|
|
 |
Baopuzi: Halhatatlanság
Ge Hong 葛洪 (másik nevén Zhichuan 稚川) i. sz. 283-ban született a mai Jiangsu tartomány, az egykori Danyang 丹楊 Jurong 句容 kerületében, amely a mai Nanjingtól mintegy 30 kilométerre délkeletre fekszik. A mindössze 14–15 évesen már verseket és rövidebb esszéket író Ge Hong az önálló tanulás mellett bekerült egy Zheng Yin 鄭隱 nevű tanító tanítványai közé. Zheng Yin, a későbbi Ge Honghoz hasonlóan, kiválóan ismerte a klasszikusokat, a Shujing 書經 és a Liji 禮記 elismert oktatója volt, de idősebb korában figyelme egyre inkább a titkos receptek könyveinek (fangshu 方書) oktatása felé fordult. Hatalmas „ezoterikus” gyűjteményéhez még kedvenc tanítványainak is alig volt hozzáférése, és addig szigorúan tilos volt számukra bármilyen másolatot készíteni a titkos iratokról, ameddig a mester nem látta erre elérkezettnek az időt. Ge Hong is csak a művek címeit írhatta le, melynek révén mi is bepillantást nyerhetünk a mára már elveszett titkos könyvtár kincseibe. A mester ugyanakkor egyes hagyományvonalakat megosztott Ge Honggal, mint például A Hatalmas Tisztaság aranytinktúra könyvének (Taiqing jinye jing 太清金液經) vagy A Három Fenséges titkos írásainak (Sanhuang neiwen 三皇內文) tartalmát. Ge Hong tizenkilenc éves volt, amikor mestere a könyveivel és belső tanítványi körével Fujian déli részébe költözött.
Ge Hongnak két nagyszabású művet tulajdonít a hagyomány: a halhatatlanok életrajzait tartalmazó Shenxian zhuant és a Baopuzi (Az Egyszerűséget Átölelő Mester) című munkát. A sokak szerint nem általa összeállított Shenxian zhuan a Liu Xiangnak tulajdonított Liexian zhuannál részletesebben írja le összesen 92 halhatatlan „életútját”. A benne szereplő halhatatlanok, akik között olyanok szerepelnek, mint Zhang Daoling 張道凌, Ge Xuan 葛玄 vagy Wei Boyang 魏伯陽, gyakran (bár nem kizárólagosan) a társadalom perifériáján élnek, míg a mű folytatásának számító Xuxianzhuanban már számos halhatatlan társadalmilag is elismerten vagy valamilyen vallási közösség tagjaként lép elénk.
A főmű, az i. sz. 317-re elkészült, és 323-ban valószínűleg javított Baopuzi húsz úgynevezett belső (neipian) és ötven úgynevezett külső fejezetből (waipian) áll. A külső fejezetek elsősorban a konfucianizmus és a legizmus hatását tükrözik, míg a belsők egyfajta „enciklopédikus eklekticizmussal” mutatják be a Jiangnan délkeleti részéről származó hagyományok széles spektrumát – találhatók itt például alkímiai receptek, fiziológiai technikák, talizmánok, amulettek, szexuális praxisok, illetve egy okkult szövegeket felsoroló lista (ez utóbbiban összesen mintegy 206 könyv szerepel).
A Baopuziben Ge Hong összegyűjti a már régóta létező helyi tradíciók egyes elemeit. Mesterétől, Zheng Yintől állítólag három könyvet örökölt: A Hatalmas Tisztaság elixírjének könyvét (Taiqingdan jing 太清丹經), A Kilenc Edény elixírjének könyvét (Jiudingdan jing 九鼎丹經) és Az Arany Tinktúra elixírjének könyvét (Jinyedan jing 金液丹經). Zheng Yin viszont Ge Hong nagybátyjának, Ge Xuannek volt tanítványa, akinek mestere Zuo Ci volt. A fent említett három munka alapjában véve egységesnek tekinthető, és – kisebb módosításokat leszámítva – nyelvezetét, technikáit és rituáléját tekintve lényegében megegyezik a Shangqing hagyomány waidan forrásaiban írottakkal. Az első munka címében szereplő Hatalmas Tisztaság (taiqing) kifejezés lett egyébként a Taoista Kánon Négy Kiegészítése közül a harmadiknak az elnevezése. A Kánon ezen része kifejezetten az alkímiai tradíció iratait tartalmazza. A Taiqingdan jing Ge Hong idejében még csak három fejezetből állt, a 10. századra tizenkét fejezetre bővült, a Yuan-kori kánonba bekerülő változata pedig már 32 fejezetet tartalmazott.
Ge Hongot sokan tartják taoistának, a taoizmushoz való viszonya azonban meglehetősen kétséges. A halhatatlanság kérdésével sok szálon összefüggő alkímia több fejezetben is központi téma. A húsz belső fejezetből összesen három foglalkozik explicit módon alkímiai témákkal: a 4. fejezet („Arany és cinóber”), amely az elixírek típusait és elkészítésüket írja le, a 11. fejezet („A halhatatlanok gyógyszerei”), amely különféle, az élet meghosszabbításához vezető természetes anyagok leírását tartalmazza, illetve a 16. fejezet („A sárga és a fehér”), amelyben a nemtelen fémek arannyá, illetve ezüstté transzmutálásának módszerei szerepelnek. A „Wei Boyang utáni alkímia legnagyobb teoretikusa”, Ge Hong szerint a halhatatlanság elérése kizárólag valamely fontosabb elixír (például huandan 還丹 vagy jinye 金液) elkészítése által lehetséges, az egyéb technikák, illetve a kisebb elixírek csak az élet meghosszabbításához vezethetnek. Kilenc úgynevezett mágikus elixírt ír le: Elixír Virág, Mágikus Amulett elixír, Szellemi elixír, Ciklikusan Átalakított elixír, Ehető elixír, Finomított elixír, Lágy elixír, Fixált elixír és Hideg elixír. A 27 kisebb elixír alapanyagai között elsősorban a cinóber és a higany, ezen kívül – kisebb gyakorisággal – realgár, malachit, kén, ecet, bor, méz és vér szerepel. Az összesen 55 általa említett elixír különböző hatással bír: 1) halhatatlanság (azonnali vagy fokozatos); 2) mágikus képességek (levitáció, repülés, vízen járás, illetve víz alatti élet); 3) betegségek gyógyítása, illetve megfiatalodás; 4) arany előállítása.
A jelen tanulmányban természetesen nem elemezzük Ge Hong általános filozófiáját, illetve alkímiai elképzeléseit, hanem kizárólag a halhatatlansággal kapcsolatos koncepciójára fordítjuk figyelmünket. Előbb azonban vizsgáljuk meg az erről alkotott ókori kínai elképzeléseket.
(Kósa Gábor)
Baopuzi
2. fejezet
A halhatatlanokról
Valaki azt kérdezte: A halhatatlanok[1] [állítólag] nem halnak meg. Valóban elérhető ez az állapot?
Baopuzi ekként válaszolt: Még a legélesebb szem számára is van olyan formával bíró létező, melyet nem lát teljes egészében; még a legkiválóbb hallással megáldott személy számára is van olyan hang, melyet nem hall teljes mértékben. Még ha valaki Dazhanghoz 大章vagy Shuhaihoz[2] 豎亥hasonló lábakkal rendelkezik is, az általa bejárt helyek akkor is alulmaradnak a be nem jártakkal szemben; még ha Yu 禹,[3] [Bo] Yi[4] 益vagy Qi Xie[5] 齊諧bölcsességével rendelkezik is, az általa tudott dolgok alulmaradnak a meg nem ismertek sokaságával szemben.[6] A tízezer létező világa oly gazdag, mi az, mi ne lenne megtalálható közöttük? A halhatatlanokról ráadásul számos feljegyzés található a legkülönbözőbb művekben. Miért ne létezhetne tehát halhatatlansághoz vezető út?
Ekkor a kérdező, túlzónak találva e szavakat, felnevetett: Aminek kezdete van, annak vége is van, aminek léte van, annak pusztulása is van. Még az olyan nagy szentek is, mint a Három Fenséges,[7] az Öt Császár,[8] Konfuciusz vagy Zhou herceg,[9] mind meghaltak. Legyenek bár oly nagy bölcsek, mint Qi 棄[Hou Ji 后稷], [Shuli] Ji [樗里]疾, [Zhang] Liang [張]良 vagy [Chen] Ping [陳]平,[10] oly nagy vitázók, mint Duan[mu Xi] 端[木賜], [Yan] Ying [宴]嬰, Sui [He] 隨[何]vagy Li [Shiqi] 酈[食其],[11] vagy oly nagyon bátrak, mint [Meng] Ben [孟]賁, [Xia] Yu [夏]育, vagy az Öt Keménykötésű [wu ding 五丁],[12] mégis mind meghaltak, hiszen ez az emberi világ állandó törvénye, amit senki sem kerülhet el.
Olyanról hallottam már, hogy [egyes növények] már a zúzmara megjelenése előtt kiszáradnak és elhervadnak, vagy [forró] nyárban [más] növények kifakulnak és elfonnyadnak, [megint másoknak pedig] még ha van is kalásza, akkor sem hoznak virágot, vagy anélkül elszáradnak, hogy termést hoztak volna. Olyan [növényről] azonban még sohasem hallottam, amely tízezer évig élvezte volna az életet, vagy beláthatatlan ideig élt volna. Ezért van az, hogy a régiek tanulmányaikban nem keresték a halhatatlanságot, szavaikban nem említettek furcsa dolgokat.[13] Az ilyen különc dolgokat már csírájukban elfojtották, és csak a természetes folyamatokat őrizték meg. A teknősbékát és a darumadarat[14] úgy kezelték, mint valami [egészen] különleges csoportot, az életre és halálra pedig úgy tekintettek, mint a reggelre és az estére [mint gyorsan elmúló dolgokra].
Kemény erőfeszítésekkel korlátozni magunkat, hogy ezáltal haszontalan dolgokat műveljünk, ez olyan [értelmetlen], mint [ábrákat] jégbe vésni vagy kiszáradt fába karcolni, hiszen a legvégén egyiknek sincs látható eredménye. Nem jobb-e hát inkább, ha a világ jólétéért kovácsolunk magasan szárnyaló terveket, ha az adott év virágzásáért és boldogságáért teszünk valamit? Mily gyönyörű is, amikor a bíbor és a zöld [pecsétzsinór][15] egymásra tekeredik, mikor paripánk sárkányként ágaskodik, mikor díszes kocsival mehetünk gyaloglás helyett, mikor a szántás helyett a szertartásokkal foglalatoskodhatunk![16] Gyakran eszembe jut a Futian 甫田 című vers intése,[17] és Konfuciusz kijelentése, hogy a halál mindig is létezett.[18] Ne akard hát a testetlen szelet megfogni, a megragadhatatlan árnyékot elérni, az elérhetetlen dolgokat keresni, a sehova nem vezető úton járni, [hiszen ezzel] jólétedet s rangodat hajítod el, és keserves ínségben lesz részed, a könnyű dolgokat elhagyod, hogy a legnehezebb felé vedd az irányt. Mindez olyan, mint amikor [valaki] az eprésző nővel kikezdett, mialatt feleségét más környékezte meg, és a végén mindkettőt elveszítette.[19] Shan [Bao] 單[豹] és Zhang [Yi] 張[毅] egyoldalúan bíztak a dolgokban, de gyors tragédia érte kívül az egyiket s belül a másikat.[20]
[Lu] Ban [魯]班és Di[21] 狄 nem lettek volna képesek cserépből vagy kőből tűt készíteni, ahogy Ouye[22] 歐冶 sem lett volna képes ólomból vagy ónból ganjiang-kardot[23] 干將önteni. Ami lehetetlen, azt a szellemek sem képesek megtenni, ami nem megvalósítható, azt az Ég és a Föld sem képes megvalósítani. A világban hol lehetne olyan csodálatos módszer, melynek révén az öregség újból fiatalsággá változik, a halott pedig újból él? Te pedig, uram, a kabóca rövid életét akarod több ezer évre, az egyetlen reggelig termő gomba élethosszát pedig hónapokra meghosszabbítani?[24] Hát nem ostobaság ez? Gondolkozz el ezen, nehogy aztán annyira eltévelyedj, hogy soha többé vissza ne találj!
Baopuzi így válaszolt: Ha valakinek a hallása elveszett, akkor még a mennydörgést sem lesz képes meghallani; ha valakinek a látása odavan, akkor még a legfényesebb égitesteket sem veszi észre. Vajon a mennydörgés robaja kicsiny lenne, vagy talán a nap, a hold és a csillagok fénye alig látható? [Nem,] mégis a süket azt fogja állítani, hogy semmilyen hangot nem hall, a vak pedig úgy nyilatkozik majd, hogy nincs ott semmi [látható]. [Ha ezeket sem hallják és látják, akkor a süket] mennyivel kevésbé hallhatja a sípok és a citerák összhangzatát, [a vak mennyivel kevésbé láthatja] a ruhákra hímzett hegyek és sárkányok díszeit; hogyan is élvezhetnék a kifinomult melódiák harmonikusan illeszkedő hangjait, vagy a pazar színek csillogását? Ha tehát a süket és a vak [kizárólag] a rendelkezésére álló érzékszervekre támaszkodik, akkor még a mennydörgést, illetve a nap ragyogását sem fogadja el létezőnek, nemhogy az ennél kifinomultabb dolgokat! Akinek elméjében az ostobaság és a tudatlanság már teljesen elhatalmasodott, az azt sem fogadja el, hogy Zhou herceg vagy Konfuciusz egyáltalán élt valaha; mit is szólhatna ahhoz, ha a halhatatlanná válás módszeréről beszélnénk neki?
A létezés és a pusztulás, a kezdet és a vég törvénye általánosan valóban helytálló, azonban léteznek különbségek ezen hasonlóságon belül, a dolgok nem egyformák, ami az egyikre igaz, az a másikra nem [feltétlenül]. A létezők rendkívül változatosak, így a különleges és furcsa dolgoknak semmi sem szabhat határt. Lehet, hogy egy létező a helyes úton van, tettei mégis helytelenek; lehet, hogy a gyökér stabil, az ágak mégis rossz irányba nyúlnak. Mindezeket nem kezelhetjük egyformán. Sokan vannak azok, akik arról beszélnek, hogy aminek kezdete van, annak vége is, de ezek összekeverik és egyneműsítik a dolgokat, ez pedig nem lehet a mindent átható alapelv.
Úgy mondják, hogy a nyár a növekedés [ideje], a pásztortáska és a búza mégis kiszáradhat; a tél állítólag a pusztulás [időszaka], a bambusz és a ciprus mégis növekszik. Úgy mondják, hogy ami elkezdődik, az véget is ér, de az Ég és a Föld mégsem ér véget [pedig kezdete volt]; ami megszületik, az állítólag meg is hal, de a teknősbéka és a darumadár igencsak sokáig él. A yanggal leginkább telített időszakban [mindig] forróságnak kellene lennie, mégis nyáron is lehetnek hideg napok; a leginkább yinnel rendelkező időszakban [mindig] hidegnek kellene lennie, mégis a legkeményebb teleken is lehet időszakosan egy kis meleg. [Kínában] a folyók általában kelet felé folynak, mégis vannak északra futó vizek.[25] A Föld elméletileg a legkiegyensúlyozottabb elem, mégis néha megremeg, és nagy robajjal beomlik. A víz alaptermészete a visszafogott hidegség, Wenguban[26] 溫谷mégis vannak melegvizű források; a tűz [alapvető] jellemzője a forróság, Xiaoqiunál 蕭丘mégis hideg lángok égnek.[27] A nehéz dolgoknak el kellene süllyedniük, de a déli tengeren mégis ott van az Úszókő-hegy;[28] a könnyű dolgoknak fenn kellene maradniuk, mégis a Zangke-beli 牛羊牛可folyóban a madártollak is elsüllyednek.[29] Mindig is így volt, hogy a végtelen számú, különböző fajtájú dolgokról nem lehet általánosan, egyként ítéletet mondani.
Az élők közül semelyik sem csodálatosabb az embernél. Az ilyen értékes alaptermészetű létezőknek hasonlóknak kellene lenniük egymáshoz. Mégis [az emberek között vannak] értelmesek és ostobák, gonoszak és becsületesek, szépek és csúnyák, magasak és alacsonyak, tiszták és erkölcstelenek, feddhetetlenek és buják, ráérősek és sietősek, lassúak és gyorsak. Nem egyformák tehát az emberek, ahogy különböznek abban is, amit meg akarnak szerezni, illetve el akarnak engedni, vagy amit szemük és fülük megkíván. Ugyanígy különbözik az Ég magassága és a szakadékok mélysége, vagy a jég és a parázsló szén; miért lennének olyan különösek tehát éppen a halhatatlanok, akik nem halnak meg úgy, mint az átlagemberek. Ha azt állítod, hogy mindenki csak egy meghatározott mennyiségű qit kap [születésekor], akkor hogy lehet az, hogy a fácán átalakulhat osztrigává, a veréb kagylóvá? Hogyan növeszthet szárnyat a földigiliszta, vagy miként repülhet a kecskebéka? Hogyan alakulhat át a lárva szitakötővé, a békalencse százlábúvá, a mezei patkány pacsirtává, az elrothadt fű szentjánosbogárrá, a krokodil tigrissé, vagy a kígyó sárkánnyá?[30] Talán mindez nem volna igaz?
Ha azt mondja valaki, hogy az emberi alaptermészet különbözik az átlagos létezőkétől, a Fenséges Ég által adományozott természetekben nincs ilyen és olyan [nincs különbség], akkor hogyan lehetséges, hogy Niu Ai 牛哀tigrissé változott,[31] a Chu-beli 楚öregasszony teknősbékává,[32] Zhi Li 枝離 fűzfává, a Qin-beli 秦 asszony pedig kővé?[33] Mi lehet az oka annak, hogy valaki meghalt, de feléled, vagy hogy férfiak és nők nemet cserélnek?[34] Miként élhetett Lao Peng[35] 老彭 oly sokáig, miközben mások fiatalon meghalnak? Ha pedig mégis vannak különbségek, akkor miért korlátoznánk ezeket?
Ha egy égi halhatatlan gyógyfüvekkel táplálja testét, különféle [titkos] módszerekkel hosszabbítja meg életét, akkor eléri, hogy betegségek ne alakulhassanak ki benne, külső baj pedig ne érje. Habár halhatatlan lett, régi teste nem változott meg. Ha létezik az oda vezető módszer, akkor nincs helye annak, hogy a nehézségéről elmélkedjünk. A sekélytudásúak pedig, ragaszkodván a megszokott és mindennapi [elképzelésekhez], mind azt mondják, hogy a [jelenlegi] világban nem látnak halhatatlanokat, így aztán azt állítják, hogy az Égalattiban nem is létezik ilyen. De vajon csak arról beszélhetünk, amit szemünk látott már? Az Ég és Föld közötti végtelen [világban] vannak-e határai a szokatlan jelenségeknek és csodáknak? Öreg korunkig fejünk felett az Ég, s még sem tudjuk, hogy afölött mi van, halálunk napjáig a földön lépkedünk, de semelyikünk sincs tisztában azzal, hogy mi van alatta. Testünk hozzánk tartozik, mégsem tudja senki, hogy szívünk és akaratunk hogyan működik. Életünk és sorsunk bennünk lakozik, mégsem tudja senki, milyen hosszúra nyúlik. Mennyivel inkább így van tehát, amikor a halhatatlanok oly távoli elveiről, vagy az Út és az Erő rejtélyes titokzatosságáról van szó? Vajon nem szomorú-e tehát, ha pusztán szemünk és fülünk rövid távú és sekélyes [képességeivel] igyekszünk eldönteni ily kifinomult és titokzatos erők létét vagy nem-létét?
Tegyük fel, hogy egy nagytehetségű és bölcs ember visszavonulva él, és nem keresi a világi lehetőségeket. Saját fényét elrejti, tehetségét elfedi, a hamisat megveti, a vágyakat elveti, és a Hatalmas Egyszerűséghez ragaszkodva eljut a Kezdeti Tisztaságig. A lényegtelen dolgokat elhagyja, és a hömpölygő sokaság világán kívül tevékenykedik. Kevesen lesznek azonban, akik képesek a névtelenség ruhájában is felismerni a kimagasló tehetséget, a közönséges formában meglátni a kifinomult szellemet. Mennyivel kevésbé [lennének képesek tehát felismerni] a rendkívüli ösvényeken és különleges utakon járó halhatatlanokat, akik a gazdagságra és megbecsültségre úgy tekintenek, mint szerencsétlenségre, a hivalkodásra és pompára, mint szennyre és piszokra, a drága értéktárgyakra, mint a poros földre, a hírnévre pedig, mint a reggeli harmatra.[36] A tűz lángjaiba lépve nem perzselődnek meg, a tenger hullámain könnyű lépteikkel járkálnak, szárnyaikat kiterjesztve a tiszta légben [szállnak], felhő-hintajuk elé a szelet befogják, fennen a Bíbor Sarokhoz[37] emelkednek, alant a Kunlun-hegyen pihennek meg. A holttestként járkáló átlagemberek hogyan is pillanthatnák meg [őket]? Ha néhanapján mégis áthaladnak az emberi világon, eltitkolják valódi [énjüket], elrejtik különleges [képességeiket], és külsőleg olyanokká válnak, mint az átlagemberek. Még ha valaki a közvetlen közelükben van, az sem ismeri fel [őket]. Felismerhetők lennének persze, ha mind olyanok lennének, mint Jiao Jian 郊閒, akinek mindkét pupillája négyzet alakú volt,[38] vagy Qiong Shu 邛疏,[39] akinek mindkét füle a feje tetejéből emelkedett ki, vagy a sárkányokat meglovagoló Ma Huang 馬皇,[40] a fehér darvakon utazó Jin-beli herceg [Wang Ziqiao 王子喬],[41] vagy a pikkelyes testű [Fuxi] és a kígyóformájú [Nüwa], vagy az aranyszekereken utazók és a madártollakba öltözöttek.[42] Mivel azonban nem ilyenek, így a mélységekbe látókon kívül senki sem ismeri föl formájukat, a mindent hallókon kívül senki sem hallja meg hangjukat. Mivel a mai kor emberei nem hisznek bennük, sőt csúfot űznek belőlük, így az Igaz Emberek neheztelnek rájuk, és még jobban visszahúzódtak és elrejtőztek.
Amit az átlagember szeret, azt a magasrendű személy megveti, amit a közönséges ember nagyra tart, azt a Tökéletes Ember [a halhatatlan] alacsonyrendűnek tartja. A kiemelkedő írástudók és a tehetséges személyek áradó [qijüket] táplálják,[43] és nem szívesen találkoznak sekélyes, felszínes, és a világ szokásaiban megragadt emberekkel, ugyanígy a halhatatlanok miért törődnének azzal, és miért keresnék a lehetőséget, hogy a „szalmakutya-félék”[44] tudomására hozzák létezésüket? És még csodálkoznak, hogy egyszer sem látták őket!
A szemünk száz lépésről szemlél, képtelen világosan látni. Ha létezőnek azt tartanánk, amit látunk, és nem-létezőnek azt, amit nem látunk, akkor az Égalattiban igen sok dolog lenne, ami nem létezik. Ez olyan, mintha valaki az ujjával mérné a tenger [mélységét], és azt mondaná, hogy a tenger olyan mély, ameddig az ujjai érnek. Olyan, mint amikor valaki száz lépésig lát el, és azt állítja, hogy annál tovább nem is lehet látni. Olyan, mintha az apró fuyou 蜉蝣 bogárkával mérnénk a [hegyeket tartó] óriásteknős nagyságát,[45] vagy az egy napig élő gombával hasonlítanánk össze a [hosszú életű] óriás chun-fát 大椿.[46] Hát lehet ilyen módon helyes eredményre jutni?
Wei állam 魏 Wen 文 császára[47] azzal büszkélkedett, hogy mindenben igen jártas. Azt állította, hogy az Égalattiban nincs olyan kard, mely a jádét el tudná vágni, és nincs olyan vászon, amely a tűzben ne égne meg.[48] Mindezeket meg is írta a Dianlun 典論című művében. Egy év sem telt el, és mindkét dolog megjelent [az udvarában]. A császár erre nagyot sóhajtott, és azonnal megsemmisítette ezt a művét. [Ebből is látszik, hogy] veszélyes, ha az ember makacsul ragaszkodik [bizonyos elképzeléseihez].
Chen állam Si királya[49] 陳思王 A kétkedés elhagyása (Shiyi lun 釋疑論) című művében így ír: „Kezdetben azt mondtam, hogy a tao művészete [a hosszúélet-technikák] az ostoba nép megtévesztésére szolgáló hamis és üres fecsegés. Mikor azonban láttam, ahogy [apám,] Wu Huangdi 武皇帝 [Cao Cao 曹操] próbára teszi Zuo Cit és a hozzá hasonlókat, hogyan is tudtam volna tovább kételkedni! Ő ugyanis megparancsolta nekik, hogy közel egy évig ne egyenek gabonát, de a kinézetük [ezen időszak alatt] nem változott meg, életerejük a régi maradt, sőt azt is mondták, hogy akár ötven évig is kibírnák evés nélkül.”[50] [Cao Cao] azt is mondja: „Gan Shi élő halak szájába gyógykészítményt tett, és így főzte meg őket forró zsírban. Amelyeknek nem volt a szájukban készítmény, azok megfőttek és ehetők lettek, amelyeknek viszont volt, azok egész nap fickándoztak [a forró zsírban], mintha vízben lennének. Ezenkívül gyógykészítménnyel elkevert eperlevelet összeaprított, és ezzel etette a selyemhernyókat, melyek ennek hatására a tizedik hónapban sem öregedtek meg. Tyúkokat, kiscsibéket és újszülött kölyökkutyákat »kor-megállító« készítménnyel etetett, aminek hatására megálltak a növésben. Őszes szőrű kutyákat »ősztelenítő« készítménnyel etetett, aminek hatására a kutyák szőre száz nap alatt teljesen fekete lett. Rájöttem, hogy a világ dolgait nem ismerhetjük meg teljesen, és nem támaszkodhatunk pusztán feltételezéseken alapuló döntésekre. Azt sajnálom, hogy nem tudom elhagyni a zene és a nők [iránti rajongásomat], és így magamat nem tudom teljes odaadással az élet-meghosszabbító művészetek elsajátítására szentelni.” A két Cao 曹minden fellelhető könyvet elolvasott tanulmányai során, korukban aligha volt náluk kiemelkedőbb férfiú, mégis, amit nem-létezőnek mondtak eleinte [a halhatatlanok], azt idősebb korukra létezőnek ismerték el. A dolgok rendjét és természetét ugyanis ennyire nehéz teljesen kiismerni! Nem csodálkozhatunk tehát, ha olyan emberek, akik nem érnek fel a Caókkal, nem hisznek a halhatatlanok létezésében.
Liu Xiang[51] 劉向 széleskörű műveltsége révén a legkifinomultabb és legcsodálatosabb titkokat is megismerte, a mély és távoli [világokat] is bejárta. Tudása révén mindenről tisztán látta, hogy igaz vagy hamis, alapos tanulmányai alapján meg tudta állapítani, hogy létezik vagy sem. Az általa szerkesztett Halhatatlanok életrajza (Liexian zhuan 列仙傳) című műben több mint hetven halhatatlan szerepel. Ha ezek mind nem lettek volna, miért találta volna ki őket? A réges-régen történt eseményeket hogyan is láthatnánk saját szemünkkel? Kizárólag a lejegyzett írásokra és a ránk maradt hagyományra támaszkodhatunk. A Halhatatlanok életrajza alapján teljesen nyilvánvaló, hogy [halhatatlanok] biztosan léteztek. Azonban manapság senki sem hisz egy olyan írásnak, ami nem Zhou herceg köréből származik, vagy nem ment keresztül Konfuciusz kezén. Ha azonban ez így lenne, akkor a régi történetírók által feljegyzett események egyike sem történt volna meg; miért van akkor az, hogy egyedül ezzel az egy dologgal [a halhatatlanok létezésével] tesznek kivételt? A közönséges emberek megbecsülésre szomjúhoznak, és a számukra hasznos dolgokat szeretik, hírnév és pozíció után áhítoznak. Mivel saját magukból kiindulva ítélik meg a régieket, így képtelenek elhinni, hogy egykor léteztek olyanok, akik nem fogadták el a császári vagy királyi rangot, nem tartották sokra az olyan magas tisztséget, mint a miniszteri vagy a főminiszteri. Nem hiszik el, hogy léteztek olyanok, mint Chao[fu] 巢[父] és Xu[you]許[由],[52] Lao Lai[zi] 老萊[子] és Zhuang Zhou[53] 莊周. [Az ilyen közönséges emberek] hogyan is hihetnének a halhatatlanok létezésében, amikor ezek sokkal nehezebben ismerhetők meg, mint az előbb felsoroltak, hogyan is várhatnánk el a mai emberektől, hogy higgyenek bennük?
Igen sajnálatraméltó és elszomorító, hogy sokan azt állítják: Liu Xiang nem volt szent ember (shengren 聖人), és így az általa összeállított feljegyzések önmagukban nem megbízhatók. Lu állam írástudói nem voltak olyan erényesek, mint az Ég vagy a Föld, Konfuciusz mégis rájuk alapozva alkotta meg művét.[54] Zichang 子長 [Sima Qian 司馬遷] nem oly fényes, mint a nap vagy a hold, Yang Xiong[55] 揚雄mégis kijelentette [művéről], hogy az valósághű feljegyzés (shilu 實錄). Liu Xiang a Han-dinasztia híres és bölcs írástudója volt, miért vetnénk hát el az általa leírtakat?
Általában elmondható, hogy manapság az emberek azért nem hisznek abban, hogy a halhatatlanság [elérésének módszere] elsajátítható vagy az élettartam meghosszabbítható, mert Qin Shi [Huangdi][56] 秦始皇帝 és Han Wu[di][57] 漢武帝 hiába keresték [a titkát], kudarcot vallottak, [Li] Shaojun[58] 李少君 és Luan Da[59] 欒大 hiába próbálkoztak, nem értek el eredményt. Azonban [ez a következtetés hamis, mert] nem állíthatjuk, hogy pusztán azért, mert egykoron olyan szegény emberek is léteztek, mint Qian Lou[60] 黔婁 vagy Yuan Xian[61] 原憲, olyan gazdagok nem éltek, mint Tao Zhu[62] 陶朱vagy Yi Dun[63] 猗頓. Hasonlóképpen nem mondhatja senki, hogy mivel Wu Yan[64] 無鹽és Su Liu[65] 宿瘤olyan visszataszítóak voltak, ezért nem létezhettek olyan szépségek, mint Nan Wei[66] 南威vagy Xishi[67] 西施. Nem mindenki ér célba, aki igyekszik, nem mindenki arat, aki vetett, nem mindenki jár haszonnal, aki kereskedik, és nem mindenki ér el eredményt, aki fegyvert ragad. Mennyivel inkább így van ez egy olyan nehéz dologban, mint a halhatatlanság keresése! Miért lenne mindenki sikeres, aki megpróbálja? Lehetséges, hogy [a fent említett] két uralkodó és két alattvaló, bár kereste, azért nem talált rá, mert noha eleinte igencsak igyekezett, de a vége felé már alábbhagyott igyekezete, vagy esetleg amiatt, mert nem találkozott megfelelő tudással rendelkező mesterrel. Hogyan lehetne azonban [példájuk] elég bizonyíték ahhoz, hogy az Égalattiban soha nem voltak halhatatlanok?
A hosszú élet keresésének és a Tökéletes Tao gyakorlásának a kulcsa az akaraterő, és nem a gazdagság vagy a rang. A nem megfelelő ember számára a magas pozíció és a nagy vagyon inkább teher és bilincs. Miért van ez így? Aki a halhatatlanság módszerét tanulja, az a nyugalmat és a békét szeretné elérni, megszabadul a kívánságaitól és vágyaitól, befelé figyel és befelé hallgat, és teste nyugalomban van érzelmek nélkül. A császárok és királyok azonban az Égalatti súlyos feladatait vállalták magukra, szorgalmasan intézik a kormányzás ügyeit, gondolataikat tízezer ügy foglalja le, szellemük időben és térben ide-oda nyargalászik. Ha egyetlen kis hibát elkövetnek, akkor a királyi út (wangdao 王道) látja kárát. Ha a nép közül vét valaki, a felelősség akkor is az övé. A finom borok megzavarják egységes qijét 和氣, a szép asszonyok [életerejének] gyökerét nyesegetik. Ehelyütt nem is tudom kimerítően tárgyalni mindazt, ami által esszenciájuk (jing 精) csökken, gondolataik romlanak, [szívük] nyugalma és tisztasága pedig sérülést szenved. Ki tud nyugalomban ülni, ha szúnyogok mardossák bőrét, ki tud nyugodtan feküdni, ha a tetvek seregestül támadják meg? A négy tengeren [belüli, vagyis az egész világ kormányzásával járó] feladatok még ennél is nehezebbek! Hogyan tudná tehát [egy uralkodó] látását és hallását elzárni [a külvilág felé], mindezeket lezárva nyugodtan lélegezni, hosszú böjtöket és megtisztulási szertartásokat tartani, személyesen felügyelni az [alkimista] kemence tüzét, hajnalban kelni és éjszaka lefeküdni, hogy a nyolc ásványt finomítsa? Han Wu[di] azért élvezhette a leghosszabb ideig az uralkodást, mert némi haszonnal járt számára, hogy életerejét táplálta. Azonban egy maroknyi segítség nem elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a hordónyi veszteségeket, ahogy egy egyszerű öntözőcsatorna nem lenne képes elvezetni a Weilünél [a tengerből] kiömlő vizet.
A halhatatlansághoz vezető út nyugalmat és nem-cselekvést igényel, el kell hozzá feledkeznünk testünkről. Egy uralkodónak azonban [hallgatnia kell], hogy 1000 dan[68] súlyú harangokon játszanak, vagy mennydörgésszerű dobokat vernek. Ez a csengés-bongás, ez a bömbölő dobolás félelmet kelt a lélekben, kimozdítja a szívet [nyugalmából], az ezer és tízezer hókuszpókusz és változatosság mind tönkreteszik [az uralkodó] esszenciáját, eltömítik fülét, a reptetések és futtatások, a horgászás és a madarászás [hasonlóképpen].
A halhatatlansághoz vezető úton szükséges, hogy az ember szeretete egészen a csúszómászókig elérjen, és ne ártson semmilyen élőlénynek.[69] Egy uralkodó azonban [néha] bősz haragra gerjed, vagy kivégezteti a lázadókat. Ha csak egyszer meglendíti arany buzogányát, vagy kezébe veszi bárdját, ezer mérföldön fekszenek [egymás mellett] a holttestek, folyamként árad a vér, a lefejezések és az egyéb kivégzések pedig egy pillanatra sem maradnak abba a piactéren.
A halhatatlansághoz vezető úton szükséges, hogy az ember lemondjon minden hal- és húsféléről, ne egyen gabonafélét, hogy beleit tisztán tartsa. Egy uralkodó azonban zsíros és húsos állatokat ölet le és főzet meg, élőlényeket vágat le és daraboltat fel, hogy a legkülönbözőbb zamatok és ízek kerüljenek elé. A sütés, a főzés és az ízesítés célja mind ugyanaz: megelégedés és jóllakás.
A halhatatlansághoz vezető úton szükséges, hogy az ember szeretete a nyolc határig elérjen, úgy tekintsen másokra, mint önmagára. Egy uralkodó azonban bekebelezi a gyenge államokat, megtámadja a tudatlan népeket, elfoglalja a zűrzavarral teli országokat, és átveszi a hatalmat a pusztulásra ítélt vidékek felett. Új földeket nyit meg a maga számára, kiterjeszti határait, mások országát megsemmisíti, az ott élőket összetereli, és a halál földjére veti őket. Az árva lelkek elhagyatott vidékeken [bolyonganak], a temetetlen holttestek a szántóföldeken rothadnak. [Qin Shi Huangdi idején] az Öt Hegycsúcson[70] állomásozott a véres pengéjű hadsereg, [Han Wudi alatt] az északi palotakapunál szogd (Dayuan 大宛)fejek lógtak felakasztva, több százezer embert temettek el élve vagy végeztek ki, a felhőkig ért az egymásra rakott holttestek halma, a temetetlen holttestek, mint a fű, belepték a hegyeket és a völgyeket.
Qin [Shi] Huang[di kegyetlen kormányzása miatt] tíz otthonból kilencben lázadást terveztek, Han Wudi alatt [a sok szenvedéstől] nyögött az Égalatti, és felére csökkent a családok száma. [Az uralkodóért elmondott] imák használtak nekik, de a [rájuk mondott] átkok ártalmukra voltak. Ha a jócselekedetekkel szemben hálásak tudnak lenni [a szellemek], akkor [a két császár által bemutatott] felesleges áldozatokat bizonyára gyűlölték.[71] Különféle aggodalmak lepték el szívüket, az emberek és a szellemek pedig egyaránt gyűlölték őket. Habár e két uralkodó ismert volt arról, mennyire szerettek volna halhatatlanok lenni, de nem értek el semmit az Út gyakorlásában. Még azt a keveset sem tudták megvalósítani, aminek tudatában voltak; a lényegi, csodálatos és mélységes titkokról pedig még csak nem is hallottak. Olyan hozzáértővel sem sikerült találkozniuk, akinek birtokában lett volna a megfelelő módszer, hogy összeállítsa és elkészítse [számukra] a halhatatlanság szerét, melyet azután átadott volna nekik. Nincs mit csodálkozni tehát, hogy nem értek el igazán hosszú életet.
Én egyszerű közember vagyok, aki ráadásul még rendkívül szegény is. Otthonom oly szűkös, mint Changqingé 長卿 [Sima Xiangru], kinek pusztán a négy fal adatott.[72] Étkem annyi, mint a Yisang 翳桑 fa alatt megállt emberé, ki három napig nem evett.[73] Télen úgy fázom, mint Rong Yi 戎夷 [Lu állam] kapuin kívül,[74] nyáron pedig úgy szenvedek a melegtől, mint Ru Zhong 儒仲kunyhójában.[75] Távoli vidékekre vágyom, de nincs csónakom vagy szekerem, amit használhatnék, nagy terveim vannak, de nincs senki, aki szolgálatomba állna. Házamban nem nyújt élvezetet selyem vagy szatén, otthonomon kívül nem okoz örömet a séta és a bámészkodás. Ízletes ételek nem kerülnek a számba, szépséges színek nem jutnak a szemembe, vonzó illatok nem hatolnak orromba, sem a nyolc hangszer dallama nem jut el a fülembe. [Ezen felül] gondok százai nyomasztják lelkemet, nehézségek serege ront rá váratlanul hajlékomra. Ilyen körülmények között élvén nincs mihez ragaszkodnom. Még ha az ember meg is kapja az igazsághoz [tao] vezető legfontosabb tanításokat, vagy találkozik átlag feletti tanítókkal, mégis ragaszkodik régi hitveséhez és gyámoltalan gyermekéhez, nem tudván elszakadni a szülőföldtől.[76] Az ember lassan elérkezik halála órájához, és hónapról-hónapra, napról-napra észrevétlenül öregszik és sorvad, de, bár tudja, hogy a halhatatlanság elérhető, mégsem tudja rászánni magát a gyakorlásra. A hétköznapok szemétdombja sok gondot okoz, mégsem vagyunk képesek elhagyni. Hogy miért nem? Kötődéseinket és szokásainkat nehéz egyik pillanatról a másikra feladni, és nem könnyű kitartani elhatározásunk mellett, hogy elszakadjunk a világtól.
Mennyivel inkább igaz mindez arra a két uralkodóra, akik négy tenger urai voltak, hiszen ők nem csak egyetlen élvezetben merülhettek el, nekik egy sereg kedvenc szolgáló állt rendelkezésükre! Még ha csak két hétig kellett volna böjtölniük, vagy néhány napig kellett volna nyugalomban maradniuk, ők erre sem lettek volna képesek. Mennyivel kevésbé tudtak volna az udvarban megszabadulni gyönyörű szép, kedvenc udvari ágyasuktól, a nép között lévén levetni tiszteletet parancsoló, ünnepélyes fenségességüket, szájuktól megvonni az ízes falatokat, szívükből kihajítani minden kívánságot, hátat fordítani a dicsőségnek és a pompának, és egy elhagyatott vidéken egyedül nekivágni a halhatatlanság keresésének! Ezért van az, hogy ha megvizsgáljuk azokat, akik korábban megszerezték a halhatatlanság módszerét, legtöbbjük szegény és egyszerű írástudó, és nem magas rangú úr.
Ezenkívül Luan Da 欒大 tudása valójában sekély volt és felszínes, pusztán a dicsőség és a megbecsültség iránt érzett olthatatlan szomjat, mohósággal halmozta pénzét és vagyonát, könnyelműségében alaptalan és hamis dolgokkal pöffeszkedett, és megfeledkezett arról, hogy micsoda szerencsétlenség származik majd abból, ha nem jár sikerrel. De egy ilyen gügyögő gyermek hamis és hazug tettei vajon bizonyíthatják-e azt, hogy az Égalattiban nem léteznek halhatatlanok? Gou Jian 勾踐 egykoron kihajolt szekeréről, hogy megnézzen egy haragra gerjedt békát, ezután katonái egymással versengtek a forró parázson járásban;[77] a Chu-beli 楚Ling 靈 herceg odavolt a keskeny derekú [nőkért, így aztán] alattvalói közül sokan éhen haltak; a Qi-beli 齊 Huan 桓herceg imádta a különleges ízeket, ezért Yi Ya 易牙saját fiát szolgálta fel neki;[78] Song 宋 ura megjutalmazta azokat, akik gyászukban sokáig koplalva csontsovánnyá válnak, így aztán egymás után haltak bele az emberek [a gyászba]. Nem lehet olyan kívánsága egy uralkodónak, ami ne teljesülne valamiképpen. Han Wu[di] mágusokat (fangshi 方士) kerestetett, és túlzott bőkezűséggel osztogatta adományait, így [akaratlanul is] rávette a Luan Da-féléket, hogy hazugságokkal álljanak elő. Ha Luan Da valóban birtokolta volna a megfelelő módszert [taót], hogyan végezhették volna ki? Aki ugyanis a taót birtokolja, az úgy tekint a magas rangra, mint egy üst forró vízre, a hivatali pecsétekben és ruhákban nem lát mást, mint gyászöltözéket, úgy néz az aranyra és a jádéra, mintha trágya lenne, a gazdagon díszített házakat pedig börtönnek látja. Vajon tettetne-e aggodalmat üres szavakkal, hogy általa jóléthez és ranghoz jusson? Aki vörösre lakkozott oszlopok között lakozik, aki számolatlanul fogadja el az ajándékokat, aki az öt kiváltság pecsétjét hordozza magánál, aki a hercegek és uralkodók megbecsültségében osztozik, aki elmerül a hatalom és a haszon [mocsarában], aki nem tudja, mikor kell abbahagyni, arról teljes bizonyossággal tudhatjuk, hogy nem érte el a taót.
Dong Zhongshu 董仲舒 művében, a Li Shaojun jialuban 李少君家錄 (Li Shaojun családi feljegyzései) így ír: „[Li] Shaojun birtokában volt a halhatatlanság receptjének, de mivel családja igen szegény volt, nem volt miből előállítania a készítményt. Elment tehát a Han 漢 udvarba, hogy ekképpen szerezze meg a [szükséges] pénzt. Miután megvalósította az Utat [halhatatlan lett], eltávozott.” Ezenkívül a Hanjinzhong qiju zhu 漢禁中起居注 (Feljegyzések a Han udvar mindennapi életéről) a következőket írja [vele kapcsolatban]: „Mielőtt [Li] Shaojun eltávozott volna, [Han] Wudi azt álmodta, hogy vele együtt felmegy a Songgao-hegyre 嵩高山.[79] Félúton voltak, amikor sárkányon ülve, kezében [rangját jelző] jelvénnyel egy követ ereszkedett alá a felhők közül, aki így szólt: »Taiyi[80] 太乙 kéreti [Li] Shaojunt.« Mikor a császár felébredt, elmondta [a történteket] bizalmasainak, és hozzáfűzte: »Ha igaz, amit álmodtam, akkor [Li] Shaojun el fog tőlünk távozni.« Néhány nappal ezután [Li] Shaojun megbetegedett és meghalt. Jóval később a császár kinyittatta a koporsóját, de a holttest nem volt benne, csak a ruhája és a fövege.” A Xianjing 仙經 (Halhatatlanok könyve) így ír: „A magasrendű személyek felemelkedve az Égbe repülnek, őket Égi Halhatatlanoknak (tianxian 天仙) nevezik; az átlagos adeptusok nevezetes hegyeken kóborolnak, őket Földi Halhatatlanoknak (dixian 地仙) hívják; az alacsonyrendűek először meghalnak, és csak utána vetik le testi formájukat és alakulnak át [halhatatlanná], őket Holttestüktől Megszabaduló Halhatatlanoknak (shijie xian 尸解仙) nevezik.”[81] Ami [Li] Shaojunt illeti, ő a legutolsó kategóriába tartozik.
Hozzánk közelebbi időben történt [a Keleti Han-korban], hogy Hu apó[82] (Hugong 壺公) Fei Zhangfanggal[83] 費長房, a taoista mester, Li Yiqi[84] 李意期 pedig két tanítványával együtt távozott el [az emberi világból]. Mindegyikük hirtelen halt meg, a családjuk megtartotta a gyászszertartást és a temetést. Néhány évvel ezután, [Fei] Zhangfang visszatért, és ismerősei Pixianben[85] 郫縣 újra látták Li Yiqit két tanítványával. Mikor a család kinyitotta a három koporsót, mindegyikben egy-egy bambuszbotot találtak, melyeken vörös felirat állt. Ők mindannyian Holttestüktől Megszabaduló Halhatatlanok voltak.
Egykoron Wang Mang[86] 王莽 a klasszikus [konfuciánus] művekből is idézett, hogy saját csalárdságát díszbe öltöztesse, de pusztán ebből nem következik, hogy minden konfuciánus írástudó trónbitorló és rabló. [Sima] Xiangru [司馬]相如 dobok és citerák segítségével [csábította el és] szöktette meg Wen 文 asszonyságot, de pusztán emiatt nem mondhatjuk, hogy a fennkölt muzsika lényege nem más, mint a bujaság és a szabadosság. Aki úgy hal meg, hogy megakad a torkán a falat, az emiatt nem hibáztathatja Shennongot 神農, aki elsőként vetett gabonát. Aki tűzben égve hal meg, az nem haragudhat Suirenre 燧人, aki elsőként csiholt tüzet. Aki a vízbe fordulva fullad meg, az nem hibáztathatja Di Xuant 帝軒 [Huangdit 黃帝], aki megalkotta az első csónakot. Ha valaki részegen hal meg, az nem kárhoztathatja Du [Kangot] 杜[康] és Yi [Dit] 儀[狄], akik elsőként állítottak elő bort. [Ezek után] mondhatjuk-e Luan Da hazugsága és álnoksága miatt azt, hogy a halhatatlansághoz vezető út egyáltalán nem létezik? [Hiszen] ez olyan lenne, mintha ismervén Zhao Gao 趙高 vagy Dong Zhuo 董卓 [csalárdságát], azt állítanánk, hogy nem is éltek egykoron olyan [nagyszerű] személyek, mint Yi [Yin] 伊[尹], Zhou 周 [herceg] vagy Huo Guang 霍光;[87] mintha Shang Chen 商臣 és Maodun 冒頓 léte miatt kétségbe kellene vonnunk Bo Qi 伯奇vagy Xiao Yi 孝己 egykori létezését.[88]
A Shenxianji 神仙集 (A halhatatlanok gyűjteménye) című mű azt állítja, hogy vannak olyan módszerek, amelyekkel meg lehet idézni a szellemeket, vagy el lehet űzni a démonokat, sőt van olyan, mellyel elérhetjük, hogy mások szellemeket lássanak. Ha egy közönséges ember hall ilyenről, azt mondja rá, hogy mindez hazugság. Egyesek azt állítják, hogy az Égalattiban nem is léteznek szellemek és démonok, mások szerint létezni léteznek, de nem lehet őket megidézni vagy elűzni, ismét mások azt mondják, hogy ha egy férfi szellemet lát, azt sámánnak (xi 覡) hívják, ha pedig nő [lát szellemet], akkor sámánnőnek (wu 巫) nevezik, de mindez természettől fogva adott képesség, elsajátítani nem lehet. A Hanshu 漢書 és a Taishigong ji 太史公記 [Shiji 史記] azt állítja, hogy a Qi-beli 齊 Shaowengnek 少翁[Han] Wudi császár a Wencheng jiangjun 文成將軍 címet adományozta. Mikor [Han] Wudi kedvenc felesége, Li 李 asszony[89] elhunyt, akkor Shaoweng képes volt megidézni, hogy [Han] Wudi olyan alakban lássa, mint amikor még élt. Ezen kívül [Shaoweng] megmutatta [Han] Wudinak a Tűzhely Szellemét (zaoshen 灶神), ez a történeti dokumentumokban mind világosan le van írva. Ha tehát egy mágikus módszerrel el lehet érni, hogy egy szellem felfedje alakját, vagy hogy egy szellemeket [általában] nem érzékelő személy lássa a szellemeket, akkor ebből arra következtethetünk, hogy miért ne létezhetne a többi dolog is, [amiről a hagyomány beszámol]?
A szellemek és a démonok gyakorta idéznek elő különleges és furcsa jelenségeket az emberek között, ezenkívül a klasszikus művekben is számos bizonyíték van feljegyezve a szellemekkel kapcsolatban, a közönséges emberek mégsem hiszik el, hogy léteznek szellemek és démonok. Mennyivel kevésbé lehet [hihető számukra], hogy a távolban és a magasban halhatatlanok élnek. A tiszta és a szennyes patak más irányba folyik. [A halhatatlanok] egyre magasabbra hágva, mindig csak felfelé törve, a világba vissza soha nem térnek. Hogyan is láthatnák vagy hallhatnák [őket] azok, akik nem birtokolják a Taót? A konfuciánusok és a motisták tisztában voltak azzal, hogy képtelenek megmagyarázni, ezért inkább nem beszéltek létezésükről. Vajon nem érthető-e [ezek után], ha a közönséges emberek nem hisznek bennük? Csak azok tudhatnak róluk egyedül, akik ismerik az igazságot, tanulmányozták és előállították a különböző [alkímiai] receptek[ben leírtakat], akik megszerezték a [megfelelő] bizonyságot, és akik alapos vizsgálat után [felismerték], hogy feltétlenül létezniük kell. Mindezt nem lehet erőltetni. Az ember tehát, még ha nem látja is a szellemeket és a démonokat, mégsem mondhatja azt, hogy az Égalattiban nem léteznek; hasonlóképpen, még ha nem látja is a halhatatlanokat, akkor sem állíthatja, hogy a világban egyáltalán nem léteznek.
Minden ember tudja, legyen ostoba vagy bölcs, hogy testében lakozik a hun 魂és a po 魄 lélek. Ha valamelyikük eltávozik, az ember megbetegszik, ha mindketten elhagyják a testet, az ember meghal. Ha az egyikük eltávozik [a testből], a varázslóknak (shujia 術家) megvan a módszerük arra, hogy megfogják, ha pedig mindkettő elhagyja [a testet], akkor ott van a rítusok gyűjteménye, ahol le van írva a lélek visszahívásának szertartása. Ezek mind olyan dolgok, melyek a lehető legközelebb vannak hozzánk, hiszen [a két lélek] az emberrel együtt születik meg, de egészen haláláig alig van olyan ember, aki látná vagy hallaná őket. De vajon mondja-e bárki is, hogy nem léteznek, a miatt, mert nem látta, illetve nem hallotta őket?
Se szeri, se száma a szellemekről szóló, bambuszra vagy selyemre írt feljegyzéseknek: a Fushinél 輔氏 hálából szolgálatot tevő szellem; a szellem, aki miatt a győzedelmes Tang 湯király haragra gerjedt a Qi-beli 齊 Ling 靈 herceggel szemben; Shen Sheng 申生 [szelleme], aki kapcsolatot létesített és beszélt Huzivel 狐子; Du 杜 márki [szelleme], aki haragos bosszút állt a Zhou-beli 周 Xuan 宣 királyon; Pengsheng 彭生, aki egy fekete vaddisznó alakját vette magára; [Liu] Ruyi [劉]如意, aki egy szürke kutya testét öltötte magára; Guan Fu 灌夫, aki Tianfenre 田蚡 vigyázott; [Zhuang] Ziyi [莊]子義, aki elverte Yanjiant 燕簡; Ru Shou 蓐收 [szelleme], aki leereszkedett Xinre 莘; Luan 欒 herceg [szelleme], aki egy közembernél szállt meg; Suqiang 素姜 [szelleme], aki a titkos szövegeket (chanwei 讖緯) magyarázta; Xiao Sun 孝孫 [szelleme], aki egy esszét alkotott; Shenjun 神君, aki Shanglinnál 上林 beszédet mondott; Luoyang 羅陽 [szelleme], aki a Wu 吳 udvarban teljesített szolgálatot.[90] Ezek mind közismert és nyilvánvaló [példák], ha tehát az ostobák még [a szellemekről] is azt állítják, hogy nem léteznek, akkor hogyan hihetnének a hosszú életben, amiről csak ritkán lehet hallani? Abban reménykedni, hogy majd meggyőzzük őket, olyan, mintha egy szúnyoggal egy hegyet akarnánk elhordatni, vagy ha egy kútban ülő békának a tengerről mesélnénk.[91] A közönséges emberek még nem láttak sárkányt, egyszarvút vagy főnixmadarat, így aztán azt mondják, hogy az Égalattiban nem is léteznek ilyen élőlények. [Ezek az emberek] úgy vélik, hogy a régiek csak azért találták ki ezeket a szerencsét jelző jeleket (ruiying 瑞應), hogy az uralkodók ne lankadjanak, mindig igyekezzenek [a kormányzásban], abban a reményben, hogy ezek a becses [élőlények] megjelennek majd [az adott államban]. [Ha ezekről ezt gondolják], akkor hogyan is lehetne elérni, hogy higgyenek a halhatatlanokban?
Liu Xiangnak 劉向 nem sikerült aranyat előállítania, ezért manapság az emberek azt mondják róla, hogy a rejtettet kutatta, furcsa dolgokat művelt, szeretett valótlan és nem létező dolgokról tanítani, az általa írt Liexian [zhuan] 列仙[傳] pedig hazugságok gyűjteménye. Milyen szomorú ez! Erre szokás azt mondani, hogy „eldobja az egy láb hosszú Éjszaka Fénye [drágakövet], mert egy aprócska hiba van rajta”, vagy „elhajítja a felbecsülhetetlen értékű Chunjun [kardot], mert egy hangyaorrnyi hiány van benne”. Ez bizony nem a Jing-beli 荊 [Chu-beli Bian] He [卞]和előrelátása, nem is olyan, amennyire Feng Hu 風胡 felismerte az igazi [értéket].[92] Ez az, ami miatt Zhu 朱 herceg reménytelenül szomorú lett, és Xue Zhu 薛燭örökösen sóhajtozott.[93]
Az aranykészítés [leírása] megtalálható a halhatatlanokról szóló gyűjteményekben. Huainan 淮南 hercege [Liu An 劉安] összegyűjtötte ezeket és megalkotta A párna alatt rejtőző Hatalmas Kincs könyvét (Hongbao zhenzhong shu 鴻寶枕中書). Habár ennek szövege megvan, a legfontosabb mondanivalóját titkosították, így elengedhetetlenek a szóbeli magyarázatok és a gyakorlati instrukciók, mert csak ezekkel együtt lehet előállítani [az aranyat]. Mivel [a könyvben leírt] gyógykészítmények nevét [időközben] többször megváltoztatták, így nem szabad mindent [a szöveg] alapján felhasználni. Liu Xiang apja, De 德 vizsgálta Huainan hercegének ügyét, míg az börtönben volt, így aztán hozzájutott ehhez a könyvhöz, de mestere nem akadt, aki elmagyarázta volna neki. [Ennek következtében Liu] Xiang alapvetően nem értett a Tao művészetéhez (daoshu 道術). Amikor a könyvet véletlenül meglátta, azt mondta, hogy az értelme teljes mértékben le van írva a papírra, ezért nem sikerült neki az arany előállítása. Amikor összeállította a Liexian zhuant 列仙傳, egyes részeket a Qin-beli 秦 hivatalnok, Ruan Cang 阮倉 művéből emelt át, másoknak ő maga volt tanúja, és így jegyezte le, de [a Shenxian zhuan] semmiképpen sem hazugságok gyűjteménye.
Szent emberek gyűjtötték össze bolondok és gyermekek mondásait,[94] és egykoron nem lehetett figyelmen kívül hagyni a tűzifagyűjtők szavait. A feng 葑 és fei 菲 füveket begyűjtik, de az alsó részüket nem használják.[95] Talán mondhatjuk a klasszikus művekre, hogy használhatatlanok, mert száz gondolat közül egy hibádzik? Vajon mondhatjuk-e egy-egy nap- vagy holdfogyatkozás miatt, hogy az égitestek nem fényesek?
Külföldön kristályüvegből edényeket készítenek. Ez a kristályüveg valójában ötféle hamu összevegyítéséből származik. Mostanában Jiao 交 és Guang 廣 tartományban sokan elsajátították ezt az előállítási módszert. Ha azonban egy közönséges embernek elmondjuk, az nem lesz hajlandó elhinni [mindezt], azt mondván, hogy a kristály eredetileg természetes anyag, a jáde egyik fajtája. Mennyivel kevésbé hihető tehát számukra, hogy az aranyat, amely valóban megtalálható a természetben, megfelelő elvek alapján elő lehet állítani? Az ostobák nem hiszik el, hogy a mínium és a fehér ólom az ólom átalakításából származik. Azt sem hiszik el, hogy az öszvér a szamártól és a lótól születik, azt mondván, hogy minden élőlénynek megvan a maga magja. [Ha ezt sem hiszik el,] akkor mennyivel kevésbé hihetnek ezeknél sokkal nehezebben megismerhető dolgokban? Aki keveset látott, az sok dolgon csodálkozik. Igazak ezek a szavak! Habár ezek a dolgok oly világosak, mint az Ég, de az emberek egy lefordított kancsó alatt élnek, honnan is ismerhetnék fel a tökéletes szavakat?
(Kósa Gábor)
[1] Az eredetiben szereplő szellemi halhatatlanok (shenxian 神仙) kifejezést mindenhol egyszerűen halhatatlanként adtam vissza (vö. Akahori 1989: 73).
[2] Dazhang és Shuhai két legendás személy, akik az özönvizet megállító Yu császártól azt a parancsot kapták, hogy a keleti határoktól a nyugatiig, illetve az északi határtól a déliig gyalogoljanak (Huainanzi 4.).
[3] Az árvizet megfékező mitikus Yu császár, a Xia-dinasztia megalapítója.
[4] A mitikus Shun császár minisztere, aki segített Yunek az árvíz megfékezésében. Állítólag ő készítette az első kutat, és értette a madarak nyelvét.
[5] Qi Xie állítólag számos furcsa és különös eseményt jelzett fel művében, melyekre csak utalásokat találunk (például Zhuangzi 1.).
[6] Ez, ha nem is szószerinti, de egyértelmű utalás a Zhuangzi 17. fejezetében szereplő mondatra: „Amit az ember tud, az nem ér fel azzal, amit nem tud.” (人之所知，不若其所不知。) (Zhuang 2000: 103).
[7] A Három Fenséges: Fuxi 伏羲, Shennong 神農, és Suiren 燧人 (vagy Huangdi 黃帝).
[8] Az Öt Császár: Shaohao 少昊, Zhuanxu 顓頊, Gaoxin 高辛, Yao 堯 és Shun 舜.
[9] A Zhou-dinasztiát megalapító Wu király öccse, aki segítette bátyját és annak fiát a Zhou-dinasztia megszilárdításában, a hagyomány szerint elsősorban rituális és kulturális téren.
[10] A hagyomány szerint a növénytermesztést bevezető Qit (Houji 后稷) a Zhou-ház őseként tisztelte. Ji egy Qin állambeli nemes, Chulizi 樗里子 másik neve. Liang és Ping a Han-dinasztiát megalapító Liu Bang társai.
[11] Duan, ismertebb nevén Zigong Konfuciusz egyik tanítványa (magyarul lásd Őri 2002: 133–142). A Qi állambeli Yan Ying a Yanzi chunqiuban feljegyzett történetek legendásan éles eszű főszereplője. Sui He és Li Shiqi (vagy Li Sheng) a Han-dinasztiát megalapító Liu Bang társai.
[12] A Wei 衛állambeli Meng Ben és Xia Yu a Zhou-dinasztia két bátor hőse, az Öt Keménykötésű pedig a Qin állambeli Hui király szolgálatában álló öt legendásan erős személyre utal.
[13] Utalás a Lunyu egy sorára (7.20): „A mester nem beszélt furcsa dolgokról…” (子不語怪…) Lásd Tőkei 1962: I. 85.
[14] A teknősbékát és a darut legendásan hosszú életű állatoknak tartották, gyakran együtt is szerepeltették őket (Eberhard 1986: 75–76).
[15] A Han-korban a különböző rangúak más-más színű zsinórt használtak a pecsétek rögzítésére. A bíbor a hercegek (gonghou 公侯), a zöld pedig a magas miniszterek (jiuqing 九卿) színe volt.
[16] Mindezek a hivatalnok életének kiváltságait emelik ki.
[17] A Dalok könyvének (Shijing) 211. verse. (Magyarul lásd Csanády et al. 1957: 273–274.)
[18] Lunyu 12.7.: „A régi időktől fogva a halál mindig létezett.” (自古皆有死。) Lásd Tőkei 1962: I. 111.
[19] Lásd például Liezi 8.8.: „A Jin-beli Wen herceg elindult hadseregével, mivel meg akarta támadni Wei államot. A herceg fia, Chu, arcát a magasba emelte és elnevette magát. »Min nevetsz?« – kérdezte a herceg. »Azon nevetek – válaszolta a fiú –, hogy az egyik szomszédunk egyszer elkísérte feleségét a szüleihez, az úton pedig meglátott egy epret szedő nőt. Megörült neki, és szóba elegyedett vele. Egy kis idő múlva hátranézett a feleségére, hát látja, hogy időközben neki is támadt egy udvarlója. Ezen nevettem az imént.« A herceg rögtön megértette, mire célzott az ifjú, megállította hadseregét és visszafordult. Épp hogy visszaérkeztek [saját államukba], amikor az északi határt megtámadták.” (晉文公出會，欲伐衛，公子鋤仰天而笑．公問：「何笑？」曰：「臣笑鄰之人有送其妻適私家者，道見桑婦，悅而與言。然顧視其妻，亦有招之者矣。臣竊笑此也。」公寤其言，乃止。引師而還，未至，而有伐其北鄙者矣。)
[20] Vö. Zhuangzi 19.5.: „Lu államban volt egy Shan Bao nevű ember, aki a hegycsúcsok között lakott, és csak hegyi forrásokból ivott. Nem törekedett saját hasznára, mint a többiek. Hetvenévesen is úgy nézett ki, mint egy csecsemő. Szerencsétlenségére egyszer egy éhes tigris megölte és felfalta. Volt egy Zhang Yi nevű egyén, aki egyik befolyásos háztól a másikig járkált. Negyvenévesen bensejét elborította a láz, és meghalt. [Shan] Bao a belsejét táplálta, de a tigris megette a külsejét, [Zhang] Yi a külső dolgokkal foglalatoskodott, de a betegség megtámadta a belsejét.” (魯有單豹者，巖居而穀飲，不與民共利，行年七十而猶有嬰兒之色；不幸遇餓虎，餓虎殺而食之。有張毅者，高門縣薄，無不走也，行年四十而有內熱之病以死。豹養其內而虎食其外，毅養其外而病攻其內。)
[21] Lu Ban 魯班, más néven Gongshu Ban 公輸班 a Hadakozó fejedelemségek korszakának híres ezermestere volt. Di a legenda szerint Huangdi egyik minisztere volt, aki elsőként alkotott csónakot.
[22] A Yue-beli Ouye kardjairól híres kovács volt.
[23] Ganjiang az azonos nevű, Wu állambeli kardkészítő mester által kovácsolt kiváló kard neve.
[24] Vö. Zhuangzi 1.10.: „A csak egy reggelt megélt gomba nem tudhat a hónap kezdetéről és végéről, ahogy a sáska nem ismerheti az ősz és tavasz váltakozásait. Mindezt túlságosan rövid életüknek köszönhetik.” (朝菌不知晦朔，蟪蛄不知春秋，此小年也。)
[25] Utalás a Shijing (57.) Shuoren 碩人című versére: „A folyam vize áradó, örvénylőn északra folyó.” (河水洋洋, 北流活活) (Károlyi A. ford., lásd Csanády et al. 1957: 68).
[26] Egy másik változat szerint Xuntun 潯豚 a melegvizű forrás neve.
[27] A déli tengereken található állítólagos sziget neve, melyen a magától égő tűz tavasszal meggyullad, ősszel elalszik, de nem éget, ezért „hideg tűznek” nevezik.
[28] „A tengeren, a víz tetején úszik az Úszókő-hegy, mely több tucat zhang magas.” (Taiping yulan 太平御覽 49. idézi a Jiaozhoujit 交州記).
[29] Zangke egy Han-kori prefektúra neve, a mai Guizhouban található. Az ottani folyó a hagyomány szerint még egy madártollat sem tart meg a tetején.
[30] A modern olvasó számára abszurd, néha esetleg megmosolyogtató felsorolás minden egyes eleme korábbi, Ge Hong számára hiteles forrásból származik (Liji 禮記 15, 16, 17, Zhuangzi 莊子 18, Huainanzi 淮南子 11). A legutolsó átalakulásról lásd még a Shiji (6: 1983) kommentárját: „A kígyó sárkánnyá alakul át, és a pikkelyét nem változtatja meg.” (蛇化為龍，不變其文。)
[31] A Huainanzi 淮南子 2. fejezete (Shuzhen pian 俶真篇) szerint „Egykor Gongniu Ai megbetegedett, és hét nap után átalakult tigrissé. Mikor bátyja bezárta az ajtót, és bement hozzá, hogy megnézze [a beteget], akkor a tigris ráugrott és megölte.” (昔公牛哀轉病也，七日化為虎。其兄掩戶而入覘之，則虎搏而殺之。) Ugyanerre találunk utalást a Lunhengben (16. fejezet, Zaohu pian 遭虎篇): „A Lu-beli Gongniu Ai megbetegedett, és tigrissé alakult át, elkapta a bátyját, és felfalta.” (魯公牛哀病化為虎，搏食其兄。)
[32] Lásd Hou Hanshu 後漢書, Wuxing zhi 五行志 17.: „Ling császár idején, a Jiangxia-beli Huang nevű asszony fürdés közben átalakult teknősbékává.” (靈帝時，江夏黃氏之母，浴而化為黿。)
[33]Ez utóbbi két példa forrása a Zhuangzi 莊子 18. fejezete (Zhile pian 至樂篇), illetve a mára csak idézetben fennmaradt Shuji 蜀記. Az átváltozás a taoista gondolkodás egyik alapköve (lásd például Robinet 1979: 37–57; Li 1994).
[34] A Hanshuban, a Hou Hanshuban és a Soushenjiben mindkét jelenségre találunk példát, a Taoista Kánonban pedig számos olyan talizmán őrződött meg, melyek segítségével nemet lehet váltani (Robinet 1979: 46/44. jegyzet).
[35] Lao Peng, a kínai Matuzsálem a hagyomány szerint nyolcszáz évig élt.
[36] A reggeli harmat a gyors mulandóságra utal.
[37] A Bíbor Sarok (Ziji 紫極) nem más, mint a Bíbor Palota, a halhatatlanok égi lakhelye, eredetileg egy csillagkép.
[38] A Shenxianzhuan 6., a Baopuzi 12. fejezete szerint a négyzet alakú pupilla a halhatatlanok jellegzetessége: „A Halhatatlanok könyve azt mondja: A halhatatlanok pupillája mindig négyzet alakú.” (仙經云：仙人目瞳皆方。)
[39] Lásd Liexianzhuan 18.
[40] Ma Shihuang Huangdi legendás lódoktora volt, aki egyszer egy sárkányt gyógyított meg, és végül a sárkány hátán távozott el (Liexianzhuan 3.).
[41] Lásd Liexianzhuan 28.
[42] Az egyik hagyomány szerint, mint ez számos Han-kori ábrázolásból is kiderül, a legendás Fuxi és Nüwa kígyóhoz hasonlítottak. A fenti szóhasználat egyébként előfordul Wang Yanshou 王延壽(i. sz. 132–192)egyik versében (魯靈光殿賦): „Fuxi pikkelyes testű, Nüwa kígyó formájú.” (伏羲鱗身，女媧蛇軀)
[43] Az áradó qi (haoran qi 浩然氣) kifejezésről lásd Mengzi 2A.2.
[44] A szalmából készült kutyaalakú figurákat az áldozat bemutatásakor használták, majd utána eldobták őket. A szó használatának egyik híres és közismert példája a Daodejing 5. verse: „Az ég és föld nem emberi: neki a dolgok, mint szalma-kutyák. A bölcs ember sem emberi: neki a lények, mint szalma-kutyák.” (天地不仁，以萬物為芻狗﹔聖人不仁，以百姓為芻狗。) (Lásd Tőkei–Weöres 1994: 13.)
[45] A Liexianzhuan szerint egy óriás teknős tartja a hátán a Penglai-szigetet, a halhatatlanok egyik lakhelyét. A Liezi szerint pedig Nüwa a földet egy másik típusú óriásteknős lábával támasztotta alá.
[46] A Zhuangzi hasonló problematikával foglalkozó első fejezete említi az óriás chun-fát: „A réges-régi időkben létezett az óriás chun-fa, melynek egy tavasz nyolcezer évig tartott, és újabb nyolcezer évig egy ősz.” (上古有大椿者，以八千歲為春，八千歲為秋。) Ugyanebben a fejezetben említik az egyetlen reggelt megérő gombát (zhaojun 朝菌), mely az itt szereplő gombának (riji 日及) felel meg.
[47] Cao Pi 曹丕 (i. sz. 188–226), vagyis Cao Cao 曹操 fia.
[48] Mindkettőt említi a Zhoushut 周書 idéző Bowuzhi 博物志és a Liezi 5. fejezete.
[49] Cao Zhi (i. sz. 192–232), Cao Pi öccse.
[50] A Shenxianzhuan, Zuo Ci is beszámol erről: „A Wei-beli Taizu [Cao Cao] magához hivatta Zuo Cit, [próbaképpen] bezáratta egy kőfalú szobába, ahol nem ehetett semmilyen gabonát egy évig, de amikor kiengedték, arca olyan volt, mint annak előtte.” (魏太祖召左慈，閉一石室中，斷穀期年，乃出之，顏色如故。)
[51] Liu Xiang (i. e. 77–6) Nyugati Han-kori bibliográfus, irodalomtudós. Ő állította össze az udvari könyvtár jegyzékét (Bielu 別錄), illetve történeteket gyűjtött össze (Xinxu 新序, Shuoyuan 說苑). A hagyomány neki tulajdonítja a halhatatlanokról szóló két gyűjteményt, a Liexianzhuant 列仙傳 és a Lienüzhuant 列女傳.
[52] Chaofu és Xuyou remeték voltak a mitikus Yao 堯 császár uralma idején.
[53] Lao Laizit (Laozit) és Zhuang Zhout a taoizmus alapítóiként tartja számon a kínai hagyomány.
[54] A hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja a Tavaszok és őszök (Chunqiu 春秋) című krónikát, mely az idők során a kanonikus mű (jing) rangjára emelkedett.
[55] Yang Xiong a Nyugati Han-dinasztia korának tudósa, a Lunyu 論語 alapján írta meg Fayan 法言, a Zhouyi 周易 alapján pedig Taixuan 太玄 című művét.
[56] Qin Shi Huangdi (élt i. e. 259–210) a Shiji szerint több „expedíciót” is indított a halhatatlanság szerének, illetve a halhatatlanoknak a felkutatására, lásd a bevezető tanulmányt.
[57] Han Wudi (i. e. 156–87) rendkívül bőkezűen támogatta a különféle okkult módszereket használó, illetve kutató alkimistákat és mágusokat (fangshi 方士). Ezenkívül intenzíven kerestette a halhatatlanok szigetét, a Penglait 蓬萊, lásd a bevezető tanulmányt.
[58] Li Shaojun alkimista és mágus (fangshi) volt Han Wudi udvarában.
[59] Luan Da szintén Han Wudi császárnál jelentkezett, és azt állította magáról, hogy képes a halhatatlanság gyógyszerének és az aranynak az előállítására, a halhatatlanok megidézésére. A császár nagyvonalúan támogatta, de amikor kudarcot vallott, kivégeztette, lásd a bevezető tanulmányt.
[60] Qian Lou a Tavaszok és őszök korszakában, Lu államban élt. Életében olyan szegény volt, hogy egyszer tudta megtölteni a gyomrát, ruhája pedig nem fedte testét (Lienüzhuan 2., Lu Qian Lou qi 魯黔婁妻).
[61] Yuan Xian Konfuciusz egyik rendkívül szegény tanítványa volt.
[62] Tao Zhu a Tavaszok és őszök korszakában élt, Yue államból származó tehetős személy volt.
[63] Yi Dun a Tavaszok és őszök korszak Lu államában élt, sókereskedelem révén meggazdagodott egyén volt.
[64] Wu Yan a Hadakozó fejedelemségek időszakában, Qi államban élt, közismerten csúf nő volt.
[65] Su Liu közismerten visszataszító külsejű nő volt, akiről így ír a Lienüzhuan 6. (Qi Su Liu nü 齊宿瘤女): „Su Liu Qi állam keleti részén eperszedésből élt, a nyakán egy hatalmas dudor volt, ezért nevezték el Dudoros Sunak.” (宿瘤乃齊東都菜桑之女，項頸有大瘤，故號曰宿瘤。)
[66] Nan Wei a Tavaszok és őszök korszakában élt Jin 晉 állambeli szépség neve; amikor a Jin-beli Wen herceg megszerezte őt magának, három napig nem tartott udvari kihallgatást.
[67] Xishi az ókori Kína szépségideálja.
[68] 1 dan = 120 jin = kb. 30 kg.
[69] Szó szerint: qivel rendelkező lénynek.
[70] Dayu 大庾, Shi’an 始安, Linhe 臨賀, Guiyang 桂陽 és Jieyang 揭陽.
[72] A Shiji (117: 3000) szerint Sima Xiangru „háza, melyben lakott, csak a négy csupasz falból állt.” (家居徒四壁立。)
[73] Vö. Zuozhuan, Xuan 2.
[74] A Lüshi chunqiu 呂氏春秋 20. (Changli 長利2.) elbeszéli, hogy amikor Rong Yi Qi államból Luba tartott öccsével, a főváros kapuin kívül rekedtek. Mivel igen nagy hideg volt, Rong Yi öccsének adta felsőruháját, ő maga viszont reggelre halálra fagyott.
[75]Hou Hanshu後漢書 83. (Yimin liezhuan 逸民列傳 73).
[76] Szó szerint: a rókák és nyulak dombjától.
[77] Lásd Han Feizi 30. fejezet (Neichu shui shang 內儲說上).
[78] Guanzi 32. fejezet (Xiaocheng 小稱).
[79] A Songgao-hegy 嵩高山 nem más, mint a Song-hegy 嵩山, Kína öt szent hegyének egyike.
[80] Taiyi 太乙 megegyezik a Han-kori vallásban központi szerepet betöltő főistenséggel, Taiyivel 太一 (erről lásd például Li 1995–1996).
[81] Ez a hármas felosztás egyértelműen a Daodejing 41. versére rímel: „Ha kiemelkedő személy hall a Taóról, igyekszik megvalósítani azt. Ha átlagos képességű személy hall a Taóról, néha megtartja, néha pedig elveszíti. Ha pedig alacsonyrendű személy hall a Taóról, nagyot nevet rajta.” (上士聞道，勤而行之；中士聞道，若存若亡；下士聞道，大笑之。)
[82] Lásd Shenxianzhuan, Hugong.
[83] Lásd Hou Hanshu 82A. (Fangshu liezhuan 方術列傳72A).
[84] Lásd Shenxianzhuan, Li Yiqi.
[85] A mai Sichuan tartományban található.
[86] Wang Mang a rövid életű Xin-dinasztia (i. sz. 9–23) megalapítója. A meggazdagodó és önállósuló vidéki hatalmasságokkal szemben Wang Mang állami tulajdonba vett minden földbirtokot, pénzügyi reformokat és új pénz kiadását rendelte el. Mindezt a Zhou szertartásai (Zhouli) című mű alapján tette. A Nyugati Han-dinasztia végét jelentő Wang Mang uralmának a Han-ház egyik leszármazottja, Liu Xiu (Guangwu császár, ur. i. sz. 25–57) által végbevitt restauráció vetett véget. Ge Hong itt nem említi, hogy Wang Mangnak is voltak a halhatatlanság elérésével kapcsolatos tervei, lásd a bevezető tanulmányt.
[87] Zhao Gao 趙高 és Dong Zhuo 董卓 zűrzavart okoztak a Qin-, illetve a Keleti Han-korban, Yi Yin 伊尹, Zhou 周 herceg és Huo Guang 霍光viszont az uralkodók segítői voltak a Shang-, a Zhou-, illetve a Han-korban.
[88] Shang Chen 商臣 öngyilkosságra kényszerítette, Maodun 冒頓 pedig lelőtte apját. Bo Qi 伯奇 és Xiao Yi 孝己 szülőtiszteletükről híres Zhou-, illetve Shang-kori férfiak.
[89] Egy másik verzió szerint Wang volt a neve.
[90] A fenti utalások Ge Hong számára teljesen megbízható forrásokból (Zuozhuan 左轉, Yanzi chunqiu 宴子春秋, Mozi 墨子, Hanshu 漢書, Shiji 史記, Guoyu 國語, Sanguozhi 三國志) származnak, melyeknek részletesebb elemzése meghaladná e tanulmány kereteit.
[91] Utalás a Zhuangzi 17. fejezetére, amelyben a kútban ülő béka a korlátolt és gőgös tudás jelképe.
[92] A Chu-beli Bian He 卞和 a drágakövek, Feng Hu 風胡 pedig a kardok kiváló ismerője volt.
[93] Zhu 朱 herceg jádéiról, Xue Zhu 薛燭 pedig kardismeretéről volt híres.
[94] Vö. Lunyu 18.5; Liezi 4.20.
[95] Vö. Shijing 35.1. (Csanády et al. 1957: 42.)
Baopuzi: Talizmánok
[1] A könyv többféle kifejezést használ a hegyre menetelre, de lényegében mindegyik ugyanarra a folyamatra utal, amikor a taoista nekivág a hegyeknek, hogy gyógyfüveket, gyógyító szereket gyűjtsön, illetve elvonuljon a világtól a halhatatlanság kutatása céljából. Később a taoista szertartás végzését is hegyre menetelnek nevezték. A szertartás alatt a taoista mester spirituálisan mássza meg az oltár által képviselt világhegyet.
[2] A yao nemcsak gyógynövényeket jelent, hanem a halhatatlanság elérését célzó ásványokat, gombákat stb. is.
[3] Többféle kifejezést használ a könyv a szellemvilág lényeire, melyek közül az isteni lényeknek áldozatokkal a kegyét keresi, míg az ártó démonokat megpróbálja talizmánok és varázspraktikák segítségével a gyakorló magától távol tartani.
[4] A hegyre menetelnek külön „tudománya” alakult ki, mely tartalmazta a helyes időzítés, a helyes áldozatbemutatás és a megfelelő talizmánok ismeretét.
[5] Az ártó erők egyszerre démonikusak és külsődlegesek, e kettő ráadásul egymástól el nem választható.
[6] Kína egyik hagyományos elnevezése.
[7] Az ártó erők elűzésére sokféle kifejezést használnak. A bi szó szerint azt jelenti, hogy elűzni, kiűzni. A rang viszont a Han-kortól azokat az áldozatokat, szertartásokat jelenti, amelyeket az ártó erők elhárítására végeztek.
[8] Mindez a kínai időszámítás hagyományos 60-as ciklusára épül.
[10] A kínai hitvilág szerint az ártó erők, démonok bármilyen formát képesek magukra ölteni és így megtestesülni.
[11] A tükör a taoizmus egyik legfontosabb rituális kelléke. Eredetileg bronzból készült, s csak manapság helyettesítik üvegtükörrel. A bronztükrök már jóval a taoizmus vallássá alakulása előtt fontos rituális és szimbolikus tárgyak voltak. Egyik oldalukat tükörsimára polírozták, a hátoldalukon pedig kozmikus világmodell ábrákat, halhatatlanokat, szimbolikus állatokat és növényeket ábrázoltak.
[12] A taoista varázslás egyik elengedhetetlen kellékét képezik a különféle mágikus erővel bíró ábrák és szövegek. Ilyen ábra az öt szent hegyet ábrázoló is, melyet talizmánként használnak, de a taoista szertartásokkor használt rituális öltözékek fontos díszítő ábrája is.
[13] Különféle istenek neveit tartalmazó lista, melyet a beavatás más-más fázisában kap a taoista. Az elsőt 7–8 évesen. Minden fázisban egyre több védőszellem neve van a listán, melyeket a beavatott pap bármikor mozgósíthat az ártó erők elleni harcban.
[14] A pecsét formájú talizmánok a taoistának a szellemvilág fölött való uralkodásának a szimbólumai. Az uralkodóhoz hasonlóan a taoista is pecsétjével helyezi érvénybe parancsát, amit a szellemeknek feltétlenül be kell tartani.
[15] A tökéletesség legmagasabb fokát elért taoista attribútuma.
[16] A továbbiak a hagyományos kínai időszámítás 60-as ciklusára épülnek.
[17] A hagyományos kínai hatvanas időszámítási ciklusok egyes elemeinek összefoglaló elnevezése. Lásd később.
[18] A taoista szertartásos és mágikus hagyományban kulcsfontosságú rituális lépéssor, mely a Dadou (Ursa Major) csillagain való lépkedést szimbolizálja. Ennek az erősen samanisztikus színezetű táncnak a segítségével lépked fel a taoista pap az égi lépcsőfokokon, hogy az istenek világába jusson. Gyakran jádetáblába vésett talizmánokkal vagy ördögűző egyenes karddal végzik, hiszen ezekkel a rituális tánclépésekkel az egyes csillagisteneket idézi meg a taoista pap, mely istenek erejére feltétlen szükség van az ártó erők elűzésekor.
[19] A hat jia például azt a hat időszakaszt jelenti, melyekben a hatvanas ciklusban a jia elem szerepel.
[20] Hagyományos kínai mértékegység. Egy chi tíz cun, egy cun 3.33 cm.
[21] A taoista hagyományban a Göncölszekérnek kilenc csillaga van, melyből kettő rejtett. Ezenkívül a kilenc nyom az úgynevezett „kilenc palotát” is jelenti, mely az egyik legősibb ábrának, a „Sárga folyó ábrájának” az alkotóeleme. Ebből az ábrából származtatják a Yijing hagyományát.
[22] A lépéskombinációban a taoista pap sántikáló mozdulatokkal halad. A hagyomány szerint a Nagy Yu sánta volt. E szimbólum elemzése túlmutat e tanulmány keretein.
[23] Az egyes időszakaszokat megfeleltetik az öt változási állapot (öt elem) egy-egy elemével. Az öt elemnek pedig két fő ciklust tulajdonítanak, melyek közül az egyikben az egyik elem megszüli a másikat, míg a másikban elpusztítja.
[24] A hat jia elemet tartalmazó időszakaszt később megszemélyesítették és ördögűző istenségként azonosították.
[25] Az alábbiakban felsorolásszerűen olvashatjuk az egyes ártó erők tulajdonságát és megjelenési formáikat. A különféle szellemlényeknek az ilyen módon való leírása emlékeztet a Hegyek és vizek klasszikusa (Shanhai jing 山海經) című munkában olvasható leírásokra.
[26] Rovarnév: Tetra-gnatha.
[28] Az egyes égtájak szimbolikus állatai, védőszellemek.
[29] A talizmánok lábrészén felfestett mágikus pecséteknek aktivizálása is hasonló varázsigékkel történik.
[30] A Zhuzi jichengben lévő Baopuzi tartalmazza ezt a mondatot, azzal a megjegyzéssel, hogy az gyaníthatóan egy kommentárral került bele az eredeti szövegbe.
[31] Vitis Flexuosa (szőlőfaj).
[32] A Zhuzi jichengben lévő Baopuzi tartalmazza ezt a mondatot, azzal a megjegyzéssel, hogy az gyaníthatóan egy kommentárral került bele az eredeti szövegbe.
A kínai vallásosság egyik legfontosabb eleme a különféle istenekben, szellemekben, démonokban, ártó erőkben való hit. A taoizmus, a buddhizmus és a népi kultuszok egyaránt őrzik ennek a hagyományát. Az ezekben az erőkben való hit nap mint nap befolyásolja az emberek életét, szokásait. A taoizmus hagyománya nagyban kötődik ezekhez az ősi kultuszokban gyökerező elképzelésekhez. A taoista hagyomány formálódása során egybeolvasztotta ezeket az ősi, elsősorban samanisztikus elemekre épülő kultuszokat a hagyományos kínai elképzelésekkel, a yin-yang 陰陽és az öt elem (wuxing五行) elméletével, a helyi hagyományokkal, létrehozva egy igen összetett vallást, mely mind a mai napig, gazdagodva és átalakulva, élő hagyományként működik. Ebben a szellemekkel és babonákkal teli világban nagy szerep jutott azoknak a papoknak, varázslóknak, remeteségbe vonult taoistáknak, akik befolyásuk alá tudták vonni a természet erőit. A varázspraktikák széles skálája alakult ki az idők folyamán, melyek bár részleteikben, rituáléikban különbözhettek, mégis ugyanazokra az alapelvekre, elképzelésekre épültek. Ezek a varázspraktikák és médiumisztikus kultuszok sokféle eszközt használtak arra, hogy befolyásolják és megjelenítsék a természet erőit, s csökkentsék az ártó erők hatását. Ezen eszközök között fontos szerephez jutottak – s jutnak még ma is – azok a transzban, reveláció útján keletkezett szövegek (zhenwen 真文) és dokumentumok (shu書), a természet erőinek befolyását magukon viselő diagrammok (tu 圖vagy lingtu靈圖), pecsétek (yunzhuan雲篆) és talizmánok (fu 符vagy lingfu靈符), melyek mind az égi erők megjelenését és erejét hivatottak igazolni. Ezen talizmánok, pecsétek, diagrammok szövegeit, ábráit csak a beavatott pap, varázsló tudta értelmezni, ezzel igazolva az égi erők és a hétköznapi világ közötti kapcsolattartó szerepét. Hasonlóan a császárhoz, aki csak az után lehetett uralkodó, hogy megkapta az égi mandátumot (tianming 天命), s a világon való uralkodásának ereje az égi mandátumon alapult, ugyanígy, a taoista pap is az égi erők kegyének köszönhetően kaphatta meg a szellemvilágon való uralkodás kulcsát, azokat az ábrákat, talizmánokat, melyekkel befolyása alá tudta vonni a természet erőit.
A kínai hagyományban mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak a természet erői által létrehozott különféle titokzatos rajzolatoknak, ábráknak, melyek az elképzelések szerint magukon viselték a szellemvilág erőinek hatását, így üzenetét is. Maga a kínai írás eredetében is fellelhetők ezek az elemek, hiszen a hagyomány szerint, amikor Cangjie 倉頡feltalálta az írást, az égből magvak hulltak alá, és a démonok elmenekültek. Xu Shen 許慎úgy kommentálta ezt a hagyományt, miszerint Cangjie madárlábnyomok alapján alkotta meg az írást, s a démonok megijedtek attól, hogy neveiket lejegyzik, ezért menekültek el. Ez nagyban összefügg a „dolgok igazi formájáról és neveiről” alkotott elképzelésekkel, miszerint az egyes rajzolatok és ábrák tükörként működnek a szellemvilág lényei felé, melyben megjelenhetnek azok „igazi” formái (zhenxing 真形), s ez neutralizálhatja, csapdába ejtheti vagy elpusztíthatja őket. Már a legkorábbi időkben, a bronzedényeken is megjelentek olyan motívumok és ábrák, melyek arra voltak hivatottak, hogy kapcsolatot tartsanak a szellemvilággal, ezzel biztosítva, hogy a bennük elhelyezett különféle áldozatokat az ősök szellemei kedvezően fogadják. A későbbi taoista hagyomány talizmánjai között is felbukkannak ezek a motívumok és a különféle ezoterikus pecsétírással írott szövegek (yunzhuan 雲篆), hogy igazolják az egyes talizmánok ősiségét, így erejét.
A talizmánok kialakulásának és használatának történetiségéről alkotott elképzelések különbözőek. Vannak, akik a Han-korra (i. e. 206–i. sz. 220), míg mások sokkal régebbre, a Tavaszok és őszök korszakra (i. e. 8–5. sz.) teszik eredetüket. Az viszont kétségtelen, hogy a legkorábbi régészeti leletek a Keleti Han-korból (i.sz. 25–220) származnak. A Mawangdui 3-as sírkamrájában talált szöveg alapján, mely i. e. 142-ben íródott, tudjuk, hogy az elégetett talizmán hamuját gyógyításra felhasználták. Ez a gyakorlat mind a mai napig megőrződött a taoista hagyományban. A Han-kor második felétől már elterjedtebb a talizmánok használata, mely a taoizmus vallássá szerveződése során kialakult különféle hagyományokban már mindenhol más-más szerepet kap.
(Prutkay Csaba)
Baopuzi
17. fejezet
Fel a hegyekbe, át a vizeken
Ha arról kérdeznek, hogy miként vágjunk neki a hegyeknek,[1] én, azEgyszerűséget Átölelőazt felelem, hogy mindenki, aki a Taót gyakorolja, s gyógyító szereket (yao 藥) gyűjt,[2] valamint meg akar szabadulni a világi zűrzavartól, s rejtve él, mind a hegyekbe megy (rushan 入山). De aki nem ismeri a hegyre menetel módját, az bajba kerül. Ezért tartja a mondás: „A Taihua-hegy 太華lábánál szétszórt csontok fehérlenek”. Mindez azt jelenti, hogy bár egy oldaláról megismerhetünk egy dolgot, mégsem tudunk mindenre felkészülni. Bár az életet keressük, mégis erőszakos halállal halunk.
A hegy mérete nem számít, mindnek vannak istenei és szellemei (shenling 神靈). [3] Ha a hegy nagy, akkor a hegy istenének az ereje is nagy, s ha kicsi, akkor a hegyi isten ereje is csekély. Ha anélkül megyünk a hegyekbe, hogy ismernénk ennek a módját (shu 術), [4] biztosan bajba kerülünk. Betegségtől, sérüléstől, rémülettől nem érezzük magunkat biztonságban. Lehet, hogy fényeket, árnyékokat látunk, vagy furcsa hangokat hallunk. Máskor meg, egy nagy fa, bár nincs szél, magától kidőlhet, vagy egy sziklaszirt minden ok nélkül aláhullhat, agyonzúzva az embert. Ezektől az utazó megzavarodik, s zavartságában egy mély völgybe zuhanhat. Tigris, farkas és mérgező rovarok lehetnek ártalmunkra.[5] Ezért ne vegyük könnyedén azt, amikor a hegyekbe megyünk. Megfelelő a 3. és a 9. hónap, mert akkor a hegyek nyitva vannak. Válasszunk ki ekkor, a megfelelő hónapban egy szerencsés napot és egy szerencsés órát. Ha a dolgunk régóta nem tudjuk már elintézni, s késedelmes lenne megvárni ezen hónapok valamelyikét, akkor az is lehet, hogy csak a napot és az órát válasszuk ki.
Ha bárki nekivág egy hegynek, mindig a megfelelő módon, hét napon keresztül kell böjtölnie, s meg kell tisztítania magát, nem mehet oda piszkosan. Övén kell, hogy viselje a hegyre menetel talizmánjait (shengshan fu 昇山符), és amikor elhagyja otthonát, akkor egész testén a három-ötös módszert (sanwu fa 三五法) kell alkalmaznia. Továbbá, azokban az években, amikor az öt hegy nem szerencsés, vagy amikor a kilenc tartományt[6] ínség sújtja, s hirtelen ártalmas erők jelennek meg, akkor az uralkodó nem tud hosszan működni. Zhou herceg周公Chengming Lu 城名錄című műve alapján: „Amikor az Égalatti felosztott területeit eléri a járvány, lehet ellene védekezni (bi 避), de imával, áldozatokkal (rang 禳)[7]nem megyünk semmire”. A lakhelyekkel, házakkal és a hegyekkel, szirtekkel is így van ez. Ezenfelül óvakodjunk az év első és második hónapjában a jia, yi, yin, mao[8] időszakokban a keleti, a negyedik és ötödik hónapokban a bing, ding, si, wu időszakokban a déli, a hetedik és nyolcadik hónapban a geng, xin, shen, you időszakokban a nyugati, a negyedik hónapban a wu, ji időszakokban a középső, továbbá a tizedik, tizenegyedik hónapban a ren, gui, hai, zi időszakokban az északi hegyre való felmeneteltől. Ne menjünk fel ilyenkor a Taihua 太華hegyre, a Huo 霍hegyre, aHeng 恆hegyre, a Tai 太hegyre vagy a Songgao 嵩高hegyre. Tartsuk be a hegyek tilalmas időszakait, ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor tilos felmenni a hegyekbe.
Mindezeken felül, a régi dolgokban lévő lelkek (jing 精) emberi formát tudnak ölteni, ezzel félrevezetik és próbára teszik az embert. Csak akkor nem tudják leplezni igazi formájukat (zhenxing 真形), amikor tükörbe néznek. Ezért régen minden hegyre induló taoista egy kilenc cun 寸átmérőjű fényes tükröt viselt a hátára akasztva. Így még a legöregebb démonok sem merték megközelíteni. Ha jött valaki, hogy próbára tegye, akkor csak megfordult, s így mikor az belenézett a tükörbe, ha halhatatlan vagy jó hegyi szellem volt, akkor emberi alakot vett fel. Ha viszont madár-, állatszellem, vagy ártó démon volt, akkor ha a tükörbe nézett, feltűnt [igazi] formája. Ezenfelül, ha öreg démonnal van dolgunk, a tükröt felé fordítva hátrafelé kell haladnunk, hogy belenézzen. Ha öreg démon (laomei 老魅), akkor nincsenek sarkai, de ha vannak, akkor hegyi szellem (shanshen 山神).
Egyszer régen, amikor Zhang Gaita 張蓋蹋és Ou Gaocheng 偶高成a Shu-beli[9] 蜀Felhőterasz-hegyen 雲台山lévő remetelakjában meditált, hirtelen egy ember bukkant föl. Sárga színű egyszerű ruhát és turbánt viselt. Odalépett eléjük, és azt mondta: „Nem zavarom a Tao mestereit fárasztó, visszahúzódó elvonultságukban?” Ekkor mindketten megfordultak, s belenézve a tükörbe egy szarvast láttak. Megkérdezték tőle: „Te hegyi öreg szarvas vagy, hogy merészelsz hát becsapva minket, emberi formát ölteni?”. Még be sem fejezték mondókájukat, mire az ember szarvassá változott és elment.[10]
A Linlü-hegy 林慮lábánál volt egy pavilon, melyben kísértetek (gui 鬼)tanyáztak. Mindig, amikor valaki megszállt ott, vagy meghalt, vagy megbetegedett. Esténként tízegynéhány nő és férfi jelent meg, sárgába, fehérbe, feketébe öltözve. Legutóbb, amikor ott éjszakázott, Bo Yi 伯夷is találkozott velük. Lámpást gyújtott, gyertyát égetett és szent szövegeket recitált. Éjjel aztán tízegynéhány ember jelent meg, leültek Bo Yivel szemben és elkezdtek játszani. Bo Yi a tükrét[11] lopva feléjük irányította, s látta, hogy valójában egy falka kutya ül ott. Gyertyát ragadott és felállt. Úgy csinált, mintha véletlenül megégetné az egyikük ruháját. A ruha égett szőrszagot árasztott. Bo Yi megragadta a kísértetet, és ruhájába rejtett késével ledöfte. Először emberi kiáltás hallatszott, majd miután a kísértet maghalt, kutyává változott. Ezek után a többiek mind elmenekültek, és ezt követően már nem kísértettek ott többet. Ekkora hát a tükör ereje.
Amikor egy nagy jártasságra szert tett mester vág neki a hegyeknek, akkor magával viszi a Három uralkodó belső fejezetei (Sanhuang neiwen 三皇内文) című könyvet, valamint az Öt szent hegy valós formájának rajza (Wuyue zhenxiang tu五岳真形圖) nevű ábrát,[12] melyek tartalmazzák a hegyi szellemek megidézésének módját. Ezenfelül a szellemek lajstromát (guilu 鬼錄)[13]alapul véve, megidézi a terület földistenét, a hegyek magas rangú szellemeit és az otthonok védőszentjét, hogy segítségüket kérje. Ezért a fák és kövek ártó szellemei (guai 怪), a hegyek és folyók lelkei (jing 精)nem mernek megjelenni, hogy próbára tegyék őt. Ezek után felrajzolva a hetvenkét szellem védő talizmánjait (fu 符), elkészíti az ártó erők elleni pecséteket (zhang 章), valamint a vörös hivatali pecséteket[14] (guanyin 官印) és a baoyuan包元12 pecsétet (yin 印). Ahol lakik, ott lepecsételi velük a négy égtájat, az ártó erők így nem merik megközelíteni. Ekkor megragadja a Nyolc erő pálcáját (bawei zhi jie 八威之節),és az övére akasztja Laozi jáde könyvét[15] (Laozi yuce 老子玉策). Ezek után parancsolni tud a hegy isteneinek, így azok hogyan is mernének az ártalmára lenni?
Zheng Jun 鄭君így beszélt nekem erről, de valójában nem tudok mindent ezekről a dolgokról. Mesterem mindig azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki a Taót kutatja, s közben aggódik családja elszegényedése miatt, s aggasztja az, hogy elveszíti hivatali pozícióját, vajon elérheti a Taót? Az a baj, ha az elszántságtok nem komoly, akkor csak a közelinek szentelitek figyelmetek, s a távoliról megfeledkeztek. Az ilyen ember hallván ezt, öröme elszáll, elkomolyodik, s nem marad ott tovább. Hirtelen elmegy, nyomát sem látni. A legkisebb haszna sem származik ebből. Sőt, hatalmas és vég nélküli lesz a kára. Vajon hogyan is merülhetne ki a legfelsőbb beszéd lényege, s valósulhatna meg a leghatalmasabb határtalanság?”
Én, az Egyszerűséget Átölelőazt mondom, hogy a hegyre menetel szempontjából a legtiltottabbak az első hónap[16] wu, a második hónap hai, a harmadik hónap shen, a negyedik hónap xu, az ötödik hónap wei, a hatodik hónap yin, a hetedik hónap jie és zi, a nyolcadik hónap shen és zi, a kilencedik hónap yan, a tizedik hónap chen és wei, a tizenegyedik hónap yi és chou, valamint a tizenkettedik hónap yan időszakai. A legjobb napok pedig a jiazi, jieyan, yihai, yiyi, yiliao, bingxu, bingwu, bingchen. A fentebb leírt napok nagyon szerencsések. Továbbá, én, az Egyszerűséget Átölelő, a Kilenc ég titkos feljegyzései (Jiutian biji九天秘記), valamint a Nagy egy rejtett elsősége (Taiyi dunjia太乙遁甲) című könyvek alapján azt mondom, hogy a hegyre menetel szempontjából a hosszú hónapokban (dayue 大月)tiltott a harmadik, a tizenegyedik, a tizenötödik, a tizennyolcadik, a huszonnegyedik, a huszonhatodik, a harmincadik nap. A rövid hónapokban (xiaoyue 小月)pedig az első, az ötödik, a tizenharmadik, a tizenhatodik, a huszonhatodik és a huszonnyolcadik nap. Ha ezeken a napokon megyünk a hegyekbe, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a hegy szellemei és istenei próbára tesznek majd bennünket, s amit keresünk, azt nem érjük majd el, amit tenni akarunk, az nem válik majd valóra. Mindegy, hogy taoista mesterek vagyunk vagy közönséges halandók, ha ezeken a napokon megyünk fel a hegyekbe, akkor nem lesz szerencsénk, sőt [az út] ártalmunkra is válhat. Tigrissel, farkassal, mérges rovarokkal fogunk találkozni.
Én, az Egyszerűséget Átölelő azt mondom, hogy az Ég és a Föld dolgaiban, a yin-yang, ajószerencse és balszerencse váltakozásában nehéz minden részletet kiismerni, oly sokfélék is azok. Én sem azt nem mondom, hogy mindezek a dolgok bekövetkeznek, de azt sem merem garantálni, hogy nem fognak bekövetkezni. Huangdi 黄帝és Tai Gong太公is hittek ebben, s korunkban is, a művelt Yan Jun 嚴君és Sima Qian 司馬遷erre támaszkodtak. Ezenfelül a klasszikusok és a kommentárok is úgy sorolták be a naptárakat, mint amelyek világosan megmutatják az egyes évszakok kemény (gang 剛)és lágy (rou 柔) napjait. Egy régi vers szerint: „Csak a wu napok a szerencsések”. Az eredete ennek az, hogy az uralkodó felállította a nagy csillagjós (taishi 太史) hivatalát, birtokot adományozott hozzá és címet, s ha volt valami dolga, akkor az ősök templomában szertartást mutatott be az Égnek és a Földnek, s kiválasztották a legjobb csillagállást. De a mai okoskodók nagyképűen el akarnak szakadni ettől a szokástól, így végzik dolgaikat. Szégyellenék a jó napot kiválasztani. Hát nem butaság ez?
Én mindig megvizsgálom a hegyre menetel körülményeit. Ha nem jó az időszak és a nap, akkor alapos vizsgálat után egy jót kell találni. Nem lehet meggondolatlanul a hegyekbe menni. A Yuling jing 玉鈴經című könyv szerint: „Ha egy szent hegyre akarunk felmenni, akkor feltétlenül ismernünk kell a Dunjia 遁甲írásokban lévő titkos varázstechnikákat”, de ezek az írások nem veszik figyelembe az átlag embereket és nagyon bonyolultan beszélnek ezekről a dolgokról. A Lingbao jing 靈寶經azt írja: „Amikor a hegyekbe megyünk, akkor a védett (baori 保日)s helyes (yiri 義日)napok a megfelelőek. Ha ilyen napokon megyünk, nagy szerencsében lesz részünk, de ha egy előre meghatározott napon (zhiri 制日) vagy ártó napon (fari 伐日)megyünk, akkor bizonyos, hogy meghalunk”. Nincs ez itt sem jobban kifejtve.
Jómagam, amikor még fiatalon a hegyekbe akartam menni, mindezekből kiindulva felkerekedtem, hogy tanulmányozzam a Dunjia írásokat. Azok több mint hatvan tekercsből álltak. Mivel a hegyre menetelről nem lehet mindent a legrészletesebben és a legkifinomultabban leírni, ezért kivonatosan, kézírásos formában összegyűjtöttem a legfontosabb vezérelveket, így már a zsákomban magammal tudtam vinni. Ezeket nem fogom most írásban továbbadni. Most csak röviden tárgyalom ezt a kérdést azért, hogy azokból, akik jó ügyben akarnak a hegyekbe menni, hogy megkeressenek olyan embereket, akik tudják ezeket a dolgokat, ne legyen hiány a világban.
A Dunjia jing azt mondja: „Aki a Taót akarja kutatni, az az Ég által befogadó napokon (neiri 内日)és a befogadó órákban (neishi 内時) az ártó démonok kiűzésére mutassa be a talizmánokat (fu 符)és a szövegeket (shu 書), s az Ég által ellenőrzött napokon (tianqinri 天禽日)és órákban (tianqinshi 天禽時)menjen fel a szent hegyekbe. Aki azt akarja, hogy az ártó erők (xie 邪), tigrisek, farkasok, mérges rovarok, rablók ne merjék megközelíteni, az akkor induljon neki, amikor az Ég elrejti (tiancang 天藏), s akkor menjen a hegyekbe, amikor a Föld ajtóul szolgál neki ehhez (dihu 地戶). Általában a hat gui napon az Ég megóvó, s a hat ji napon a Föld ajtóként szolgál”. Ezen kívül még azt is olvashatjuk: „Aki meg akar szabadulni a világi zűrzavartól, s elmegy egy szent hegyre, hogy ne érje baj, az első holdhónap dingmao napját válassza, valamint a yinde 陰德nevezetű órát, amit Ég szívének (tianxin 天心)is neveznek. Ekkor rejtőzhetünk el a világi zűrzavar elől. Ha lenyugszik a nap, s nem világít se a nap, se a hold, akkor nem látszanak sem az emberek, sem a démonok”. Ezenkívül még azt is olvashatjuk: „Az, aki a halhatatlanságot kutatva egy szent hegyre megy, az válassza a hat gui nap és a hat gui óra valamelyikét, ezt még Ég hercegének (tiangong 天公)is nevezik. Ekkor bizonyosak lehetünk benne, hogy megváltást nyerünk (dedu shi 得度世)”.
A Dunjia jing azt mondja: „Amikor hegyi erdőségbe megyünk, akkor a bal kezünkkel szedjünk qinglongkor[17] 青龍»isteni füvet« (shangcao 上草), törjük ketté, és fengxingkor 逢星rakjuk le, majd haladjunk át rajta mingtangkor明堂, és hatoljunk be yinzhongkor陰中. Végezzük el Yu lépéseit[18] 禹步, és mondjuk el az alábbi varázsszöveget háromszor: »Nuokao諾靠és Taiyin 太陰generálisok, csak nekem nyissátok meg az utat, nagy unokátoknak Wangjiának王甲. Ne nyissátok meg másnak. Aki pedig rám néz, az gondolja azt, hogy egy rőzsenyaláb vagyok, s mert nem látnak meg engem, ne véljenek embernek«. Ekkor törjük ketté a kezünkben tartott füvet és helyezzük a földre. A bal kezünkbe fogjunk földet, és kenjük el az orrunkon és a száj-orr közötti részen. A jobb kezünkbe fogjunk füvet, s takarjuk el vele magunk. Bal kezünket nyújtsuk előre, s végezzük el Yu lépéseit, amikor a hat guihoz érünk, akkor tartsuk vissza a lélegzetünket, és maradjunk egyhelyben nyugodtan. Ekkor sem ember, sem démon nem fog meglátni minket”. Általában a hat jiát[19] tekintjük qinglongnak, a hat yit fengxingnek, a hat binget mingtangnak, a hat dinget yinzhongnak.
A víz és a tűz trigrammja kiegészítik egymást. Egyet, majd még egyet, egy nyom nem jó, kilenc nyom, ami számít. Ehhez hozzávesszük azt, hogy egy lépés hét chi[20]尺, ez összesen huszonegy chi. Ha hátratekintünk, kilenc nyomot látunk.[21] Mégegyszer elmondva Yu lépésének módját: egyenesen állunk, előre rakjuk a jobb lábat, a bal láb hátul marad. Majd ismételjük ezt újra előre. A bal láb követi a jobbat, és mellézár. Ez az első lépés. Ismételten haladjunk előre a jobbal, majd a ballal, ezután a jobbal kövessük a balt, és zárjuk mellé. Ez a második lépés. Majd haladjunk előre ismételten a jobbal, a bal követi a jobbat, és mellézár. Ez a harmadik lépés. Ezekkel együtt válik teljessé Yu lépéseinek módszere.[22] Mindenkinek, aki az Égalatti száz módszerét gyakorolja, ismernie kell Yu lépéseit. Nem elegendő, ha egyedül csak a módot ismerjük. Én, az Egyszerűséget Átölelőazt mondom, hogy ahogy a Lingbao jingben meg van írva: „Mi is a »értékes« nap (baori 寶日)jelentése? Amikor az Égi törzsek és a Földi ágak közül az első megszüli[23] a másodikat, azt nevezzük »értékes« napnak. Ezt alkalmazhatjuk a jiawu és a yisi napokra. A jia fa elemű, a wu tűz elemű. A yi is fa elemű, míg a si tűz elemű. Ez azért van, mert a tűz a fából születik. Ezenkívül, mit is jelent a »megfelelő« nap (yiri 義日)? Amikor az Égi törzsek és a Földi ágak közül a második szüli meg az elsőt, azt nevezzük »megfelelő« napnak. Olyan ez, mint a renshen és a guiyou napoknál. A ren víz elemű, a shen fém elemű. A gui is víz elemű, a you pedig fém elemű. Ez azért van, mert a víz a fémből születik. Mit jelent a »előre meghatározott«nap (zhiri 制日)? Amikor az Égi törzsek és a Földi ágak közül az első legyőzi a másodikat, azt nevezzük »előre meghatározott« napnak. Olyan ez, mint a wuzi és a jihai napoknál. A wu föld elemű, a zi pedig víz elemű. A ji is föld elemű, a hai pedig víz elemű. Az öt változási állapot jelentése alapján a föld legyőzi a vizet. Mit jelent az »ártó« nap (fari 伐日)? Amikor az Égi törzsek és a Földi ágak közül a második győzi le az elsőt, azt nevezzük »ártó« napnak. Olyan ez, mint a jiashen és a yiyou napoknál. A jia fa elemű, a shen pedig fém elemű. A yi is fa elemű, a you pedig fém elemű. A fém márpedig legyőzi a fát. A többi nap is hasonlatos ehhez. Ezek alapján végigkövetve, a többi nap természetét is megismerhetjük.”
Én, az Egyszerűséget Átölelőazt mondom, hogy ha egy szent hegyre akarunk menni, és már elmúlt a jiazi „nyitott” nap (kaichuri 開除日), akkor öt darab ötszínű, egyenként öt cun szélességű anyagot akasszunk fel egy kőre, így amiért megyünk, azt sikerrel elérjük. Továbbá, a hegyre menetelkor az a jó, ha ismerjük a Hat Jia[24] titkos imáját. Ez így szól: „Minden fegyveres és harcos, aki megközelít, álljon csatasorba, és menjen előre”. Ezt a kilenc szót titkon ismételgessük. Jelentősége pedig az, hogy nem lesz olyan ártó erő, amit ne űzne el, s aki a Taót keresi, azt nem fogja megzavarni semmi.
Én, az Egyszerűséget Átölelő azt mondom, hogy a hegyek közt a „hegyi lelkek” (shanjing 山精) formára olyanok, mint egy hátrafelé menő féllábú kisgyermek.[25] Szeretnek ezek az emberek kárára lenni. Ha valaki egy hegyre megy, és éjszaka hangos emberi hangokat hall, akkor azt tudnunk kell, hogy annak a szellemlénynek a neve, mely a hangokat kiadja: Qi[26]蜞. Ha tudjuk a nevét és elkiáltjuk, akkor nem mer majd ártalmunkra lenni. A másik neve Renei 熱内, mindkettőt kiálthatjuk. Továbbá van olyan hegyi lélek is, mely egy dobhoz hasonlít, és vörös a színe. Egy lába van, és úgy hívják, hogy Hui暉. Van olyan is, amelyik egy kilenc chi magas emberhez hasonlít, szőrkabátot és bambuszból font kalapot visel. Őt úgy hívják, hogy Jinlei金累. Van, amelyik egy ötszínű sárkányhoz hasonlít, melynek vörösek a szarvai. Ennek a neve Feifei飛飛. Ha meglátjuk ezeket az erőket, s elkiáltjuk a nevüket, akkor nem mernek ártalmunkra lenni.
Én, az Egyszerűséget Átölelő azt mondom, hogy a hegyekben vannak nagy fák, melyek közül van, amelyik tud beszélni. De nem a fa tud beszélni, hanem a benne lévő szellem, amelyet Yunyangnak 雲陽hívnak. Ha elkiáltjuk a nevét, szerencsénk lesz. A hegyekben este az, aki tűz fényét látja, amit már régóta elszáradt fák keltenek, ne is lepődjön meg ezen. Ha a hegyen éjszaka idegeneket (huren 胡人)látunk, akkor tudnunk kell, hogy azok a réz és a vas lelkei. Ha látunk egy Qin-belit秦, akkor az egy százéves öreg fa lelke, ne is lepődjünk meg ezen. Egyik sem lesz ártalmunkra. Ha egy hegyi patakban látunk egy hivatalnokot (shi史), annak a neve Sijiao四徼, elkiáltva a nevét szerencsénk lesz. Ha egy nagy kígyót látunk a hegyen, amelyik a fején turbánt visel, akkor azt Shengqingnek 昇卿hívják. Ha elkiáltjuk a nevét, akkor szerencsénk lesz. Ha a hegyen egy hivatalnokkal találkozunk, akinek csak a hangját halljuk, de nem látjuk az alakját, s kiabál ránk szakadatlan, akkor dobjuk meg egy fehér kővel, hogy abbahagyja. Másik módszer az, hogy egy nádbotot lándzsaként használva megdöfjük, s akkor szerencsénk lesz. Ha a hegyen látunk egy szellemet, amelyik megállás nélkül kiabál hozzánk élelmet kérve, akkor azt egy fehér lándzsával dobjuk meg, s attól rögvest meghal. A hegyen a szellemek gyakorta összezavarják az embert, s ettől eltévedünk, de ha egy nádbottal megdobjuk őket, akkor nyomban elpusztulnak.
Ha egy yin napon a hegyen valaki fehér „tigris hivatalnoknak” (yushi虞史) nevezi magát, akkor az valóban tigris. Ha az „út urának” (lujun 路君), akkor az farkas. Ha „tiszteletreméltó vezetőnek” (lingzhang 令長), akkor egy öreg róka. Ha egy mao napon „idősebbnek” (zhangren 丈人) nevezi magát, akkor nyúl. Ha „kelet apa királyának” (dongwangye 東王爺), akkor jávorszarvas. Ha „nyugati királyanyának” (xiwangmu 西王母), akkor őz. Ha egy chen napon „esők urának” (yushi 雨師) nevezi magát, akkor egy sárkány. Ha a „folyók nagybácsikájának” (hebo 河伯), akkor egy hal. Ha „bél-hercegnek” (changgong 腸公), akkor egy rák. Ha si napon „hatalmasságnak” (guaren 寡人) nevezi magát, akkor egy földoltáron lévő kígyó. Ha az „idők urának” (shijun 時君), akkor egy teknős. Ha egy wu napon „három hercegnek” (sangong 三公) nevezi magát, akkor egy ló. Ha „halhatatlannak” (xianren 仙人), akkor egy öreg fa. Ha egy wei napon „úrnak” (zhuren 主人) nevezi magát, akkor egy juh. Ha „hivatalnoknak” (li 吏), akkor egy szarvnélküli folyami szarvas. Ha egy shen napon az „emberek urának” (renjun 人君) nevezi magát, akkor egy majom. Ha „kilenc miniszternek” (jiuqing 九卿), akkor egy emberszabású majom. Ha you napon „tábornoknak” (jiangjun 將軍) nevezi magát, akkor egy öreg kakas. Ha „bebörtönzött bűnözőnek” (buzei 捕賊), akkor egy gyűrűs fácán. Ha egy xu napon valaki emberi nevet ad magának, akkor az egy kutya. Ha Chengyang成陽úrnak nevezi magát, akkor egy róka. Ha egy hai napon a „szellemek urának” (shenjun 神君)hívja magát, akkor egy disznó. Ha „nőnek” (furen 婦人), akkor arany vagy jáde. Ha egy zi napon a „földoltár urának” (shejun 社君) nevezi magát, akkor egy patkány. Ha „természetfeletti embernek” (shenren 神人), akkor egy rejtett szárnyú rovar. Ha egy chou napon „diáknak” (shusheng 書生)nevezi magát, akkor az egy ökör. Csak ha tudjuk a nevét ezeknek az állatszellemeknek, akkor nem tudnak ártalmunkra lenni.
Ha arról kérdeznek, hogy ha rejtve élünk a hegyekben és mocsarakban, miként védekezhetnénk a mérges kígyók ellen, én, az Egyszerűséget Átölelő azt felelem, hogy régen a Yuan-dombok 圓丘tele voltak nagy kígyókkal, de jó gyógyító szerekkel is. Amikor Huangdi 黄帝fel akart menni a hegyekbe, Guang Chengzi 廣成子azt tanította neki, hogy akasszon az övére realgárt[27] (xionghuang雄黄), és a kígyók mind elmenekülnek majd. Most, ha Wudu 武都realgárt viszünk magunkkal, olyan színűt, mint a kakastaréj, legalább öt lianggal两, s így megyünk a hegybe és az erdőségekbe, nem kell a kígyóktól tartanunk. Ha egy kígyó mégis megmarna, akkor tegyünk egy kevés realgárport a sebbe, s ha így megyünk fel a hegyre, akkor meggyógyulunk. Bár sokféle kígyó van, de csak a viperának és a qingjin青金kígyónak a marását sürgető ellátni. Ha nem gyógyítjuk meg, akkor egy nap alatt végez az emberrel. Ha nem ismerjük a gyógyítás módját, és a fent említett két kígyó egyike megmar, akkor egy kis késsel vágjuk ki a sebből a húst, hajítsuk a földre, és a húst égessük ki. Kis idő múlva az teljesen kiég, és életben maradunk. Ezek a kígyók a hetedik és a nyolcadik hónapban a legmérgezőbbek. Ha nem marnak meg senkit, akkor a mérgük nem jön ki. Ekkor nagy bambuszokat és kis fákat harapdálnak, amitől azok kiszáradnak.
Manapság az, hogy egy taoista a hegyekbe megy, s csak a nagy módszereket (dafang大方) ismeri, de nem ismeri a legalapvetőbb ártó erők elleni védekezés (bi 避) módját, az bizony helytelen. Ha még nem indultunk neki a hegyeknek, akkor először maradjunk otthon, és készüljünk fel, tanuljuk meg a varázslatokat (jinfa禁法). Vizualizáljuk (si 思) a napot, a holdat, a Vörös madarat, a Sötét harcost, az Azúr sárkányt, a Fehér tigrist, hogy védjék meg a testünket, s utána menjünk a hegyekbe és az erdőségekbe.[28] Baloldalunkról vegyünk három mély lélegzetet, tartsuk vissza. Kiengedve a hegyen és az erdőségekben koncentráljunk (yisi意思) arra, hogy vörös a színe, és mint a felhő vagy a köd, teljesen beterít több tíz li 里területet. Ha velünk van valaki, nem számít, hányan is vannak, parancsoljuk meg nekik, hogy álljanak sorba, és a levegőt fújjuk rájuk, s mindezek után, ha rá is lépnének egy kígyóra, az moccanni se mer majd. Ezután már nem is fogunk kígyókkal találkozni. Ha ez mégis megtörténne, akkor álljunk a nappal szembe, vegyünk a bal oldalunkról három mély lélegzetet, tartsuk vissza. Helyezzük a nyelvünket a szájpadlásra (shezhu tian舌柱天), kezünkkel varázsmozdulatot téve (nian 捻) zárjuk be az átjárókat, majd zárjuk be az Ég kapuját, csukjuk be a Föld ajtaját,[29] majd valami eszközzel nyomjuk le a kígyó fejét, és a kezünkkel körözzünk körülötte. Így a földre rajzolva börtönözzük be, s tartsuk vissza. Ezek után, akár föl is vehetjük, hogy játszadozzunk vele. Akár a nyakunk, fejünk köré is tehetjük, nem mer majd megmarni minket. Magától mindez el nem múlik, ráköpve a levegőt nem lesz képes kimenekülni a börtönéből.
Ha mást harap meg egy kígyó, akkor ismét balról vegyünk három mély lélegzetet, fújjuk rá, és az mindjárt meggyógyul, nem fog kiújulni a fájdalma. Legyen később köztünk bár sok li távolság, mégis lehet így gyógyítani. Kiáltsuk el az illető nevét, ha férfi, akkor a bal kezünk felől végezzük el a varázslatot, ha nő, akkor a jobb kezünk felől, s rögvest meggyógyul.
Jie 介mester módszere a következő. Ha a hegyekbe megyünk, hogy ott éljünk, akkor képzeletünkben jelenítsünk meg egy egyfejű, öt színben pompázó kígyót, majd tartsuk vissza a lélegzetünk, és bambuszbottal vagy fadeszkával nyomjuk össze, s döfködjük meg. Ezután balról végezzük el Yu lépéseit. Képzeletünkben jelenítsünk meg sok ezer százlábút úgy, hogy teljesen beborítsák a testét, majd távozzunk. Így sosem fogunk kígyókkal találkozni.
Más módszer, ha szárított ginzenget és sisakvirágot kötünk a könyökünk alá. Vagy pedig bivalyszarv vagy szarvasagancs égetésével füstöljük be a testünk. De Wang Fangping 王方平realgár golyócskáit is magunkkal vihetjük. Van, aki disznófülzsírból és pézsmából készült golyócskákat tesz a lábkörme alá. Mindnek megvan a maga haszna. Mivel a pézsma és a vaddisznó is megeszi a kígyót, ezért lehet használni őket arra, hogy távol tartsák tőlünk a kígyókat. Mivel a Lianri 連日madár és a Ying 蠅teknős is megeszi a kígyót, azért a déli emberek, amikor a hegyekbe mennek, mindig visznek magukkal Ying teknősfarkat és Lianri madárcsőrt, ezekkel védekezve a kígyók ellen. Amikor megmarja őket egy kígyó, akkor ezzel a két dologgal dörzsölik be a sebet, és azon nyomban meggyógyulnak. Yunri云日ennek a madárnak a másik neve.
A déli emberek, amikor a hegyekbe mennek, visznek magukkal egy bambuszcsövet, melyben élő és hangosan mocorgó férgek vannak. A férgek, ha megérzik, hogy hol van a kígyó, akkor elkezdenek izegni-mozogni a bambuszcsőben. Ekkor alaposan meg kell vizsgálni a füvet, s bizonyos, hogy meg fogjuk látni a kígyót. A nagyobb kígyók több zhang 丈hosszúak; amikor a testük kitekergőzik, és a férgek meglátják, akkor a lélegzetükkel meg tudják állítani. Ekkor a kígyó elpusztul. Amikor egy kígyó meglátja ezeket a férgeket, vízmosásban vagy vízparton, akkor lehet bármilyen nagy is, visszamenekül a folyó vagy a völgy mélyére. Ezek a férgek csak a víz felszínén tudják így elpusztítani a kígyót. Az emberek csak azt látják, hogy van valami a vízen, ami a vízzel egy színű, zöld, és akkorának látják, mint egy kalapgomb. Egyenesen lemennek a vízbe, egészen a kígyó lakhelyéig, majd egy kis idő múlva a kígyó elpusztulva felemelkedik a víz felszínére. Ezért van az, hogy a déli emberek ebből a féregből készült porral gyógyítják a kígyó marta sebet, s ettől az rögvest begyógyul.
Vagy ha arról kérdeztek, hogy a Jangcétól délre lévő hegyek és völgyek között élő sok mérges és kártékony állat ellen hogyan kell védekezni, akkor én, az Egyszerűséget Átölelő azt mondom, hogy országunk magasan fekvő területein a föld kipárolgásai tiszták és harmonikusak. De a különféle fejedelemségekben lévő szent hegyek esetében egyáltalán nem ez a helyzet. Most Wu 吴és Chu 楚államok földjein nagy a forróság, mocsarasok, párásak. Bár vannak jó szent hegyeik, mint a Heng 衡és aHuo霍, azért azokon is sok a mérgező élőlény. Van, amelyiket Duanhunak 短狐hívják, egy másikat Yunek 魊 vagyShegongnak 射工, de vannak még olyanok is, amelyeket Sheyingnek射影neveznek. Ezek valójában mind vízben élő férgek. Olyan az alakjuk, mint egy ciripelő kabóca, nagyságuk, mint egy három hes 合 pohár. Van szárnyuk és tudnak repülni. Nincs szemük, de jó a hallásuk. A szájukban van egy keresztben álló szerv, szarvszerűen hajló, mint egy íjpuska. Ha emberi hangot hallanak, akkor ez a szájukban lévő szerv, mint egy íjpuska, levegőt lő ki. A vízből nyilaznak így az emberekre. Ha eltalálják a testünket, akkor megsebesülünk, ha az árnyékunkat találják el, akkor pedig betegek leszünk, de nem lesz rajtunk sérülés. Ha nem ismerjük, hogy miként gyógyítsuk, akkor meghalunk. A betegség, amit okoz, olyan, mint a tífuszos láz, tíz napon belül belehalunk.
Vannak még a homoki paraziták (shashi沙蝨), melyek egyaránt megtalálhatók a vizekben és a szárazföldön. Frissen, eső után, hajnal vagy alkonyat előtt, ha sétálunk vagy vízen gázolunk át, akkor hozzánk tapadnak. Csak amikor a forró nap kiszárítja a füvet, akkor rejtőznek el. Méretük akkora, mint egy szőrszál vége. Először hozzátapadnak az emberhez, majd behatolnak a bőr alá, és ott élnek. Ott szúrnak meg, mely szúrás bár kicsi, mégis nagyon megbetegszünk tőle. Tűvel el lehet távolítani őket. Színük olyan vörös, mint a cinóber, s ha a körmünkre rakjuk őket, ott izegnek-mozognak. Ha nem szedjük ki őket, akkor behatolnak egészen a csontig, majd az egész testben körbe-körbe vándorolnak. Hasonlóan a Shegonghoz射工, ezek is halálosak. Ha olyan területen haladunk át, ahol ilyen férgek vannak, akkor miután hazatértünk, azonnal tűzzel kezeljük át az egész testünket, ettől azok lepotyognak a földre. Ha viszünk magunkkal Nyolc dolog pézsma golyócskákat (Bawu shexiang wan八物麝香丸), Világból megmentő golyócskákat (Dushi wan度世丸), Életet megóvó golyócskákat (Huming wan護命丸), Jáde kanna golyócskákat (Yuhu wan玉壺丸), Rinocéroszszarv golyócskákat (Xijiao wan犀角丸), Hét csillag golyócskákat (Qixing wan七星丸), vagy Adenophorát (jimin 薺苠), akkor a Homoki parazita és a Duanhu 短狐ellen is védekezhetünk. De ha nem tudunk hozzájutni ezekhez a szerekhez, akkor az is jó, ha jó minőségű pézsmát viszünk magunkkal. Vagy realgárt és fokhagymát együtt vagy külön összetörünk, és abból készítünk golyókat, akkorákat, mint egy tyúktojás. Ha megcsípnének minket, akkor ezekkel a szerekkel kell bekenni a sebet, s meggyógyulunk. Ihatunk vörös Amaratusból csavart levet is, és be is kenhetjük vele a sebet. Ettől is meggyógyulunk. A Wujia 五笳gyökeret, a Xiangou 縣鉤füvet és a Futeng 茀藤növényt lehet egyszerre vagy külön-külön is használni. Összemorzsolhatjuk és a levéből egy-két shengnyit 昇ihatunk is.
Továbbá, a Shegong 射工férgek télen összebújnak a hegyekben és a völgyekben, s amikor nagy a hó, akkor ahol vannak, ott a hó nem tud összegyűlni, mert megolvasztja a felemelkedő lélegzetük. Itt kell ásni. Nem mennek egy chinél尺 mélyebbre a földbe, ezért könnyen hozzájuk lehet jutni. Az árnyékban kiszárítva, por alakban magunkkal vihetjük őket. Nyáron saját maguk tartják tőlünk távol a Shegong férgeket.
Ha a taoista mester ismeri az Egység varázslatának (yijin一禁) módszerét, a Barlangok száz varázslatát (dongbaijin洞百禁), az Örökké megőrző varázst (Changcunjin 常存禁), valamint az Igaz egység megőrzését (Shouzhenyi守真一), akkor semmilyen mérgező lény nem mer majd a közelünkbe jönni, s nem is kell alkalmaznunk a sokféle gyógynövényt.
Vagy ha megkérdeznek annak a módszeréről, hogy egy olyan taoistának, aki hegyen vagy hegyi barlangban él, kell-e, hogy a teremtő erő birtoklásáért szorgoskodjon, vagy csak arra kell törekednie, hogy ne féljen a maláriás reumától – erre én, az Egyszerűséget Átölelő azt felelem, hogy a Jinbing 金饼por, a Sanyang 三陽lé, a Changxin 昌辛golyócskák és a különféle erős illatú zöldségek jók arra, hogy elviseljük a telet és a forróságot. A Tuyao 獨搖kenőcsöt, a Yinyu 茵芋és a Xuanhua 玄華port, a Qiudi 秋地és a Huangxue黄血 golyócskákat nem is kell, hogy ötven napnál tovább használjuk, és tíz évig nem kell tartanunk a maláriás reumától. Ha az arany vagy a cinóber nagy orvosságokat használjuk, akkor bár még nem emelkedtünk fel az űrbe, se nem levitálunk, nem fogunk elkapni semmiféle betegséget, még akkor sem, ha nagy széllel kell dacolnunk, vagy ha mocsárban fekszünk. Az, aki ezt a hét orvosságot használja, az a Tao gyakorlásában kezdő tanulónak számít. Yao 姚mester csak a Sanyang 三陽levet használta, jégen aludt, s mégsem kapott hideglázat. Mindezek titkos módszerét Jie 介mester és Liang Youdao 梁有道kövön fekve, illetve ősszel és télen a széllel és hideggel dacolva kipróbálta már.
Ha annak a módjáról kérdeztek, hogy átgázolva a folyókon, átkelve a tengereken hogyan védekezhetünk a kígyók és a sárkányok ellen, akkor én, az Egyszerűséget Átölelő azt felelem, hogy ha egy taoistának nincs mit tenni, és vándorlása közben át kell kelnie egy nagy folyón, mindig, mielőtt belemegy a vízbe, törjön össze egy tyúktojást, keverje azt össze egy kevés rizslisztes füstölőporral egy vízzel teli edényben, majd mossa le magát ezzel, s nem kell félnie a széltől, a hullámoktól és a pikkelyes sárkányoktól sem. Ezenkívül viselje az övére akasztva a Keleti-tengeri kisfiú talizmánját (Donghai xiaotong fu東海小童符), a Vizeket irányító talizmánt (Zhishui fu 制水符), a Halhatatlanok szigetének fatáblácskáját (Penglai zha蓬萊札), s ezek távol fogják tőle tartani a vízben rá leselkedő ezernyi bajt. Mindezeken túl van még a Liujia háromszoros arany talizmán (Liujia sanjin fu六甲三金符) és az Öt fa varázslat (Wumujin五木禁) módszere. Mielőtt a folyóba mennénk, először ismételgessük az alábbi szent szöveget: „Szóljanak a dobok! A vizek ura vezessen előre, s védjen meg a sárkányoktól, a tízezernyi vész tűnjön el, s az ég legyen tiszta és fényes”.
Mindezeken kívül az Arany bambuszlapos feljegyzések (Jinjianji金簡記) szerint, az ötödik holdhónap bingwu napján délben, zúzzuk össze az ötféle ásványt (wushi五石) egy anyaggá. Az öt ásvány: a realgár (xionghuang雄黄), cinóber (dansha丹砂), auripigment (cihuang 雌黄 – arzéntriszulfid), alunit (fanshi 礬石– alunit tartalmú agyagpala), malachit (zengqing曾青). Mindezeket zúzzuk porrá, majd mossuk át Jinhua金華lével, és tegyük egy hat-egy szent füstölőtartóba (liuyi shenlu六一神盧). Ezután rázzuk össze, s cimetfa (guimu 桂木) tüzén, keményfából készült faszénnel olvasszuk össze bronzzá. Egy fiúnak és egy leánynak parancsoljuk meg, hogy hozzák a forró bronzot, s csináljunk a férfias-bronzból egy férfi kardot, a nőies-bronzból egy női kardot. Hosszuk öt cun 寸és öt fen 分legyen. Mivel ez a föld (elem) száma, így ez elnyomja a vízi szellemeket. Vigyük magunkkal ezeket, amikor vízben haladunk, s a sárkányok, az óriási halak és a vízi szellemek nem mernek majd megközelíteni minket. Ha meg akarjuk ismerni, hogy a bronz vajon férfias vagy nőies, akkor parancsoljuk meg a fiúnak és a lánynak, hogy mindketten öntsenek vizet a bronzra, amikor az a tűzben vörössé változik. A bronz ekkor magától fog két részre válni. Amelyik része kiemelkedik, az lesz a férfias-bronz; amelyik pedig besüllyed, az lesz a nőies-bronz. Mindegyikre véssük rá a nevét, s ha vízbe akarunk gázolni, akkor a férfiast viseljük a balunkon, a nőiest pedig a jobbunkon. De ha hajón utazunk és nem magunk megyünk a vízbe, akkor yang napokon viseljük a férfiast, yin napokon pedig a nőiest. Ezenkívül, ha varázslatos írással (tianwen dazi天文大字) egy selyemanyagra rá van írva, hogy Észak istene (Beidi北帝), s ezt magunkkal visszük, akkor az is védelmet nyújt a szél, a hullámok, a sárkányok és a vízi férgek ellen.
Ha arról kérdeztek, hogy miként védekezzünk a hegyekben, vizekben, templomokban és csarnokokban lévő démonok ellen, akkor én, az Egyszerűséget Átölelő erre azt felelem, hogy azt a taoistát, aki mindig magával hordja az Égi vizek talizmánját (Tianshui fu天水符), a Legfelsőbb uralkodó bambusz parancsainak talizmánját (Shanghuang zhushi fu上皇竹使符), a bambuszlapokra írt Laozit (Laozi zuoqi 老子左契), az Igaz egység megőrzésének meditációs gyakorlatait (Shouzhenyi 守真一) és vizualizálja (si思) a Három hivatal (sanbu三部) tábornokait, akkor a szellemek nem merik megközelíteni. Ezután tanulmányozzuk a Szellemek lajstromát (guilu 鬼錄), hogy megtudjuk az Égalatti szellemeinek a neveit, aFehér mocsár ábráját (Baizetu白澤圖), a Kilenc bronzedény feljegyzéseit (Jiudingji九鼎記), s a szellemek maguktól eltűnnek. Majd együnk Fürjtojás-vörös kőgolyócskákat (chunzi chishi wan 鶉子赤石丸), valamint Malachit-éjjeli fényesség port (Zengqing yeguang san 曾青夜光散). Ezen kívül Hagymamag-varjúszem golyócskákat (congshi niaoyan wan 蔥實鳥眼丸), valamint nyeljünk le Fehér kő-virág földanya port (Baishiying qimu san 白石英祈母散). Mindezektől képesek leszünk meglátni a szellemeket, és ekkor a szellemek félni fognak majd tőlünk.
Én, az Egyszerűséget Átölelőazt mondom, hogy van a Laozi sárga udvar öle negyvenkilenc igazságának titkos talizmánja (Laojun huangtingzhongtai sishijiu zhenmifu 老君黄庭中胎四十九真秘符). Amikor a hegyekbe és az erdőségekbe megyünk, akkor jiayin napon egy egyszerű fehér anyagra cinóberrel fessük rá, majd éjjel helyezzük egy táblára. A Nagy merítő (Dadou 大斗) csillagkép felé szertartásosan áldozzunk egy kevés alkoholt és egy kevés húst. Mondjuk el a nevünket, hajoljunk meg ismételten. Helyezzük a talizmánt a ruhánk nyaki részébe, és az védelmet fog nyújtani a hegyekben és folyókban lakó több száz kísértet és több tízezer szellemlény ellen. Megvéd a tigrisek, farkasok, férgek és mérges kígyók, rovarok ellen is.
Mi szükséges akkor, hogy ha egy taoista a világi zűrzavar elől a hegyekbe, erdőségekbe akar menni? Megfelelő, ha ismeri az alábbi módszereket?
(BPZ.1. 5.db. talizmán)
Én, az Egyszerűséget Átölelő erre azt mondom, hogy az előbbiekben lerajzolt öt talizmán mind Laojunnek a hegyre menetelt elősegítő talizmánja. Cinóbervörössel fessük föl őket egy barackfából készült táblácskára (taoban 桃板) olyan nagy írásjegyekkel, hogy azok teljesen kitöltsék a táblát. Ezt helyezzük az ajtó fölé, a négy égtájra, a négy mellékirányba, út melletti fontos helyekre, s utakhoz, melyek lakhelyünkhöz vezetnek. Ötven lépésen belül ez elűzi a hegyi szellemeket, kísérteteket és démonokat. Ezenkívül rakjuk a ház gerendáira és oszlopaira, s mindezek megvédik nyugalmunkat. A hétköznapi emberek, amikor hegyekben és erdőségekben laknak, vagy amikor nekivágnak a hegyeknek, mind alkalmazhatják ezeket, és az élőlények nem lesznek ártalmukra. A következő három talizmánt egymás után írjuk rá egy táblácskára. (Úgy vélhetjük, hogy ezek nem a Ge család hagyományába tartoznak)[30]
(BPZ 2. 2.db. talizmán)
Én, az Egyszerűséget Átölelőazt mondom, hogy a következők is Laojunnek ahegyre menetel talizmánjai (Laojun rushan fu 老君入山符). A házon belül, a gerendákon és oszlopokon, mind hatásosak lehetnek. Amikor a hétköznapi emberek a hegyekben és erdőségekben laknak, vagy amikor nekivágnak a hegyeknek, mind jól használhatók.
(BPZ 3. 2.db. talizmán)
Én, az Egyszerűséget Átölelő azt mondom, hogy az alábbi talizmánokat egy halhatatlan, név szerint Chen Anshi 陳安世tanította nekem. A hegyre menetel tigriseket és farkasokat távol tartó talizmánjait (rushan pihulang fu 入山辟虎狼符) cinóbervörös festékkel írjuk selyemre, és tartsuk külön őket. Mindig hordjuk magunknál, és négyet függesszünk fel oda, ahol lakunk. Amikor elmegyünk, fogjuk meg és vigyük magunkkal. Nagy szellemek titka ez. A hegyeket megnyitó talizmánok és az Ezeréves növény (qiansui lei 千歲蕾)[31] a szent hegyek kapuja. A [hegyeket] megnyitó [talizmánok] értékes írások, régi írásjegyekkel, melyeket aranytáblára vagy jádelapokra írnak. Mind titkosak. Kisebb-nagyobb különbségekkel ilyenek az előbbi talizmánok is.
(BPZ 4. 1.db. talizmán)
Én, az Egyszerűséget Átölelő azt mondom, hogy az alábbi talizmánt Laojun viselte. Ez a száz szellem, a mérges kígyók, tigrisek, farkasok isteni pecsétje (shenyin 神印). Véssük bele egy két cun nagyságú jujubafa közepébe. Hajoljunk meg előtte ismételten, és vigyük magunkkal, nagyon hatásos.
Chen Anshi 陳安世halhatatlan talizmánja, az Övön viselt hegyre menetel talizmán (Rushan peidai fu入山佩帶符).
(BPZ 5. 3.db. talizmán)
Ezt a három talizmánt együtt rakjuk a bivaly- és lóistálló jobb és bal oldalára, előre és hátra, ezenkívül a disznóól fölé. Megvéd a tigrisektől és a farkasoktól.
Ha annak a módszeréről kérdeztek, amiről régen lehetett hallani, miszerint voltak, akik vízen jártak, mások meg hosszú időn keresztül a víz alatt laktak – erre én, az Egyszerűséget Átölelőazt felelem, hogy hagymalevet keverjünk össze cimetfával, s akkora golyócskákból, mint a Wutong 梧桐fa magja, szedjünk be hetet, háromszor egy nap, három éven át. Ettől képesek leszünk járni a vízen. Zheng 鄭mester azt mondta, hogy elég, ha csak azt gyakoroljuk, hogy visszatartjuk a lélegzetünket ezer légzésütemig, s ettől hosszú időn keresztül fogunk tudni a víz alatt lakni, akár egy napig is.
Ha hozzájutunk egy három cun vagy annál nagyobb méretű, valódi Tongtian 通天rinocéroszszarvhoz, faragjuk ki hallá és tartsuk a szánkban, s azzal menjünk a vízbe. A vizek három chi területen meg fognak nyílni előttünk, s így lélegezhetünk a víz alatt. Ha van egy olyan Tongtian rinocéroszszarvunk, amelyiken olyan vörös csíkok vannak, melyek mint egy fonál, az elejétől a végéig végigfutnak rajta, töltsük meg rizzsel, és rakjuk a tyúkok közé. Amikor a tyúkok ki akarják belőle csipegetni a rizsszemeket, akkor nem tudják majd, csak néhány cunra megközelíteni, ettől megijednek és visszafutnak. Ezért nevezték el ezt a déli emberek tongtiani tyúkriogató rinocéroszszarvnak. Ha ezt egy gabonahalomra rakjuk, akkor a tyúkok nem mernek majd összegyűlni ott. Ha nagyon ködös vagy párás az éjszaka, akkor rakjuk ki az udvar közepére, és az nem lesz nedves.
Az ilyen szarvú állatok mélyen a hegységekben élnek. Sötét éjjeleken a szarvuk úgy világít, mint egy nádfáklya. Ha ebből a szarvból és mérgező anyagokból készítünk egy főzetet, s összekeverjük, akkor fehér hab jelenik meg rajta, felforr, és megszűnik a mérgező ereje, s nem is tér vissza. Ha a szarvat nem mérgező dologgal keverjük össze, akkor nem jelenik meg hab. Azt, hogy mérgező-e vagy nem, a hab megjelenéséből tudhatjuk. Ha olyan idegen területen járunk, ahol mérgező férgek vannak, akkor ha valaki az otthonában étellel, itallal kínál, először azt mindig keverjük össze a rinocéroszszarvval. Ha valakit mérgező nyíllal lőttek meg, és haldoklik, akkor a szarvval nyúljunk a sebbe. A sebből hab jön ki, és [a sebesült] meggyógyul. A Tongtian rinocéroszszarv képes megszüntetni a mérgek hatását. Ez azért van, mert az állatok sokféle növényt esznek, melyek között vannak mérgezőek is. A növények között vannak szúrósak is. Az állatok ugyanakkor óvatosak a lágyszárú növények evésekor. Évenként egyszer a hegyek sziklái között az állatok elhagyják a szarvukat. Ha valaki megtalálja, akkor fából színre, mintázatra és formára ugyanolyat kell faragnia, és azt kicserélnie az eredetivel, hogy a rinocérosz ne ismerje fel a különbséget. A következő évben a rinocérosz ugyanott fogja elhullatni a szarvát. Más rinocéroszok szarva is elűzi a gonoszt és védelmet ad a mérgek ellen, de nem olyan csodálatosan, mint a tongtiani.
Vannak, akik Hat wu talizmánt (Liuwufu六戊符) esznek ezer napon át, mások különféle vörös pókokat és hét zhongnyi 重vízilovat kevernek össze, hogy Folyóisten vízi tündér golyócskákat (Fengyi shuixian wan馮夷水仙丸) készítsenek. Beveszik és ettől képesek lesznek a vízben élni. Elég, ha csak a sarkunkat kenjük be ezzel, és képesek leszünk a vízen járni. A fejkorpából aranyat csinál, s tőle a vas is lebeg a vízen, ilyen csodákra is képes ez.
Ha arról kérdeznek, hogy a Taót gyakorlók, akik gyakran a hegyekben és az erdőségekben élnek, ahol sok a tigris és a farkas, hogyan védekezhetnek ezek ellen – erre én, az Egyszerűséget Átölelő azt felelem, hogy régen az emberek, amikor a hegyekbe mentek, mind az övükre akasztva magukon viselték a Huangshenyue黄神越pecsétek lenyomatait. Szélességük négy cun volt, és százhúsz írásjegyből álltak. Ezt a sárpecsétet felrakták a lakóhelytől a négy égtáj irányába kimért száz lépés távolságba, s a tigrisek, farkasok nem mertek e területen belülre jönni. Amikor vándorlásuk közben friss tigrisnyomokat láttak, akkor a pecséttel, a tigris haladási irányába, a nyomra pecsételtek, és a tigris ettől eltávolodott. Ha viszont a haladási iránnyal ellentétesen használták, akkor a tigris visszatért. Ha magunkkal visszük ezeket a pecséteket, amikor a hegyekbe és az erdőségekbe megyünk vándorolni, akkor nem kell félnünk a tigrisektől és a farkasoktól. De nemcsak a tigrisek és a farkasok ellen nyújtanak védelmet. Ha a hegyekben, folyókban vagy egy templomban vérivó gonosz démon lakozik, mely jó szerencsét és balszerencsét egyaránt képes okozni, akkor ezeket a pecséteket használva elvághatjuk az útját, s az így elveszti erejét.
Régen a Kőszikla-folyóban (shitoushui 石頭水) élt egy nagy teknős, mindig a folyó mélyén lakott, ezért az emberek elnevezték ezt a folyót Teknősfolyónak. Ez a lény át tudott változni szellemmé és démonná, így betegítve meg az embereket. Volt Wu 吴államban egy Daibing 戴丙nevű taoista, aki felfigyelt erre, és a Yuezhang 越章pecsétjét sokszor használta, s egy csónakból be is dobta a folyóba. Egy kis idő múlva egy több zhang átmérőjű teknős emelkedett fel a víz felszínére, és nem mert megmozdulni. Ekkor rátámadt és megölte, s mindenki, aki beteg volt, meggyógyult. Ezután kis teknősök emelkedtek föl, és sorban elpusztultak a vízparton.
Ha a hegyen váratlanul tigrissel találkozunk, végezzük el a három-ötös varázslatot, és az rögvest elmegy. A három-ötös varázslat módja szóbeli hagyomány, így azt írásban nem lehet jól visszaadni. Egy másik módszer az, hogy vizualizáljuk magunkat három zhang nagyságú vörös madárként a felénk jövő tigris fején. Ekkor tartsuk vissza a lélegzetünket, és a tigris el fog menni. Ha valaki éjjel egy hegyen éjszakázik, akkor titkon fogja meg a hajtűjét, tartsa vissza a lélegzetét, és döfjön vele a Fehér tigris irányába [nyugatra], s nem kell tartania semmitől. Egy másik módszer, hogy ragadjunk a bal kezünkbe kardot, tartsuk vissza a lélegzetünket, s rajzoljunk a földre egy négyzetet. Mondjuk hozzá az alábbi varázsszöveget: „Heng-hegy 衡yin erői, Tai-hegy太yang erői, rablók ne legyenek, tigrisek és farkasok ne jöjjenek. A külvárosba nem lehet behatolni, mert arany kapu a zárja”. Ezt követően a kardot rakjuk le keresztbe tíz napig a Fehér tigris irányában, és nem kell semmitől sem félnünk. Van, aki a Nagy varázslatot (Dajin 大禁) használja. Vegyünk balról háromszázhatvan mély lélegzetet, majd jobbra kiáltsuk el, hogy „tigris”, és a tigrisek nem mernek majd előjönni. Ha ezekkel a módszerekkel megyünk a hegyekbe, akkor nem kell semmitől sem tartanunk. Vagy használjuk a Hét csillag tigris lépést (Qixing hupu七星虎步), a Jáde szellem talizmánt (Yushenfu玉神符), a Nyolc erő ötszörös győzelem talizmánt (Bawei wusheng fu八威五勝符), vagy a Li’er nagy békesség talizmánját (Li’er taiping fu李耳太平符), a zhonghuang 中黄és a huagai 華蓋pecsétírást. Használhatunk shiliu huang 石流黄port, égetett bivaly- vagy kosszarvat. Mások Xi Yuegong 西岳公Hegyeket elvarázsoló talizmánját (Jinshan fu 禁山符) használják. Mind hatásosnak számít. (Itt van még az alábbi négy talizmán is.)[32]
(BPZ 6. 4.db. talizmán)
(BPZ 7. 1. db. talizmán)
Ez a talizmán is Laozineka hegyre menetelt elősegítő talizmánjai közé tartozik. Az előzőekhez hasonlatosak a rajzolatai. Ezt is a házon belül, a gerendákra és az oszlopokra akasztva használhatjuk. A hétköznapi emberek, amikor a hegyekben és az erdőségekben élnek, vagy amikor hirtelen nekivágnak a hegyeknek, akkor ezt a [talizmánt] is használhatják.
(Prutkay Csaba)
|