FAZANG 法藏

Tanulmány az Arany Oroszlánról

A huayan hagyomány közvetlen előzményét a szövegmagyarázó iskolákban fedezhetjük fel. A huayan hagyomány nevét a Huayanjingről 華嚴經 kapta, mely az Avatamszaka szútra kínai fordítása. Az avatamszaka annyit tesz: virágfűzér. A mű nagy része Belső-Ázsiában vagy Kínában keletkezhetett, szanszkritul csak két rész maradt fenn belőle: a Dasabhúmika szútra (Shidi jing 十地經) és a Gandavjúha szútra (Ru fajie入法界). A Dasabhúmika szútra a mahájána ideál, a bódhiszattva fejlődésének tíz állomását mutatja be. A Gandavjúha szútra arról szól, hogy Mandzsusrí elküld egy Szudhana nevű fiatal fiút több buddhista tanítóhoz, hogy a megvilágosodáshoz segítsék. Utazása végén Maitréja tornyába vezetik, s ott meglátja a világ valós természetét, azt, hogy a világban minden mindennel összefügg. Az Avatamszaka szútráról három kínai fordítás készült. Először Buddhabadra fordította le 420-ban hatvan fejezetben, majd Siksánanda 699-ben nyolcvan fejezetben, s végül Pradnyá csak az utolsó részt, a Gandavjúha fejezetet negyven fejezetben a nyolcadik században.

A kínai buddhista hagyomány és ennek nyomán a modern japán és nyugati buddhizmus-kutatás öt huayan pátriárkát tart számon: Dushun 杜順 (557-640), Zhiyan 智儼 (602-668), Fazang 法藏 (643-712), Chengguan澄觀 (738-839) és Zongmi 宗密 (780-841). A huayan pátriárkák rendszerének kialakítását Zongmi kezdte meg, ő határozta meg az első hármat. Az öt pátriárka hagyománya a tizenharmadik században jelent meg először Zhiban 志磐 buddhista történeti művében, A buddhákról és pátriárkákról készült átfogó feljegyzésben (Fozu tongji 佛祖統記). A „huayan hagyomány” (huayanzong 華嚴宗) kifejezést Chengguan használta először. A zong 宗 szót szokás iskolának, vagy szektának is fordítani. Egy-egy kínai buddhista hagyomány, illetve iskola kialakulásán nem valamiféle merev intézményi rendszer létrejöttét kell érteni, hanem inkább azt, hogy az illető hagyomány képviselői bizonyos szövegeket és gyakorlatokat előnyben részesítenek másokkal szemben. Ez azonban nem zárja ki, hogy más iskolák műveit is tanulmányozzák, s idézzék saját műveikben. A buddhista iskolák szektás szemlélete a Song-kori buddhista történeti művekben jelent meg először, ez a kor buddhista iskolái közötti erős rivalizálást mutatja. A pátriárkák között mester-tanítványi kapcsolat állt fenn, kivéve a harmadikat és negyediket, hiszen Chengguan Fazang halála után huszonhat évvel születetett.

Fazang szogd származású volt, de családja már két nemzedék óta Kínában élt, apja magas hivatalt viselt. A buddhizmus korán felkeltette érdeklődését, s hitéről úgy tett tanúbizonyságot, hogy tizenhat éves korában egyik ujját elégette áldozatul. Zhiyannel akkor találkozott, amikor az idős mester a fővárosban a Yunhua 雲華 kolostorban tanított. A második pátriárka őt nevezte meg tanításai örökösének a halálos ágyán, noha Fazang ekkor még nem volt szerzetes. Csak huszonnyolc éves korában tette le a szerzetesi fogadalmat, mikor Wu hercegnő az anyja lakhelyéből átalakított Taiyuan 太原 kolostor apátjává nevezte ki. Azt követően, hogy 690ben Wu Zetian a trónra lépett, követeket küldött Khotanba az Avatamszaka szútraszanszkrit kéziratáért. A császárnő felkérte Fazangot, hogy segítsen Siksánandának a mű fordításában. Wu Zetian élénk érdeklődést mutatott a huayan filozófia iránt, Fazang többször kifejtette tanait előtte. Egyik alkalommal, amikor a császárné nem értett meg egy filozófiai fogalmat, a bejáratnál fekvő aranyoroszlán példáján magyarázta ezt el. Így keletkezett Aranyoroszlán című műve. Az uralkodó a neves buddhista mester képességeit politikai ügyekben is felhasználta. 697-ben az északi határnál élő kitajok fellázadtak a kínai uralom ellen, s ekkor a császárnő arra kérte őt, hogy imádkozzék a kínai csapatok győzelméért. A győzelem után Fazangot dicsőítették. Az udvarra gyakorolt befolyását mutatja, hogy mikor Xiazhouba 夏州 (Shanxi tartomány) ment szüleit meglátogatni, útja során a helyi hivatalnokok mindenhol üdvözölték, barátsággal kezelték. A császárnő a „bölcsek feje” (xianshou 賢首) tiszteleti nevet adományozta neki, s későbbi művekben gyakran ezen a néven említik.

A huayan hagyomány Fazang idején élte virágkorát, s ez kétségtelenül a császárnő támogatásának volt köszönhető. Kamata Shigeo és Stanley Weinstein azzal magyarázza a császárnő pártfogását, hogy a huayan filozófiát akarta megtenni állami ideológiának. Taizong 太宗 és Gaozong 高宗 császárok ugyanis a faxiang iskolát támogatták, Wu császárnő ezért egy másik buddhista iskola támogatása mellett döntött, hogy ezzel is bizonyítsa önálló uralmát. Ming-Wood Liu nem ért egyet ezzel, minthogy egyetlen történelmi forrás sem utal erre közvetlenül. Wu császárnő Fazangon kívül más szerzeteseket is igen nagy becsben tartott. Shenxiut 神秀, az északi chan iskola mesterét szintén pártfogásába vette, nagy tisztelettel bánt vele. Liu azzal érvel még, hogy Fazang népszerűsége azután sem csökkent, hogy a császárnő lemondott a trónról fia, Zhongzong 中宗 javára. Így a Fazang által képviselt filozófia nem lehetett pusztán ideológia egy uralkodó számára, hiszen ebben az esetben az ideológiának is buknia kellett volna a császárnővel együtt. Zhongzong császár szintén támogatta Fazang tevékenységét, harmadik osztályú mandarinná akarta kinevezni, ő azonban ezt nem fogadta el, s kérésére öccse kapta meg a kitüntetést. 708-ban a császár a „birodalom legkiválóbb buddhista mestere” (guoyi fashi 國一法師) címet adományozta neki.

Fazang a korábbi pátriárkák tanításait egységes rendszerbe foglalta. Filozófiája így a klasszikus huayan filozófia, az utána következő pátriárkák a megváltozott társadalmi, politikai és vallási körülmények miatt némely ponton ezt a rendszert módosították, illetve fejlesztették tovább. A Tanulmány az Aranyoroszlánról című munka úgy keletkezett, hogy Fazang Wu császárnőnek egy aranyoroszlán példáján keresztül mutatta be a huayan iskola főbb tételeit.

(Hamar Imre)

1. Az okokból keletkezés magyarázata

Azt jelenti, hogy az aranynak nincs magától való természete. Követvén a kézműves ügyes munkáját mint előfeltételét, annak következményeként keletkezik az oroszlán-jelleg (is). Ha a keletkezés csak okok (következménye), akkor azt okokból keletkezésnek nevezzük.

2. Az anyag és az üresség megkülönböztetése

Azt jelenti, hogy az oroszlán jellege üres, az egyedüli valóság az arany. Az oroszlán nem létező, míg az arany lényege szerint nem nem-létező. Ezért a nevük (is más): anyag és üresség. Továbbá: az ürességnek nincs magától való jellege, csak az anyag segítségével mutatkozik meg. Így nem akadályozza meg a képzelt létezést. A nevük (ezért) anyag és üresség.

3. A Három Természet rövid jellemzése

Az oroszlán érzelmeink által létezik, ennek neve a teljes elképzelés (természete). Az oroszlán létezőnek látszik, ennek neve a másra való támaszkodás (természete). Az arany természete nem változik, s ezért nevezzük Teljes Valóságnak.

4. A jellegek nem-létezésének megvilágítása

Azt jelenti, hogy mihelyt az arany teljesen magába fogadta az oroszlánt, az aranyon kívül nem létezik olyan oroszlán-jelleg, amely megtalálható lenne. Ezért a neve: jellegek nem-létezése.

5. A nem-létrejövés magyarázata

Azt jelenti, hogy már amikor azt látjuk, létrejött az oroszlán, csupán az arany jött létre, s az aranyon kívül semmiféle más dolog nem-létezik. Az oroszlánnak hiába van létrejövése és pusztulása, az arany lényegének alapjában véve nincs sem növekedése, sem fogyatkozása. Ezért mondjuk, hogy (a dharmák) nem jönnek létre (és nem is pusztulnak el).

6. Az Öt Tanítás jellemzése

1. Az oroszlán egy okoktól és feltételektől függő dharma ugyan, mely minden pillanatban létrejön és elpusztul, de valójában nem-létezik oroszlán-jelleg, amely megtalálható lenne: ezt nevezzük az Egyszerű Tan Közönséges Tanítványai tanításának [= a Kis Kocsi, a Hīnayāna tanításának].

2. Minthogy ezek okokból létrejött dharmák, egyiküknek sincs magától való természete, alapjukig hatolva is csak üresség (van): ezt nevezzük a Nagy Kocsi [= a Mahāyāna] Első Tanításának [= a Három Tanulmány iskolájának].

3. Habár ismételten alapjukig hatolva is csak az ürességet (találjuk), ez nem gátolja meg, hogy az elképzelt létezők olyanok legyenek, amilyenek. Az okokból való létrejövés és a „kölcsönzött” [= függő] létezés két jellege [= az üresség és a létezés] együtt van: ezt nevezzük a Nagy Kocsi Végső Tanításának [= a Tiantai iskolájának].

4. Minthogy ez két (különböző) jelleg, tagadják egymást és mindkettő megsemmisül, úgyhogy sem az érzelmeinkből fakadó, sem a csalóka (létezés) nem marad fenn, egyiknek sincs a létezéshez ereje, s az üresség és a létezés együtt pusztul el, a nevek és a beszéd útja megszakad, és megáll az elme, nincs ami hordozza: ezt nevezzük a Nagy Kocsi Hirtelen (Megvilágosodás) Tanításának [= a Chan 禪 (Zen) = Elmélkedés iskolájának].

5. Mikor ezek az érzelmek kimerültek, a lényeg pedig láthatóvá lett, (a lényeg és a jelenség) máris összeolvad és egy darabot alkot, sokféleség támad és hatalmasan működik, de keletkezésük feltétlenül a Teljes Valóság (megnyilvánulása); a tízezer kép [= minden jelenség] nagy bőségben van, együtt, de nem összekeveredve. Valamennyi azonos az Eggyel [= az Igazi Valósággal], s mind azonosak abban, hogy nincs (magától való) természetük; az Egy azonos a valamennyivel, hiszen az ok és okozat rendben következik. Az (Egy) ereje és a sok működése [= a lényeg és a jelenségek] kölcsönösen befogadják egymást, az összehúzódás (az Egybe) és a kiterjeszkedés (a mindenné) magától működik. Ezt nevezzük az Egy [= mindent-befogadó] Kocsi [= a Huayan Iskola] Kerek Tanításának.

7. A Tíz Titokzatos [Kapu] kézbentartása

1. Az arany és az oroszlán egy időben állanak, tökéletességben kiteljesedetten: ezt nevezzük az egy időben való kiteljesedés és kölcsönös megfelelés kapujának.

2. Ha az oroszlán szeme tökéletesen befogadja az oroszlánt, akkor az egész (oroszlán) tisztán a szem; ha a füle teljesen befogadja az oroszlánt, akkor az egész tisztán a fül. Ha az összes érzékszerv egy időben befogadja egymást és valamennyi kiteljesedett, akkor minden egyes összekeveredik és minden egyes (mégis) tiszta marad, s így tökéletes tárházat alkotnak. Ennek a neve: minden tárházak tisztán keveredése teljes erényének kapuja.

3. Az arany és az oroszlán egymásba olvadva állanak fel, az egy [= az arany] és a sok [= az oroszlán] nem gátolják egymást; ebben (a helyzetben) az alapelv [= az egy] és a tények [= a sok] mind-mind különbözők, de az egy is meg a sok is, mind megmarad a magától való helyén. Ezt nevezzük az egy és a sok egymásba-olvadása és nem-azonossága kapujának.

4. Minthogy az oroszlán minden érzékszerve és minden egyes szőrszála az arany révén teljesen magába fogadja az oroszlánt, az egyesek úgy áthatják az egészet, hogy az oroszlán szeme, az a szem azonos a fülével, a füle azonos az orrával, az orra azonos a nyelvével, a nyelve azonos a testével. Maguktól és nyugodtan állanak, nem korlátozzák és nem akadályozzák egymást. Ezt nevezzük a dharmák kölcsönös azonossága és magától nyugodtsága kapujának.

4. Minthogy az oroszlán minden érzékszerve és minden egyes szőrszála az arany révén teljesen magába fogadja az oroszlánt, az egyesek úgy áthatják az egészet, hogy az oroszlán szeme, az a szem azonos a fülével, a füle azonos az orrával, az orra azonos a nyelvével, a nyelve azonos a testével. Maguktól és nyugodtan állanak, nem korlátozzák és nem akadályozzák egymást. Ezt nevezzük a dharmák kölcsönös azonossága és magától nyugodtsága kapujának.

5. Ha az oroszlánra (mint oroszlánra) nézünk, akkor az csak oroszlán és nem arany, s ez azt jelenti, hogy az oroszlán megnyilvánul, míg az arany rejtve marad. Ha az aranyra (mint aranyra) nézünk, akkor az csak arany és nem oroszlán, ami nem más, mint hogy az arany megnyilvánul, míg az oroszlán rejtve marad. Ha mindkettőre nézünk, akkor mind a kettő rejtett és mind a kettő megnyilvánul. Ha rejtve maradnak, akkor titokzatosak, de ha megnyilvánulnak, akkor világosak. Ezt nevezzük a titkos, a rejtett és a megnyilvánuló tökéletesedése kapujának.

6. Az arany és az oroszlán: lehetnek rejtettek és megnyilvánulók, lehetnek egy és lehetnek sok, határozottan tiszták és határozottan összekeveredettek, erővel bírók vagy erőtlenek, lehetnek az „ez” és lehetnek az „az”. A legfontosabb és a társa egymást ragyogja be; az alapelv és a tények együtt jelennek meg, s valamennyien összeférnek egymással, nem akadályozzák egymás nyugodt megállását, és így a kicsiny és parányi teljessé lesz. Ezt nevezzük a kicsiny és parányi kölcsönös összeférése és nyugodt megállása kapujának.

7. Az oroszlán a szemében, a fülében, végtagjaiban és ízületeiben, s egyenként minden szőrszálában is, mindenütt ott van az arany oroszlán; minden egyes szőrszálban oroszlán lakozik, amely egy időben és hirtelen hatolt be az egyes szőrszálakba. Minden egyes szőrszálban végtelen számú oroszlán van, s ráadásul minden egyes szőrszál, hordozván ezeket a végtelen számú oroszlánokat, visszatérve behatol az egyes szőrszálba. Így az ismétlések ismétlése nem merül ki, akárcsak az Égi Császár [= Indra] hálójának drágakövei. Ezt nevezzük Indra háló-birodalma kapujának.

8. Az oroszlánról azért beszélünk, hogy megmutassuk vele a tudatlanság (értelmét), arany lényegéről pedig azért, hogy világossá tegyük az igazi természetet; az alapelvet és tényeket pedig együtt tárgyaljuk, összehasonlítva az ālaya [= tárház-] tudattal, hogy megszülessék a helyes értelmezés. Ezt nevezzük a dharmák tényekre támaszkodó magyarázata és a megértés létrehozása kapujának.

9. Az oroszlán egy okokból létező dharma, mely minden pillanatban létrejön és elpusztul. A legkisebb pillanat [ksana] három szakaszra oszlik, amelyek a múlt, a jelen és a jövő, s ennek a három szakasznak is mindnek megvan a múltja, jelene és jövője; így végül háromszor három egység létezik, amelyek kilenc korszakot alkotnak, s ezek együttvéve alkotják a Tan kapuját. Kilenc korszak van ugyan, és mind el van választva a többitől, (mégis,) lévén hogy egymásból mint okból álltak fel, összeolvadnak és áthatják egymást, nincs köztük akadályoztatás, s együtt alkotnak egy pillanatot. Ezt nevezzük a tíz korszak [= kilenc és a kilenc együtt] elválasztott dharmái különböző alakulása kapujának.

10. Az arany és az oroszlán lehet rejtett és lehet megnyilvánuló, lehet egy és lehet sok, egyiknek sincs magától való természete, az elmét követve megfordulnak és átalakulnak. Akár a tényekről van szó, akár az alapelvről, megvan ami alakítsa s megvan ami felállítsa őket. Ezt nevezzük az egyedüli elme megfordulása és átalakulása (révén való) jó kiteljesedés kapujának.

8. A Hat Jelleg egybevetése

Az oroszlán az egyetemesség jellege. Az öt érzékszerv, lévén eltérő és különböző, a másság jellege. Hogy mind egy okból keletkeznek, az az azonosság jellege. Hogy a szem, a fül és a többi (érzékszerv) kölcsönösen nem lépi át a határait, az a különbözőség jellege. Hogy az összes érzékszerv együttműködése létrehozza az oroszlánt, az az egésszé levés jellege. S hogy minden érzékszerv ugyanakkor megmarad a magától való helyén, az a szétbomlás jellege.

9. A bodhi elérése

„Bodhi” [= tökéletes bölcsesség]: ezt nevezik (kínaiul) Útnak vagy megvilágosodásnak. Azt jelenti, hogy amikor az oroszlánt nézzük, látjuk azt is, hogy minden dharma okokból létezik, s hogy nem kell a szétbomlásra várnia, eredetétől fogva mind nyugvó és pusztuló. Aki elszakad minden szerzéstől és elvetéstől, az ezen az úton belefolyik a sarvajbā [= az egyetemes tudás] tengerébe. Ezért nevezik Útnak. Annak megértését pedig, hogy kezdete-sincs idők óta minden létező szerencsétlenségből eredetileg nincs olyan, amelynek valósága volna, azt megvilágosodásnak nevezzük. Végül is a „mindennek tudását” nevezzük tökéletes bodhinak.

10. Belépés a Nirvánába

Ha az oroszlánt és az aranyat nézzük, a két jelleg egyaránt elpusztul, s szerencsétlenség nem jön létre többé. Szépség vagy csúnyaság hiába jelenik meg előttünk, elménk nyugodt marad, akár a tenger; a téves gondolatok mind megszűnnek, s nem-létezik többé semmi kényszer; kijutunk a kötelékből s megszabadulunk az akadályoktól, és örökre elrekesztjük a szenvedés forrását. Ezt nevezzük a Nirvánába való belépésnek.

(Tőkei Ferenc)