|
|
 |
Laozi életrajza. Az Út és az Erény Könyvét (Daodejing) Konfuciusz idősebb kortársának, Laozinek tulajdonítják, akinek egyetlen létező életrajza A Történetíró feljegyzései (Shiji) című munka 63. fejezetében található. Ezek szerint a Chu államban született Lao Dan családneve Li, személyneve Er, adott neve pedig Dan a Zhou udvarban volt az archívum könyvtárosa. Konfuciusznak állítólag tanácsokkal szolgált a szertartásokkal kapcsolatban, majd látván a Zhou-ház hanyatlását, bivalyháton nyugatra távozott, ahol a határőr, Yin Xi kérésére írta le művét két tekercsben. Számos kutató azt feltételezi, hogy a konfuciánus legendákban minden előzmény nélkül ebben az egy szerepben felbukkanó személyt, éppen a további rá vonatkozó információk hiánya folytán, a Daodejing valódi szerzője (vagy szerzői) csak felhasználták. A Han-dinasztia alatt Laozi alakja radikális változásokon megy át, a történeti bölcs isteni rangot kap, teremtőként és megváltóként lép fel. A Tang-korban a Li császári család Laoziig vezeti vissza eredetét, ennek köszönhetően a Daodejing különösen nagy megbecsülésnek örvendett.
A Daodejing. A gyakran ‘Ötezer szavas klasszikus’-nak nevezett mű alapvetően rímes formában íródott, a jelenlegi verzióban 81 fejezetből áll. A hagyományos felosztás szerint elől áll a 37 fejezetes Dao könyve (mely inkább a „metafizikai” kérdésekkel foglalkozik), majd utána a 38-tól 81-ig tartó De könyve (mely alapvetően a társadalmi alkalmazhatóságról ír). Ennek a sorrendnek éppen az ellenkezője fordul elő az 1973-ban megtalált Mawangdui kéziratokon. A Mawangdui kézirat megtalálása előtt két kommentárból (Wang Bi és Heshang gong) volt ismeretes. A filozófiai és metafizikai koncepciókkal teli Wang Bi, illetve a Huang-Lao iskolához tartozó Heshang gong kommentár mellett jelentős még a Han Feizi két fejezetének (21–22) elemzése és az erősen vallásos szempontokat figyelembe vevő Xiang'er kommentár. 1993-ban találták meg a jelenleg ismert legrégebbi kéziratot Guodianben. Mind Guodian, mind Mawangdui a Sima Qian által Laozi szülőföldjeként számon tartott Chu állam területén volt található. A Daodejing datálása meglehetősen problematikus, az 5–3. századig sok időponthoz rendelték már. Nem kizárt, hogy eredetileg szájhagyományként, aforizmák gyűjteményeként terjedt, és jelenleg ismert formájában csak egy lényegesen későbbi időszakban állították össze. Az idők során a Daodejinghez körülbelül 700 kommentár íródott, az i.sz. 7. században szanszkritra is lefordították, a 18. században került Európába, ahol először latinra fordították. Azóta körülbelül 250 fordítása jelent meg. Érdemes megjegyezni, hogy csak a Han-dinasztia alatt került a Zhuangzivel együtt a bibliográfiai leírásokban a taoista (daojia) címszó alá.
A Daodejing jellegzetességei. A filozófiai taoizmus legismertebb klasszikusa a Laozinevéhez kapcsolt „Az Út és Erény könyve” a misztikusok elvont, tömör, paradoxonokkal teli és képszerű nyelvén kinyilatkoztatott látomás a világot mozgató alapvető princípiumokról, illetve ezeknek az uralkodás és kormányzás világában alkalmazandó módszereiről. A mű címében is szereplő Dao minden jelenség fundamentuma, az egység forrása, melyben minden látszólagos ellentmondás (yin és yang, élet és halál) feloldódik. A Dao a legfőbb princípium, örökké nyugvó potencialitás, az egyetlen, amely nem változik, de változást okoz, teremt, táplál és fenntart, úgy azonban, hogy a nem-cselekvést (wuwei) cselekszi. A bölcs célja, hogy életét és belső természetét ehhez a Daohoz igazítsa, ehhez azonban először intuitív módon meg kell ismernie a Daot, melyre a nem-cselekvés, a nemlét, az egyszerűség, a spontaneitás, az üresség, a rejtettség, a titokzatosság, a megfoghatatlanság és a megnevezhetetlenség, a lágyság, a nőiesség és a víz-szerűség jellemző. A másik fontos taoista fogalom, az erény (de) azt az erőt jelenti, amennyire az egyén részesül ebből az abszolútumból. Zhuangzival szemben a megfelelő kormányzást fontosnak tartó Laozi az uralkodók számára a nem-cselekvő uralkodást tartotta adekvátnak. Ez a nem-cselekvés (wuwei) nem passzivitást jelent, hanem az eredendő harmóniába való be-nem-avatkozást, valójában annak fenntartását, azáltal hogy a bölcs, „a középet megőrizve” individuumához kötött cselekedetekkel (wei) nem zavarja meg az Út spontán működését. A taoizmus szerint ugyanis mindaz, ami civilizáció és nevelés, erkölcs és szertartás, a mennyei, gyermeki természet elvesztéséhez vezet, illetve az égi természet elhagyásának következménye. A Daodejing alapvetően két egymással szembenálló, illetve egymást kiegészítő fogalompár-sort használ: lét-nemlét, cselekvés-nemcselekvés, tudás-tudatlanság, férfi-nő, teli-üres, fent-lent, mozgás-nyugalom, nagy-kicsi, erős-gyenge, kemény-lágy, egyenes-hajlított. Ez a két erő lényegileg megfelel a világban egymást kiegészítő módon működő yin–yang erőnek. Mivel általában mindenki (elsősorban az uralkodó) yang módon próbál kormányozni, a Daodejing az ellenkezőjét igyekszik hangsúlyozni, miáltal az egymást kiegészítő kettősségen túl próbálja emelni olvasóját.
Éppen rövidsége és titokzatos nyelvezete miatt rendkívül sok értelmezésre ad lehetőséget (misztikus, etikai, metafizikai, természetfilozófiai, politikai, belső alkímiai, szexuális, harcászati, gyógyászati jelentésrétegek).
(Kósa Gábor)
DAODEJING
I
A dao 道, amelyet szavakkal ki lehet fejezni, nem az örök dao. A név (ming名), amelyet meg lehet nevezni, nem az örök név.1 Az, aminek nincsen neve, az ég és föld kezdete (shi 始). Aminek neve van, az minden dolog (wanwu 萬物) anyja.
Ezért: csak az ismerheti meg (a dao) csodálatos titkát, akinek soha nincsenek vágyai; akinek pedig örökké vágyai vannak, az csak véges formáját szemlélheti. Ez a kettő <a lényeg és a jelenség> közös eredetű, csak a nevük különböző. Együtt nevezzük őket csodálatosnak, s egyik csodálatostól a másik csodálatos felé (haladni): minden titkok kapuja.
II
Amikor az égalattiban mindenki felismeri a szépről, hogy szép, akkor megjelenik a rút is. Amikor mindenki felismeri a jóról, hogy jó, akkor megjelenik a rossz is.
Ezért: lét (you 有) és nemlét (wu 無) egymásból születik, nehéz és könnyű egymást hozza létre, hosszú és rövid egymást alakítja, magas és mély egymásba hajlik, zeneszó és énekhang egymással cseng össze, előbbi és későbbi egymást követi.
Így aztán a bölcs ember (shengren 聖人) a nem-cselekvés (wuwei 無為) tevékenységével él s a szavak nélküli (buyan 不言) tanítást valósítja meg. (Akkor) minden dolog hat rá, és (ő ezt) nem utasítja vissza.2 (A bölcs) létrehoz, de nem veszi birtokába; teremt, de nem ragaszkodik (ahhoz, amit teremtett). Művét beteljesíti, de nem él vele. S éppen azért, mert nem él vele, nem is veszítheti el.3
III
Ha nem becsülik meg a kiválóakat (xian 賢), akkor a nép közt nem lesz marakodás. Ha nem tartják nagyra a nehezen megszerezhető vagyontárgyakat (huo 貨), akkor a nép közt nem lesz többé rablás. Ha rá sem néznek arra, ami felszíthatja vágyukat, akkor a nép közt nem lesz többé felfordulás.
Ezért a bölcs ember úgy kormányoz jól, hogy üressé teszi a szívét,4 de megtölti a hasát, gyengévé teszi az akarását (zhi 志), de erősíti a csontjait. Mindig arra törekszik, hogy a népnek ne legyen se tudása, se vágya. Arra törekszik, hogy akinek pedig tudása van, az ne merészeljen tevékenykedni. Megvalósítja tehát a nem-cselekvést,5 és minden a legteljesebb rendben lesz.
IV
A dao üres, de ha vele élünk (yong 用), sohasem tudjuk kimeríteni. Milyen mélységes! Igazi ősatyja (zong 宗) minden dolognak. Tompít minden élességet, megszüntet minden zavarosságot, mérsékel minden ragyogást, egyesít minden porszemet.6 Olyan mély, hogy senki sem tud a végére járni! Én nem tudom, hogy szülötte-e valakinek. (Csak azt tudom, hogy) mint képmás (xiang 象),7 az ősöket is megelőzi.
V
Az ég és a föld nem emberséges (ren 仁), minden létezővel (wanwu 萬物) úgy bánik, mint afféle szalmakutyával.8 A bölcs ember sem emberséges, úgy bánik az emberekkel (boxing 百姓), mint afféle szalmakutyákkal. De az ég és föld közötti tér éppen olyan, mint a kovácsfújtató! Üres, és mégsem omlik össze, ha pedig mozog, egyre több jön ki belőle. Bármennyi azonban a szó, az mind kimerül. Sokkal jobb, ha megőrizzük azt, ami bennünk van (zhong 中).
VI
A völgy szelleme <az üresség> sohasem hal meg.9 Ezt nevezzük csodálatos asszonyinak (pin 牝). A csodálatos asszonyinak a kapuját nevezzük ég és föld gyökerének. Örökké jelen van, s kimeríthetetlenül élhetünk vele (yong 用).
VII
Az ég örök, a föld maradandó. Az ég és föld azáltal lehet örök s maradandó, hogy egyikük sem önmagának él. Ezért képesek örökké élni. Ugyanígy a bölcs ember önmagát a háttérbe helyezi s így kerül előre, önmagával nem törődik s így őrzi meg énjét. Nem igaz-e, hogy egyéni érdekeit (si 私) éppen azáltal tudja betölteni, hogy nincsenek egyéni érdekei?
VIII
A legmagasabb jóság (shangshan 上善) hasonló a vízben. A víz jósága (shan 善) az, hogy hasznára van minden létezőnek, anélkül hogy küzdene; s megelégszik azokkal a helyekkel, amelyeket minden ember gyűlöl. Ezért van (a víz) oly közel a daohoz.
Lakozásra legjobb a föld, érzelmekben legjobb a mély, az emberi kapcsolatokban legjobb az emberség (ren 仁), a szó legyen mindig megbízható (xin 信), a kormányzás teremtsen mindig rendet, a szolgálat feleljen meg a képességeknek, a vállalkozás igazodjék a megfelelő időhöz.10 Ez mind azért (jó), mert nem vezet vetélkedéshez, s ezért nem hibázik.
IX
Aki túlságosan megfeszíti íját, az jobban tette volna, ha idejében abbahagyja (a feszítést); aki pedig túlságosan élesre feni (kését), az nem tudja sokáig megőrizni (élesen). Az arannyal és drágakővel teli termet senki sem tudja megőrizni. Aki gazdagságával és előkelőségével kevélykedik, maga zúdít magára szerencsétlenséget. Ha művedet véghezvitted, nyomban vonulj vissza, (mert) ez az ég daoja.
X
Aki lelke (po 魄) nyugalmának megóvására megtartja az egységet, abban nem fog meghasonlás <vágy> ébredni. Aki leheletét (qi 氣) úgy tudja irányítani, hogy egészen gyengévé teszi, az hasonlóvá lesz egy újszülött gyermekhez. Ha tökéletesen megtisztítja a ’csodálatos tükröt’ <szemléletét>, akkor semmi folt nem marad rajta <sohasem téved>.
Ha szereti a népet s jól kormányozza a fejedelemséget, akkor nincs szüksége okoskodásra (zhi 知). Az égi kapuinak kinyílásában és becsukódásában <a világegyetem működésében> ő tehát asszonyi <passzív> szerepet játszik. Ennek a sarkigazságnak a megértése teszi lehetővé számára a nem-cselekvést.
Megszülni (a dolgokat) és táplálni őket, megszülni és mégsem birtokolni őket, megalkotni őket és nem élni velük, vezetőnek lenni (zhang 長) és mégsem uraskodni (zai 宰): ezt nevezzük csodálatos erénynek (de 德).
XI
Harminc küllő együtt tesz ki egy kereket, de a kerék használhatóságát éppen a (küllők közti) nemlét <űr> biztosítja. Agyagot forgatva csináljuk az edényeket, de az edény használhatóságát éppen a benne levő nemlét biztosítja. Ajtót és ablakot vágva csináljuk a házat, de a ház használhatóságát éppen a benne levő nemlét <belső tere> biztosítja. Ezért a lét hasznot (li 利) hajt számunkra, a nemlét azonban használhatóságot (yong 用) biztosít.
XII
Az öt szín vakká teszi az ember szemét, az öt hang süketté teszi az ember fülét, az öt íz eltompítja az ember ínyét.11 A sok lovaglás és vadászat megbolondítja az ember szívét. A nehezen szerezhető vagyontárgyak mozgásában gátolják az embert. Ezért a bölcs ember a bensőjével törődik s nem a szemével. Elveti tehát az „azt”, s az „ezt” választja.
XIII
A dicsőség és szégyen: félelem. Az előkelőség: nagy csapás, (mely) mintha csak testünket érné. Miért mondjuk, hogy a dicsőség és szégyen félelem? Mert a dicsőség olyan az alattvalók (xia 下) számára, hogy amikor megszerzik, félnek, és amikor elveszítik, ugyancsak félnek. Ezért mondjuk, hogy a dicsőség és szégyen: félelem. S miért mondjuk, hogy az előkelőség nagy szerencsétlenség az életben? Mert éppen akkor lesz osztályrészem nagy szerencsétlenség, ha számomra csak saját énem létezik. Ha azonban elérem, hogy ne (csak) saját énem létezzék a számomra, akkor miféle szerencsétlenségben lehetne részem? Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő <tölti be hivatalát>, hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.
XIV
Nézem és nem látom, ezért a neve: észrevehetetlen (yi 夷). Hallgatom és nem hallom, ezért neve: illanó (xi 希). Megragadom, de nem tudom megfogni, ezért a neve: parányi (wei 微). E három (tulajdonságot) nem lehet tovább elemezni, így hát összeolvadnak és egységet alkotnak. Felkelvén nem fénylik, lenyugodván nem homályosul el; végtelen, és nem lehet megnevezni, s minduntalan visszatér a dolgok nemlétébe. Ezért nevezik alaktalan alaknak, testetlen képnek; ezért nevezik homályosnak és ködösnek. Szembe megyek vele s nem látom az elejét, utána megyek s nem látom a végét.
Aki megragadja a múlt daoját és azzal irányítja a jelen létét, aki fel tudja ismerni a régi kezdetet, az elmondhatja, hogy (kezében tartja) a dao fonalát.
XV
Hajdanában azok, akik legjobbak voltak az írástudók közül (shi 士), a legészrevehetetlenebbek, a legcsodálatosabbak voltak. Titokzatos erők hatották át őket, és senki sem tudta kiismerni őket. És mert senki sem tudta kiismerni őket, én is csak erőszakoltan adhatok képet róluk. Óvatosak voltak, mint aki télen folyamon kel át; aggodalmasak, mint aki tart a szomszédaitól; méltóságteljesek, mint aki vendégségben jár; engedékenyek, mint a jég, amely éppen olvadni kezd; egyszerűek, mint a megmunkálatlan fadarab; mindent-befogadók, akárcsak a völgy; és átláthatatlanok, akár a zavaros víz. Ki képes zavarossá lenni a tisztasággal, lecsendesítvén azt ragyogó tisztává válni? Ki képes nyugalomban lenni a tartóssággal, mozgásba hozván azt és lassanként életre kelteni? Akik megőrizték a daot, s nem vágyakoztak telhetetlenül. És éppen mert nem voltak telhetetlenek, el tudták viselni az elhasználódást megújulás nélkül.
XVI
Elérek a teljes ürességig, megőrzöm a rendíthetetlen nyugalmat, és minden dolog maga növekedik, én meg csak szemlélem visszatérésüket <körforgásukat>. Íme, minden dolog felvirágzik, s minden visszatér a gyökeréhez <kezdetéhez>. A gyökérhez való visszatérést nevezik nyugalomnak, erről pedig azt mondják: meghódolás a sors előtt (fuming 復命). A meghódolás a sors előtt: állandóság. Aki megérti az állandóságot, az felvilágosult (ming 明). Aki az állandóságot nem érti, az vakon megy a szerencsétlenségbe. Ismerni az állandóságot: mindent magába fogadni (rong 容). Mindent magába fogadni: igazságosság (gong 公). Az igazságosság: királyi tisztség (wang 王). A királyi tisztség: megfelelés az égnek (tian 天). Az ég pedig: megfelelés a daonak. Végül a dao: örök. Ha (teste) el is vész, nem pusztul el ő maga.
XVII
A legfelsőbbekről az alattvalók éppen csak tudták, hogy vannak. Az utána következőknek a közelébe igyekeztek, és magasztalni kezdték őket. Ezután félni kezdtek tőle, végül pedig megvetéssel illették. Ezért ha a bizalom (a nép iránt) nem elegendő, hogyne lenne bizalmatlanság (a nép részéről is)? Ám aki meggondoltságával minden szavának megbecsülést szerez, annak vállalkozásai beteljesülnek, dolgai sikerülnek, és a nép (boxing 百姓) mind azt mondja, hogy ez a természetesség (ziran 自然).12
XVIII
Mikor a nagy daot pusztulni hagyták, megjelent az emberség (ren 仁) és az igazságosság (yi 義). Mikor pedig elkezdődött a bölcselkedés, megjelent a nagy képmutatás. Mikor a hat rokon13 nem tudott többé békében megférni egymással, megjelent a gyermeki kegyelet (xiao 孝) és a szülői szeretet (ci 慈). Mióta a fejedelemséget és családjait (guojia 國家) felfordulás borítja homályba, azóta megjelentek a „hűséges alattvalók”.
XIX
Ha elvetnék a bölcsességet (sheng 聖) és a tudást (zhi 智), akkor a nép haszna százsoros lenne. Ha elvetnék az emberséget (ren 仁) és az igazságosságot (yi 義), akkor a nép újra szülőtisztelő (xiao 孝) és gyermekét szerető (ci 慈) lenne. Ha elvetnék a műveskedést (qiao 巧) és a haszonlesést (li 利), akkor tolvajok és rablók nem léteznének többé. E három dologról azt tartják, hogy műveltségnek (wen 文) nem elegendők. Ezért elrendeltetik, hogy legyen, ami még ehhez tartozik: legyenek olyan egyszerűek, mint a megmunkálatlan fadarab, (szüntelenül) csökkentsék önzésüket (si 私) és mérsékeljék vágyaikat.14
XX
Ha nem lenne többé tanulás (xue 學), nem létezhetne bánat sem. Az „igen” és a „jól van” között voltaképpen mi a különbség? S a jó meg a rossz között mily nagy a különbség! Amitől az emberek tartanak, attól bizony tartani kell.15
Ó, mily zűrzavaros (a világ)! Még nincsen közepe <nincs látható rendje>! A sokaság emberei ragyognak, mintha éppen a Nagy Áldozatot (tailao 太牢) mutatnák be, vagy éppen a Tavasz-toronyba (chuntai 春臺) igyekeznének felfelé. Csak én vagyok mozdulatlan, jósjelet sem adva magamról! Akárcsak az újszülött, aki még nem is mosolyog. Fáradtan bolyongok, mint akinek nincs hova megtérnie! Az embereknek mind van fölöslegük is, csak én vagyok olyan, mint aki elvesztette mindenét. Valóban, az én szívem az ostoba emberek szíve! Ó mily zűrzavar! A közönséges emberek (suren 俗人) ragyognak, csak én vagyok maga a homály. A közönséges emberek egyre fürkésznek-kutatnak, csak én vagyok mindig egykedvű. Ó, nyughatatlan vagyok, miként a tenger, és hányódom egyre, mintha sose lenne megállásom! Minden embernek van mivel foglalkoznia, csak én vagyok buta és semmirekellő. (Mert) csak én vagyok más, mint a többi ember: én az Anyából való táplálkozást tartom a legtöbbre.16
XXI
A hatalmas erény (de 德) formái csak a daonak vannak alárendelve. A dao maga, mint dolog, homályos és megfoghatatlan.
Ó, megfoghatatlan és homályos! (De) benne képek (xiang 象) vannak. Ó igen, homályos és megfoghatatlan! (De) benne dolgok vannak. Ó, átláthatatlan és sötét! (De) benne csírák (jing 精) vannak. Ezek a csírák nagyon igazak, benne van (tehát) az igazság (xin 信). A régmúlt időktől mind a mai napig nem is veszett el a neve (ming 名), hanem minden dolog kezdetének jelölésére szolgál. Hogy honnan ismerem én minden dolog kezdetét? Éppen általa.17
XXII
A nem teljes teljessé válik, a görbe egyenessé lesz, az üres teltté lesz, az elöregedett újjáalakul, a kevésből pedig sok lesz. A sok aztán zavarokat okoz.18
Ezért a bölcs ember megőrzi az egységet, és az égalatti példaképe lesz. Nem mutogatja magát, ezért ragyog; nem bizonygatja kiválóságát, ezért kiváló; nem dicsekszik (előre), ezért szerez érdemeket <sikerülnek a dolgai>; nem követel tiszteletet magának, ezért lesz elismert vezető (zhang 長). Nem küzd senkivel, s éppen ezért az égalattiban senki sem képes megküzdeni vele.19 Vajon üres szavakat mondtak-e a régiek, akik így szóltak: „a nem teljes teljessé válik”? Ha igazán teljessé válik (az ember), akkor visszatér (a daohoz).
XXIII
A kevés beszéd az, ami természetes (ziran 自然). Ugyanezért a dühöngő szél nem tart egész reggel, a zuhogó eső nem tart egész nap. S ki csinálja ezeket? Az ég és a föld. Ha pedig az ég és föld sem képes hosszan tartó dolgokra, hogyan csinálhatna ilyet az ember? Ezért kell minden dolgát a dao szerint végeznie.
Aki a dao szerint él, azonosul a daoval. Aki birtokolja az erényt (de 德), azonosul az erénnyel. Aki az erénytelenségen fáradozik, azonosul az elvesztéssel. (De) aki azonosult a daoval, az a daot már meg is szerezte; aki azonosult az erénnyel, az az erényt már meg is szerezte; aki pedig azonosult az elvesztéssel, az az elvesztettet már vissza is nyerte. Ha valakinek a bizalma (xin 信) nem elegendő, az mindig bizalmatlansággal találkozik.20
XXIV
Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan; aki (túlságosan) nagyot lép nem halad előre,21 aki magát mutogatja, nem ragyog; aki bizonygatja kiválóságát, nem tartják kiválónak; aki előre dicsekszik, nem szerez érdemeket; aki megköveteli magának a tiszteletet, nem lesz elismert vezető. Ha a daohoz tartjuk magunkat, minderre csak azt mondhatjuk: fölösleges etetés, haszontalan cselekedet; az ilyet pedig minden létező (wu) gyűlöli. Ezért aki birtokolja a daot, nem tesz ilyesmit.
XXV
Van egy dolog (wu 物), mely a káoszban (hun 混) is teljes volt, s mely még az ég és a föld előtt született. Ó, mily hangtalan, milyen üres!22 Magában áll szilárdan és nem változik, mindenüvé eljut, és nem fenyegeti semmi veszély. Méltán tartják őt az égalatti anyjának. Nem tudom a valódi nevét (ming 名), kisebbik nevén szólítva (zi 字) nevezem daonak. Erőszakoltan nevet adva neki azt mondom, hogy „nagy”, a „nagyot” pedig „tovahaladónak” is mondhatom, a „tovahaladót” „messzeségbe tűnőnek”, végül a „messzeségbe tűnőt” „visszatérőnek”. Ezért nagy a dao, ezért nagy az ég, ezért nagy a föld, s ezért nagy a király (wang 王) is.23 Mert „határainkon belül” négy nagyság létezik, s a király ezek közül az egyik megtisztelő helyen lakozik. Az ember a föld törvényeit követi, a föld az ég törvényeit követi, az ég a dao törvényeit követi, a dao pedig a természet (ziran 自然) törvényeit követi.
XXVI
A nehéz a könnyű gyökere <alapja>, a nyugalom a mozgás ura (jun 君). Ezért „a bölcs ember ha egész nap utazik is, nem hagyja el kocsija nehezét” <terhét>. S legyen bármily ragyogó látvány a szeme előtt, ül tovább nyugodtan, vágyaktól mentesen. Vajon megengedhetné-e magának tízezer hadiszekér ura, hogy a könnyű <könnyelmű> legyen az égalatti (kormányzásában)? Ha könnyelmű, elveszíti az alapot; ha folyton mozog, elveszíti az „urat”.
XXVII
Aki jól tud előrehaladni, annak nem kell keréknyom <példa>; aki jól tud beszélni, nem mutat gyengeséget; aki jól tud számolni, nem használ számoló-szerszámot; aki jól tud ajtót zárni, reteszek nélkül is úgy bezárja, hogy nem lehet kinyitni; aki jól tud kötni, kötelek nélkül is úgy megköti, hogy nem lehet megoldani.
Ezért a bölcs ember mindig kész legyen, hogy megsegítse az embereket, és soha ne vesse el magától az embereket; mindig kész legyen, hogy megsegítse a lényeket (wu 物), és soha ne vesse el magától a lényeket. Ezt nevezzük igazán mély bölcsességnek.24 Így a tökéletes ember (shanren 善人) a tökéletlen emberek mestere, a tökéletlenek pedig a tökéletes ember nyersanyagai. Aki nem becsüli meg a mesterét, vagy aki nem bánik szeretettel a nyersanyagával, az tudhat akármennyit, nagy tévelygésben leledzik. Ezt nevezzük a legfontosabb titoknak.
XXVIII
Aki tudja, mi a férfiasság, mégis megőrzi a nőiességet, az hegyipatakká lesz az égalatti számára. Aki az égalatti hegyipatakra lett, azt nem hagyja el az örök erő (changde 常德), és visszatér a csecsemő-állapotba. Aki tudja, mi a fehér <ragyogás>, mégis megőrzi feketeségét <ismeretlenségét>, az példaképpé lesz az égalatti számára. Aki az égalatti példaképe lett, annak örök ereje nem tévelyeg, és visszatér a határtalanságba. Aki tudja, mi a dicsőség, mégis megőrzi szégyenét <mellőzöttségét>, az maga lesz a Völgy az égalatti számára. S aki az égalatti Völgye lett, annak ereje állandóan elégséges lesz, s visszatér a faragatlan fa állapotába (pu 樸). Amikor a faragatlan fa szétdarabolódik, szerszám lesz belőle.25 De ha a bölcs ember felhasználja, akkor a hivatalnokok vezetője lesz. Ezért a nagy kormányzáshoz nem kell erőszak.
XXIX
Aki (erővel) meg akarja hódítani az égalattit s ezért tevékenykedik, az – én látom – nem fogja elérni célját. Az égalatti egy szent edény (shenqi 神器), amelyhez nem lehet hozzányúlni. Aki hozzáér, megkárosítja; aki megragadja, elveszíti.26 Mert a dolgok (wu 物) közül megy az egyik, követi a másik, meleget lehel az egyik, hideget fúj a másik, erősödik az egyik, gyengül a másik, gyarapszik az egyik, elpusztul a másik.
Ezért a bölcs ember elutasítja magától a túlzásokat, elveti a mértéktelenséget, elveti a szélsőségeket.
XXX
Aki a daoval szolgálja az emberek urát <a fejedelmet>, az nem igázza le hadsereggel az égalattit, hiszen ez a tette könnyen ellene fordulhat. Mert amerre hadsereg járt, csak tüske és tövisbozót terem, s a nagy háborúk nyomában mindig ínséges esztendők járnak.27
Az igazán jó (hadvezér) célhoz ér és megállapodik, s nem vetemedik arra, hogy erőszakot alkalmazzon. Célhoz ér, de nem emeli fel magát; célhoz ér, de nem dicsőíti magát; célhoz ér, de nem kevélykedik; célhoz ér, de csak azért, mert nem tehet mást; célhoz ér, de nem alkalmaz erőszakot.
Ha a dolgok (wu 物) elérik erejük teljét, elöregszenek. (Az erőszak) tehát ellentmond a daonak. A daonak ellentmondani pedig: korai halál.
XXXI
A remek fegyverek: a szerencsétlenség eszközei. A létezők (wu 物) mind gyűlölik ezeket, az tehát, aki a daot birtokolja, nem él velük. A nemes ember (junzi 君子) békeidőben a baloldalt tiszteli, háborúban azonban a jobboldalt tartja nagyra. A fegyverek: a szerencsétlenség eszközei; nem lehetnek a nemes ember (junzi) eszközei. Csak akkor élhet velük, ha nem tehet mást, mert a nyugalom megőrzését tartja a legfontosabbnak. Ha kivívta a győzelmet, nem tartja azt szépnek, mert aki győzelmét szépnek tartja, az örvendezik az emberek legyilkolása felett. Aki pedig örvendezik az emberek legyilkolása felett, az becsvágyát az égalattiban soha el nem érheti. Szerencsés eseménykor a baloldalt becsülik, szerencsétlen eseménykor a jobboldalt. A szárnyak vezérei baloldalon állnak, a fővezér pedig a jobboldalon: elmondható, hogy (a háborút) temetési szertartásnak kell felfognunk.28 A legyilkolt emberek sokaságát bizony gyászolni és keservesen siratni kell; a háborús győzelem bizony temetési szertartás.
XXXII
A dao örök és nincsen neve (ming 名). A faragatlan fa <a természetiség> lehet akármilyen kicsiny, az égalattiban senki sem képes szolgájává tenni (chen 臣). Ha a fejedelmek és királyok (houwang 侯王) képesek rá, hogy megőrizzék, akkor minden létező (wanwu 萬物) magától fog hódolni nekik. Akkor az ég és a föld harmóniában csengene össze, s édes harmatot <boldogságot> bocsátanának alá, a nép pedig minden parancs nélkül, magától megnyugodna.
Amikor elkezdődött a faragás <a rend megteremtése>, megjelentek a nevek (ming). S minthogy a nevek már megjelentek, (velük) meg lehet ismerni a határokat is.29 Aki tudja, hol kell megállnia, elkerülheti a veszélyeket.
Olyan az égalattiban a dao létezése, mint mikor a hegyi patakok és völgyi vizek a folyókba és tengerekbe ömlenek.
XXXIII
Aki ismeri az embereket, az okos; aki ismeri önmagát, az bölcs. Aki másokat legyőz, az erős; aki önmagát legyőzi, az hatalmas. Aki tudja, mikor elég, az gazdag. Aki erőszakosan törekszik, az (csupán) becsvágyát birtokolja. De aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él. Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.
XXXIV
A hatalmas dao szétömlik mindenüvé, megtalálni jobbra is, balra is. Minden létező (wanwu 萬物) reá támaszkodva születik meg, s ő sohasem tagadja meg őket. Az ő érdeme (gong 功), hogy megalkotta őket, de nem (kell neki az) a hírnév (ming 名), hogy birtokolja őket (you 有).30 Ruház és betakar minden létezőt (wanwu), de nem akar urukká (zhu 主) lenni. Soha nem kíván semmit; megérdemli a Kicsiny <szerény> nevet. Minden létező (wanwu) visszatér hozzá <hódol neki>, de nem tudják, hogy uruk van. Megérdemli tehát a Hatalmas nevet. Mivel önmagát sohasem tartja hatalmasnak, éppen ezért tud igazán hatalmassá válni.31
XXXV
Aki szilárdan tartja a Nagy Formát (daxiang 大象), az jár (szabadon) az égalattiban, mívelkedik, de senkit sem bánt. A békesség és nyugalom a legnagyobb (jó). A muzsikaszó és lakoma-illat az arra járó idegent pihenőre csábítja. (De) a dao, amely elhagyja szájunkat, milyen sótalan, mennyire nincs íze! Ha valaki nézi, nincs mit meglátnia; ha valaki hallgatja, nincs mit meghallania. Aki azonban használja (yong 用), az nem tudja kimeríteni.
XXXVI
Amit össze akarnak zsugorítani, elkerülhetetlenül kiterjesztik; amit meg akarnak gyengíteni, elkerülhetetlenül megerősítik; amit el akarnak pusztítani, elkerülhetetlenül felvirágoztatják; amit el akarnak lopni, elkerülhetetlenül odaadják. Erről mondják, hogy nehezen érthető (weiming 微明). A lágy legyőzi a keményet, a gyenge legyőzi az erőset. A halnak nem ajánlatos elhagyni a víz mélyét. A fejedelemség éles fegyvereit nem tanácsos mutogatni az embereknek.32
XXXVII
A dao mindig nem-cselekvő (wuwei 不為), de nincs olyan, amit ne tudna megtenni.33 Ha a fejedelmek és királyok (houwang 侯王) képesek lennének megőrizni (a daot), akkor a tízezer létező (wanwu 萬物) nyomban megváltozna magától. És ha megváltozván is tevékenykedni akarnának, meg kellene fékeznem őket a névtelen (wuming 無名) egyszerűségével (pu 樸).34 A névtelen egyszerűsége (wuming zhi pu 無名之樸) éppen abban áll, hogy egyáltalában nincsenek vágyai (wuyu 無欲). Nem vágyakozni pedig: nyugalom; és az égalattiban magától helyreáll a rend.35
XXXVIII
A magas erény birtokosa (shangde 上德) nem mutogatja erényét, s éppen ezért birtokolja az erényt. Az alantas erény birtokosa (xiade 下德) nem tud elszakadni az erény mutogatásától, s ezért nincs birtokában az igazi erény. A magas erény nem-cselekvő (wuwei 無為), s a nemlét (wu 無) révén működik (wei 為); az alantas erény tevékenykedik, s a lét (you 有) révén működik. A magas emberség (shangren 失仁) tevékenykedik, s a nemlét (wu) révén cselekszik (wei); a magas igazságosság (shangyi 上義) tevékenykedik, s a lét (you 有) révén cselekszik. A magas szertartásosság (shangli 上禮) tevékenykedik, és amikor senki sem felel neki, akkor (birtokosa) felhajtja ruhaujját és előre tör <erőszakkal kényszeríti az embereket a szertartások betartására>. Ezért a dao elvesztése után jelenik meg az erény (de 德), az erény elvesztése után jelenik meg az emberség (ren 仁), az emberség elvesztése után jelenik meg az igazságosság (yi 義), s az igazságosság elvesztése után jelenik meg a szertartásosság (li 禮).
Márpedig a szertartásosság: a hűség (zhong 忠) és bizalom (xin 信) külső héja csupán; s minden felfordulás kezdete. Az előre-tudás pedig: a dao virága csupán, s az ostobaság kezdete.
Ezért a (dao megértésében) felnőtt ember a szilárd alapra helyezkedik s nem marad meg a vékony héjon; a gyümölcsnél marad, és nem a virágnál. Így távol tartja magától az egyiket, megragadja a másikat.36
XXXIX
Íme azok, amelyek már az ősidőkben elérték az egységet: az ég az egység révén lett tiszta, a föld az egység révén lett rendületlen, a szellem (shen 神) az egység révén jutott öntudatra (ling 靈), a völgy az egység révén lett tele, s minden létező (wanwu 萬物) az egység révén született, a fejedelmek és királyok (houwang 侯王) is az egység elérése útján lettek az égalatti irányítóivá. Mindez az egységnek köszönhető.37
Ha az ég nem lett volna általa tiszta, szétesett volna; ha a föld nem lett volna általa rendületlen, meghasadt volna; ha a szellem nem jutott volna általa öntudatra, semmivé válna; ha a völgy nem lenne általa tele, kiszáradna; ha a tízezer létező nem általa születne, (születés helyett) elpusztulna; ha a fejedelmek és királyok nem általa lennének irányítók s ezért megbecsültek, akkor megdöntenék őket.38
Ezért az előkelő a jelentéktelent tartja alapjának, a magas az alacsonyt tartja alapzatának. S ezért mondják önmagukról a fejedelmek és királyok: „Árva”, „Elhagyatott”, „Ellátatlan”. Nem azt jelenti-e ez, hogy a jelentéktelent tekintik alapnak?39 S éppen ezért: ha egyenként számba vesszük a kocsi (darabjait), az nem a kocsi.40 Ne vágyakozzunk hát a jade ragyogására, legyünk inkább egyszerűek, akár a kő.
XL
Az ellentétesség (fan 反): a dao mozgása; a gyengeség: a dao tulajdonsága (yong 用). Az égalattiban minden dolog (wanwu 萬物) a létből (you 有) születik ugyan, de maga a lét a nemlétből (wu 無) születik.
XLI
Ha kiváló képességű ember (shangshi 上士) a daoról hall, minden erejével igyekszik azt megvalósítani (a maga gyakorlatában). Ha közepes képességű ember (zhongshi 中士) a daoról hall, hol megőrzi, hol meg elveszíti (a hallottakat). Ha pedig alantas képességű ember (xiashi 下士) hall a daoról, nagyot nevet rajta. Ha nem nevetne rajta, (az, amiről hallott) meg sem érdemelné, hogy daonak nevezzék.
Ezért született a mondás: „A világosság útja (dao 道): mintha sötét lenne; az előre vivő út (dao): mintha visszafelé haladna; a sima út (dao): mintha hepehupás lenne; a magas erény (shangde 上德): mintha közönséges lenne; a legfehérebb: mintha maszatos lenne; a hatalmas erény: mintha fogyatékos lenne; az erény erősítése: mintha gyengítése lenne; a természetes állapot: mintha (színes lenne, csak színe) megfakult volna.”
A legnagyobb négyszögnek (dafang 大方) nincsenek sarkai, a hatalmas edény (daqi 大器) csak sokára készül el, a hatalmas zene (dayin 大音) alig ad hangot, s a hatalmas képnek (daxiang 大象) nincsen alakja (xing形). A dao rejtett, és nincsen neve. Mégis csak a dao tud támogatni (dai 貸) és beteljesedéshez juttatni (minden létezőt).
XLII
A dao szülte az Egyet, az Egy szülte a kettőt, a kettő szülte a hármat, s a három szülte az összes létezőket (wanwu 萬物). Minden létező hátán hordja a yint 陰, keblén viseli a yangot 陽, s az átható lehelet (qi 氣) teremt összhangot (e két princípium között).
Amitől az emberek legjobban irtóznak, az éppen az „Árva”, „Elhagyatott”, „Ellátatlan” állapot, s a királyok és fejedelmek (wanghou 王侯) mégis így nevezik magukat. Ezért a dolgok (wu 物) gyakran azáltal növekednek meg, hogy csökkentik őket, s gyakran azáltal csökkennek, hogy növelik őket.41
Csak amit mások tanítottak nekem, azt tanítom én is másoknak. Azt az erőszakos embert, aki természetes halált hal, mesteremnek fogom tekinteni.
XLIII
Az ágalatti leglágyabbra <a víz> mindig legyőzi az égalatti legkeményebbjét <a sziklát>.42 Ami a nemlétből (wuyou 無有) jön, az oda is behatol, ahol nincs közbülső tér (wujian 無間). Így értem én meg a nem-cselekvés (wuwei 無為) hasznosságát. Ám a szavak nélküli tanítást és a nem-cselekvés hasznát az égalattiban csak nagyon kevesen érik el <értik meg>.43
XLIV
A hírnév vagy az élet: melyik áll közelebb hozzánk? Az élet vagy a vásárolt javak (huo 貨): melyik jelent többet? A szerzés vagy a vesztés: melyik a rosszabb? Így van az, hogy aki nagyon zsugori, hatalmasan pazarol, s minél többet halmoz fel valaki, annál nagyobb lesz a vesztesége. Aki tudja, mikor elég, az nem kerül szégyenbe; s aki tudja, hol kell megállni, nem kerül veszedelembe; így lehetünk biztonságban örökké.
XLV
A nagy tökéletesség (dacheng 大成)olyan, mintha tökéletlen lenne, hasznossága (yong 用) azonban nem fogyatkozik <működése végtelen>. A nagy teljesség (daying 大盈) olyan, mint az üresség, hasznossága azonban sohasem merül ki. Ami nagyon egyenes, az hasonló a görbéhez; aki nagyon ügyes, hasonlít az ügyetlenhez; aki nagy vitatkozó (bian 辯), hasonlít a dadogóhoz. A mozgás legyőzi a hideget, a nyugalom legyőzi a forróságot; a tiszta nyugalom az égalatti rendező elve (zheng 正).44
XLVI
Mikor az égalattiban érvényesül a dao, visszahozzák a vágtató lovakat, hogy trágyázzák a földet. Amikor az égalattiban nem érvényesül a dao, hadilovakat tenyésztenek még a külvárosban <a szent áldozati helyen> is. Nincs nagyobb bűn a sok vágyakozásnál.45 Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint nem tudni, mikor elég, s nincs nagyobb veszedelem, mint nyereségre vágyni. Ezért aki meg tud elégedni azzal, ami elég, örökké elégedett lesz.
XLVII
(A bölcs) ki sem lép az ajtón, s megismeri az égalattit <a világot>. Ki sem pillant az ablakon, mégis látja az égi daot <a természet törvényét>. Minél messzebbre kalandozik valaki, annál kevesebbet ismer meg. Ezért a bölcs ember (shengren 聖人) nem járkál, mégis megismeri (a dolgokat); nem nézelődik, mégis megnevezi (a dolgokat); nem tevékenykedik, mégis beteljesíti (művét).
XLVIII
Aki tanulással foglalkozik, az napról napra gyarapodik (tudásban); aki a dao szerint él, az napról napra csökken (vágyak dolgában). Elvesz belőlük és ismét elvesz belőlük, s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (wuwei 無為). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni. Az égalatti megnyerése csak a nem-dolgoztatás (wushi無事) révén lehetséges. Aki dolgoztat (youshi 有事), sohasem tudja megnyerni az égalattit.46
XLIX
A bölcs embernek (shengren 聖人) nincsen saját szíve; a nép (boxing 百姓) szívét teszi saját szívévé. Én <a bölcs> a jókkal jól bánok, s jól bánok a rosszakkal is; (így) szerzek47 jóságot (shan 善). Én hiszek a megbízhatóaknak, s ugyanúgy hiszek a megbízhatatlanoknak is; (így) nyerek bizalmat (xin 信). A bölcs ember félénken él az égalattiban, s az égalattiért együgyűvé lesz. Mindenki (boxing) megfeszítve figyel szemével és fülével, de a bölcs ember mindent úgy érzékel, mint egy csecsemő.
L
Aki kilép az életbe, belép a halálba. Az „élet követői” tizenhárman vannak; a „halál követői” szintén tizenhárman.48 Miért van az, hogy az ember életében és tevékenységében tizenhárom „halálos hely” <sebezhető pont> van? Mert (az emberek) életüket nagyon is bőségesen táplálják.49
Hallottam, hogy aki jól tudja irányítani az életét, az szárazföldön járva nem találkozik tigrissel és vadbivallyal, hadba szállván pedig nem kell fegyvert hordania. A vadbivaly sehol sem tudja belédöfni szarvát, a tigrisnek nincs hol belévájni karmait, s a katonák nem tudják, hol döfjék át kardjukkal. Miért van ez így? Mert nincs rajta halálos hely.
LI
A dao életre hívja (a dolgokat), a de 德 pedig táplája őket. A dolgok (wu 物) formát öltenek (xing 形), erősségük <képességük> kiteljesedik. Ezért a létezők (wanwu 萬物) között nincs olyan, amely ne tisztelné a daot s ne becsülné nagyra a det. A daot tisztelet illeti, a det becsülés illeti, (mert) egyik sem parancsol (ming 命), hanem (maga) az örök természetesség (ziran 自然).
A dao tehát életre hívja (a dolgokat), a de táplálja őket, vezeti és neveli őket, érleli és tökéletesíti őket, ápolja és védelmezi őket. Életre hív, de nem birtokolja; létrehoz, de nem tartja meg, vezet, de nem parancsolgat: íme, ez a titokzatos de.50
LII
Az égalattinak van kezdete <alapelve>, s ezt nevezzük az égalatti anyjának.51 Aki elérte már az anyát, általa megismeri a gyermekeit is. S ha ismeri már a gyermekeket, s ekkor visszatér az anyjukhoz: élete végéig nem kerülhet veszedelembe. Aki betömi (vágyainak) nyílását, aki bezárja (vágyainak) kapuját, az élete végéig nem fárad el. De ha kitárja (vágyainak) nyílását, ha elmerül a tevékenységben, akkor élete végéig nem menekszik meg a (bajtól).
Meglátni a kicsinyt: világosság; megőrizni a gyengét: erő. Aki felhasználja a (külső) ragyogást, majd visszatér a (belső) világossághoz,52 az megóvja önmagát minden bajtól. Íme, az örökkévaló gyakorlása.
LIII
Ha csak szemernyi tudással rendelkezem és a hatalmas dao útján haladok, akkor csak attól van félnivalóm, hogy letévedek róla. A hatalmas dao útja sima, de az emberek (min 民) szeretik a mellékutakat.
Ha az udvarban nagy rend uralkodik, akkor a szántóföldeket gaz borítja, a magtárak pedig üresek. Ékes kelmékbe öltöznek, éles kardokat viselnek, dúskálnak ételben és italban, vagyonuk (caihuo 財貨) több a kelleténél. Mindezt úgy hívjuk: rablás és hivalkodás. Nem ez a dao útja!
LIV
Akit szilárdan megalapozott (a dao), azt nem lehet elragadni; akit jól átölelt (a dao), azt nem lehet elmozdítani. A fiak és unokák áldozataival (így) marad meg (az ősök erénye).
Aki tökéletesíti (a daot) saját magában, az az erény (de) által igaz lesz; aki tökéletesíti a családjában, annak (családja) az erény által bőséges lesz; aki tökéletesíti a falujában, annak (faluja) az erény által kimagasló lesz; aki tökéletesíti a fejedelemségében, annak (fejedelemsége) az erény által gazdag lesz; aki pedig tökéletesíti az égalattiban, annak erénye egyetemes (pu普) lesz.
Így magunkról megismerhetjük, mi az: önmagunk; a családról megismerhetjük, mi a család; a faluról megismerhetjük, mi a falu; a fejedelemségről megismerhetjük, mi a fejedelemség, s az égalattiról megismerhetjük, mi az égalatti. Hogy honnan tudom én, milyen az égalatti <a világ>? Hát innen <magamról>.
LV
Aki birtokában van az erény (de) teljességének, az olyan, mint egy újszülött. Mérges rovar és kígyó meg nem csípi, bőszült vadállat nem támad reá, ragadozó madár nem tépi szét. Csontjai gyengék, izmai lágyak, mégis szilárdan tartja (a daot). Mit sem tud még a férfi és nő egyesüléséről, mégis képes (életet) teremteni. Ez az életerő legmagasabb foka. Egész nap képes kiáltozni, mégsem reked be soha. Ez a harmónia legmagasabb foka.
Ismerni a harmóniát: örökké létezni. Ismerni az örökkévalóságot: világosan látni. Csordultig tölteni <habzsolni> az életet: baljós előjel. Ha a szív <a vágy> hajszolja az életerőt (qi 氣), megmerevedést okoz. Ha valamely létező (wu 物) ereje teljében megöregszik, akkor elmondhatjuk, hogy nem a dao szerint él. Aki pedig nem a dao szerint él, az korai halállal pusztul el.
LVI
Aki tud, az nem beszél; aki pedig beszél, az nem tud.53 Betömni (a vágyak) nyílásait, bezárni (a vágyak) kapuját, tompítani minden élességet, megoldani minden csomót, mérsékelni minden ragyogást, elegyengetni (tong 同) minden port: íme, ezt nevezzük titokzatos azonosításnak (tong 同).
Ezért (a bölcset) nem lehet közeli rokonként kezelni, nem lehet távoli rokonként kezelni, nem lehet hasznot hajtani neki, nem lehet megkárosítani, nem lehet mint előkelőt tisztelni, s nem lehet mint közrendűt megvetni. Így lesz ő a legelőkelőbb az egész égalattiban.
LVII
A fejedelemséget egyenességgel <szabályokkal> lehet kormányozni, háborút pedig ravaszsággal <szabályoktól elrugaszkodva> lehet viselni. Az égalattit meghódítani azonban csak a nem-dolgoztatás (wushi 無事) útján lehet. Hogy én honnan tudom azt, hogy az égalattiban így van? Hát innen: 54 minél több tilalmas dolog van az égalattiban, annál szegényebb a nép; ha a népnek sok éles fegyvere van, a fejedelemségben és a családokban (guojia 國家) felfordulás támad; minél több ember lesz ügyes mester, annál több ritka tárgyat <árut> találnak fel; s minél több a törvény és parancs, annál jobban elszaporodnak a rablók és tolvajok.
Ezért a bölcs ember (shengren 聖人) azt mondja: Ha én nem-cselekvő vagyok (wuwei 無為), akkor a nép magától megváltozik; ha én szeretem a nyugalmat, akkor a nép magától megjavul; ha nekem nincs tevékenységem (wushi 無事), akkor a nép magától meggazdagodik; s ha nekem nincsenek vágyaim, akkor a nép magától visszatér a faragatlan fa állapotába (pu 樸).
LVIII
Amikor a kormányzat unott és levert <nemtörődöm>, akkor a nép egyszerű és boldog; amikor a kormányzat fürkésző <éber>, akkor a nép szerencsétlen. Ó, a szerencsétlenség: erre támaszkodik a szerencse!55 Ó, a szerencse: ezen alapszik a boldogság! Ugyan ki ismeri a végleteket? Ott nincs igaz és hamis. A szabályos újra meg újra szabálytalanná lesz, a jó újra meg újra rosszra fordul, és az ember mily régi időtől fogva tévelyeg!
Ezért a bölcs ember (shengren 聖人) négyszöget formál, de nem nyeseget (másokat), sarkot alakít, de nem vág le (másokból), egyenes, de nem feszít meg (másokat), ragyogó, de nem vakít el (másokat).
LIX
A fejedelemség kormányzásában és az ég szolgálatában semmi sem oly fontos, mint a felhalmozás. Ez a felhalmozás az, amelyről elmondhatjuk, hogy korán kell összeszedni. Az idejében-alkalmazás esetén beszélhetünk az erény (de) nagy felhalmozásáról. A felhalmozott erény: legyőzhetetlen. Ami legyőzhetetlen, annak senki sem ismeri a határát. Aminek pedig senki sem ismeri határát, azzal birtokban lehet tartani a fejedelemséget (youguo 有國). Aki a fejedelemséget birtokolván az Anyához megy, maradandóságot biztosít. Ezt nevezik mély gyökérnek és biztos alapnak. Ez az örökké létező dao.56
LX
Egy nagy fejedelemség kormányzása olyan, mint kicsiny halak sütése <magától megy>. Ha az égalattit a daoval kormányozzák, akkor a holtak szellemei (gui 鬼) nem művelnek csodákat (bushen 不神). S nemcsak hogy nem művelnek csodákat a holtak szellemei, hanem: csodáikkal (shen 神) nem ártanak többé az embereknek. S nemcsak hogy ők nem ártanak többé csodáikkal az embereknek, hanem: a bölcs ember (shengren) sem árt többé az embereknek. Ha pedig ezek ketten nem ártanak, akkor dejük találkozik és egyesül.
LXI
A nagy fejedelemség legyen (a folyókat maga felé irányító) alsó folyás vidéke, az égalatti minden dolgának gócpontja, az égalatti nősténye. A nőstény mindig a nyugalom révén győzi le a hímet, s a nyugalomnak megfelelően mindig alul van.57
Ezért a nagy fejedelemség állítsa magát a kis fejedelemség alá, s akkor nyeri meg magának a kis fejedelemséget; a kis fejedelemség pedig, amely a nagy fejedelemség alatt áll, éppen ennek révén nyeri meg a nagy fejedelemséget. Tehát egyszer az önmagunk alulra helyezése révén nyerünk meg valamit, máskor meg azáltal, hogy valóban alacsonyan állunk. A nagy országnak nem szabad többet kívánnia, mint hogy egyesítve (további népeket) megszaporítsa lakosságát; a kis fejedelemségnek pedig nem szabad többet kívánnia, mint hogy csatlakozván (egy nagy fejedelemséghez) foglalkoztatni tudja (sűrű) lakosságát. Így mindkettőnek teljesül a vágya. A nagy tehát mindig alul helyezkedjék el.
LXII
A dao: minden dolog (wanwu 萬物) délnyugati sarka <alapja>.58 A jó embereknek kincse, a rossz embereknek oltalmazója. A szép szavakkal lehet a piacon tiszteletet szerezni, tiszteletre méltó tettekkel lehet hivatalt szerezni; 59 de azok (is), akik rosszak, vajon miért vetnék el (ezeket az alkalmakat)? Ezért amikor elfoglalja trónját az Ég Fia, és helyén áll a három főember (sangong 三公), bár vannak, akik drágakő-korongot nyújtanak át és négyes-fogatot vezetnek elő, nincs különb (ajándék), mint (otthon maradva) ezt a daot küldeni be (a palotába). Mi volt hát az ok, amiért a régi időkben oly nagyra becsülték ezt a daot? Az, hogy (joggal) mondhatták: „Aki keresi, megtalálja; akinek bűne van (youzui 有罪), bocsánatot nyer.” Ezért tartották az égalatti legértékesebbjének.
LXIII
Aki a nem-cselekvéssel (wuwei 無為) cselekszik, a tevékenység-nélküliséggel (wushi 無事) intézi ügyeit, ízletesnek találja az íz-nélkülit (wuwei 無味), az meglátja a nagyot a kicsinyben s a sokat a kevésben, a gyűlöletet erénnyel (de) viszonozza,60 nehéz dolgot tervezve a könnyebbjével kezdi, nagy dolgokra készülve a csekélyekkel kezdi. Mert az égalattiban minden nehéz dolog feltétlenül könnyűből jön létre, s az égalatti minden nagy tette feltétlenül csekélyből fakad.
Így a bölcs (sheng 聖) sohasem művel nagy dolgokat, s éppen ezért képes nagy dolgokat vinni véghez. Aki könnyen ígér, az iránt mindig megfogyatkozik a bizalom. Aki sok dolgot tart könnyűnek, mindig sok nehézre bukkan. Ám a bölcs ember (shengren 聖人) mindent nehéznek tart, s éppen ezért (igazi) nehézséggel sohasem találkozik.
LXIV
Ami nyugalomban van, azt könnyű megtartani; ami még jósjelet sem adott magáról <meg sem született>, arról könnyű tervet szőni; ami törékeny, azt könnyű szétzúzni; ami pedig parányi, azt könnyű szerte szórni. A dolgokkal már akkor törődni kell, amikor még nem is léteznek; rendet teremteni akkor kell, amikor még nincsen felfordulás. A fatörzs, amit egy ember (éppen) átölel(het), egy apró sarjból nőtt ki; a kilenc emeletes torony egy kis földhányásból emelkedik ki; s az ezer mérföldes utazás egyetlen kis lépéssel kezdődik.61
Aki cselekszik, kudarcot vall; aki megragad valamit, elveszíti. Ezért a bölcs ember (shengren 聖人)nem-cselekvő (wuwei 無為), s így sohasem vall kudarcot; nem ragad magához semmit, s így nem is veszít el semmit.62 Azok az emberek, akik tevékenykednek (congshi 從事), mindig közel jutnak a sikerhez, mégis kudarcot vallanak. Aki a végre éppen úgy vigyáz, mint a kezdetre, azt dolgaiban sohasem érheti kudarc. Ezért a bölcs ember (shengren) csak arra vágyik, hogy ne vágyakozzék; nem becsüli nagyra a nehezen megszerezhető javakat <az árukat>; csak azt tanulja meg, ami nem tudomány (buxue 不學); oda fordul vissza, amit az emberek maguk mögött hagytak (ti. a dolgok eredeti állapotához). Így segíti elő, hogy a dolgok (wanwu 萬物) megmaradjanak természetes állapotukban (ziran 自然), és sohasem merészel cselekedni <beleavatkozni a dolgok folyásába>.
LXV
A régi időkben azok, akik tudták, hogyan kell gyakorolni a daot,63 nem arra törekedtek, hogy felvilágosítsák (ming 明) a népet, hanem arra, hogy (ismét) ostobává tegyék. A népet akkor nehéz kormányozni, ha sokat tud. Ezért a fejedelemséget ismeretek (zhi 智) segítségével kormányozni: a fejedelemség megrablása; ám a fejedelemséget a nem-tudás (buzhi 不智) segítségével kormányozni: a fejedelemség boldoggá tevése. Aki e kettő közt különbséget tud tenni, annak már van mértéke s példája. Ha mindig megértjük e kettő (különbségét), az mérték és példa lesz. S ha valaki ezeket alkalmazza, az a titokzatos de. A titokzatos de mélységes és messzire ható, s a dolgokkal (wu 物) ellentétes (fan 反), de végül is vele lehet eljutni a nagy összhanghoz (dashun 大順).
LXVI
A folyam és a tenger azért tud a száz völgy <minden más patak és folyó> királya lenni, mert alattuk helyezkedik el. Ezért tud a száz völgy királya lenni.64
Így tehát (a bölcs embernek), ha fölötte akar állni a népnek, akkor úgy kell beszélnie, mint aki alatta áll. Ha előtte akar járni a népnek, önmagát kell hátulra helyeznie. Ezért a bölcs ember (shengren 聖人) felül áll, de úgy hogy a nép nem érzi súlyát; elöl áll, de úgy, hogy a népet nem éri károsodás. Így aztán az égalatti örömmel fogadja irányítását és sohasem elégeli meg. És mert sohasem harcol, az égalattiban senki sem képes versengeni vele.
LXVII
Az égalattiban mindenki azt mondja, hogy az én (daom) mintha nagyon hatalmas, de mintha oktalan (buxiao 不肖) lenne. Pedig éppen azért látszik oktalannak, mert hatalmas. Ami normálisnak látszik, annak végül mindig kiderül a kicsinysége!
Három kincsem van, ezekhez ragaszkodom, ezeket őrzöm. Az elsőt úgy hívják: kegyesség (ci 慈); a másodikat úgy hívják: mérséklet; s a harmadikat úgy mondhatom: nem merészelem az égalatti elé helyezni magamat. Csak aki kegyes, az képes bátorságra; csak aki mérsékelt, az lehet hatalmas; csak aki nem merészeli magát az égalatti elé helyezni, az lehet feladatát jól betöltő vezető.
Manapság azonban kegyesség nélkül akarnak bátrak lenni, mérséklet nélkül akarnak hatalmasok lenn, önmaguk háttérbe helyezése nélkül akarnak elöl járni; így hát elpusztulnak. Pedig aki kegyességgel háborúzik, azé a győzelem, s aki vele védekezik, az rendíthetetlen. Akit az ég <a természet> meg akar menteni, azt a kegyesség által védelmezi meg.
LXVIII
Az igazán jó tiszt (shi 士) nem vágtat előre (hadiszekerén), az igazán jó harcos nem haragos. Aki igazán győzni tud az ellenség fölött, az nem harcol vele;65 aki igazán irányítani (yong 用) tudja embereit, az önmagát alájuk helyezi. Ezt nevezzük a nem-harcolás dejének, ezt hívjuk erőnek az emberek irányítására, s erről mondjuk, hogy végső foka a régi időktől fogva létező éggel <természettel> való egyesülésnek.
LXIX
A hadművészetben (yongbing 用兵) azt szokták mondani: „Nem merek gazda <védő> lenni, inkább leszek vendég <támadó>. Ha nem merek egy hüvelyknyit előre nyomulni, egy lábnyit vonulok vissza.” Ezt nevezik előrehaladás nélküli (wuxing 無行) előrehaladásnak, ruhaujj feltűrésének a meztelen kar mutogatása nélkül, szembenállás nélküli sorbaállásnak, fegyvertelen megragadásnak.
Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint lebecsülni az ellenséget <meggondolatlanul támadni>; az ellenség lebecsülése már-már elvesztegeti az én kincsemet <a daot>. Ezért van, hogy amikor két hadsereg összecsap, azé lesz a győzelem, amelyik siránkozik (a háború miatt).
LXX
Az én szavaimat nagyon könnyű megérteni, s nagyon könnyű megvalósítani is őket. Az égalattiban mégsem tudja megérteni senki, mégsem tudja megvalósítani senki (a tanításomat). Pedig szavaimnak van őse <alapja>, tetteimnek van ura <vezető elve>.66 Éppen ezt nem tudják megérteni az emberek, s ezért nem ismernek engem. Nagyon kevesen értenek meg engem, de éppen ebben rejlik értékem. Hiszen a bölcs ember (shengren 聖人) durva ruhát visel kívül, de jadet hord a keblében.
LXXI
A tudást nem-tudásnak tartani: a legmagasabb fok. A nem-tudást tudásnak tartani: betegség. Csak aki betegségnek ismeri fel a betegséget, az tud ezáltal megszabadulni a betegségtől. A bölcs ember (shengren 聖人) sohasem beteg, mert azáltal, hogy betegségnek tudja a betegséget, megszabadítja magát a betegségtől.
LXXII
Ha67 a népnek nem kell félnie a hatalomtól, akkor érkezik el az igazán nagy hatalom. Ne szűkítsd össze a lakóhelyét <ne zárd börtönbe>, ne háborgasd abban, amiből él, és ha nem fogod zaklatni, éppen ezért nem fog téged megelégelni.
Ezért a bölcs ember (shengren 聖人) ismeri magát <hatalmát>, de nem mutogatja magát; szereti is magát <becsüli bölcsességét>, de nem állítja előkelő helyre magát. Elutasítja tehát az egyiket, s a másikhoz tartja magát.
LXXIII
Aki úgy bátor, hogy mindent mer, az öl. Aki abban bátor, hogy nem mer, az életet ad. Ez kétféle (bátorság): az egyik hasznot hajt, a másik kárt okoz. Az ég <a természet> gyűlöli az egyiket, de ki tudja ennek az okát? Ez még a bölcs embernek (shengren 聖人) is nehezen érthető.68 Az ég <a természet> daoja sohasem harcol, mégis győzni tud; sohasem beszél, mégis helyes választ tud adni; nem hív senkit magához, és (minden) magától jön el hozzá; csendben van, mégis tud tervezni <irányítani>. Az ég hálója hatalmas, de bármily nagyok a szemei, senkit át nem ereszt.
LXXIV
Ha a nép nem fél a haláltól, miért kell akkor a halállal <halálbüntetéssel> rettegésben tartani? És ha feltételezzük, hogy az emberek félnek a haláltól és rendkívüli dolognak tartják azt, ki merné megragadni és megölni őket?
Az öldöklésnek örökös irányítója van (ti. a dao), aki öldökölhet. És ha valaki az öldöklés irányítója helyett öldököl, arról elmondhatjuk, hogy az ácsmester helyett próbál hasogatni. Ám aki az ácsmester helyett próbál hasogatni, az ritkán menekül meg attól, hogy megvágja a kezét.
LXXV
A nép azért éhezik, mert a fölötte állók (shang 上) túlságosan sok adógabonát (shui 稅) esznek. Csak ezért éhezik. A népet azért nehéz kormányozni, mert a fölötte állók sokat tevékenykednek (youwei 有為). Csak ezért nehéz kormányozni. A nép azért veszi semmibe a halált, mert (a fölötte állók) oly mohón habzsolják az életet. Csak ezért veszi semmibe a halált. S bizony, aki semmit sem tesz az életéért, az bölcs igazán (xian 賢) az élet becsülésében (guisheng 貴生).69
LXXVI
Az ember születésekor lágy és gyenge, halála után pedig kemény és erős. Minden dolog (wanwu 萬物), minden fű és fa születésekor lágy és hajlékony, halála után pedig száraz és merev. Ezért ami kemény és erős, az a halál követője; ami pedig lágy és gyenge, az az élet követője. S így van az, hogy amelyik fegyver erős, elpusztul, s ha a fa (törzse) erős, eltörik. Az erős és hatalmas mindig alulra kerül, a lágy és gyenge azonban felülre kerül.
LXXVII
Az ég <a természet> daoja hasonlít az íj megfeszítéséhez: mikor az addig magasan álló részét leszorítják, az addig alacsonyan álló rész felemelkedik; ahol addig nagyon sok volt, onnan elvettek, ahol pedig nem volt elég, ott gyarapítottak. Az ég daoja elvesz attól, akinek túlságosan sok van, s gyarapítja azt, akinek elegendője sincs; az emberek daoja azonban nem ezt teszi, hanem elvesz attól, akinek elegendője sincs, hogy felajánlja annak, akinek amúgy is túlságosan sok van. S ugyan ki képes oly sokat birtokolni, hogy azt felajánlhassa az egész égalattinak?70 Csak az, ki a daot birtokolja. Így hát a bölcs embere (shengren 聖人) befolyásol, de nem támaszkodik erre; beteljesíti művét, de nem időzik el (a sikerben); mert sohasem vágyik arra, hogy mutogassa kiválóságát (xian 賢).71
LXXVIII
Az égalattiban semmi sem lágyabb és gyengébb, mint a víz, s mégis, ha megtámadja a kemény és erős dolgokat, nincs, ami versenyre tudna kelni vele. És nincs, ami meg tudná változtatni.72
Hogy a gyenge mindig legyőzi az erőset, a lágy pedig legyőzi a szilárdat, azt az égalattiban mindenki tudja, de nincs senki, aki meg is tudná valósítani. Ezért a bölcs ember (shengren 聖人) azt mondja: „Aki elfogadja a fejedelemség (jelképes) göröngyét, azt nevezik a föld- és gabonaistenek (sheji 社稷) urának (zhu 主);aki pedig elfogadja <magára vállalja> a fejedelemség minden szerencsétlenségét, az az égalatti királya (wang 王) lesz.”
A helyes szavak (zheng yan 正言) olyanok, mint az ellentétük (fan 反).
LXXIX
A73 nagy elégedetlenség megbékítése (he 和) mindig tápot ad újabb elégedetlenségre. Hogyan lehetne (ezt) jónak tartani! Ezért a bölcs ember (shengren 聖人) kezében tartja a baloldali rovásokat <jogainak bizonylatát>, de sohasem terheli meg (követelésével) az embereket. A de birtoklása: rovásokkal <kötelezvényekkel> rendelkezni; a de hiánya pedig: adókkal (che 徹) rendelkezni <be is hajtani a követelést>. Az ég <természeti> daonak nincs rokonsága <nem részrehajló>, hanem mindig a jó ember pártján áll.
LXXX
Legyen kicsiny az ország (guo 國), de kevés a népe. Legyen úgy, hogy birtokoljanak bár tízszeres és százszoros (munkát végző) szerszámokat (qi 器), de ne használják azokat. Legyen úgy, hogy a nép inkább két halált haljon (otthon), de ne menjen soha messzire. Birtokoljanak bár hajókat és kocsikat, senki se szálljon azokra; birtokoljanak bár páncélokat s fegyvereket, senki se vegye elő azokat. Legyen úgy, hogy az emberek ismét csomókat kötözzenek, s azokat használják (írás gyanánt). Találják édesnek az ételüket, szépnek a ruhájukat, lakjanak békésen otthonukban, s leljék örömüket szokásaikban. A szomszédos országokból (guo) akár át is lássanak egymáshoz, s hallják kölcsönösen a kakaskukorékolást és kutyaugatást, a nép mégis úgy érje el az öregséget és halált, hogy sohasem fordult meg odaát.
LXXXI
A megbízható szavak nem szépek, a szép szavak nem megbízhatóak. Aki jó, az nem vitatkozik (bian 辯), s aki vitatkozik, az nem jó. Aki tud, az nem tudóskodik (bo 博), s aki tudóskodik, az nem tud.74 A bölcs embernek (shengren 聖人) nem kell felhalmoznia; mindent az emberekért tesz, s neki annál több lesz mindenét az embereknek adja, s ezáltal csak gyarapodik. Az ég <a természet> daoja úgy élesít (li 利), hogy sohasem vág (hai 害); a bölcs ember (shengren) daoja úgy cselekszik, hogy sohasem harcol.
(Tőkei Ferenc)
JEGYZETEK
LAOZI
I
1 A mű e két bevezető mondatának fordításunkban olvasható hagyományos értelmezését újabban vitatják. A hagyományostól legtávolabb álló javaslat szerint az „örök” (chang 常) szót „közönséges”-nek kellene értelmeznünk. Ennek egyebek között az is ellentmond, hogy a chang helyett egyes szövegvariánsokban shangot 上 olvashatunk, amelynek értelme: „magasztos”.
II
2 A harmadik bekezdés első mondata Ma Xulun 馬敘倫 szerint a XXXVII-ben van a maga helyén, harmadik mondata pedig Ma szerint voltaképpen kommentár, mely később csúszhatott bele az eredeti szövegbe.
3 A három utolsó mondat Ma Xulun szerint csupán az LI-ben van a maga helyén.
III
4 A mondat úgy is fordítható, hogy a bölcs uralkodó „üressé teszi (a nép) szívét, de megtölti (a nép) hasát” stb.
5 Ma szerint ez a félmondat is kommentárból való.
IV
6 A mondat Ma szerint az LVI-ban van a maga helyén.
7 A „képmás” (xiang 象) értelme valószínűleg: „képzet”.
V
8 Értelme: a természet nem ismeri az „emberség” konfuciánus erényét, minden létezővel úgy bánik, mint élettelen tárggyal. Szalmakutyákat az ókori Kínában temetések alkalmával „áldoztak fel”.
VI
9 Egy szövegkorrekció a „völgy” jelentésű gu 谷 írásjegy helyett a „gabona” jelentésű gu 穀 írásjegyet olvasná, s „tápláló (v. éltető) szellem”-nek fordítaná az első két szót. Valószínű, hogy a „völgy” és a „gabona” egyébként is rokon fogalmával – a kiejtés homofóniája segítségével – a szöveg tudatos szójátékot űz.
VIII
10 A mondatban több olyasmi olvasható, ami, különösen az „emberség” dicsérete, ellentmond a mű más helyeinek. Ma Xulun kihagyja a szövegből.
XII
11 Az öt szín: kékeszöld, sárga, piros, fehér, fekete. Az öt hang: a kínai pentaton skála hangjai, ezenkívül öt hangnem. Az öt íz: keserű, savanyú, sós, csípős, édes.
XVII
12 Ma Xulun szerint az „annak vállalkozásai” szavakkal kezdődő befejezés s XXXVII végére helyezendő.
XVIII
13 A hat rokon: valószínűleg az apa és az anya, az idősebb és a fiatalabb fivér, valamint a feleség és a gyermek (v. a férj).
XIX
14 Ma Xulun a XX első mondatát ide helyezi, ugyancsak bevezető mondatnak. Ugyanő a „műveltség” (wen 文) helyett „kormányzás”-t (zheng 政) javasol.
XX
15 A bevezető mondatról lásd előző jegyzetünket. A bekezdés utolsó mondatát Ma Xulun a LXXII-be helyezi.
16 Ma Xulun a második bekezdés mondatait átrendezi, anélkül azonban, hogy ezzel a szöveg értelme jelentősen módosulna.
XXI
17 A három utolsó mondat egy ugyancsak lehetséges fordítása: „A régmúlt időktől mind a mai napig nem veszett el a rendeltetése (ming 命), hogy általa buzdíttassék az Atyák serege. Honnan tudjuk, hogy így áll a dolog az összes Atyákkal? Ez által.”
XXII
18 A bekezdés utolsó mondatát Ma Xulun elhagyja.
19 Ma a bekezdés első mondatát a XXXIX-be, második mondatát a XXIV-be, harmadik mondatát a LXVIII-ba helyezi. A második mondat utolsó része így is fordítható: „nem fitogtatja (sikereit), ezért azok tartósak (chang 常)”.
XXIII
20 Az eléggé problematikus szöveg több kritikusa az utolsó mondatot elhagyja. Ma Xulun a fejezet első mondatát az első bekezdés végére helyezi.
XXIV
21 A mondat hátralevő részét Ma Xulun a fejezet végére helyezi, majd ennek is utána csatolja a XXII-ből elhagyott mondatot (vö. 19. jegyzetünkkel). Az „aki megköveteli magának a tiszteletet” stb. így is fordítható: „aki fitogtatja (sikereit), annak (eredményei) nem tartósak” (vö. ugyancsak 19. jegyzetünkkel).
XXV
22 Ma Xulun szövegében ezután az olvasható: „Az űrben (lebeg), meg nem áll!”
23 Egy szövegvariánsban a „király” (wang 王) helyett az „ember” (ren 人) írásjegy olvasható.
XXVII
24 Ma Xulun szövegében a második bekezdés első két mondata helyett egy a LXII-ből ide helyezett mondat olvasható: „Lehet-e olyan eset, hogy a ne-tökéleteseket (bushan 不善) elvessük?” Az „igazán mély bölcsesség” lehet „a megvilágosodottságra való hagyatkozás” is.
XXVIII
25 A „szerszám” (qi 器) szó átvitt értelemben „hivatalnok”-ot is jelenthet; így érthető a mondat kapcsolata a következővel. – Ma Xulun szövegkorrekciója a fejezet értelmét nem módosítja.
XXIX
26 Ma Xulun ide toldja be a LXIV-ből a következőket: „Ezért a bölcs ember nem-cselekszik, s így sohasem vall kudarcot; nem ragad magához semmit, s így nem veszít el semmit”. Ma a bekezdés utolsó mondatában is megváltoztatja a hagyományos szöveg több írásjegyét, jelentős értelem-módosítás nélkül.
XXX
27 Ma Xulun a mondat utolsó részét elhagyja. A második bekezdésben Ma a „célhoz ér” írásjegyeket „merészel” írásjegyekkel helyettesíti.
XXXI
28 Ma Xulun a második és negyedik, valamint a nyolcadik és kilencedik mondatot kommentárnak tartja.
XXXII
29 Ma Xulun a fejezet java részét a XXXVII-be helyezi, itt csupán a következőket hagyja: „A névtelennek csak akkor lett neve, amikor elkezdődött a faragás. S mikor már a nevek megjelentek, azóta tudja azt is, hol álljunk meg.”
XXXIV
30 A mondat Ma Xulun szerint – helyesebb formában – csupán a LXXVII-ben van a maga helyén.
31 Ma szerint az utolsó mondat a LXIII-ba tartozik.
XXXVI
32 Ma szerint „A lágy legyőzi a keményet, a gyenge legyőzi az erőset” mondat a LXXVIII-ba tartozik, onnan viszont e fejezet végére helyezendő: „Ezért a bölcs ember nem kívánja mutogatni bölcsességét (xian 賢)”.
XXXVII
33 Ma szöveg-rendezésében: „A dao örök, s nem-cselekvése nincs amit meg ne tenne” (vö. 29. jegyzetünkkel).
34 Ezután Ma szerint a XXXII-ből ide utalt mondatok következnek (vö. 29. jegyzetünkkel), majd a XLIII-ból a két utolsó mondat, ezután a II-ből: „Így aztán a bölcs ember a nem-cselekvés tevékenységével él s a szavak nélküli tanítást valósítja meg” (vö. 2. jegyzetünkkel); végül pedig a XVII-ből: „Vállalkozásai beteljesülnek, dolgai sikerülnek, és a nép mind azt mondja, hogy ez a természetesség (vö. 12. jegyzetünkkel).
35 A két utolsó mondatot Ma Xulun kommentárnak tartja.
XXXVIII
36 A fejezet több szövegvariánsban maradt ránk, a változatok azonban csak egyes írásjegyeket érintenek, s az értelmet alig módosítják.
XXXIX
37 Ma Xulun a fejezet első bekezdése elé a XLII első bekezdését helyezi, a bekezdés utolsó mondatát pedig kommentárnak tartja.
38 Ide Ma Xulun beiktatja a XXII második bekezdésének első mondatát (vö. 19. jegyzetünkkel).
39 Ide Ma Xulun a XLII második bekezdésének első mondatát iktatja.
40 Egy szövegvariáns szerint: „Ezért a túlzott dicséret nem dicséret”. Ezt fogadja el Ma Xulun is, majd beiktatja még a XLII második bekezdésének második mondatát is.
XLII
41 Ma Xulun a fejezet első bekezdését a XXXIX elejére helyezi (vö. 37. jegyzetünkkel), második bekezdését pedig a XXXIX második felébe (vö. 39. és 40. jegyzetünkkel). Szerinte ennek a fejezetnek eredeti szövege csupán a harmadik bekezdésből állt.
XLIII
42 Ide Ma Xulun beiktatja a LXXVIII első mondatát.
43 A két utolsó mondatot Ma a XXXVII-be helyezi (vö. a 34. jegyzetünkkel), helyébe a LXXVIII második mondatát is ide iktatja.
XLV
44 Ma Xulun a fejezet második felében néhány értelmi kiegészítést lát szükségesnek, az utolsó mondatot pedig így alakítja: „A nagy hideg legyőzi a meleget, a fagy legyőzi a forróságot; aki ismeri a tisztaságot és ismeri a nyugalmat, az rendet teremt az égalattiban.”
XLVI
45 Ez a mondat egy a Han Feiziben 韓非子 olvasható idézet alapján helyezendő a hagyományos szövegbe.
XLVIII
46 Ma Xulun a fejezet végére helyezi az LVII első három mondatát, valamint befejezésül a „Hát innen” szavakat.
XLIX
47 A „szerzek” és később „nyerek” jelentésű de 得 írásjegy helyett Wang Bi hagyományos szövegében az „erény” de 德 írásjegye olvasható.
L
48 Az „élet követői” és a „halál követői”: az emberi test négy végtagja és kilenc nyílása. Az első bekezdés azonban másképpen, a hagyományos felfogástól eltérően is értelmezhető. A „tizenhárom” helyett „tíz közül három” fordítással: „Akik az életet követik <az élet felé tartanak>, tízből hárman vannak; akik a halált követik, tízből (ugyancsak) hárman vannak; végül olyan ember, aki az életet keresve halála helyéhez jut, tízből (megint csak) három. Miért van ez így? Mert (az emberek) életüket nagyon is bőségesen táplálják.”
49 Ide Ma Xulun betoldja a LXXV utolsó mondatát.
LI
50 A fejezet első bekezdésében néhány nem jelentős szövegmódosítás lehetséges. Az „íme, ez a titokzatos de” szavak Ma Xulun szerint a LXV-be valók, helyükbe a II befejező mondatait iktatja (vö. 3. jegyzetünkkel).
LII
51 Ma Xulun szerint: „minden dolog anyjának”; ami értelmileg indokolt módosítás.
52 „Aki felhasználja a ragyogást, majd visszatér a világossághoz”: ez Ma szerint az LV-be tartozik.
LVI
53 Az első mondat Ma szerint a LXXXI elejére helyezendő.
LVII
54 Az első mondatok a „Hát innen” szavakkal bezárólag Ma szerint a XLVIII végére valók (vö. 46. jegyzetünkkel).
LVIII
55 Ez és a következő mondat Ma szerint kihagyandó. Helyette Ma szerint a fejezet a következőkkel végződik: „Ó, szerencsétlenség: erre támaszkodik a szerencse! Ó, a szerencse: ezt gyűri maga alá a szerencsétlenség! A bölcs ember látja ezt egyedül. A közönséges emberek (zhongren 中人) hogyan tudnák ennek határát?”
LIX
56 A két utolsó mondat a hagyományos szöveg szó szerinti fordításában: „Ez az útja annak, hogy mélyre nyúló gyökerekkel és szilárd alappal örök legyen az élet a tartós nézéssel <szemlélettel>”.
LXI
57 Ma Xulun szerint „az égalatti minden dolgának gócpontja” szavaktól az első bekezdés a LXVI-ba helyezendő, onnan pedig ide hozandó annak első bekezdése.
LXII
58 A ház délnyugati sarka a családi áldozatok bemutatásának helye, s ilyenformán a ház legtiszteltebb, alapvetőnek tekintett pontja.
59 A harmadik mondat eddig: Ma Xulun szerint a fejezet végére való; ez esetben a mondat hátralevő részét is némiképpen módosítani kellene.
LXIII
60 „A gyűlöletet erénnyel viszonozza” szavak Ma szerint a LXXIX elejére valók. A bekezdés hátralevő részét, valamint a második bekezdés első mondatát Ma a LXIV-be helyezi át.
LXIV
61 Ma átrendezésében a szöveg az első bekezdés utolsó mondatával kezdődik („A fatörzs, amit egy ember…”), utána kerül a LXIII-ból áthelyezett három, majd a fejezet hagyományos szövegének első két mondata.
62 A második bekezdés első két mondatát Ma a XXIX-be helyezi (vö. 26. jegyzetünkkel).
LXV
63 Ma szövegében: „akik tudták, hogyan kell kormányozni az égalattit”.
XLVI
64 Ma az első bekezdést a LXI-be helyezi, onnan pedig ide iktatja az első bekezdés másfél mondatát (vö. 57. jegyzetünkkel).
LXVIII
65 Ma a fejezet szövegét némiképpen átrendezi, ide pedig a XXII második bekezdésének utolsó mondatát iktatja (vö. 19. jegyzetünkkel).
LXX
66 Ezt a mondatot Ma a fejezet végére helyezi.
LXXII
67 Ma a fejezet első mondatául ide iktatja a XX első bekezdésének utolsó mondatát (vö. 15. jegyzetünkkel).
LXXIII
68 A bekezdés utolsó mondatának Ma szerint a LXIII-ban van a helye.
LXXV
69 Az utolsó mondatot Ma az L-be helyezi át (vö. 49. jegyzetünkkel).
LXXVII
70 Ma javaslata szerint: „felajánlhassa annak, akinek nincs elég”.
71 Ma az utolsó mondatot a XXXVIII-ba utalja, helyette ide helyezi a LXXXI negyedik és ötödik mondatát.
LXXVIII
72 Ma az első bekezdést a XLIII-ba utalja (vö. 42. és 43. jegyzetünkkel).
LXXIX
73 Ma első mondatnak ide iktatja a LXIII-ból való „A gyűlöletet erénnyel viszonozzuk” szavakat (vö. 60. jegyzetünkkel).
LXXXI
74 Ma szerint a fejezet eredeti szövege csupán ennyi volt; csak az elejére helyez még egy mondatot az LVI-ból (vö. 53. és 71. jegyzetünnkel).
|