből álló Szellemi könyvben [56] leírt halhatatlanság azonosak a buddhista szútrákban [foglaltakkal]﹖

Mouzi válasza: Ha a fajtájukat hasonlítjuk össze, az olyan, mintha az öt zsarnokot az öt uralkodóval vagy Yang Huot 陽貨[57] Konfuciusszal hasonlítanánk össze. Ha a formájukat vetjük össze, az olyan, mintha sárkupacot és hangyavárat a Hua 華és Heng 恒 hegyekkel vagy patakot és csatornát folyóval és tengerrel vetnénk össze. Ha az ékességüket mérjük össze, az olyan mintha a tigrisbőrt birkabőrrel vagy a durva posztót finom brokáttal mérnénk össze. A taonak kilencvenhat[58] féle [tanítása] van, de a legkiválóbb sem múlja felül Buddha taoját. Mikor a halhatatlanokról szóló könyveket hallgatják az emberek, fülük teljesen megtelik [a hallottakkal], ám ha a valóságban keresik, olyan mintha a szelet akarnánk megragadni vagy az árnyékot elkapni. Ezért nem foglalja magában ezeket a nagy tao, és nem értékesek a nem-cselekvés szempontjából. Hogyan is lehetnének azonosak?

30. Buddhista és taoista böjt

Kérdés: A taoisták tartózkodnak a gabona evésétől, ugyanakkor isznak bort és esznek húst. A buddhistáknak viszont a bor és hús fogyasztása szigorúan tilos, ám esznek gabonát. Miért van ez a különbség?

Mouzi válasza: A taoista tanítások jelentéktelenek, a nyugalom és a nem-cselekvés tekintetében a kilencvenhat tan közül egy sem múlja felül Buddha [tanítását]. Áttekintve a Laozi két fejezetét, hallottam, hogy tiltja az öt ízt,[59] ám nem találtam olyan részt benne, amely tiltaná az öt gabona evését. A szent ember [Konfuciusz] elkészítette a Hét Klasszikus szövegét, ám nem említi a gabona evés feladásának módszerét. Laozi megírta az ötezer írásjegyes művét, ám nem mondja, hogy tartózkodni kellene a gabonától. A szent ember azt mondja: „Aki gabonát eszik, az bölcs; aki füvet eszik, az ostoba; aki húst eszik, az erőszakos; aki levegővel táplálkozik, az hosszú életű.”[60] A emberek általában nem értik ezt, s mikor látják, hogy a hat madár nem lélegzik, nem eszik télen és ősszel, akkor utánozni akarják ezeket. Nem tudják, hogy minden lénynek megvan a maga saját természete. A mágnes vonzza a vasat, de nem mozdítja a parányi szőrszálat.

36. A nyugalom gyakorlása a taoizmusban

Kérdés: A halhatatlanok módszere az, hogy ősszel és télen nem esznek, vagy a szobába lépnek, s hetekig nem jönnek ki. Ez a legtökéletesebb nyugalom. Én ezt tisztelem és nagyra értékelem. Buddha taoja miért nem ilyen?

Mouzi válasza: Ha délre mutatsz, s északnak hiszed, az nem tévedés? Ha nyugatot keletnek véled, az nem tudatlanság? A bagollyal együtt a főnixen nevetsz? Miközben tücsköt és gilisztát fogsz, a teknős és sárkány előtt hencegsz? A nemes ember nem értékeli, ha a kabóca nem eszik. A szentek nem tartják fontosnak, hogy a béka és a boa üregekben rejtőzik. Konfuciusz azt mondta: „Az égi és földi természetek közül az emberé a legértékesebb.”[61] Még nem hallottam, hogy a kabócát és a boát tisztelte volna. Valóban a jelen generációban van olyan, aki a palkaszárt rágja és félrelöki a fahéjt és gyömbért, megveti az édes ízeket, s ecetes lét szürcsöl. Egy szőrszál parányi ugyan, de mégis látható, ha alaposan szemügyre vesszük. A Tai hegy hatalmas, mégse látja az, aki háttal áll neki. A szándékot illetően [az ember] lehet gondos vagy gondatlan, az értelme pedig lehet éles vagy életlen. Lu államban a Ji 季klánt tisztelték és lenézték Konfuciuszt.[62] Wu államban pedig bölcsnek tartották Pi főminisztert és mellőzték [Wu] Zixut.[63] Hogyan is lennének kételyeid meglepőek?

37. Elkerülhetetlen a halál?

Kérdés: A taosita gyakorlók azt vallják, hogy Yao, Shun, Zhou, Konfuciusz és hetvenkét tanítványa nem haltak meg, hanem halhatatlanokká váltak. A buddhisták azonban azt hangoztatják, hogy az embernek meg kell halnia, senki nem kerülheti ezt el. Hogyan lehetséges ez?

Mouzi válasza: Ezek babonás, képtelen kijelentések, nem a szentek szavai. A Laozi azt mondja: „Ha pedig az ég és föld sem képes hosszan tartó dolgokra, hogyan csinálhatna ilyet az ember?”[64] Konfuciusz azt mondta: „Mikor elhagyja ezt a világot, a szülőtisztelet örökké megmarad.”[65] Áttekintettem a hat művészetet, és átnéztem a krónikákat. Yao meghalt.[66] Shunt a Cangwu 蒼梧hegyen temették el. Yu sírja a Kuiji 會稽hegyen található, Bo Yi és Shu Qi sírjai pedig a Shouyang 首陽hegyen. Wen király meghalt, mielőtt Zhou megbüntethette volna. Wu király távozott az élők sorából, mielőtt Cheng 成király felnőtt volna.[67] Lejegyezték, hogy Zhou herceg megváltoztatta a temetési [rítusait], s Konfuciusz két pillérről álmodott.[68] Bo Yu 伯魚előbb halt meg, mint az apja.[69] Zilut 子路miszlikbe aprították és ecetben pácolták.[70] Bo Niuról 伯牛azt mondta [Konfuciusz], hogy ez a végzete, [mikor meghalt.][71] Azt mondják, hogy Zeng Can 曾參kitakarta a lábait [a halálos ágyán].[72] Yan Yuanról 顏淵 megjegyzik, hogy sajnos rövid életű volt, és a palántához hasonlítják, amely nem virágzik ki.[73] Ezek [a példák] mind a klasszikusokban találhatók, a szent emberek tökéletes szavai. A klasszikusok és a kommentárok ennek bizonyítékai, és az emberek mindennapi tapasztalatai is ezt igazolják. Hát nem ostobaság azt mondani, hogy nem haltak meg?

(Hamar Imre)