A Történetíró Feljegyzéseinek huszonnyolcadik fejezete, az Értekezés a fengshanról összefoglalja, hogy Kína uralkodói a kezdeti időktől fogva egészen a szerző, Sima Jian koráig, Wu császár uralkodásáig (ie. 141-87) milyen áldozatokat mutattak be. Ezek közül a legjelentősebb a Taishan, Kína szent hegyén bemutatott fengshan áldozat. A feng a hegy tetején az égnek, a san pedig a hegy lábánál a földnek bemutatott áldozatot. Az alábbiakban ebből a fejezetből közlünk két részletet, mindkettő Wu császár áldozatairól számol be.

(Hamar Imre)

Miután tavasszal megsemmisítették déli Yuet, a császár nagyon megkedvelte Li Yannian nevű miniszterét, mivel kiválóan értett a zenéhez. A császár nagyra becsülte tudását, s megparancsolta minisztereinek, hogy vitassák meg a következő kérdést. A nép áldozatait zenével és tánccal kíséri. Miközben a külvárosban a császár áldozatot mutat be, hallgatnak a hangszerek. Hogyan lehetséges ez? A miniszterek azt válaszolták: "Az ősi időkben, mikor áldozatot mutattak be az égnek és a földnek, mindig zene kísérte azt. Így juttatták el tisztelettel az áldozatokat az égi és földi szellemekhez." Mások azt mondták: "A Nagy Úr [Fuxi] megparancsolta a Fehér Lánynak, hogy játszon ötven húros citeráján. Szomorúan csendültek a húrok, így a Nagy Úr megtiltotta, hogy játszon. Ő azonban nem hagyta abba a játékot. A Nagy Úr erre ketté törte a citerát. Így keletkezett a huszonöt húros citera.

Ennélfogva a déli Yue ellen vezetett hadjárat sikerére a Nagy Egységnek és a Föld Urának bemutatott áldozatot akkor először zenével és tánccal kísérték. Énekes fiúkat hívtak, s huszonöt húros citerát és gonghou lantot készítettek. Ettől az időtől fogva használnak a szertartások közben citerát és lantot.

A következő év [110] telén azt mondta a császár: "Régen a fengshan áldozat előtt a csapatokat visszahívták, s a sereget feloszlatták." Az északi határterületekre ment, ahol több, mint százezer fős sereget gyűjtött maga köré. Onnan hazatérve a Sárga Császár sírjánál mutatott be áldozatot a Híd hegyen, majd Xurunál feloszlatta a seregét. A császár azt mondta: "Úgy hallottam, hogy a Sárga Császár nem halt meg. Hogy lehet mégis sírja?" Némelyek azt felelték: "A Sárga Császár halhatatlanná vált, s az égbe szállt. A miniszterei a ruháját és a kalapját temették itt el."

Miután [Wudi] megérkezett az Édes Forrás Palotához, megtette a szükséges előkészületeket a Tajsanon való áldozat bemutatásához. Először a Nagy Egységnek mutatott be áldozatot. Azóta, hogy a császár drágakő edény birtokába jutott, gyakorta tanácskozott minisztereivel és a konfuciánus tudósokkal a feng és shan szertartásról. Mivel csak ritkán mutatták be ezt az áldozatot, s már régóta nem került sor erre, senki nem tudta milyen rítusokat kell követni [a szertartás elvégzése közben]. A konfuciánus tudósok az Írások Könyvéből, a Zhou Hivatalaiból és a Királyság Intézményeiből kerestek ki részeket, amelyekben az állt, hogy a császár egy hegyen végzi el az áldozati bika lenyilazásának szertartását. A Qibeli Ding mester, aki már kilencven esztendős is elmúlt, azt mondta: "A feng és shan a halhatatlanná válás neve. A Qin dinasztia első császára nem tudta bemutatni a hegyen a feng áldozatot. Felség! Ha fel akarsz menni a hegyre, szintről szintre kell felfelé haladnod, s csak akkor menj fel a hegyre áldozni, ha nem esik az eső és nem fúj a szél!"

A császár ezt követően megparancsolta a konfuciánus tudósoknak, hogy gyakorolják az áldozati bika lenyilazását, s készítsék el a követendő rítusok tervezetét. Néhány év elteltével a császár elérkezettnek látta az időt az áldozat bemutatására. Azt hallotta Gongsong Qingtől és más mágusoktól, hogy mikor a Sárga Császár és elődei bemutatták a fengshan áldozatot, emberfeletti lényeket idéztek meg és szellemekkel teremtettek kapcsolatot. A Sárga Császár és elődei példáját kívánta követni. A szellemek, halhatatlanok és Penglai bölcsei segítségével akart hírnevet szerezni magának, a kilenc ősi uralkodó hatalmát szeretett volna túlszárnyalni.

Számos konfuciánus előírást be akart tartani, hogy ezzel is növelje a szertartás pompáját. A konfuciánus tudósok azonban képtelenek voltak világos magyarázattal előállni a fengshan áldozatot illetően. Makacsul ragaszkodtak az ősi írásokhoz, a Dalok Könyvéhez és az Írások Könyvéhez, nem tudtak elszakadni ezektől. A császár elkészíttette az áldozati kellékeket, s megmutatta a konfuciánus tudósoknak. Némely tudós azt mondta, hogy régen nem ilyeneket használtak. Xu Yan azt mondta: "A szertartásmester nem oly tökéletesen végzi el a szertartásokat, mint egykor a Lu fejedelemségben." Zhou Ba egy rajzot készített a fengshan áldozat elvégzéséről. A császár végül elbocsátotta Yant és Bat, s soha többé nem alkalmazta ezeket a konfuciánus tudósokat.

A harmadik hónapban a császár keletre utazott Kousibe, s felkapaszkodott a "Nagy Terem" nevezetű középső hegycsúcsra, hogy áldozatot mutasson be. A hegy lábánál várakozó hivatalnokai úgy hallották, mintha valaki azt mondta volna: "Éljen soká!". Megkérdezték erről a hegytetőn lévőket, de ők nem mondtak ilyet. Megkérdezték a hegy lábánál várakozókat, de ők sem mondtak ilyet. A császár elrendelte, hogy ettől kezdve háromszáz család adóját a Nagy Terem hegyen bemutatott áldozat folytatására fordítsák. Ezt a területet elnevezték "A Magasságosnak hódoló városnak".

A császár kelet felé vette útját, s megmászta a Taishant. A hegyen a fű és a fák levelei nem sarjadtak még ki, így megparancsolhatta a embereinek, hogy egy kőlapot vigyenek fel a hegyre [anélkül, hogy a növényzetben kárt tennének], s állítsák fel ott.

A császár onnan keleti irányba folytatta útját, majd a tengerparton ment végig. Útközben tiszteletét tette a nyolc szellemnél, s áldozott nekik. Csapatostul jöttek a Qibeliek, hogy a császárnak mindenféle szellemekről és mágikus képességekről számoljanak be, bizonyítéka azonban egynek sem volt. A császár ekkor jó néhány hajót útnak indított, megparancsolva annak a több ezer embernek, akik a halhatatlanok szigetéről meséltek, hogy keressék meg Penglai isteni lényeit. Gongsun Qing a császári követ jelvényét viselve előrement, hogy híres hegyek után kutasson. A Donglai hegyről azt jelentette, hogy éjszaka egy néhány láb magas óriással találkozott, de mikor közelített felé, az köddé vált, hatalmas, vadállatszerű lábnyomot hagyva maga után. A császár egyik minisztere azt mondta, hogy látott egy kutyát vezető öregapót. Az öreg azt mondta: "Találkozni szeretnék a hatalmas úrral [a császárral]", majd hirtelen eltűnt a miniszter szeme elől. A császár elment, hogy saját szemével győződjön meg az óriás lábnyom valódiságáról, ám nem találta azt hihetőnek. Mikor a minisztere beszámolt az öregapóról, teljesen biztosra vette, hogy az egy halhatatlan volt. A császár a tengerparton időzött még egy darabig, postakocsikat bocsátott a mágusok rendelkezésére, s több, mint tízezer embert bízott meg a halhatatlanok felkutatásával.

A negyedik hónapban a császár visszatért Fengkaoba. Eszébe jutottak azok a tanácsok, amelyeket a konfuciánus tudósok és mágusok adtak neki a fengshan áldozatot illetően. Ahány ember, annyiféle tanácsot adtak, s ezeket nem lehetett keresztülvinni, képtelenség volt a gyakorlatba átültetni ezeket. Mikor a császár Liangfuba érkezett, áldozatot mutatott be a Földistennek. A yimao [ie. 110. május 17.] napon megparancsolta a kíséretében lévő konfuciánus tudósoknak, hogy vegyék fel bőrsüvegüket és kössék fel szalmaövüket, s hajtsák végre az áldozati bika lenyilazásának szertartását. A Tajshan keleti lábánál a feng áldozatot a külvárosban a Nagy Egységnek bemutatott áldozat szerint hajtották végre. A feng [oltárként használt földhalom] egy zhang és két chi széles, valamint kilenc chi magas volt. Eltemettek alá egy jádetáblát, amelyre titkos szöveget írtak. A szertartás végeztével a császár a fogathajtó, Zihou kíséretében felment a Tajshanra és elvégezte a feng áldozatot. Ez utóbbi szertartást titokzatosság övez. A következő nap az északi lejtőn jöttek le.

Bingchen [május 18.] napon a Tajshan lábánál észak-keleten elnyúló Suran hegyen a császár bemutatta a shan áldozatot. A Föld Urának bemutatott áldozatkor használt szertartásokat követte. A császár mindannyiszor saját maga fejezte ki hódolatát, sárga színű ruhát viselt, s a szertartás ideje alatt zene szólt. A Yangzi és a Huai folyó által határolt vidéken honos, háromszálú kákából szőtték a szőnyeget, amelyre az áldozatokat helyezték. A feng tetején ötszínű földet halmoztak fel. A szertartás közben távoli vidékek egzotikus állatait, repülő lényeket és fehér fácánokat engedtek szabadon. A rinocéroszokat és elefántokat nem engedték szabadon, hanem a Taishanon a Föld Urának áldozták fel. A feng és shan áldozat bemutatása közben úgy látszott, hogy fény ragyogja be az eget, s nappal fehér felhők szállnak fel a feng földhalomról.

A császár a shan áldozat bemutatása után hazatért, s a Fényes Csarnokban foglalt helyet. A miniszterek jókívánságaikat fejezték ki születésnapja alkalmából. A császár parancsára az írnok a következő rendeletet foglalta írásba:

"Csekélyke személyemet a legnagyobb megtiszteltetés érte, de remegve félek, hogy nem vagyok méltó a [császári] címre, mivel erényem nem tökéletes, a szertartásokban és zenében pedig járatlan vagyok. Midőn a Nagy Egységnek áldoztam, mintha a távolban fény villant volna fel. Remegés fogott el a furcsa jelenség láttán, abba akartam hagyni az áldozatot, de nem mertem. Ezt követően a Taishanra mentem fel a feng áldozatot elvégezni, majd Liangfuba mentem, s végül a shan áldozatot végeztem el a Suran hegyen, megújhodván ezáltal. Hogy minisztereimmel emlékezetessé tegyük az új korszak kezdetét, minden száz háztartásnak adományozunk egy ökröt és tíz shi bort, a nyolcvan évnél idősebbeknek, az árváknak és az özvegyeknek pedig két vég szövetet vagy selymet. Bo, Fenggao, Yiqiu és Lizheng körzetek lakói ebben az évben mentességet kapnak a bérleti díjak és adók befizetése alól. Végezetül, ugyanolyan amnesztiát rendelek el, mint a yimao [120] évben. Azok a területek, amelyeken a szertartás elvégzése közben áthaladtam, mentesülnek a kényszermunka alól, s a két évnél régebben elkövetett bűntetteket nem visgáljuk ki."

Röviddel ezután a császár újabb rendeletet bocsátott ki:

"Az ősi időkben az ég fia öt évente egyszer ellenőrző körutat téve birodalmában a Taishanon áldozatot mutatott be. Ekkor az audenciára érkező fejedelmek tábort vertek ott. Ezennel megparancsolom, hogy a fejedelmek most is készítsék el szálláshelyeiket a Taishan lábánál."

Az ég fia bemutatta a feng áldozatot a Taishanon, s nem zavarta ezt meg sem szél, sem eső. A mágusok folyton azt mondogatták, hogy a császár biztosan találkozni fog Penglai isteni lényeivel. A császár nagyon örült annak, hogy hamarosan találkozik velük, ismét keletre ment, hogy a tengerparti hegyeken áldozatot mutasson be. Azt remélte, hogy így találkozhat Penglai szellemeivel ott. A fogathajtót, Zihout azonban súlyos betegség verte le a lábáról, s másnapra meghalt. A császár a tengerparton északi irányban folytatta útját, s egészen Jieshiig jutott. Liaoxiből kiindulva bejárta az északi határvidéket, s Jiuyuanig jutott el. Az ötödik hónapba visszatért az Édes Forrás Palotába. Miniszterei azt javasolták, hogy a drágakő edény megtalálásától kezdődjön a Yuanding korszak, az idei év pedig legyen a Yuanfeng korszak első éve.

Azon az őszön üstökös tűnt fel a Keleti Kút csillagképen, majd tízegynéhány nap múlva a Három Tai csillagképen. Wang Shuo, a csillagjós azt mondta: "Láttam, hogy a csillag akkorára dagadt mint egy dinnye, majd rövid idő múlva eltűnt."

A hivatalnokok azt mondták a császárnak: "Felséged megteremtette a fengshant a Han ház számára, s az Ég szerencsecsillagot küldött válaszul." A következő év telén a császár Yongban az öt uralkodónak mutatott be áldozatot, haza térvén pedig a Nagy Egységnek. A szertartás közben ezt mondták: "A szerencsecsillag fényesen ragyog, ez hoz szerencsét nekünk. A Hosszú Élet csillaga továbbra is fényben úszik. A Szaturnusz fénye is látható. A császár tisztelettel leborul a szellemidéző által bemutatott áldozatok előtt."

Annak az évnek a tavaszán Gongsun Qing azt jelentette, hogy egy szellemmel találkozott a Donglai hegyen. A szellem mintha azt mondta volna, hogy az ég fiával akar találkozni. Az ég fia így Koushi városába ment, s kinevezte Gongsun Qinget palotai tanácsadónak. Néhány napig tartózkodott ott, de nem találkozott a szellemmel, csak azt látta, amit az óriás lábnyomának mondtak. Ismét útnak indítottak több ezer mágust, hogy felkutassák a szellemeket és a halhatatlanság gyógyfüveit. [....]

Kong Yutai azt mondta: " A Sárga Császár bemutatta a feng áldozatot a Taishanon, ám miniszterei: Feng Hou, Feng Ju és Qi Bo azt tanácsolták neki, hogy a Keleti Taishanon is mutassa be a feng áldozatot, a shan áldozatot pedig a Fanshanon. A Sárga Császár csak akkor vált halhatatlanná, miután megfogadta a tanácsot." Az ég fia ennélfogva megparancsolta, hogy készítsék elő az áldozati kellékeket, majd a Keleti Taishanra ment. A hegyet azonban kicsinek találta, messze elmaradt attól, amire hírneve alapján számított. Így megbízta az áldozatokért felelős hivatalnokokat, hogy a hegyen végezzenek el különféle szertartásokat, de a feng és shan áldozatot nem mutatta be. Később megparancsolta Tainak, hogy mutasson be áldozatot szellemeknek és kutasson utánuk.

Nyáron visszatért a Taisanhoz, hogy elvégezze, mint korábban, az öt évenként megismétlendő szertartásokat. Ezen kívül még bemutatta a san áldozatot a Kőkapunál. A Kőkapu a Taishan déli lábánál helyezkedik el. A mágusok azt állítottak, hogy ez a kapu vezet a halhatatlanok világába. A császár így saját maga mutatta be a shan áldozatot. Öt év elteltével a császár ismét elment a Taishanra, hogy megújítsa a feng áldozatot. Hazafelé útközben áldozatot mutatott be a Hengshanon.

A jelenlegi uralkodó mutatott be áldozatot a Nagy Egységnek és a Föld Urának, három évente saját maga mutatott be áldozatot a külvárosban, megteremtette a fenget és a shant a Han dinasztia számára, s öt évente megújította a feng áldozatot. Bo Qi javaslatára áldozatot mutatott be a Nagy Egységnek, továbbá áldozott a Három Egységnek, a Sötét Kosnak, a Vágtató Lónak, a Vörös Csillagnak. Kuan Shu javaslatára őt oltárt készített a Föld Urának.

A hivatalnokok a megfelelő időben mindig elvégezték a szertartásokat. Mind a hatféle áldozat a szellemidéző irányítása alatt állt. Ugyancsak bemutatott áldozatot a nyolc szellemnek, más szellemeknek, a Fényes korszakért és a Fanshanon. Bizonyos áldozatokat csak akkor mutatott be ha útba ejtett egy illető helyet, s miután eltávozott, felhagytak az áldozással. Minden mágus az általa bevezetett áldozatért viselt felelősséget, s a mágus halála után az áldozat feledésbe merült. Az áldozatokért felelős hivatalnokok nem törődtek ezekkel az áldozatokkal. A többi áldozatot úgy mutatták be mint az előző császárok uralma alatt.

A jelenlegi uralkodó tizenkét évvel azután [i. e. 98], hogy bemutatta a fengshan áldozatot, ismét utazást tett a birodalmában, ellátogatott az öt szent hegyhez és a négy folyóhoz Azok a mágusok, akik halhatatlanoknak áldoztak, kutattak utánuk, s a tengerre szálltak, hogy felleljék Penglai szigetét, soha nem álltak elő semmiféle bizonyítékkal. Ami a szellemek után kutató Gongsun Qinget illeti, ő is csak az állítólagos óriás lábnyomot magyarázgatta, egyébként teljesen kudarcot vallott. A császárnak egyre inkább elege lett a mágusok hihetetlen történeteiből, ám ezek iránti vonzalmától továbbra sem tudott megszabadulni. Reménykedett, hogy egyszer még találkozik szavahihető mágussal. Ettől kezdve még több mágus számolt be különféle szellemeknek bemutatott áldozatokról. Ezek valódiságát el lehet képzelni.

A Nagy Történetírómegjegyzése: A császár mellett voltam, mikor áldozatot mutatott be az égnek és a földnek, szellemeknek, híres hegyeknek és folyóknak, s akkor is, mikor bemutatta a feng-san áldozatot. A Hosszú Élet Palotában segédkeztem az áldozat bemutatásakor a szertartás szövegének megfogalmazásában, s így megfigyelhettem a mágusok és áldozó hivatalnokok viselkedését. Később visszavonulva szép sorjában leírtam mindazt, ahogy ősidők óta áldoznak a szellemeknek, külsőségekre és tartalomra egyaránt kitérve, hogy eztán a nemes urak okulására szolgáljon. A szertartási edényeket, a jádetáblákat, a selymeket, s az áldozat felajánlásakor követendő szertartások részleteit a hivatalnokok jól ismerik.

(Ford. Hamar Imre)