|
Konfuciusz (i.e. 551–479) élete
A gyermekkori nevén Qiunak, felvett nevén Zhongninak, tiszteletbeli nevének beszélt nyelvi formájának (Kongfuzi) latinosított változatával Konfuciusznak nevezett mester i.e. 551-ben született Lu fejedelemségben (mai Shandong tartományban) egy elszegényedett, de valószínűleg nemesi családban. Hároméves korában édesapja meghal, 16 évesen magántanítást vállal, 19 évesen pedig megházasodik, egy fia és egy lánya születik. I.e. 517-ben a Zhou-dinasztia fővárosába, Luoyangba megy. I.e. 516-ban a Lu-beli zavargások miatt másfél évre a szomszédos Qi államba költözött, majd a Lu államba visszatérve kisebb hivatalokat vállal I.e. 496-ban Konfuciusz lemond hivataláról, és 13 évig tanítványaival folyamatosan Wei, Zhen és Song fejedelemségek udvarait felkeresve tanít. I.e. 483-ban hazatér Lu államba, ahol nagy tisztelettel fogadják, bár a kormányzás ügyeibe nem volt igazán beleszólása. I.e. 482-ben meghal egyetlen fia, Bo Yu, és kedvenc tanítványa Yan Hui, i.e. 479-ben pedig a 73 éves Konfuciusz is elhunyt, jelenleg a Shandong-beli Qufuban található sírja sokak által látogatott zarándokhely. A hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja Lu fejedelemség történetét elbeszélő művet, a Tavaszok és Őszök krónikát (Chunqiut), valamint a Yijing 10 kommentárjának szerzőségét. Állítólag ő adta volna ki a Dalok Könyvét, az Írások Könyvét, a Szertartások könyvét és a Zene Könyvét.
Konfuciusz a Tavaszok és Őszök korszakban. A Tavaszok és Őszök korszakban a Zhou-ház politikai hatalma meggyengült, de rituális szerepe még nem. A Sárga-folyó völgyében egymással versengő kis államok harcoltak a hatalomért, míg a végeken fél-barbárnak számító fejedelemségek (Qin, Chu, Wu, Yue) kezdtek megerősödni. Konfuciusz szülőföldje, Lu fejedelemség politikailag jelentéktelen, de szakrális szempontból kiemelkedő államnak számított. A helyi uralkodók egyre jobban megerősödtek, és a lokális arisztokráciát háttérbe szorítandó, megpróbáltak az egyre befolyásosabb írástudó (shi) rétegre támaszkodni. Ez a shi réteg eredetileg a kialakuló adminisztrációs rendszer alsó részén helyezkedett el, és általában írnoki, szertartás-szervezői, hadi, gazdasági, vagy jóslással kapcsolatos funkciót töltött be. Konfuciusz tanítványaival államról államra (Chen, Wei, Cai, Qi) utazott, hogy egy olyan uralkodót találjon, aki felfedezi és alkalmazza őt. A Han-korban Sima Tan által a ‘A Történetíró feljegyzései’-ben (Shiji) leírt hat iskola (ru, Mo Di-követők, legisták, szofisták, taoisták, yin-yang-követők) közül konkrét iskolája elsősorban Konfuciusznak és Mo Dinak volt. A mester a ru réteghez tartozott, akiknek alapvető feladatuk nem bizonyos elképzelések propagálása volt (mint pl. a motistáké) hanem az ún. 'hat művészet' (rítusok, zene, íjászat, kocsihajtás, írás, és matematika) tanítása. Konfuciusz elsősorban a két részre bontott év téli tananyagával (a rítusokkal, az írással és a zenével) foglalkozott és ezeket tanította. Ezek a hagyományok a Zhou-dinasztia kulturális örökségéhez tartoztak és Lu államban kitüntetett szerepet játszottak.
A Lunyu. A Beszélgetések és mondások (Lunyu) című mű jelenlegi szövege 20 fejezetre (pian) oszlik, melyek mindegyikét hagyományosan két részre szokás tagolni, melyeket további kisebb egységekre (zhang) osztanak. A mester eredeti mondásait a tanítványok kiegészítették saját feljegyzéseikkel, emlékeikkel. Mint majdnem mindegyik klasszikus kínai szöveg, hosszabb időn keresztül alakult ki a jelenleg ismert változat, a jelenlegi elképzelés szerint a Lunyut a Zhou-kor végén, illetve a Qin-dinasztia elején állították össze Konfuciusz követői (a Lunyu legrégebbi rétege a 3–9. fej., majd az 1–2. és a 10. fej., ezután következik a 11–15. fej., legvégül a 16–20. fejezetet adták hozzá). Jelenlegi címét pedig a Han-korszak elején kapta (korábban ugyanis Kongzi néven hivatkoztak rá). A Korai Han-korban a műnek még három verziója létezett.
A Lunyu tartalma. A Lunyunek nincs látható és logikus struktúrája, leginkább Konfuciusz szakrális személye az a középpont, mely köré a mű szerveződik. Számos szövegtípus található benne: a mester önálló mondásai, a tanítványok kérdéseire adott feleletek, illetve a velük folytatott párbeszédek, Konfuciusz külső megfigyelő által leírt tulajdonságai és jellemző cselekedetei, a mester olyan mondásai, melyet tanítványai közvetítenek, a tanítványok önálló mondásai. Konfuciusz nem elemez, nem kifejt, nem bizonyít (azaz nem argumentál), hanem megnyilatkozik és kijelent.
(Kósa Gábor)
BESZÉLGETÉSEK ÉS MONDÁSOK
LUNYU 論語
I.
1.
A mester mondotta: „Aki tanul és a tanultakat állandóan gyakorolja is, vajon nem lehet-e megelégedett? Akinek messzi földről jött barátja akad, vajon nem örülhet-e? Akiben nem él harag amiatt, hogy az emberek nem ismerik, vajon nem nemes ember-e (junzi 君子)?”
2.
You 有 mester1 mondotta: „Ami az embereket illeti, nagyon kevesen vannak olyanok, akik szülőtisztelők (xiao 孝) és testvérszeretők (ti 弟) ugyan, de a feljebbvalókkal (shang 上) mégis ellenkezni szeretnének. Olyan ember pedig, aki a feljebbvalókkal ellenkezni nem szeret, de zavargásokat (luan 亂) támasztani igen, egyáltalában nincsen. A nemes (junzi 君子) gondosan ügyel a dolgok alapjára (ben 本). Ha az alap áll, akkor megéled az erény (dao 道). Márpedig a szülők tisztelete (xiao) és a testvériesség (di) az emberség (ren 仁) alapja.”
3.
A mester mondotta: „A ravasz beszéd s a tettetett külső ritkán párosul az emberséggel (ren).”
4.
Zengzi2 曾子 mondotta: „Én naponta három szempontból vizsgálom meg önmagamat. Hogy vajon mások szolgálatában igyekezvén hűséges voltam-e, hogy vajon a barátaimmal való kapcsolatomban őszinte voltam-e (xin 信), és hogy a hagyományt, amelyet tanultam, vajon alkalmaztam-e?”
5.
A mester mondotta: „Aki ezer hadiszekeret kiállító fejedelemséget kormányoz, az gondosan ügyeljen a szolgálatokra és legyen szavahihető (xin 信), mérsékelje a kiadásait (yong 用) és szeresse az embereit, s a népet (min 民) csak alkalmas időben (shi 時) vegye igénybe.”
6.
A mester mondotta: „A fiatal ember otthon tisztelje a szüleit (xiao), házon kívül tisztelje az idősebbeket (di), legyen figyelmes és szavahihető, szeresse a sokaságot (zhong 眾), de bizalmas viszonyban legyen az emberségesekkel (ren 仁). Ha így cselekszik, és még marad ereje, akkor azt tudományokra és elméjének ékesítésére (xuewen 學文) fordíthatja.”
7.
Zixia3 子夏 mondotta: „Ha valaki a külső szépség helyett a bölcseket (xian 賢) követi, szülei szolgálatában emészti fel minden erejét, fejedelmét szolgálja egész lényében, barátaival való kapcsolatában szavai megbízhatóak, akkor arra mondhatja akárki, hogy műveletlen, én mégis biztosan műveltnek (xue 學) fogom nevezni.”
8.
A mester mondotta: „Ha a nemes ember (junzi 君子) nem komoly, akkor nincs is tekintélye, és amit tanul, az nem erősödik meg benne. A legtöbbre a hűséget és szavahihetőséget kell becsülni, nem szabad olyanokkal barátkozni, akik nem érnek annyit, mint mi, és ha hibázunk, nem szabad félni attól, hogy kijavítsuk.”
9.
Zengzi 曾子 mondotta: „Ha ügyelsz a végtisztességre s áldozol az elköltözötteknek, akkor a nép erénye (de 德) ismét virágozni fog.”
10.
Ziqin4 子禽 azt kérdezte Zigongtól 子貢:5 „Ha mesterünk megérkezik valamely fejedelemségbe (bang 邦), természetesen meg akarja ismerni a kormányzás dolgait. Mármost neki kell-e feltenni a kérdéseket, vagy őhozzá járulnak azokkal?” Zigong 子貢 így felelt: „Mesterünk maga érdemli azt ki a kedvességével, egyenességével, tekintélyével, szerénységével és tisztelettudásával. Mesterünk is felteszi a kérdéseket, de mennyire másképp, mint ahogy az emberek meg szoktak kérdezni ilyesmit!”
11.
A mester mondotta: „Amíg az apa él, figyelni kell az akaratát. Ha az apa meghalt, a tetteit kell megnézni. Ha három évig nem térünk le az apa útjáról, akkor beszélhetünk fiúi szeretetről (xiao).”
12.
Youzi 有子 mondotta: „A szertartások alkalmazásában az egyetértés és összhang nagyon fontos dolog. Ezért olyan ragyogó a régi királyok útja (dao 道); kicsi és nagy előírásaik mind ebből fakadtak. Amit azonban nem szabad tenni: ismerni az egyetértés fontosságát és jó egyetértésben lenni, ám a szertartások előírásaival meg nem törődni – hát ezt éppenséggel nem szabad tenni.”
13.
Youzi mondotta: „Hogy a szavahihetőség megközelítse az igazságosságot (yi 義), szavainkat tettekre kell váltani. Hogy a tisztelettudás megközelítse a szertartások szerint valót (li 禮), távol kell tartanunk minden szégyenletest és becstelent. Hogy soha el ne veszítsed a bizalmas barátodat (qin 親), ahhoz neki urához <hozzád> méltónak kell lennie.”
14.
A mester mondotta: „Ha a nemes ember étkezésében nem keresi a jóllakottságot, lakozásában nem keresi a kényelmet, gondos a szolgálataiban, körültekintő a beszédében, megkeresi az erényeseket (dao 道) és azokhoz igazítja magát, akkor elmondhatjuk róla, hogy szereti a tanulást.”
15.
Zigong 子貢 megkérdezte: „Lehetséges-e az, hogy a szegény ne hízelegjen, és a gazdag ne legyen gőgös? A mester azt felelte: „Lehetséges. De még jobb, ha a szegény megelégedett, a gazdag pedig szereti a szertartásokat.” – Zigong így szólt: „A Dalok Könyve azt mondja: ’Mintha vágva, mintha csiszolva, mintha vésve, mintha fényesítve lenne.’6 Vajon nem éppen ezt jelentik e szavak?” A mester így felelt: „Sivel 賜 <Zigonggal> most már lehet beszélni a Dalok Könyvéről. Válaszomra rögtön megértette (az idézett szavakat).”
16.
A mester mondotta: „Sose búsúljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.”
II.
1.
A mester mondotta: „Aki erényével (de 德) gyakorolja a kormányzást, az olyan, akár az északi sarkcsillag, amely mozdulatlanul a helyén marad, bár minden csillag mozog körülötte.”
2.
A mester mondotta: „A Dalok Könyvének háromszáz verse van, de egyetlen sora tartalmazza valamennyit, és ez: ’Gondolataidban ne legyen hitványság.’7”
3.
A mester mondotta: „Ha a népet rendeletekkel kormányozzák és büntetésekkel tartják féken, akkor ki fogja játszani (a büntetést), de a szégyent nem fogja ismerni. Ha az erénnyel (de) kormányozzák és a szertartásokkal tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent és mindig egyenes lesz.”
4.
A mester mondotta: „Amikor tizenöt éves voltam, a tanulás foglalt el; amikor harminc, már szilárdan álltam; amikor negyven, nem tévelyegtem többé; amikor ötven, megértettem az Ég parancsát (tianming 天命); amikor hatvan, fülem kifinomodott; és amikor hetven letten,8 már követhettem szívem kívánságát, mégsem hágtam át semmi előírást.”
5.
Meng Yizi9 孟懿子 megkérdezte, mi a fiúi szeretet (xiao). A mester azt felelte: „Nem lázadozni.” Fan Chinek10 樊遲, aki a kocsiját vezette, a mester azt mondta erről: „Mengsun11 孟孫 megkérdezte tőlem, mi a fiúi szeretet, én pedig azt feleltem: ’Nem lázadozni.’” Fan Chi ekkor megkérdezte: „Mit jelent ez?” A mester pedig mondotta: „Életükben szolgáld szüleidet a szertartások szerint, halálukban temesd el őket a szertartások szerint és áldozz nekik a szertartások szerint.”
6.
Meng Wubo12 孟武伯 megkérdezte, mi a fiúi szeretet, és a mester mondotta: „A szülőknek egyedül attól kelljen tartaniuk, hogy (fiúk) megbetegszik.”
7.
Ziyou13 子游 megkérdezte, mi a fiúi szeretet, és a mester mondotta: „Manapság úgy vélik, hogy a fiúi szeretet csupán a szülők ellátása. Pedig a legszükségesebbekkel még a kutyákat és lovakat is ellátják. Ha hiányzik a kellő tisztelet, van-e akkor különbség a kettő között?”
8.
Zixia 子夏 megkérdezte, mi a fiúi szeretet, és a mester mondotta: „A tetszetős külsőből nehéz (ítélni). Ha a szolgálatban az öcs vagy fiú segíti (bátyja vagy apja) fáradozását, vagy ha bora és étele van, azzal jól tartja a korábban születetteket, az talán már a fiúi szeretet lenne?”
9.
A mester mondotta: „Huival14 回 beszélgettem egy álló napon át, és ő semmi ellenvetést nem tett, mintha csak ostoba volna. Amikor azonban visszavonult, megvizsgáltam a magatartását, s az bizony megfelelt (az én tanításaimnak). Hui egyáltalában nem ostoba!”
10.
A mester mondotta: „Ha megvizsgáljuk egy ember cselekedeteit, ha megállapítjuk tetteinek okait, és ha megtudjuk, mi teszi megelégedetté, akkor vajon el tud-e rejtőzni előlünk, el tudja-e rejteni (igazi lényét)?”
11.
A mester mondotta: „Csak aki a régit ápolgatva ismeri meg az újat, csak az lehet mások tanítójává.”
12.
A mester mondotta: „A nemes ember nem használati tárgy.”
13.
Zigong megkérdezte, ki a nemes ember, és a mester mondotta: „(A nemes) cselekszik, mielőtt beszél, és azután tetteinek megfelelően (tanít).”
14.
A mester mondotta: „A nemes (junzi 君子) egyetemes (zhou 周) és nem részrehajló; a kis ember (xiaoren 小人) részrehajló és nem egyetemes.”
15.
A mester mondotta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”
16.
A mester mondotta: „A régiekétől eltérő tanokhoz igazodni nagyon ártalmas dolog.”
17.
A mester mondotta: „You 由 <Zilu子路>,15 megtanítsalak-e arra, mi az igazi tudás? A tudottról tudni, hogy tudjuk; a nem tudottról pedig tudni, hogy nem tudjuk: ez az igazi tudás.”
18.
Zizhang16 子張 tanult, hogy hivatali jövedelemhez jusson (lu 祿). A mester azt mondta neki: „Hallgass meg sok mindent és tedd félre a kétségeseket, a megmaradtat pedig óvatosan mondd el másoknak, s akkor keveset fognak szidalmazni. Láss meg sok mindent és tedd félre a veszélyeseket, a megmaradtat pedig óvatosan cselekedd, s akkor keveset kell majd megbánnod. Ha szavaid kevés szidalmat vonnak rád, tetteidből pedig keveset kell megbánnod, akkor a hivatali jövedelmet máris megszerezheted.”
19.
Ai 哀 fejedelem17 kérdezősködött mondván: „Mit kell tenni ahhoz, hogy a nép engedelmes legyen?” Kongzi 孔子 felelte neki mondván: „Ha felemeled az egyeneseket és eltávolítod a görbéket, akkor a nép engedelmeskedik. De ha felemeled a görbéket és eltávolítod az egyeneseket, a nép nem engedelmeskedik.”
20.
Ji Kangzi18 季康子 megkérdezte, mit kell tenni ahhoz, hogy a nép tisztelettudó, hűséges és erényeiben buzgó legyen. A mester így szólt: „Közeledj hozzá komolysággal, s tisztelettudó lesz; légy szülőtisztelő (xiao 孝) és kegyes (ci 慈), akkor hűséges lesz hozzád; emeld fel a jókat (shan 善) és tanítsd a tökéletleneket (buneng 不能), akkor buzgó lesz erényeiben.”
21.
Valaki Kongzivel 孔子 beszélgetvén megkérdezte: „Mester, miért nem tevékenykedel a kormányzásban?” A mester így felelt: „Az Írások Könyve nem azt mondja-e a fiúi szeretetről: ’Légy szülőtisztelő, légy szeretetre méltó a fivéreid iránt, s terjesszed el (ezeket az erényeket) mindenütt, ahol kormányzol?’ Íme, ez is a kormányzásban való tevékenykedés, miért kellene hát (közvetlenül) a kormányzásban tevékenykednem?”
22.
A mester mondotta: „Nem értem, hogyan is lehetne valamire való az olyan ember, aki nem szavahihető. Mert mit is lehet kezdeni azzal a nagy kocsival, amelyen nincsen járom, vagy azzal a kis kocsival, amelynek nincsen járom-rögzítője?”
23.
Zizhang 子張 megkérdezte, mit lehet tudni a tíz (következő) nemzedékről. A mester így felelt: „A Yin-dinasztia 殷 átvette a Xia-dinasztia 夏 szertartásait, és amit elhagyott belőlük, vagy amit hozzájuk tett, azt könnyen megismerhetjük. A Zhou-ház 周 átvette a Yin-ház szertartásait, és amit elhagyott belőlük, vagy amit hozzájuk tett, azt könnyen megismerhetjük. Így a Zhou-házat folytató akár száz nemzedékről is tudhatunk valamit.”
24.
A mester mondotta: „Aki a nem-hozzátartozója lelkének áldozik, az hízelgő. Aki látja, mi az igazságosság (yi 義), mégsem cselekszi, abból hiányzik a bátorság.”
III.
1.
Kongzi 孔子 azt mondta a Ji 季 család fejéről, akinek az udvarában nyolc sorban táncoltak a táncosok (az ünnepeken),20 hogy ha ezt megengedheti magának, akkor ugyan mit nem engedhetne meg magának.
2.
A „három család”,21 miközben (áldozat végeztével) eltávolították az áldozati edényeket, előadatta Yong 雍 éneket.22 A mester azt mondta erről: „‘A segédkezők a fejedelmek, s az Ég Fia méltóságos’ – hogyan énekelhették ezt a ‘három család’ csarnokában?”
3.
A mester mondotta: „Az olyan ember, kiből hiányzik az emberség (ren 仁), hogyan tud a szertartásoknak eleget tenni? Az olyan ember, kiből hiányzik az emberség, mit is tud kezdeni a muzsikával?”
4.
Lin Fang23 林放 arról kérdezősködött, hogy a szertartások dolgában mi az alapvető (ben 本). A mester így felelt: „Bizony nagy kérdés ez! Az (ünnepi) szertartásokban a túlzásoknál jobb a mérséklet; a gyászolásban pedig a pontosságnál jobb az őszinte bánat.”
5.
A mester mondotta: „A keleti és északi barbároknak van fejedelmük, a mi országainknak (zhuxia 諸夏) azonban nincsen.”24
6.
A Ji 季 család feje áldozatot mutatott be a Tai 泰 hegynek.25 A mester Ran Youval26 冉有 beszélgetve azt mondta erről: „Nem tudod ettől őt megmenteni?” Az így felelt: „Nem tudom.” Mire a mester így szólt: „Ó, hát azt mondtad ezzel, hogy a Tai hegy (szellemei) nem érnek fel Lin Fanggal?”27
7.
A mester mondotta: „A nemes ember sohasem vetélkedik. Vagy a nyilazáskor vetélkednie kell? Szerényen üdvözli (ellenfeleit) és felmegy a helyére, leszállván pedig ő issza ki (a veszteség poharát). Még a vetélkedésben is nemes ember marad.”
8.
Zixia 子夏 kérdezősködött mondván: „‘Ravaszkás mosolya milyen kedves! Szeme ilyen szép fekete-fehér!28 A fehér alapon milyen szép színek!’ – mit jelentenek vajon ezek a szavak?” A mester így felelt: „A színeket fehér alapra kell festeni.” (Zixia) tovább kérdezte: „Tehát a szertartások csak utóbb következnek?” A mester pedig azt mondta: „Shang 商 <Zixia>, te megértettél engem. Most már lehet veled beszélni a Dalok Könyvéről.”
9.
A mester mondotta: „A Xia-dinasztia 夏 szertartásait én el tudom mondani, de Qi 杞 nem nyújt elegendő bizonyítékot. A Yin-dinasztia 殷 szertartásait én el tudom mondani, de Song 宋 nem nyújt elegendő bizonyítékot. Az írásos emlékek nem elegendők, ez a (bizonyosság hiányának) oka. Ha elegendők lennének, én is bizonyítani tudnám (szavaimat).”29
10.
A mester mondotta: „A nagy di-áldozatok30 禘 alkalmával azt, ami a (szertartási italok) kiöntése után következik, én még nézni sem kívánom.”
11.
Valaki a nagy di-áldozat értelméről kérdezősködött. A mester így felelt: „Nem tudom. Aki tudná, mit jelent, annak az égalatti kormányzása is csak annyi volna, mint ide belenézni!” – és a tenyerébe mutatott.
12.
Áldozván őseinek, mintha csak jelen lennének, és áldozván a szellemeknek, mintha csak jelen lennének, a mester azt mondotta: „Ha nem személyesen mutatom be az áldozatot, akkor mintha nem is áldoznék nekik.”
13.
Wangsun Jia31 王孫賈 megkérdezte mondván: „Mit jelent az a mondás, hogy jobb a tűzhely (istenének) kedveskedni, mint a délnyugati saroknak?” A mester így felelt: „Ez helytelen, (mert) aki bűnt követ el az Éggel szemben, azért nem lesz, aki közbenjárjon.”32
14.
A mester mondotta: „A Zhou-ház 周 a két (megelőző) dinasztiát vette figyelembe, s milyen pompásak voltak a törvényei! Én a Zhou-házat követem.”33
15.
Amikor a mester belépett a nagytemplomba (taimiao 大廟),34 minden dologról kérdezősködött. Valaki így szólt: „Ki mondhatná, hogy a Zou-beli 鄹 ember fia35 ismeri a szertartásokat? Hiszen belépve a nagytemplomba minden dologról kérdezősködik.” A mester meghallotta ezt és így felelt: „Éppen ezzel (cselekszem) a szertartások szerint.”
16.
A mester mondotta: „A nyilazáskor nem a bőr (átszakítása a céltáblán) a legfőbb dolog, mert hiszen az emberek ereje nem egyenlő. Éppen ez a régiek útja.”
17.
Zigong 子貢 el akarta vetni a hónap elsejének kihirdetésével kapcsolatos juh-áldozatokat. A mester így szólt hozzá: „Si 賜 <Zigong>, te szereted a juhokat, én azonban a szertartásokat szeretem.”
18.
A mester mondotta: „Ha valaki fejedelme szolgálatában maradék nélkül eleget tesz a szertartásoknak, akkor az emberek hízelgőnek tartják.”
19.
Ding 定 fejedelem36 megkérdezte, hogyan kell a fejedelemnek az alattvalóit (chen 臣) foglalkoztatnia, s hogyan kell az alattvalónak fejedelmét szolgálnia. Kongzi 孔子 felelte neki mondván: „A fejedelem alattvalóit a szertartásokkal foglalkoztassa, az alattvaló pedig fejedelmét hűséggel szolgálja.”
20.
A mester mondotta: „A Guanju 關睢 (dal)37 örömteli, de nem kicsapongó; fájdalmas, de nem búskomor.”
21.
Ai 哀 fejedelem kérdezősködött Zai Wotól38 宰我 a föld szellemének emelt oltárok felől, Zai Wo pedig felelte neki mondván: „A Xia-uralkodók fenyőket, a Yin-háziak ciprusokat, a Zhouk pedig gesztenyéket ültettek oda, hogy a népben félelmet és rettegést keltsenek.” Amikor a mester meghallotta ezt, így szólt: „Bevégzett dolgokról nem érdemes beszélni, megtörtént dolgokat nem érdemes kifogásolni, elmúlt dolgokat nem érdemes szidalmazni.”39
22.
A mester mondotta: „Guan Zhong40 管仲 nagyon kicsiny képességű ember volt!” Valaki azt kérdezte: „Mértéktartó ember volt Guan Zhong?” (A mester) így felelt: „A Guan 管 család feje <Guan Zhong> emeltette a Sangui (tornyot), s hivatalnokai közül egynek sem volt kétféle dolga, hogyan lett volna tehát mértéktartó?” A kérdezősködő így folytatta: „Nos, akkor Guan Zhong, ugye, ismerte a szertartásokat?” (A mester) így felelt: „Az országok fejedelmei (bangjun 邦君) védőfalat emeltek a kapujuk elé; nos, a Guan család feje is védőfalat emelt a kapuja elé. Az országok fejedelmei, amikor ketten baráti találkozóra jöttek össze, kis asztalkára tették a felfordított serlegüket; nos, a Guan család feje ugyanilyen kis asztalkát használt. Ha a Guan család feje ismerte a szertartásokat, akkor ki az, aki nem ismeri őket?”
23.
A mester Lu 魯 fejedelemség Nagy Zenemesterét tanítván azt mondotta: „A muzsikát könnyű megismerni. A (zenemű) kezdetekor egyszerre szólalnak meg a különböző hangok, az előrehaladás folyamán ezek harmóniába olvadnak, ragyogó tisztán és törések nélkül (zengenek), egészen a befejezésig.”
24.
A Yi-beli41 儀 határ-felügyelő (fengren 封人) arra kérte (a mestert), hogy megjelenhessék előtte, mondván: „Valahányszor nemes ember érkezett hozzánk, mindig megengedte nekem, hogy meglátogassam.” A mester követői bevezették, az ember pedig távozáskor azt mondotta: „Tanítványok, miért búsultok azon, hogy (mesteretek) elvesztette a hivatalát? Az égalattiból régóta kiveszett már az erény (dao 道); mesteretek azonban az Ég fa harangverője (a nép összehívására).”
25.
A mester azt mondotta a Shao-táncról 韶, hogy az tökéletesen szép és tökéletesen jó (shan 善) is; a Wu-táncról 武 pedig azt mondotta, hogy tökéletesen szép ugyan, de nem egészen jó.42
26.
A mester mondotta: „Hogyan is nézhetném, hogy vannak, akik magasan állnak, de méltatlan a szívük; végzik a szertartásokat, de hiányzik belőlük a tisztelet, meggyászolják (szüleiket), de nem éreznek fájdalmat!”
IV.
1.
A mester mondotta: „A szomszédság embersége (ren 仁) nagyon értékes dolog. Aki lakóhelyet választván nem emberségesek között telepszik meg, az nem okos ember.”
2.
A mester mondotta: „Aki nem emberséges, az nem tud sokáig szükségben élni, és nem tud hosszú ideig jólétben élni. Aki pedig emberséges, az csak az emberségben nyugszik meg, és aki bölcs, csak az emberséget tartja értékesnek.”
3.
A mester mondotta: „Csak aki emberséges, csak az tudja igazán szeretni és gyűlölni az embereket.”
4.
A mester mondotta: „Aki igazán az emberségre törekszik, az nem tesz semmi gonoszságot.”
5.
A mester mondotta: „Gazdagság és előkelőség – ezt kívánják az emberek. De ha nem a helyes úton (dao) jutnál hozzá, nem szabad élned vele. Szegénység és alacsony sor – ezt nem szeretik az emberek. De ha a helyes úton lenne osztályrészed, ne tartsd távol magadtól. Az a nemes (junzi 君子), aki elveti magától az emberséget, szerezhet-e hírnevet magának? A nemes még az étkezés idejében sem vét soha az emberség ellen. S ilyennek kell maradnia akkor is, ha veszélybe kerül, akkor is, ha nagy zavarba jut.”
6.
A mester mondotta: „Nem találkoztam még olyan emberrel, aki az emberséget (ren) igazán szerette, a nem-emberséget (buren 不仁) pedig igazán gyűlölte volna.Aki szereti az emberséget, az semmit sem tarthat többre nála. Aki gyűlöli a nem-emberséget, az maga gyakorolja az emberséget, és semmi nem-emberségesnek nem engedi meg, hogy a személyét érintse. De vajon lehetséges-e, hogy valaki egész napon át minden erejével az emberséget gyakorolja? Én még nem találkoztam olyannal, akinek az erejéből ne futotta volna erre. Lehetséges, hogy előfordul ilyesmi, én azonban még sohasem láttam.”
7.
A mester mondotta: „Az emberek hibái mindig megfelelnek annak a körnek (dang 黨), amelybe tartoznak. Ha megnézem valakinek a hibáit, abból megtudom, emberséges-e.”
8.
A mester mondotta: „Aki reggel meghallgatta az igazságot (dao 道), az este akár meg is halhat.”
9.
A mester mondotta: „Az az írástudó (shi 士), aki ugyan az igazságra (dao) törekszik, de szégyenli rossz ruháját és rossz ételét, az még nem méltó rá, hogy eszmét cseréljek vele.”
10.
A mester mondotta: „Az égalatti kormányzásában a nemes ember semmit sem helyesel és semmit sem tagad meg oktalanul; mindig az igazságosság (yi 義) a mértéke.”
11.
A mester mondotta: „A nemes mindig az erényre (de 德) gondol, a kis ember pedig a földre <földi dolgokra>. A nemes mindig a törvényekre gondol, a kis ember pedig a kegyekre.”
12.
A mester mondotta: „Aki minden cselekedetével a hasznot hajhássza, arra sokan megharagszanak.”
13.
A mester mondotta: „Azt, aki országát a szertartásokkal (lirang 禮讓) tudja kormányozni, ugyan mi baj érhetné? Az pedig, aki országát nem tudja a szertartásokkal kormányozni, ugyan mit is kezd a szertartásokkal?”
14.
A mester mondotta: „Ne keseregj azon, hogy nincsen hivatalod, inkább azon aggódj, hogy érdemes légy reá. Ne keseregj azon, hogy senki sem ismer, keresd inkább, hogy a hírnévre méltó légy.”
15.
A mester mondotta:43 „Shen 參 <Zengzi 曾子>, nekem egyetlen alapelvem (dao) van, mely mindent magában foglal.” Zengzi azt felelte: „Igen.” Amikor a mester visszavonult, a többi tanítvány megkérdezte (Zengzit) mondván: „Mire vonatkoztak a szavai?” Zengzi így válaszolt: „Mesterünknek ez az alapelve: legyünk hűségesek feljebbvalóinkhoz s igazságosak másokhoz; és semmi több.”
16.
A mester mondotta: „A nemes ember az igazságossághoz (yi 義) ért jól, a kis ember pedig a haszonleséshez (li 利).”
17.
A mester mondotta: „Ha kiváló embert (xian 賢) látsz, arra gondolj, hogy egyenlő légy vele. Ha pedig nem kiválót (buxian 不賢) látsz, fordulj bensődbe és vizsgáld meg magadat.”
18.
A mester mondotta: „Szüleidet szolgálván hibáikra szelíden figyelmeztesd őket. Ha látod, hogy semmiképpen nem akarnak rád hallgatni, akkor kettőzd meg tiszteletedet anélkül, hogy visszavonnád (tanácsodat). Még ha ők rosszul bánnak is veled, nem szabad zúgolódni ellenük.”
19.
A mester mondotta: „Ha szüleid még élnek, nem szabad messzire utaznod. Ha mégis utaznod kell, meghatározott útirányod legyen.”
20.
A mester mondotta: „Szüleid éveiről sohasem szabad megfeledkezned; egyrészt örülnöd kell nekik, másrészt aggódnod miattuk.”
21.
A mester mondotta: „Ha a régiek nem mondtak ki valamit szavakban, azért tették, mert szégyellték volna, hogy tetteik nem érik utol azokat.”
22.
A mester mondotta: „Igen kevesen lehetnek olyanok, akik mérséklettel élve is eltévedtek volna.”
23.
A mester mondotta: „A nemes ember lassú akar lenni a szavaiban, de fürge a tetteiben.”
24.
A mester mondotta: „Az erény nem maradhat egyedül, biztosan társra talál.”
25.
Ziyou mondotta: „Aki fejedelmét szolgálva sokszor ismétli (tanácsait), kegyvesztetté lesz. Ha barátok között sok (a szemrehányás), akkor (a barátság) messze távolodik.”
(Ford. Tőkei Ferenc)
JEGYZETEK
BESZÉLGETÉSEK ÉS MONDÁSOK
I.
1 You 有 mester – You Ruo 有若, bizalmasabb nevén Ziyou 子游, Konfuciusz egyik legjelesebb tanítványa.
2 Zengzi 曾子 – Zeng Shen 曾參, Konfuciusz kiváló tanítványa. A Lunyu csak őt és You Ruot érdemesíti a mester (zi 子) címre.
3 Zixia – Bu Shang 卜商, Konfuciusz jeles tanítványa.
4 Ziqin 子禽 – Chen Kang 陳亢, Konfuciusz jeles tanítványa.
5 Zigong 子貢 – Duanmu Si 端木賜, Konfuciusz jeles tanítványa.
6 Shijing 詩經55, 4–5.
II.
7 Shijing 詩經 297, 31.
8 A hagyomány szerint Konfuciusz hetvenkét éves korában halt meg.
9 Meng Yizi 孟懿子 – Meng Yi 孟懿, főhivatalnok Lu 魯 fejedelemségben, a hatalmat Konfuciusz korában kezében tartó három nagy család (Ji 季, Meng孟 és Shu 叔) egyikének feje.
10 Fan Chi 樊遲 – másképpen Fan Xu 樊須 vagy Zichi 子遲, Konfuciusz tanítványa.
11 Mengsun 孟孫 – „Meng unokája”, Meng Yi.
12 Meng Wubo 孟武伯 – Meng Yi 孟懿 fia.
13 Ziyou 子有 – Ran Qiu 冉求, Konfuciusz jeles tanítványa (nem azonos You Ruoval 有若, akinek Ziyou 子游 nevét más kínai írásjeggyel írják).
14 Hui 回 – Yan Hui 顏回, másképpen Yan Yuan 顏淵 vagy Ziyuan 子淵, Konfuciusz legkedvesebb tanítványa.
15 You 由 – Zhong You 仲由, Ji Lu 季路, Zilu 子路: Konfuciusz bátorságáról híres tanítványa.
16 Zizhang子張 – Zhuansun Shi 顓孫師, Konfuciusz tanítványa.
17 Ai 哀 fejedelem – Lu uralkodója i. e. 493-tól 468-ig. Konfuciusz a Lunyuben 論語 most szerepel első ízben a családnevén, nyilvánvalóan a fejedelem iránti tisztelet jeleképpen.
18 Ji Kangzi 季康子 – Jisun Fei 季孫肥, Lu-beli főhivatalnok, a három nagy család egyikének feje.
19 Shujing 書經4, XXI, 1 (nem hiteles fejezet).
III.
E fejezet főképpen a szertartásokkal foglalkozik.
20 Nyolc sorban táncolni csupán a királyi szertartásokon volt szabad – a konfuciánus rituálé szerint.
21 A három család – a Ji 季 (Jisun季孫), Meng孟 (Mengsun 孟孫) és Shu 叔 családok, Lu 魯 fejedelemség vezető családjai.
22 Shijing 詩經282. Királyi szertartási himnusz, amelynek teljes szövege a következő:
Jönnek is már, teljesen egyetértve,
Megérkeznek s állnak ünnepélyesen;
A segédkezők a fejedelmek,
S az Ég Fia méltóságos.
„Felajánljuk, ó, a nagy hímállatot,
Segítsetek minket végezni az áldozatot,
Nagy voltál, felséges atyám,
Nyugtass meg engem, szerető fiadat!
Hatalmas bölcsességű férfi volt,
Békében és háborúban (ugyanúgy) uralkodó,
Megbékítette még a magas Eget is
S most ragyogóvá tudja tenni utódait is!
Szép öregkorral vigasztal meg engem,
Bőséges áldással gyarapít,
Kiszolgálom hát dicső anyámat,
S megtisztelem erényes anyámat is.”
23 Lin Fang 林放 – Lu-beli ember, akiről ezen kívül semmit sem tudunk.
24 A mondás egy másik lehetséges értelmezése: „A keleti és északi barbároknak ugyan van fejedelmük, mégsem érnek fel Kínával, amelynek nincsen (királya).”
25 A Tai hegy﹖﹖ (Taishan 泰山) a legelső az öt szent hegy közül, rajta áldozatot bemutatni királyi és fejedelmi jog volt.
26 Ran You 冉有 – Ran Qiu 冉求, Ziyou 子有, Konfuciusz tanítványa, aki a Ji család szolgálatába lépett.
27 A Lin Fanggal való összehasonlítás értelme nem világos.
28 Shijing 57, 13–14. A vers voltaképpen egy asszonyi szépséget magasztal. Konfuciusz interpretációja, mely a Shijing profán dalaiba is minden áron morálfilozófiai jelentéseket erőltet, igen jellemző a konfucianizmus törekvéseire. Az idézet harmadik sora a Shijing mai szövegében nem található.
29 A Xia-dinasztia 夏 leszármazottai, azaz a kicsiny Qi 杞 fejedelemség lakói, továbbá a Shang-Yin 商殷 dinasztia leszármazottai, Song 宋 lakói, nem bizonyíthatják, hogy jól írom-e ﹖﹖ le a régi szertartásokat, hiszen írásos emlék ezekből a korokból nem maradt elegendő.
30 A nagy di-áldozatok 禘 – itt valószínűleg a fejedelmi ős-áldozatok.
31 Wangsun Jia 王孫賈 – főhivatalnok Wei 衛 fejedelemségben.
32 A felvetett probléma valószínűleg az, hogy vajon a helyi, természeti stb. istenek tisztelete vagy az ősök szellemének <a délnyugati sarok> tisztelete a fontosabb. Konfuciusz válasza szerint az ősök tisztelete nem szorulhat háttérbe, mert akkor nem lesz aki közbenjárjon a család érdekében az Égnél.
33 A mondás talán a 9. mondás folytatása, mint a Konfuciusz-javasolta szertartások ősiségének egyetlen bizonyítéka.
34 A nagytemplom (taimiao 大廟) a Zhou-ház 周 bölcsének és Lu 魯 fejedelmei ősének, Zhougongnak 周公 szentelt templom Luban, ahová Konfuciusz csak főhivatalnokként léphetett be.
35 A Zou-beli 鄹 ember fia – Konfuciusz, akinek apja Zouban volt hivatalnok.
36 Ding 定 fejedelem – Lu uralkodója i. e. 508-tól 494-ig.
37 Guanju關睢 – a Shijing első dalának első két szava. A vers egyszerű szerelmi dalocska, amelynek legalább a hangulatából igyekszik Konfuciusz levonni valami morális tanulságot.
38 Zai Wo 宰我 – Zai Yu 宰予 Konfuciusz békétlenkedő, élesnyelvű tanítványa, akinek további szerepléseit érdemes figyelemmel kísérni.
39 A föld-oltárok szidalmazására azért kerülhetett sor, mert a régi mondák szerint, s bizonnyal a valóságban is, valaha emberáldozatokat mutattak be a földistenek oltárain, s az emberáldozat emléke Konfuciusz idejében még nem volt nagyon távoli, sőt, számolni kellett a szokás felelevenedésével is.
40 Guan Zhong 管仲 – Guan Yiwu 管夷吾, a kínai történeti legendák egyik leghíresebb alakja. A hagyomány szerint Qi 齊 fejedelemség Huan 桓 nevű uralkodójának (i. e. 685–641) főminisztere volt, aki bölcsességével urát hozzásegítette, hogy – első ízben a Nyugati Zhou birodalom szétesése óta – hegemóniát szerezzen magának. Alacsony származása miatt később az antipatriarchális ideológiák eszményi bölcse lett. Konfuciusz, aki máshelyütt dicsérni fogja, itt szemére veti, hogy „nem ismerte a szertartásokat”, azaz rangját nem illető vállalkozásokra és szokásokra vetemedett.
41 Yi 儀 – egy faluközpont Wei 衛 határvidékén, ahová Konfuciusz azután érkezett, hogy Lu-beli hivataláról lemondott és elhagyta hazáját.
42 A Shao-tánc 韶 Shunnak 舜, a mitikus Yao 堯 császár utódának tánca, a Wu-tánc 武 pedig Wuwangnak 武王, a Zhou-dinasztia hadvezér alapítójának ünnepi tánca.
IV.
43 Egy régi kínai kommentár szerint a 15–23. mondásokat Zeng Shen 曾參 (Zengzi 曾子) iskolája jegyezte fel.
| 
