Huainanzi

Liu An. Liu An (i.e. 175–122) Gaozu (Liu Bang), a Han-dinasztia alapítójának unokája. Már apja Huainan hercege, ő maga i.e. 164-ben kapta meg a címet. Liu Chang (Liu An apja) anyját Zhao hercege adta a császárnak 199-ben, 198-ban a császár áthaladt Zhao államon, de nem látogatta meg megfelelő módon a neki feleséget adományozó herceget, ezért a következő évre néhányan a megtámadására esküdtek össze, ezt még 198-ban leleplezték, így a családra üldöztetés várt. Anyja megszülte Liu Changot, aki 196-ban Huainan Hercege lett. Liu Chang idősebb féltestvére, Wendi uralkodása alatt megölt egy herceget, akit öngyilkos anyja haláláért vádolt. Liu Chang ezek után császári méltóságot vett magára és „Keleti Uralkodó”-nak neveztette magát. Erre Wendi (a féltestvére) „kilakoltatta” Shu államba, Liu Chang azonban útközben halálra éheztette magát, így 174-ben meghalt. Wendi 164-ben a régi Huainan birtokot Liu Chang három fia között, így a legidősebb Liu An kapta a címet. Unokatestvére trónra kerülésekor bosszút akart állni, és 126-ban fellázadt, a császár kisebb büntetéssel sújtotta, 122-ben nagyobb lázadást kezdeményezett, mire elrendelték üldözését. Mielőtt azonban a parancs megérkezett volna, Liu An 122-ben megölte magát. Életének leírása megtalálható Shiji 118. fejezetében és Hanshu 44. fejezetében.

Huainanzimint könyv. 21 belső fejezet (neipian) maradt fenn. Gao You előszavából megtudhatjuk, hogy a könyv formális irodalmi szimpózium, amely Liu An és az udvaránál lakozó vendégek között zajlott. A sok homályos rész megvilágításában a legnagyobb segítséget Gao Yu és Xu Shen kommentárjai jelentik. A két kommentár két különböző szövegkiadáshoz készült, és a Song-korban egyesítették őket.

Eklekticizmus és szinkretizmus. A Hanshu besorolása szerint az eklektikusok (za) közé tartozik. Ez részben annak a ténynek köszönhető, hogy tematikájában olyan különböző területeket érint, mint a kormányzás, az asztronómia, a didaktikus történeti anekdoták vagy a topográfia és a miszticizmus. A másik eklektikusnak is nevezhető jellegzetessége, hogy konfuciánus, taoista, illetve legista nézeteket is tartalmaz (ld. idézetek forrásai). A számos filozófiai iskola hatása ellenére azonban az egész műben felfedezhető az az egyéni megközelítésmód, mely egy alapvetően egységes elméleti keretet ad a sokszínű elképzeléseknek.

Idézetek és utalások. Ch. Le Blanc a következő hagyományokat (összesen több mint 800 idézet) mutatta ki a műben (zárójelben az idézetek száma): 1. klasszikus [Yijing (11), Shijing (10), Zhoushu (2)] 2. taoista [Laozi (99), Zhuangzi (269), Sunzi (16), Guanzi (28), Huangdi sijing (26)] 3. konfuciánus [Lunyu (1), Mengzi (11), Zisi (11), Xunzi (35), Yanzi Chunqiu (9)] 4. motista [Mozi (7), Hu Feizi (2), Sui Zhaozi (2)] 5. legista [Han Feizi (72), Shen Buhai (3), Shen Dao (5)] 6. szinkretista [Lüshi chunqiu (190), Shizi (27), Zou Yan (1)]. A Huainanzi szerzői ugyanakkor gyakran módosítják az általuk idézett források szövegét, illetve értelmét.

A stílus sokszínűsége. A számos idézet, a sok különböző téma, a különféle gondolati iskolák hatása, illetve a keletkezés körülménye (filozófiai szalon) következtében a Huainanzi hangnemében és nyelvi stílusában rendkívüli módon sokszínű és változó, mely nemcsak a fejezek, hanem akár egy-egy bekezdés esetében is tapasztalható.

Huang-Lao taoizmus. A legtöbb kutató azon a véleményen van, hogy a Huainanzi az ún. Huang-Lao taoizmus egyik produktuma. Sima Qian egyik utalása szerint ez az iskola a taoizmus és a legizmus egységesítésére törekedett, így, mivel a Huainanziben számos helyen felfedezhetjük a legista Han Feizi nyomát, ez az összefüggés látszólag megalapozott. Ugyanakkor, mások szerint a művet elsősorban a déli hagyományok mestereinek alkotása, s így semmi köze nincs az eredetileg és elsősorban Qi államhoz kötődő Huang-Lao tradíció vonulatához.

A mágusok.    A hagyomány szerint Liu An herceg olyan mágusokkal (fangshi) vette magát körbe, akik különböző mágikus technikák (shu) birtokosai voltak (pl. forrásokat fakasztottak, hegyeket teremtettek, az évszakokat irányították, köhögéssel ködöt hoztak létre stb.). Ezek a mágusok nemcsak a mágikus hagyományokban, hanem a hagyományos konfuciánus művekben is járatosak voltak, akárcsak az álomelemzés, a gyógyítás vagy az alkímia tudományában.

Meditációs technikák. A Huainanzi számos helyen utal a Han-korban elterjedt meditációs technikákra. Ilyen például a Wangzi Qiao és Chi Songzi nevével összefüggésbe hozott légzés-technika, amely lehetővé tette számukra, hogy „a felhők közé emelkedjenek, és közeli kapcsolatot alakítsanak ki az Éggel.” Ezekről a technikákról azonban a Huainanzi gyakran elítélőleg szól, mivel alacsonyabb rendűnek tartja őket bizonyos absztraktabb igazságok megismerésénél.

Kozmogónia és kozmológia. A Huainanziben egyedülálló módon öt különböző világ-teremtés elméletet is találunk. Ezek azonban gyakorlatilag csak más-más aspektusban láttatják ugyanazt a lényegi történést: 1. fej. – kozmogónia a Dao szempontjából. 2. fej. – kozmogónia a Lét, a Nem-Lét és az Idő szempontjából. 3. fej. Kozmogónia az Ég és a Föld szempontjából. 7. fej. – kozmogónia az ember szempontjából. 14. fej. – kozmogónia az igaz ember szempontjából. A Huainanzi ugyanakkor nemcsak a kozmosz létrejöttének folyamatát, hanem a már létrejött világegyetem és föld leírását is tartalmazza. Részletes leírás található a csillagképekről, a csillagászat különféle témáiról vagy az évszakok váltakozásának elvéről. A hagyományos kínai világképpel összehangban a föld a Huainanzi szerint négyszögletes, középen helyezkedik el a kultúrvilág, körülötte a négy barbár törzs (man, yi, yong, di), majd a négy tenger határolja.

Politikai utópia. A Huainanzi egyik legfontosabb célja a tökéletes szocio-politikai rend feltételeinek definiálása. Ez a tökéletes rend elsődlegesen az Igaz Ember (zhenren) tulajdonságait birtokló uralkodótól származik, ezért a Huainanzit felfoghatjuk a politikai utópizmus leírásának vagy a kormányzást segítő instrukciók kézikönyvének is. A kormányzás filozófiai alapjaként a természet és a kormányzás alapvető hasonlatossága szolgál.

A rezonancia elve. A Huainanzi egyik legrészletesebben kidolgozott filozófiai koncepciója a hatás és reakció, vagy másképpen a rezonancia (ganying) elve. A 6. fejezetben részletesen tárgyalt elképzelés szerint az univerzumban található összefüggések és hatások eleve meghatározott mintát követnek.

(Kósa Gábor)

1. fejezet

A FORRÁS: A DAO 道

A dao 道 olyan, hogy befödi az eget, ráborul a földre, kiterjed a négy égtájra, elhatol a nyolc sarkhoz is;¹ magasságának nem lehet határt szabni, mélységét nem lehet megmérni; magában foglalja az eget és a földet, életet ad (a dolgoknak) és nincs testi alakja (wuxing 無形);forrás vizeként ömlik szakadatlanul, minden lyukba befolyik és lassan megtölti őket, hatalmasan hömpölyög egyre tovább, eleinte zavaros és csak lassan tisztul ki. Ha felegyenesedik, eltorlaszolja az eget és földet; ha keresztben fekszik, végtelenül borul a négy tenger fölé; ha alkalmazzák valamire, sohasem merül ki, s számára nem létezik sem nappal, sem éjszaka. Kiterjesztve fölébe borul a hat iránynak,² összegöngyölítve nem tölti meg egy tenyerünket sem; tömör, de képes kibontakozni is; homályos, de képes fényleni is; gyenge, de képes erőt kifejteni is; lágy, de képes keménységre is. Vízszintesen négy irányba megkötözi (a földet),³ magában hordja a yint 陰 és a yangot 陽, összetartja a világegyetemet, ragyogóvá teszi a három fényforrást,⁴ a leghígabb lénél is lágyabb, a legfinomabb selyemnél is finomabb. A hegyek általa magasak, a tavak általa mélyek, a négylábú állatok általa járnak, a madarak általa repülnek, a nap és a hold általa fényes, a csillagképek általa haladnak tovább, az egyszavú is általa bukkan elő, a főnix is általa röppen fel.

...

Ezért az égalatti dolgait nem lehet csinálni, csupán a természetiségre (ziran 自然) támaszkodva „végrehajtani” <aszerint cselekedni> lehet; a dolgok (wanwu 萬物) változásainak (bian 變) nem lehet a végére jutni, csupán a legfőbb irányt követve „megtérni” (gui 歸) lehet. A tükör vagy a vízfelület, amikor valamely alak (xing 形) rajzolódik ki rajta, nem él semmiféle bölcsességgel (zhi 智) vagy szándékossággal (gu 故), és mégis, sem szögletesség, sem kerekség, sem görbeség, sem egyenesség nem képes elmenekülni előle. Mint ahogy a visszhang sem a maga jószántából felel, vagy ahogy az árnyéknak sincs saját elgondolása, hanem a kiáltástól és a formától megszabva (a visszhang és az árnyék) öntudatlanul és spontánul ilyen vagy olyan, magától adódó módon. Az ember születésekor nyugodt, ez (a nyugalom) égtől kapott alaptermészete (xing 性). Csak akkor mozdul meg, ha valami hatás éri; ez (nyugodt) alaptermészetének funkcionálása (rong 容). A külvilággal (wu 物) érintkezésbe kerülve szelleme (shen 神) felel (a külső indításra); ez tudatának működése. Amikor a tudat a dolgokkal (wu) kapcsolatba kerül, feltámadnak a szeretet vagy gyűlölet érzelmei; amikor a szeretet és gyűlölet érzelmei látható formát öltöttek <tettekben is megnyilvánultak>, a tudatot már félrevezette a külvilág, nem képes visszatérni önmagához <eredeti természetéhez>, s az égi törvény (tianli 天理) elpusztul benne. Ezért aki előre jutott a dao megértésében, az nem fogja emberivel cserélni fel az égit, s „kívül” a dolgokkal (wu) együtt átalakul ugyan, de „belül” nem hagyja veszni saját természetét (qing 情); maga semmit sem birtokol (wu 無), mégis ki tudja elégíteni a (külső) kívánalmakat; gyakorta elvágtat messzire, de mindig képes visszatérni nyugvópontjához <saját nyugalmához>; legyen kicsiny vagy nagy, hosszú vagy rövid (a külvilág kívánsága), ő mindenre késze áll; s legyenek bármily felfordultak és összezavarodottak (a külvilág dolgai), ő sohasem téveszti el számítását. Így aztán, noha fent helyezkedik el, a nép nem érez semmi súlyt, és bár elől van a helye, a sokaság mit sem károsodik ezzel; az egész égalatti „megtér” hozzá, minden bűnös fél tőle; s minthogy sohasem harcol a dolgokkal (wanwu 萬物), éppen ezért vele sem merészel harcolni senki.

...

Így aki a daot testesíti meg (ti 體), az mindig nyugodt, mégsem jut nyomorúságba; aki meg mindenféle „módszerekre” (shu 數) támaszkodik, az örökösen erőlködik, mégsem sikerül neki semmi.

A szigorú törvények (fa 法) és a kegyetlen büntetések alkalmazása: nem a hegemón királyság (bawang 霸王) módszere (ye 業); a korbács sűrű alkalmazása: nem az a módszer, amellyel messzire lehetne hajtani. Lizhu 離朱 világos látása, amely száz lépésen túl is felismeri egy tű hegyét, nem pillanthatja meg a mélységbe rejtőzött halakat; Kuang 曠 muzsikamester jó hallása, amely egyesíteni tudja a „nyolc szél” muzsikáját, nem képes meghallani valami tíz mérföldön túlról.⁵ Ezért egyetlen ember képességére támaszkodni nem elégséges ahhoz, hogy rendben lehessen tartani három mu 畝 lakóházait (zhai 宅), de a dao 道törvényeihez (li 理) való alkalmazkodás módszerét követjük, azaz az ég és a föld természetiségére (ziran 自然) támaszkodunk, akkor az egész világot (liuhe 六合) sem nehéz rendben tartanunk. Így például (Nagy) Yu 禹, amikor szabályozta a vizeket, a vízre <a víz természetes tulajdonságaira> támaszkodott, azt tekintette mesterének; Shennong 神農 pedig, amikor elvetette a magvakat, a kicsírázás (természeti törvényére) támaszkodott, ezt tekintette legfőbb tanításnak.

A békalencse a vízben gyökerezik, a fa a földben gyökerezik, a madár a levegőben repül, a négylábú állat a földön jár, a sárkány a vízben lakik, a tigris és leopárd a hegyekben tanyázik; mindez égi és földi <természettől való> természetük (xing 性). Ha két fát egymáshoz dörzsölünk, tűz gyullad; ha a fémet tűzbe tesszük, folyékonnyá válik; ami gömbölyű, az gurulni tud; ami üres, az lebeg a víz felszínén; mindez ugyancsak természetes képesség (ziran zhi shi 自然之勢). Ugyanígy, ha megérkezik a tavaszi szél, „édes” <áldásos> eső hull a földre, életre hívja és táplálja a dolgokat (wanwu),a madarak ráülnek tojásaikra, az állatok megszülik kicsinyeiket, a füvek és fák virágba borulnak, a madarak tojást tojnak, a négylábúak teherbe esnek; és senki sem látja, ki csinálja mindezt, mégis, a „siker” egyszerre csak készen áll. Amikor őszi szél zúzmarát bocsát alá, az élők <a növények> pusztulni kezdenek, a ragadozó madarak elragadják (a kisebb madarakat), a bogarak téli álomra rejtőznek el, a füvek és fák földbe dugják gyökereiket, a halak és teknősbékák menedéket keresnek a vizek mélyén; és senki sem látja, ki csinálja mindezt, egyszerre csak eltűnnek, nincs látható alakjuk többé. A fán tanyázók tudnak fészket rakni, a vízben lakók megtalálják az üregeket; a madarak és négylábú állatok elkészítik nyugvóhelyüket, az emberi népnek házai vannak; a szárazföldi lakosok megfelelően (hasznosítják) az ökröket és lovakat, a csónakon utazók számára legjobb a sok víz; a xiongnuk 匈奴 durva prémeket csinálnak, a Wu- 于 és Yue-beliek 越 pedig finom kendervásznakat;⁶ mindenki azt csinálja, ami neki a legszükségesebb, hogy felkészüljön a szárazságra vagy nedvességre; mindenki a lakóhelyének sajátosságaira támaszkodva védekezik a hideg és a hőség ellen; mindenki képes megtalálni a neki megfelelőt, a dolgok (wu) mind megtalálják a helyüket. Látni való ebből, hogy minden dolog (wanwu) már eleve és magától ilyen vagy olyan (ziran), s így a szent embereknek (shengren 聖人) ugyan miféle tennivalója (shi 事) lehetne!

A Jiuyi 九疑 hegytől délre a szárazföldi tennivaló (shi) kevés, a vízi tennivaló azonban sok, így aztán az ottani emberek rövidre vágják a hajukat és tetoválják (wen 文) a testüket, hogy minél jobban hasonlítsanak a „pikkelyes féreghez” <a sárkányhoz>;⁷ igen rövid ruhát hordanak és nem viselnek nadrágot, hogy minél jobban tudjanak úszni; ruhaujjuk is igen rövid, s még azt is felgyűrik, hogy minél jobban tudjanak evezni; így támaszkodnak (természetes környezetükre). A Yanmen 鴈門 (kaputól) északra a di-törzsek 狄 élnek, ezek nem gabonával táplálkoznak, megvetik az öregeket és nagyra becsülik az erejük teljében levőket, hiszen mindennapi életükben (su 俗) mindennél fontosabb a testi erő (qili 氣力); az emberek ott sohasem teszik le az íjat, a lovakról ott sohasem veszik le a zablát; nekik tehát így a legmegfelelőbb. Ezért, mikor Yu 禹 elment a Meztelenek Országába, ruháit levetette, úgy ment el hozzájuk, s csak eljönni jött el ruhában, (szokásaikat) követve. Mármost, aki egy fát ültet át, de nem ügyel annak a hidegre s melegre másképpen reagáló alaptermészetére (yinyang zhi xing 陰陽之性), ezáltal óhatatlanul elpusztítja; így a narancsfa a Folyamtól északra már átalakul, vastaghéjú narancs lesz belőle, a (quyu 鴝鵒)-madarak nem szállhatnak a Ji-folyón 濟túlra, a he 貉 pedig elpusztul, ha átkel a Wen-folyón 汶;⁸ mindez azért, mert az egyszer kialakult alaptermészetet már nem lehet kicserélni, a természetté vált megszokást már nem lehet átváltoztatni.

Ezért aki igazán járatos a helyes úton (dao 道), az „visszatér” a tiszta nyugalomhoz; a külvilág dolgaiban (wu 物) igazán előre jutott ember nyugvópontot a nem-cselekvésben (wuwei 無為) talál; a tökéletes nyugalommal táplálja alaptermészetét, a teljes közönnyel gondoskodik szelleméről (shen 神), s ezáltal belép az ég <a természet> kapuján. Amit éginek <természetesnek> nevezünk, az eredendően tiszta és egyszerű, egyenes és fehér, az nem került még érintkezésbe olyan dolgokkal, amelyek összezavarták volna. Amit emberinek nevezünk, az a csűrés-csavarás és bölcselkedés, ravaszkodás és csalás, tehát mindaz, ami kortársainkkal kapcsolatos, ami a közönséges világgal (su 俗) érintkezik. Így tehát: hogy az ökörnek hasított körme van és szarvat visel a fején, a ló pedig sörényt visel és „ép lábú” <patás>, az égi <természeti> dolog; de hogy zablát tesznek a ló szájába és kötelet fűznek az ökör orrába, az már emberi dolog. Aki az égihez alkalmazkodik, az magával a daoval halad együtt; aki meg az emberit követi, az a közönséges világgal (su) kapcsolódik össze. Nos, a kútban élő hal nem tud egy másikkal a nagy tengerről beszélni, mert szűkös körülményei fogva tartják; a nyári bogár nem tud egy másikkal a hidegről és hóról beszélni, mert ismeretei csupán egyetlen évszakra terjednek; a szűk látókörű ember (qushi 曲士) senkivel sem tud a tökéletes daoról beszélgetni, mert fogva tartják a közönséges szokások (su), megkötözik a tanítások (jiao 教). Az igazán bölcs ember (shengren 聖人) nem engedi, hogy az emberi összezavarja az égit; nem engedi, hogy vágyai felforgassák igazi természetét (qing 情); nem sző terveket, mégis helyesen jár el; nem beszél, mégis hisznek neki; nem elmélkedik, mégis megért mindent; nem cselekszik, mégis sikerre viszi dolgait; szelleme (jing 精) behatol az értelem palotájába (lingfu 靈府),s a dolgok teremtőjével és átalakítójával (zaohua 造化) eggyé lesz.

Aki jól tud úszni, egyszer vízbe fúl; aki jól lovagol, egyszer leesik a lóról; mert mindenkinél az fordul át ellentétébe (fan 反), amit legjobban szeret, s így mindenki maga csinálja szerencsétlenségét. Ezért éppen az, aki szeret sokat tevékenykedni, egyszer mindig kudarcot vall; aki pedig örökké a haszonért (li 利) verseng, egyszer óhatatlanul megkárosodik. Hajdanában Gonggong 共工olyan erős volt, hogy amikor fejét beleverte a Buzhou 不周hegybe, ettől délkeleten lesüllyedt a föld;⁹ nos, (Gonggong) Gaoxinnel 高辛 vetélkedett az uralomért (di 帝), de végül is vizek mélyre süllyedt, egész nemzetsége (zongzu 宗族) elpusztult, őseinek senki sem áldozhatott többé. Yi 翳, a Yue-beli 越király egy hegyi barlangba menekült (a királyi tisztség elől), ám a Yue-beliek kifüstölték onnan, s végül be kellett adnia a derekát. Látni való ebből, hogy a siker a megfelelő időponton <a körülményeken> múlik, s nem függ a küzdelemtől; a jó kormányzás a daon múlik, s nem függ a bölcsességtől (sheng 聖). A föld lent helyezkedik el, nem küzd a magasságért; ezért nyugodt mindig, ezért nem fenyegeti veszély. A víz lefelé folyik, nem küzd az előbbre jutásért; ezért lehet olyan gyors, hogy meg sem lehet állítani. Valaha régen, amikor Shun 舜még földet művelt Lishanban 歷山, az esztendő lejáratával a földművesek (tianzhe 田者) azon versengtek, hogy nekik jussanak a köves, terméketlen földek, és a kövér, termékeny földeket neki engedjék át; amikor horgászott a Folyam partján, az esztendő lejártával a halászok azon versengtek, hogy nekik jussanak a gyors folyású és sekély helyek, s így az öblöket és mély részeket neki engedjék át. Abban az időben (Shun) szája még egy szót sem mondott, keze semmiféle jelet nem adott, de a csodálatos erényt (xuande 玄德) ott hordozta szívében, s ettől átalakító befolyása (hua 化) oly parancsoló erejű volt, akár a szellemeké (shen). Ha Shunban nem lettek volna meg belső érzelmei (zhi 志), akkor szája bármily ékesen szóló lett volna, s akár kapuról kapura járva magyarázgathatott volna, bizony nem alakíthatott volna át egyetlen embert sem. Mert a szavakba nem is foglalható dao (budao zhi dao 不道之道) a leghatalmasabb! Hogy képes volt megrendszabályozni a Sanmiao 三苗(törzseket), udvarában fogadni a Tollasok népét (adóikkal), meghódoltatni a Meztelenek Országát, adófizetésre fogni a Sushen 肅慎(törzseket), tehát parancsok kiadása és rendeletek alkalmazása nélkül meg tudta változtatni erkölcseiket és szokásaikat, az egyedül szívének tette volt! Törvények (fadu 法度) és büntetések vajon elegendők lettek volna-e, hogy velük érje el mindezt? Ezért az igazán bölcs ember (shengren 聖人) bensejében tökéletesíti az alapvetőt (ben 本), s nem a külsejét ékesíti fel másodlagos dolgokkal (mo 末), épségben megóvja szellemét (jingshen 精神), elvet minden okoskodást, teljes közönyében semmit sem cselekszik (wuwei), még sincs olyasmi, amit meg ne tenne (wu buwei 無不為), teljes mozdulatlanságában nem kormányoz (wuzhi 無治), még sincs olyasmi, ami ne lenne rendben (wu buzhi 無不治). Amit nem-cselekvésnek nevezünk, azt jelenti, hogy a dolgokat (wu) megelőzve nem teszünk semmit az pedig, hogy semmi sincs, amit meg ne tennénk, nem más, mint a dolgok cselekvésére <természetes mozgására> támaszkodni. Amit nem-kormányzásnak mondunk, azt jelenti, hogy nem változtatjuk meg a természetes állapotot (ziran 自然);az pedig, hogy még sincs semmi, ami ne lenne rendben, nem egyéb, mint a dolgok természetes fejlődésére (xiangran 相然) támaszkodni. A tízezer dolog (wanwu) egy helyről fakad, csak meg kell ismerni és meg kell őrizni a gyökerüket; a száz tevékenység (boshi 百事) egy helyről indul ki, csak meg kell ismerni és meg kell őrizni a kapujukat. Akkor végére juthatunk a végtelennek, határáig érhetünk a határtalannak, ragyogó fény vetődik a dolgokra (wu), nem lesz többé homály, minden „visszhangként felel”, és nem kell félni a kimerüléstől. Nos, hát ez az éginek <a természetiségnek> a magyarázata.

...

A testnek (xing 形), a szellemnek (shen 神) és az életerőnek (qizhi 氣志) egyaránt megvan a megfeleló helye, amelynek révén alkalmazkodni tud ahhoz, amit az ég és föld <a természet> rendelt számára. A test az élet lakóhelye, a „lehelet” (qi 氣) az élet tartalma, a szellem pedig az élet kormányzója; s ha közülük egy is elveszíti a maga helyét, akkor a másik kettő ugyancsak megkárosodik. Ezért a bölcs ember (shengren) arra törekszik, hogy mindenki maradjon meg a maga helyén, őrizze meg saját funkcióját, és ne is legyen módjuk egymást háborgatni. Mert úgy van az, hogy ha a test nem olyan helyen lakozik, ahol nyugalmat találna, akkor elpusztul; ha a „leheletet” (qi) nem ott alkalmazzák, ahol neki kellene a tartalomnak lennie, akkor kimerül; és ha a szellemet nem olyasminél működtetik, ami neki megfelelne, akkor elhomályosul; így e három dologra mindenképpen nagyon kell ügyelni. Mármost, az égalatti tízezer dolgából (wanwu) elővehetjük akár az olyan kicsiny férgeket is, amelyek cak csúszva-mászva tudnak mozogni, ezek is valamennyien tudják, mit szeretnek, és mit gyűlölnek, mi hasznos, és mi káros nekik. Vajon miért? Azért, mert az alaptermészetük (xing 性) megszabta helyen vannak, s nem szakadnak el onnan. Ha hirtelen eltávolítanák őket onnan, csontjuk és húsuk nem maradhatna meg <elpusztulna>.

Mármost, ha az ember világosan képes látni a szemével, tisztán képes hallani a fülével, teste mozdulatokra képes, továbbá hogy száz ízülete be tud hajlani és ki tud feszülni, hogy látása meg tudja különböztetni a fehéret és a feketét, felismeri a csúnyát és a szépet, hogy ezáltal el tudja választani egymástól az azonosságot és a különbözőséget, meg tudja érteni, mi helyes és mi helytelen, mindez vajon miért lehetséges? Azért, mert a „lehelet” (qi) tölti el, és mert mindezt a szellem (shen 神) irányítja. De vajon miből tudjuk, hogy ez így van? Nos, ha egy ember érzelmei (zhi 志) mind a helyükön vannak ugyan, de szelleme (shen) fel van függesztve, akkor az úton járva lába botladozik, bukdácsol, fejét lehajtva nekimegy a fának, és maga minderről nem tud. Hadonászva hívják, de ő semmit sem lát; kiabálnak utána, de ő semmit sem hall; pedig fülétől s szemétől nem fosztotta meg senki. Mi oka lehet tehát annak, hogy mégsem képes felelni? Az, hogy szelleme (shen) eltévelyedett eredeti helyétől (shou 守). Így (a szellem),ha kicsiny helyen van, elfelejti a nagyot; ha a bensőre összpontosul, elfelejti a külsőt; ha a fenti dolgokkal törődik, elfelejti a lentieket; ha a baloldal felé fordul, elfeledkezik a jobboldalról; és (megfordítva) ha nincs hely, amit be ne töltene, akkor nincs hely, ahol ne lenne jelen. Éppen ezért becsüli legtöbbre az ürességet <a vágy-nélküliséget>, hiszen így a szőrszál vége <a legparányibb tárgy> szolgál lakóhelyéül.

Mármost, a bolond ember képes nem félni a víz és a tűz ártalmaitól, ugrálni a veszedelmes szakadékok fölött. Talán azért, mert nincs teste, szelleme és életereje (qizhi 氣志)? Ezek megvannak, de ahogyan használja őket, abban eltér (a normális emberektől). Ezek elveszítették eredeti helyüket, amit meg kellett volna őrizniük, és mivel elszakadtak „külső és belső” <körülhatárolt> lakóhelyüktől, (a bolond ember) semmiféle mozdulata nem lehet helyes, mozgását és nyugalmát nem képes összehangolni, kiaszott teste egész életében girbe-görbe és buckás-göröngyös utakon kószál, lába minden pocsolyába és gödörbe beletapos, s hiába ugyanolyan maga az élete <élése>, mint más embereké, mégsem kerülheti el, hogy a többi ember nevetésének tárgya legyen. Vajon miért? Mert teste (xing) és szelleme (shen) kölcsönösen elveszítette egymást. Ezért: amikor a szellem az uralkodó, akkor a test követi, s ez hasznára válik; de amikor a test az irányító, akkor a szellem követi, s ezáltal megkárosodik. A kapzsi és sok mindenre vágyó embert elvakítja a hatalom és haszon (shili 勢利), félrevezeti a hírnév és a hivatali rang; s mivel csak arra vágyik, hogy túltegyen a többi ember okosságán és így emelkedjék mind magasabbra a világban, azért szelleme (jingshen) napról napra pusztul és egyre távolabb kerül (a testtől), hosszú ideig távol csapongván már nem is akar visszatérni, a test is bezárja a benne rejlő járatokat, úgyhogy a szellem már nem is találna utat a behatolásra; nos, az égalattiban ezért fordul elő oly gyakran a szellemi vakság, értetlenség és „magaelvesztés” szerencsétlensége. Ugyanolyan dolog ez, mint az olajlámpás: minél jobban lobog a lángja, annál gyorsabban fogy ki belőle az olaj. A szellem (jingshen) és az életerő (qizhi) olyan, hogy ha nyugodt marad, napról napra „telítettebb”, s ezáltal erősödik; de ha örökké mozgásban van, akkor napról napra fogyatkozik, s ezáltal elöregszik. Ezért a bölcs ember (shengren) táplálja és gondozza szellemét (shen), harmonikussá és gyengévé teszi „leheletét” (qi), nyugodttá és békéssé teszi a testét (xing), úgyhogy mindig a daoval együtt süllyedjen vagy emelkedjen, jusson előbbre vagy hátrább; ha (szelleme) elernyed, akkor elengedi magát; ha (szelleme) megfeszül, akkor kihasználja ezt; amikor elengedi magát, ezt éppen úgy teszi, mint amikor leveti ruháit; amikor pedig használja (szellemét), ezt úgy teszi, mintha nyilat lőne egy gépezettel. S ha így tesz, akkor a dolgok (wanwu) átalakulásai (hua) közt nem lesz olyan, amihez ne tudna csatlakozni, és a tennivalók (boshi) változatai (bian 變) közt nem lesz olyan, amelyiknek ne tudna megfelelni.

3. fejezet

AZ ÉG ÉKESSÉGEI

Amikor az ég és a föld még nem alakult ki, minden csak ködös derengés és formátlan üresség volt, s ezt nevezzük „nagy kezdetnek” (taishi 太始). A dao ebben az ürességben(xukuo 虛霩) alakult ki, az üresség (a dao segítségével) megszülte a teret és időt (yuzhou 宇宙),¹⁰ a tér és idő pedig megszülte a „leheletet” (qi 氣). A „leheletben” már volt part és határ <elkülönülés>: a tiszta és yang 陽 jellegű („leheletek”) összesűrűsödtek és éggé lettek, a nehéz és piszkos („leheletek”) pedig megszilárdultak és földdé lettek. A tiszta és finom részecskék egyesülése könnyebb volt, a nehéz és piszkos részecskék összeállása nehezebb, ezért az ég alakult ki előbb, a föld pedig csak utána szilárdult meg. Az ég és föld egyesítette eszenciáját (jing 精), abból lett a yin 陰 és a yang 陽; a yin és a yang elkülönítette eszenciáját (jing), így keletkezett a négy évszak; a négy évszak szétterjesztette eszenciáját (jing), így jött létre a tízezer dolog (wanwu 萬物). A yang meleg „leheletének” (qi 氣) felhalmozódásából született meg a tűz; a tűz „leheletének” (qi) eszenciájából (jing) lett a nap; a yin hideg „leheletének” (qi) felhalmozódásából lett a víz; a víz „leheletének” (qi) eszenciájából (jing) lett a hold; végül a nap és a hold által le nem kötött maradék eszenciákból (jing) lettek az összes csillagok.

Az ég magában foglalja a Napot, a Holdat és a csillagokat; a föld magában foglalja a vízfolyásokat és a port is. Valaha régen Gonggong 共工, amikor Zhuanxuvel 顓頊 versengett az uralkodásért (di 帝), haragjában odaverte fejét a Buzhou 不周 hegyhez, minek következtében az ég oszlopa ott eltörött, s a föld egyik kötele is elszakadt. Az ég tehát északnyugaton leomlott, s így a nap, a hold és a csillagok mind arra haladnak; a föld pedig nem teljes délkeleten, s így a vízfolyások és a por mind arrafelé tartanak.

Az ég daoja a kerekség <az ég kerek>, a föld daoja 道 a négyszögletes <a föld négyszögletes>. A négyszögletes a sötétséget képviseli, a kerek a világosságot képviseli. A világos kileheli a „leheletet” (qi), ezért a tűz és a nap kifelé bocsátja sugarait; a sötét elnyeli a „leheletet” (qi), ezért a víz és a hold belsejébe nyeli a fénysugarakat. A „lehelet” kilehelése nem más, mint szétterjesztése, a „lehelet” elnyelése pedig nem más, mint átalakítása (hua 化); ezért a yang szétterjeszt, a yin pedig átalakít. Ha az ég „egyoldalúvá tett” „lehelete” (qi) haragszik (a földre), abból keletkezik a szél; ha a föld „elnyelő” „lehelete” (qi) békés <jóllakott az ég „leheletével”>, abból keletkezik az eső. Amikor a yin és a yang egymáshoz ér, akkor mozgás támad, s abból keletkezik a mennydörgés; ha nagyon hevesen ütköznek össze, abból lesz a villámcsapás; ha egymással összezavarodnak, abból támad a köd; ha a yang „lehelet” (qi) marad a győztes, akkor szétoszlik és esővé s harmattá lesz; ha pedig a yin „lehelet” (qi) győz, akkor megdermed és dérré s hóvá lesz.

A bundások és tollasok olyan fajtájúak (lei 類), hogy szálldosnak és futkároznak, ezért a yanghoz tartoznak; a páncélosok és pikkelyesek azonban mintegy téli álmot alszanak <mélyen elrejtőznek>, s ezért a yinhez tartoznak. A nap a yang „ura”, ezért tavasszal és nyáron valamennyi négylábú állat levedli szőrét, s mikor a nap „végéhez ér” <télen>, a szarvasok mind elhullajtják agancsukat. A hold a yin „ősatyja”, ezért mikor a hold megfogyatkozik, a halak agyveleje kicsinnyé zsugorodik, s mikor a hold „meghal” <egyáltalán nem látható>, a kagylók és csigák is egészen elbújnak. A tűz felfelé ég, a víz lefelé folyik; ezért a madarak mozgása felfelé, a halak mozgása pedig lefelé tart. A dolgok fajtái (wulei 物類) kölcsönösen megindítják egymást, a törzs és az ágak feleletet adnak egymásnak; ezért: ha a yangsui 陽燧 tükröt szembefordítjuk a nappal, akkor láng lobban, és tűz keletkezik, ha pedig a fangzhut 方諸 fordítjuk szembe a holddal, akkor nedvesség támad rajta, és víz keletkezik;¹¹ amikor a tigris ordít, a völgyekből nagy szél érkezik; amikor sárkány emelkedik fel, ragyogó színű felhők követik egymást; amikor a csodálatos qi 麒 és lin 麟 állatok küzdenek egymással, a nap és a hold megfogyatkozik; amikor egy óriás-hal elpusztul, üstökös jelenik meg; mikor a selyemhernyó éppen selyemszálat termel, a shang¹² 商 húr elszakad (a lantokon); s amikor egy fényes csillag lehull a földre, a Bohai 勃海 vize kicsap a medréből.

7. fejezet

A SZELLEMRŐL

Régen, amikor még nem létezett sem ég, sem föld, egyáltalában nem voltak még formák (xing 形);minden csupa homály volt, ködös derengés, merő üresség, amelynek senki sem ismerte volna fel a kapuját. Aztán a két isteni erő (shen 神) egyszerre született meg, ezek <a yin 陰 és a yang 陽> eltervezték az eget és megalkották a földet; hatalmasan, úgyhogy nem is tudhatunk a végéről, és olyan túláradóan, hogy nem is tudni, mikor ér véget. Ettől kezdve minden elkülönült egymástól a yin és a yang szerint, elvált egymástól a „nyolc sarok” <nyolc égtáj>, a kemény és a lágy kölcsönösen kiegészítette egymást, s minden dolog (wanwu 萬物) ezáltal öltött formát. A zavaros „leheletből” (fanqi 煩氣) lettek a férgek <az állatok>, a tiszta „leheletből (jingqi 精氣) lettek az emberek. Ezért a szellem (jingshen 精神) az ég birtoka (you 有), a test (guhai 骨骸) pedig a föld birtoka (you). Így ha a szellem „belép saját kapuján” <visszatér az éghez>, a test pedig megtér saját gyökeréhez <visszatér a földbe>, akkor vajon mi marad meg belőlünk!

Az igazán bölcs ember (shengren 聖人) mintaképének az eget tekinti, alkalmazkodik a belső természethez (qing 情), nem köti oda magát a közönséges világhoz (su 俗), nem vezetteti félre magát az emberektől; az eget tekinti atyjának, a földet tekinti anyjának; a yin és a yang szolgál törvényéül, a négy évszak szolgál vezető fonalául. Az ég csendes és ezáltal tiszta, a föld szilárdan megalapozott és ezáltal nyugodt; a dolgok (wanwu), ha eltévelednek (az égtől és a földtől), elpusztulnak, de ha mintaképüknek tekintik (az eget és a földet), életben maradnak. A csend az isteni értelem (shenming 神明) lakóháza, az üresség (xuwu 虛無) a dao lakóhelye. Így mindazok, akik „kívül” <a világban> keresik ezeket, elveszítik a bensőben, ám akinek sikerül megőriznie őket a bensőben, az lemondott róluk a külvilágban. Olyan ez, mint a fatörzs (ben 本) és az elágazások (mo 末) esetében: ha a törzset fogva húzzuk ki (a földből a fát), az ezernyi ág és tízezernyi levél közt nem lesz olyan, amely ne jönne utána.

A szellemet (jingshen 精神) az égtől kaptuk, a testet (xingti 形體) pedig a földtől kaptuk. Ezért mondjuk: „Az egy szülte a kettőt, a kettő szülte a hármat, s a három szülte az összes létezőket (wanwu).¹³ Minden dolog (wanwu) egyfelől a yint, másfelől a yangot tartalmazza, s e „leheleteknek” (qi) egymással való összeütközése teremti meg harmóniájukat (a dolgokban). „S ezért mondjuk, hogy (az ember) az első hónapban még csak ondó, a második hónapban már van vére, a harmadik hónapban már magzat, a negyedik hónapban húsa nő, az ötödik hónapban már inai is vannak, a hatodik hónapban már van csontozata, a hetedik hónapban teljesen kifejlődik, a nyolcadik hónapban megmozdul, a kilencedik hónapban már nagyokat rúg, a tizedik hónapban pedig megszületik. Ekkorra a teste már tökéletesen kifejlődött, s öt belső része (wuzang 五藏) is kialakult. Így aztán a tüdő uralja a szemet, a gyomor uralja a nyelvet, a vese uralja az orrot, az epe uralja a szájat, s a máj uralja a fület. Kívül ezeknek a külső részeknek, belül a belső részeknek, ha kinyílnak vagy becsukódnak, kiterjeszkednek vagy összezárulnak, mind megvan a maga irányítója. Ezért a fej kerek, hasonló az éghez, a láb pedig négyszögletes, hasonlóan a földhöz. Az égnek ott van a négy évszakja, az öt eleme, a kilenc iránya,¹⁴ a háromszázhatvan napja; s az embernek ugyancsak van négy testrésze, öt belső része, kilenc testnyílása és háromszázhatvan ízülete.¹⁵ Az égnek ott van a szele, esője, hidege és melege; s az embernek van, amit elvegyen, van, amit odaadjon, van, aminek örüljön, s van, amire haragudjék. Így az epe mintegy a felhő, a tüdő a levegő, a máj a szél, a vese az eső, a gyomor a mennydörgés; valamennyi megfelel az égnek és a földnek, ámde valamennyinek ura a szív. Ezért a fül és a szem nem más, mint a nap és a hold; a vér és „lehelet” (xueqi 血氣) pedig nem más, mint a szél és eső. A napban ott él a háromlábú madár, a Holdban pedig ott él a varangyos béka;¹⁶ a nap és hold, ha letéved útjáról, megfogyatkozik és elveszti ragyogását; a szél és eső, ha nem a megfelelő időben érkezik, nagy pusztítást és szerencsétlenséget okoz; az öt csillag,¹⁷ ha letéved pályájáról, egész tartományok és országok (zhouguo 州國) lesznek csapások áldozatává. Mármost, ha az ég és föld daoja, amely ilyen nagy és hatalmas, mégis mérsékeli ragyogását és féltve őrzi isteni világosságát (shenming 神明), akkor az ember füle és szeme vajon hogyan lenne képes örökké csak erőlködni és sohasem pihenni? Szellemünk (jingshen) ugyan miképpen lenne képes örökké csak rohanni, anélkül hogy kimerülne? Nos, tudni való, hogy a vér és a „lehelet” (xueqi) az ember legfinomabb alkotórésze (hua 華), az öt belső rész pedig az ember esszenciája (jing). Ha a vér és „lehelet” (xueqi) képes az öt belső részben összpontosulni, s nem szóródik szerte „kívül”, akkor a mell és has telítve van, a vágyak pedig lecsökkennek. Ha a mell és has telítve van, s így a vágyak lecsökkentek, akkor a fül és a szem tiszta, hallása és látása tökéletes. Ha a fül és a szem tiszta, s így hallása és látása tökéletes, akkor beszélünk „világosságról” (ming 明). Ha az öt belső rész képes követni a szívet, s így semmiben sem tér el tőle, akkor a felforgató szándék (zhi 志) legyőzetik, és a tettek nem tévelyednek el. Ha a felforgató szándék legyőzetett, s így a tettek nem tévelyednek el, akkor a szellem (jingshen) teljes pompájában ragyog, és a „lehelet” (qi) nem szóródik szét. Ha a szellem teljes pompájában ragyog, s így a „lehelet” nem szóródik szét, akkor értelmes rend van (li 理); az értelmes rend egyet jelent a kiegyensúlyozottsággal (jun 均), a kiegyensúlyozottság egyetemességet (tong 通) jelent, az egyetemesség isteni jellegű (shen 神), isteninek lenni pedig azt jelenti, hogy ha (az emberi szellem) látni akar, nincs, amit meg ne pillantana, ha hallani akar, nincs, amit meg ne hallana, s ha valamit csinálni akar, nincs, amit végbe ne vinne. Így aztán gond és aggodalom nem képes beléhatolni, „rossz lehelet” (xieqi 邪氣) nem képes rátámadni. Ezért, ha valaki (ezt a bölcsességet) a négy tengeren is túl keresi, soha rá nem bukkanhat, hiszen ott kell ezt őrizni a testünk (xinghai 形骸) belsejében, láthatatlanul. Így aki valami sokat keres, az keveset talál, és aki valami nagyot vesz szemügyre, csak a kicsinyt érti meg.

A test nyílásai a szellem (jingshen) ajtói és ablakai, a „lehelet” és érzések (qizhi 氣志) pedig az öt belső rész szolgái (shihou 使候). Ha a fül és a szem mértéktelenül élvezi a hangok és a női szépség (látványának) örömeit, akkor az öt belső rész megrendül és nem nyugodt többé; ha az öt belső rész megrendült és nem nyugodt, akkor a vér és a „lehelet” (xueqi) nyugtalanul mozog és nem lel megnyugvást; ha a vér és a „lehelet” nyugtalanul mozog és megnyugvást nem lel, akkor a szellem (jingshen) örökké „kívül” nyargalászik, ahelyett hogy megmaradna helyén <”belül”>; ha pedig a szellem örökké „kívül” nyargalászik és nem marad meg helyén, akkor a bekövetkező szerencsétlen vagy szerencsés eseményeket (huofu 禍福), legyenek bár akkorák, mint egy hegy, semmi módon nem tudja megérteni. Ha azonban a fül tisztasága és a szem világossága eléri a titokzatos tökélyt, s már nem vezeti őket félre és nem kelt vágyat bennük (a külvilág), ha tehát a „lehelet” és az érzések (qizhi) „üresek” és csendesek, közömbösek és megelégedettek, vágyakozást alig-alig ismernek, ha tehát az öt belső rész szilárd és nyugodt, telítve van és teljesen ép, (tartalmuk) nem folyik ki, ha tehát a szellem (jingshen) belül marad a testben és nem szóródik szét kívül, akkor (az értelem) látóhatára az elmúlt korok előtti időkbe is elér, megpillantja még az eljövendő események után következendőket is, egyszerűen nincs számára lehetetlen, s miért lenne az éppen a szerencsétlen és szerencsés események (megértése)! Ezért mondják: „(A szellem) minél messzebbre száll, annál kevesebbet ismer meg.” Ami annyit jelent, hogy a szellemet (jingshen) nem szabad mértéktelenül felhasználni „kívül” <a külvilág dolgaiban>. Mert az öt szín úgy összezavarja a szemet, hogy a szem elveszíti világos látását; az öt hang úgy megzavarja a fület, hogy a fül elveszíti jó hallását; az öt íz úgy megzavarja a szájat, hogy a száj nem tudja megkülönböztetni az ízeket; a „rohanás és megállás” <sürgés-forgás> úgy megzavarja a szívet, hogy a tettek „fölszállnak a levegőbe” <elhagyják a biztos talajt>. Ezt a négyféle dolgot az ég azért adta (az embernek), hogy az életerő táplálására (yangxing 養性) szolgáljanak, ám az ember valamennyit túlzásba vitte. Ezért mondjuk, hogy a vágyak eredményeképpen az ember „lehelete” (qi 氣) szétszóródik, a szeretet és gyűlölet érzelmei kifárasztják az ember szívét, és ha valaki ezeket nem tudja elég gyorsan eltávolítani magától, akkor érzelmei és „lehelete” (zhiqi) napról napra jobban összezavarodik. És vajon mi oka lehet annak, hogy némelyik ember nem képes végigélni a számára rendelt hosszú életet (shouming 壽命), hanem „útközben”, például büntetések által korai halált hal? Nem más, mint hogy az életüket túlságosan dúsan élték. Hosszú életet csak az élhet, aki képes az életért „nem-cselekedni”.

…A bánat és az öröm: a de 德 elfajulása; a vidámság és harag: a dao 道eltévelyedése; a szeretet és gyűlölet: a szív megzavarodása. Ezért mondjuk, hogy az (emberi) élet olyan legyen, mint az ég „magatartása”, a halál pedig olyan, mint a dolgok átalakulása (wuhua 物化). Mert ha (az uralkodó) nyugalmában, mintegy a yinnel együtt csukódik be, mozgásában mintegy a yanggal együtt nyílik ki, ha tehát szelleme (jingshen) tökéletes nyugalma nem ismer véget, és így a dolgokkal (wu) nem keveredik össze, akkor az égalatti magától meghódol előtte. Ezért a szív a test (xing 形) ura, ám a szellem (shen 神) a szívnek is legdrágább kincse (bao 寶). Ha a test meg van erőltetve, de nem pihenhet, bizony botladozik; a szellem (jing 精), ha kihasználjuk (yong 用), mégpedig szüntelenül, ugyancsak kimerül. Ezért az igazán bölcs ember (shengren) nagyon megbecsüli és tiszteletben tartja (szellemét), óvakodva attól, hogy elkótyavetyélje. Valaha a Xiahou 夏后 nemzetség feje <Nagy Yu 禹> a félkör alakú jade-függőt ládácskába tette, úgy őrizte-rejtegette, mert drága kincsei közt a legértékesebbnek tartotta. Mármost, a szellemet (jingshen) még sokkal drágább kincsnek kell tartanunk, mint a Xiahou nemzetség fejének jade-függőjét. Ezért a bölcs ember (shengren) a „semmi” (wu 無) segítségével felel a „valami”-nek (you 有), s feltétlenül eljut a fő elvhez (li 理); az „üresség” által fogadja el a „teltséget”, s feltétlenül kimeríti a részleteket (jie 節); tökéletesen nyugodt, megelégedett, „üres” <vágyak nélkül való> és csendes, miáltal végig is élheti a számára rendelt életet (ming 命). Így nincs olyan, akit (a bölcs ember) magától túlságosan távolinak tekintene; de olyan sincs, akit magához nagyon közelinek érezne <aki iránt elfogult lenne>; megóvja magában az erényt (de), ápolja magában a harmóniát, ezáltal alkalmazkodik az éghez; a daoval érintkezik, a det szomszédjának mondhatja; nem igyekszik cselekvéssel kezdeményezni a szerencsét, nem próbál cselekvéssel elébe vágni a szerencsétlenségnek; lelke (hunpo 魂魄) békésen megmarad lakóhelyén, szelleme (jingshen) nyugton megmarad gyökerénél; élet és halál semmiféle változást (bian 變) nem jelent az ő számára. Ez az, amit tökéletes szellemnek (zhishen 至神) nevezünk.

1. fejezet

A FORRÁS: A DAO 道

1 A nyolc sarok: a nyolc égtáj végső pontja.

2 A hat irány: fel, le, jobbra, balra, előre és hátra.

3 Utalás a földet négy sarkán tartó kötelék mitikus elképzelésére.

4 A három fényforrás: a nap, a hold és a csillagok.

5 Lizhu 離朱 a jó látás, Kuang 曠 muzsikamester pedig a tökéletes zenei hallás példázója. A „nyolc szél”: vagy a nyolcféle zeneszerszám (fém, kő, selyem, bambusz, tök, föld, bőr és fa hangszerek) muzsikája, vagy egyszerűen a nyolc égtáj muzsikája.

6 A xiongnuk 匈奴: az északi puszták barbár törzsei, akiket „ázsiai hunok”-nak szokás tekinteni. A Qin- 秦 és Han-dinasztiának 漢 sok baja volt velük. Wu 于 és Yue 越: déli fejedelemségek a Zhou-korban 周.

7 A sárkány természetesen a vizek istene.

8 A quyu 鴝鵒madár: Aethiopsar cristatellus (angolul mynah). A he 貉: vagy egy róka-szerű, aluszékony állat, vagy imádkozó sáska-féle (Tenodera aridifolia).

9 A mítosz szerint a szörnyeteg Gonggong 共工, amikor a hatalomért vívott küzdelmében alulmaradt Gaoxinnel 高辛szemben, mérgében a Buzhou 不周hegybe verte a fejét s ezzel ledöntötte az ég egyik tartóoszlopát, mire leomlott az ég, s azt Nüguanak 女媧 kellett összefoltoznia. Szövegünk szerint Gonggong tettével kapcsolatos a föld délkeleten való lesüllyedése is.

3. fejezet

AZ ÉG ÉKESSÉGEI

10 A yu 宇 „tér” és a zhou 宙 „idő” értelmezése nem e mondat, hanem a Huainanzi 淮南子 egy másik passzusa alapján lehetséges.

11 A yangsui 陽燧 egy konvex fémtükör volt, amit tűzgyújtó szerszámnak használtak. A fangzhut 方諸 egy kommentátor úgy határozza meg, mint „yinsui”-t 陰燧, mely voltaképpen egy nagy kagyló, amit ha melegre dörzsölt állapotban telihold idején a holdfénybe állítunk, vizet produkál.

12 A shang 商: a kínai pentaton skála második hangja.

7. fejezet

A SZELLEMRŐL

13 Vö. a Laozi 老子 XLII. Fejezetével (Második kötet).

14 Az ég kilenc iránya: a nyolc égtáj és a közép.

15 Az eredeti szövegben 360 helyett 366 nap és ízület olvasható. Az öt belső részt szövegünk felsorolja.

16 A napban levő háromlábú madár és a holdbeli varangyosbéka.

17 Az öt csillag: a Vénusz, a Jupiter, a Merkur, a Mars és a Szaturnusz.