Mo Di

A motizmus társadalmi háttere

Konfuciusz halálát követő három évszázadban Kínában jelentős politikai-társadalmi változások zajlottak le. A Zhou-dinasztia hatalma egyre csökkent, a tényleges politikai hatalmat néhány nagy állam vette át. Így nem lehetett többé a Zhou intézmények feltámasztásában reménykedni. Az arisztokrácia ereje is meggyengült, s ekkor kezdett kiépülni a bürokrácia, amelyre az uralkodók támaszkodhattak a közigazgatás megszervezésében. A kereskedőréteg felelmelkedése figyelhető meg ebben a korszakban. A vándorfilozófusok szerepe is megnőtt, elnyerték az uralkodók támogatását. A vándorfilozófusok mellett megjelennek a vándor kardforgatók, akik kezdetben szintén nemesi származásúak voltak, később azonban alacsonyabb származásúak kerültek túlsúlyba.

Ennek az átmeneti korszaknak az elején élt Mozi 墨子 vagy Mo Di 墨 (480-390), akinek neve talán nem is igazi családnév, hanem kézműves eredetére utal, jelezve alacsony származását. Életéről nagyon keveset tudunk, Sima Qian szűkszavúan tesz említést róla, s ebből arra következtethetünk, hogy ebben az időszakban már erősen megfakult Mozinak és iskolájának emléke, noha saját korában a konfuciánusok erős riválisa lehetett. Egyesek szerint Songban, mások szerint Luban született. Valószínűleg alacsony sorból került ki, s maga is a vándor kardforgatók rétegéhez tartozott. Ezt támasztja alá, hogy fő művében a Moziban számos fejezet foglalkozik harcászati kérdésekkel. Az ötvenedik fejezet híres történetében Mozi az ellenséges Chu állam stratégájával, Gongshu Pannal folytat párbeszédet, s bizonyítja, hogy minden lehetséges támadásra felkészült. Rámutat arra, hogy az sem megoldás, ha őt kivégzik, mivel háromszáz tanítványa az általa készített védelmi fegyverekkel felszerelkezve várja a támadást. Ebből a történetből kiderül, hogy Mozinak számos követője volt, akik önálló katonai szervezetet alkottak. Mozi szigorúan ellenőrizte tanítványainak tanácsadói tevékenységét. Ha az uralkodó nem követte az iskola elveit, akkor a tanítványnak fel kellett hagynia a szolgálattal; ha pedig a tanítvány szegte meg a szabályokat, akkor Mozi visszarendelte. Növendékei javadalmazásuk egyrészét Mozinek küldték el. A Lüshi chunqiu is megerősíti a katonai szervezet létezését, amelynek vezetőjét Juzinek 鉅子 nevezték.

A Mozi hetvenegy fejezetéből tizennyolc hiányzik, és összesen tizenöt juant tesznek ki. A fejezeteket hat csoportra lehet bontani:

a. 1-7. különböző értekezések és párbeszédek.

b. 8-37. a Mozi magvát alkotják, ezek a fejezetek tartalmazzák Mozi tíz tanítását. Mindegyik tanítás három fejezetben van kifejtve.

8-10. A kiválóak megbecsülése (Shang xian 尚賢).

11-13. Az egyetértés megbecsülése (Shang tong 尚同).

14-16. Az egyetemes szeretet (Jian ai 兼愛).

17-19. A támadás ellenzése (Fei gong 非攻).

20-22. Mértéktartás a fogyasztásban (Jie yong 節用).

23-25. Mértéktartás a temetésnél (Jie zang 節葬).

26-28. Az ég szándéka (Tian zhi 天志).

29-31. Magyarázat a szellemekről (Ming gui 明鬼).

32-34. A zene elítélése (Fei yue 非樂).

35-37. Az eleve elrendelés elítélése (Fei ming 非命).

A harminc fejezet közül hét elveszett, három pedig töredékes illetve kivonatos formában maradt fenn. A Han Feiziben (50. fejezet) olvasható, hogy a motista iskola három ágra szakadt. Így a párhuzamos fejezetek feltehetően ugyanannak a szóbeli hagyománynak a három iskola által lejegyzett különböző változatai.

c. 38-39. A konfuciánusok elítélése (Fei ru 非儒).

d. 40-45. Dialektikai fejezetek, amelyek a logikával, geometriával, optikával és mechanikával foglalkoznak. Legfontosab részei a Motista kánon (Jing 經) és a Kánon magyarázata (Jing shuo 經說). Ezek a fejezetek késeinek számítanak, mivel olyan témákkal foglalkoznak, amelyeket a szofisták és Zhuangzi tűztek csak napirendre az i.e. 4. században.

e. 46-51. Mo Di párbeszédeit tartalmazzák. Az 50. fejezet azt a történetet mondja el, amelyben Mo Di győzelmet arat egy rivális mérnök, Gongshu Pan 公輸盤 felett, s így megmenekül Song állam a támadástól.

f. 52-71. A hadviselés kérdéseivel foglalkoznak. Mo Di a védekezés különböző módozatait tanítja meg legkedvesebb tanítványának, Qin Gulinek 禽滑釐.

A Mozi teljes szövege szinte ismeretlen volt a Tang-dinasztia után, mivel a 6. században Yue Tai 樂臺 az első tizenhárom fejezetet kommentálta, s ezt követően csak ezek a fejezetek és Yue Tai kommentárjai voltak ismertek. A teljes szöveg a taoista kánonban maradt fenn, a Ming-kori kiadások innen merítettek, ettől kezdve ismét a hetvenegy fejezetes Mozit adták ki. Feltehetően ennek köszönhetően a Mozi szövege erősen romlott, sok helyen javításra szorul. A szöveg kritikai kiadását Sun Yirang  孫詒讓 (1848-1908) készítette el, amely a Qing-kori filológia óriási teljesítménye. A kritikai kiadás címe: Mozi jiangu 墨子間詁.

A Mozi egyik kulcsfogalma a jian’ai 兼愛, amelyet egyetemes szeretetnek is szokás fordítani. Graham azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a kifejezés a mások hasznára való törekvést jelenti, így hiányzik az érzelemi jelleg belőle. Helyesebb tehát „másokkal törődésnek” (concern for everyone) fordítani.

A Mozi által tapaszatalt politikai valóság hasonló volt ahhoz, amit Konfuciusz is látott: a zűrzavar állapota. Konfuciusz a patriarkális értékek visszaállításával, a családi értékrend állami szinten való alalmazásával kívánta a rendet helyreállítani. Hangsúlyozta a szülőtisztelet, az idősek tiszteletét. Mozi azonban más véleményen volt, szerinte a kölcsönos törődés hiányából fakad a zűrzavar. Így a rend helyreállításának egyetlen lehetséges módszere a kölcsönös törődés elterjesztése. Ennek megvalósulásával mindenki úgy szereti a másik embert mint saját magát, s így a gyermeki hálátlanság is megszűnne. Tolvajok és rablók sem lennének többé, mivel mindenki úgy tekintene mások házára és vagyonára mint a sajátjára. A fejedelmek sem támadnának egymásra.

Az az elképzelés, hogy idegeneket ugyanúgy kell szeretnük, ugyanúgy kell törődnünk velük, mint saját családunkkal meglehetősen idegen nem csak a konfucianizmustól, de az egész hagyományosan család-orientált kínai kultúrától. Nem csoda, hogy Menciusz hevesen támadta ezt a nézetet, s helyette pont ellenkező irányt jelölt ki a másokkal való törődés kérdésében. Szerinte ugyanis úgy jutunk el mások szeretetéig, ha megtanuljuk szeretni saját családunkat, azaz tökéletesen teljesítjük a konfucianizmus által meghatározott családi kötelezettségeinket.

Mozi szerint viszont csak az egyetemes szereteten keresztül érhető el, hogy az egyén saját érdekeit másokéval azonosítsa. Ez pedig azért fontos, mert az egyéni érdek is csak a társadalmi érdekek megvalósulása által érvényesülhetnek. Mozi szerint az ideális kormányzás a múltban már megtörtént a kölcsönös törődés segítségével. Ez azonban zátonyra futott, s mindenki csak a saját és családi érdekeit helyezte előtérbe. Mozi tehát Platonhoz hasonlóan a családot nem tekinti az erkölcs forrásának, éppen ellenkezőleg ez a romlás előidézője.

Mozinek az égről és a szellemekről vallott nézeteit ismerhetjük meg Az ég szándéka, Magyarázat a szellemekről és Az eleve elrendelés elítélése című fejezetekben. Konfuciusz óvakodott attól, hogy transzcendens kérdésekben nyilatkozzon. Nem mondhatjuk, hogy tagadta volta a szellemek létezését, hiszen a szellemek tiszteletére szólít fel, ugynakkor a kellő távolság megtartására figyelmeztet. Ez a tendencia valószínűleg megerősödött Konfuciusz halála után követői körében, mert Mozi azzal vádolja a konfuciánusokat, hogy nem hisznek a természeti istenekben és az őskultuszban. Mozi erősen hitt a jutalmazó és büntető égben és szellemekben. Talán ez is azt mutatja, hogy a motista iskola követői alacsonyabb sorból kerültek ki, mint a konfuciánusok, mivel inkább a népvallásokban tulajdonítottak nagy jelentőséget a szellemek befolyásának.

Az ég és a szellemek a motista felfogás szerint azt a szerepet töltik be, hogy a helyes erkölcsök betartására ösztönöz a jutalmakkal és büntetésekkel, és kompenzálja a világ igazságtalanságait. Kérdéses, hogy menyire tekinthető ez vallásosabbnak, mint az ég akaratát elfogadó konfucianizmus. Az Ég szándéka című fejezet megszemélyesíti az eget, aki mindent lát a földön, van, amit helyesel, van, amit ellenez, akar és gondolkodik.

(Hamar Imre)

14. fejezet

AZ EGYETEMES SZERETET (JIAN’AI 兼愛)⁴⁹

A bölcs embernek (shengren 聖人), akinek az a dolga, hogy jól kormányozza az égalattit, tudnia kell, honnan ered a zűrzavar, csak akkor tud jól kormányozni. Ha nem tudja, honnan ered a zűrzavar, nem képes jól kormányozni. Éppen olyan ez, mint amikor az orvosnak harcba kell szállnia egy ember betegségével. Mindenekelőtt tudnia kell, honnan ered a betegség, csak akkor tud küzdeni ellene. Ha nem tudja, honnan ered a betegség, akkor semmit sem tehet ellene. Miért éppen a zűrzavar megszüntetésével lenne másképp? Tudnunk kell, honnan ered a zűrzavar, akkor tudjuk megszüntetni; míg ha nem tudjuk, honnan ered, semmit sem tehetünk ellene. Ezért a bölcs embernek (shengren), akinek feladata az égalatti jó kormányzása, feltétlenül ki kell kutatnia, honnan ered a zűrzavar. S ha kutatni kezdi, honnan ered a zűrzavar, a kölcsönös szeretet (xiang’ai 相愛) hiányában fogja megtalálni az okát.

Ha az alattvalók és fiúk (chenzi 臣子) nem mutatnak gyermeki szeretetet (buxiao 不孝) fejedelmük és apjuk (junfu 君父) iránt, akkor beszélünk zűrzavarról. Ha a fiú csak magát szereti, de nem szereti apját, akkor megkárosítja apját és csak magának használ. Ha a fiatalabb fivér csak magát szereti és nem szereti idősebb fivérét, akkor megkárosítja bátyját és csak magának használ. Ha az alattvaló csak magát szereti és nem szereti fejedelmét, akkor megkárosítja fejedelmét és csak magának használ. Ez az, amit zűrzavarnak nevezünk. S még azt is, ha az apa nem mutat szülői szeretetet (buci 不慈) a fia iránt, vagy az idősebb fivér nem szereti kellő módon (buci) a fiatalabb fivérét, vagy a fejedelem nem kegyes (buci) az alattvalójához, akkor is azt mondjuk, hogy az égalattiban zűrzavar uralkodik. Ha az apa csak magát szereti és nem szereti a fiát, akkor megkárosítja a fiát és csak magának használ. Ha az idősebb fivér csak magát szereti és nem szereti fiatalabb fivérét, akkor fiatalabb fivérének kárt okoz és csak a maga hasznával törődik. Ha a fejedelem csak magát szereti és nem szereti alattvalóit, akkor alattvalóinak kárt okoz és csak a saját hasznát tartja szem előtt. Honnan származik mindez? Mind a kölcsönös szeretet (xiang’ai) hiányából származik.

Így van ez még az égalattiban garázdálkodó tolvajokkal és rablókkal is. A tolvajok csak a saját házukat szeretik, de nem szeretik a mások házát, ezért meglopják mások házát, hogy használjanak a magukénak. A rablók csak a saját személyüket szeretik, de nem szeretik embertársaikat (ren), ezért megrabolnak másokat, hogy maguknak hasznot szerezzenek. Honnan származik ez? Mind a kölcsönös szeretet hiányából származik.

S ugyanez a helyzet, amikor a főemberek (dafu 大夫) kölcsönösen bajba döntik egymás családját (jia 家), vagy amikor a fejedelmek (zhuhou 諸侯) kölcsönösen megtámadják egymás országát (guo 國). A főemberek mind csak a maguk családját szeretik s nem szeretik a mások családját, ezért bajba döntik mások családját, hogy hasznot hajtsanak a magukénak. A fejedelmek mind csak a maguk országát szeretik, de nem szeretik a többi fejedelemséget, ezért rátámadnak más országokra, hogy hasznot szerezzenek a magukénak. Így keletkezik az égalattiban a zűrzavar minden fajtája. S ha okaikat kutatjuk, azt látjuk, hogy mind a kölcsönös szeretet hiányából fakad.

Ha el lehetne érni, hogy az egész égalatti kölcsönös szeretetben egyesüljön (jian xiang’ai 兼相愛), s embertársait (ren) mindenki úgy szeresse, mint saját magát, akkor vajon létezhetne-e még gyermeki hálátlanság (buxiao)? (Ha apját, idősebb fivérét és fejedelmét mindenki úgy tisztelné, mint saját magát), vajon létezhetne-e gyermeki hálátlanság? S akkor vajon létezhetne még barátságtalanság (buci)? Ha mindenki úgy tekintene fiatalabb fivérére, fiára és alattvalójára, mint saját magára, létezhetne-e barátságtalanság? Bizony, akkor nem lenne többé sem gyermeki hálátlanság, sem barátságtalanság. Vagy létezhetnének tolvajok és rablók? Ha mások házára mindenki úgy tekintene, mint a saját házára, akkor ugyan ki lopna még? S ha mások személyét mindenki ugyanúgy megbecsülné, mint a magáét, akkor ugyan ki rabolna még? Bizony, nem lennének többé sem tolvajok, sem rablók. S vajon a főemberek bajba döntenék-e egymás családját, és a fejedelmek rátámadnának-e egymás országára? Ha mások családjára mindenki úgy tekintene, mint a magáéra, akkor ugyan ki csinálna bajt? S ha a másik országra mindenki úgy tekintene, mint a magáéra, akkor ugyan ki kezdene támadást? Bizony, akkor a főemberek nem döntenék többé bajba egymás családját, s a fejedelmek többé nem támadnának rá egymás országára.

Ha el lehetne érni, hogy az egész égalatti kölcsönös szeretetben egyesüljön, hogy a fejedelemségek ne háborúskodjanak egymással, hogy a családok ne döntsék romlásba egymást, hogy tolvajok és rablók ne garázdálkodjanak többé, hogy fejedelem és alattvaló, apa és fiú kölcsönösen szeresse egymást (xiao ci 孝慈), akkor az égalattiban rend uralkodna. A bölcs ember (shengren) tehát, akinek dolga az égalatti jó kormányzása, hogyan is tehetné meg, hogy ne fojtsa el a gyűlölséget s ne ösztönözze a szeretetet? Hiszen ha az égalatti kölcsönös szeretetben egyesül, akkor jó a kormányzás, de ha mindenki gyűlölködik, akkor zűrzavar uralkodik. Ezért mondotta mesterünk, Mozi: „Elengedhetetlen, hogy ösztönözzük a mások szeretetét (airen 愛人).”

26. fejezet

AZ ÉG SZÁNDÉKA (TIANZHI 天志)

A mester, Mozi 墨子 beszélni kezdett és így szólt: Manapság az égalatti írástudói (shi 士) és nemesei (junzi 君子) értenek a kicsiny dolgokhoz, de nem értenek a nagyokhoz. Honnan tudhatjuk ezt? Onnan, hogy ezt látjuk a családtagoknál. Ha valaki egy családnak élve bűnt követ el a családfő (jiazhang 家長) ellen, annak számára ott vannak még a szomszéd családok, azokba menekülhet. De midőn a szülei és fivérei megtudják a dolgot, mindnyájan komolyan figyelmeztetik és azt mondják neki, hogy mindig óvakodni kell, mindig vigyázni kell, mert olyasminek nem szabad előfordulnia, hogy valaki egy családban élve bűnt kövessen el a családfő ellen. S nemcsak a családtagokkal van ez így, ugyanez vonatkozik az ország lakóira is. Ha valaki egy országban élve bűnt követ el az ország fejedelme (guojun 國君) ellen, akkor ott vannak a szomszéd országok, azokba menekülhet. De ha szülei és fivérei megtudják, a dolgot, mind komoly figyelmeztetésben részesítik és azt mondják neki, hogy mindig óvakodni kell, mindig vigyázni kell, mert ki tehetne olyat, hogy egy országban élve bűnt kövessen el az ország fejedelme ellen. Ezekben az esetekben van ahová meneküljön (a bűnös), és a figyelmeztetést mégis ilyen komoly formában kapja. Hát még akkor, ha nincs hely, ahová menekülhetne, akkor mennyivel komolyabb figyelmeztetést kell kapnia! Van egy mondás is, amely így szól: „Milyen fényes a nap! Aki bűnt követ el, hogyan menekülhetne előle?” Bizony nincs ahová elmenekülhetne. Az Éggel szemben nem segítenek sem erdős völgyek, sem sötét, ember nem járta helyek, mert világossága (ming 明) mindent lát. Mégis, az égalatti írástudói és nemesei, amikor bűnt követnek el az Éggel szemben, hirtelenében nem jut eszükbe, hogy komolyan figyelmeztessék egymást. Nos, innen tudom, hogy az égalatti írástudói és nemesei értenek a kicsiny dolgokhoz, de nem értenek a nagyokhoz.

S ha ez így van, akkor hát mit kíván és mit gyűlöl az Ég? Az Ég kívánja az igazságosságot (yi 義) s gyűlöli az igazságtalanságot (buyi 不義). Ha tehát úgy vezetem az égalatti népét (boxing 百姓), hogy az igazságosságnak megfelelően végezze szolgálatait, akkor azt teszem, amit az Ég kíván, ha pedig azt teszem, amit az Ég kíván, az Ég is teljesíti az én kívánságomat. S ha így van, mit kívánok és mit gyűlölök én? Szerencsét és jólétet kívánok, s gyűlölöm a szerencsétlenséget és a pusztulást. (Ha pedig nem azt teszem, amit az Ég kíván, hanem éppen azt, amit az Ég nem kíván),⁵⁸ akkor úgy vezetem az égalatti népét, hogy a saját szerencsétlenségén és pusztulásán munkálkodjék.

Igen ám, de honnan tudhatom, hogy az Ég az igazságosságot kívánja és gyűlöli az igazságtalanságot? Onnan, hogy aki az égalattiban igazságos, az életben marad, aki igazságtalan, az meghal; aki igazságos, az gazdag lesz, aki pedig igazságtalan, az szegény lesz; aki igazságos, az rendezett viszonyok közt élhet (zhi 治), aki pedig igazságtalan, az zavaros helyzetbe kerül (luan 亂). Márpedig az Ég az életet kívánja s gyűlöli a halált, a gazdagságot kívánja s gyűlöli a szegénységet, a rendet kívánja s gyűlöli a felfordulást. Nos, innen tudom, hogy az Ég az igazságosságot kívánja és gyűlöli az igazságtalanságot.

Ezenkívül az igazságosság a kormányzás elve. Nem alulról kiindulva kell kormányozni fent, hanem fentről kiindulva kell kormányozni alant. Ezért a közrendűek (shuren 庶人), akik erejük megfeszítésével végzik szolgálataikat, nem követelhetik maguknak a kormányzást, hanem ott vannak a hivatalnokok (shi 士), akik kormányozzák őket. A kis hivatalnokok (shi) pedig, akik erejüket nem kímélve végzik szolgálataikat, nem kormányozhatnak kényük-kedvük szerint, hanem ott vannak a hadak vezetői (jiangjun 將軍) és a főemberek (dafu 大夫), akik őket kormányozzák. S a miniszterek és főemberek, akik minden erejükkel végzik szolgálataikat, nem kormányozhatnak a maguk kénye-kedve szerint, hanem ott van a három főember (sangong 三公) és a fejedelmek (zhuhou 諸侯), akik őket is kormányozzák. A három főember és a fejedelmek pedig, akik nagy szorgalommal hallgatják meg a kormányzás ügyeit, nem kormányozhatnak egyedül a saját belátásuk szerint, hanem ott van az Ég Fia, aki őket kormányozza. De még az Ég Fia sem kormányozhat csak a maga kénye-kedve szerint, mert ott van az Ég, aki még őt is kormányozza. Az Ég Fiának kormányzása a három főemberre, a fejedelmekre, az alsóbb hivatalnokokra (shi) és a köznépre (shuren) terjed ki. Az égalatti írástudói és nemesei ezt jól meg is értik, azt azonban, hogy az Ég kormányzást gyakorol az Ég Fia felett, az égalatti népe (boxing 百姓) mostanáig sem értette meg. Pedig hajdanában a három dinasztia szent királyai, Yu 禹, Tang 湯, Wen 文 és Wu 武 világosan meg akarták magyarázni az égalatti népének, hogy az Ég Fiát maga az Ég kormányozza. Ezért tenyésztettek valamennyien áldozati marhákat és juhokat, ezért hizlaltak kutyákat és disznókat, ezért töltötték meg az áldozati edényeket tisztított rizzsel, borral és musttal, hogy aztán áldozatul ajánlják fel a Legfelső Uralkodónak (shangdi 上帝) és a szellemeknek, boldogságot könyörögve általuk az Égtől. Olyat azonban még sohasem hallottam, hogy valaha is az Ég kért volna boldogságot az Ég Fiától. Ebből tudom tehát, hogy az Ég kormányzást gyakorol az Ég Fia felett.

Az Ég Fia az égalatti legelőkelőbb és leggazdagabb embere. Azoknak pedig, akik gazdagságra és előkelőségre vágynak, igazodniuk kell az Ég akaratához (tianyi 天意) és nem szabad ellenkezésbe kerülniük vele. Ha az Ég akaratához igazodnak, tehát kölcsönösen szeretik egymást (jian xiang ai 兼相愛) és kölcsönösen használni igyekeznek egymásnak, akkor biztosan elnyerik jutalmukat. De ha ellenkezésbe kerülnek az Ég akaratával, tehát gyűlölködnek egymás között és kölcsönösen ártani igyekeznek egymásnak, akkor biztosan elnyerik büntetésüket. Igen ám, de ki az, aki elnyeri jutalmát, mert az Ég akaratához igazodott, s ki nyeri el büntetését, mert ellenkezésbe került az Ég akaratával?

Mesterünk, Mozi így folytatta szavait: Hajdan a három dinasztia királyai, Yu, Tang, Wen és Wu igazodtak az Ég akaratához és elnyerték jutalmukat, a három dinasztia bűnös királyai, Jie 桀, Zhou 紂, You 幽 és Li 厲 azonban ellenkezésbe kerültek az Ég akaratával és elnyerték büntetésüket. S ha így történt, vajon milyen úton-módon nyerte el jutalmát Yu, Tang, Wen és Wu?⁵⁹

Mesterünk, Mozi így folytatta szavait: Legfelső fokon tisztelték az Eget, középső fokon szolgálták a szellemeket, legalul pedig szerették az embereket. Ezért az Ég gondolkodott (yi 意) és így szólt:⁶⁰ „Mindazt, amit én szeretek, ők is szeretik; mindannak, aminek én használni akarok, ők is hasznára vannak. Emberszeretetük igen széles körű, használni igyekvésük határtalan.” Ezért előkelővé: Ég Fiává tette őket, gazdagságképpen pedig övék lett az égalatti. Tetteik tízezer nemzedék fiaira és unokáira hatottak, akik magasztalták erényeiket (shan 善) és mindenfelé elterjesztették az égalattiban. Mind a mai napig dicsérik és szent királyoknak nevezik őket. Így van ez, de hát milyen úton-módon nyerte el büntetését Jie, Zhou, You és Li?

Mesterünk, Mozi így folytatta szavait: Legfelső fokon szidalmazták az Eget, középső fokon meggyalázták a szellemeket, legalul pedig megkárosították az embereket. Ezért az Ég gondolkodott és így szólt: „Mindattól, amit én szeretek, ők gyűlölettel elfordulnak; mindannak, aminek én használni akarok, ők csak kárt okoznak. Embergyűlöletük mindenre kiterjed, ártani igyekvésük határtalan.” Ezért nem engedte meg nekik, hogy magas kort érjenek, és hogy nemzedékük folytatódjék. Mind a mai napig átkozzák és bűnös királyoknak nevezik őket. Honnan tudjuk azonban, hogy az Ég szereti az égalatti embereit (boxing)? Onnan, hogy egyformán (jian 兼) megvilágítja őket. S honnan tudjuk, hogy egyformán világítja meg őket? Onnan, hogy egyformán birtokolja őket. S honnan tudjuk, hogy egyformán birtokolja őket? Onnan, hogy egyformán táplálja őket. Hát azt honnan tudjuk, hogy egyformán táplálja őket? A négy tenger között minden gabonából élő nép áldozati marhákat és juhokat tenyészt, kutyákat és disznókat hizlal és tisztított gabonát, bort és mustot tölt az áldozati edényekbe, hogy mindezt felajánlja áldozatul a Legfelső Uralkodónak (shangdi) és a szellemeknek. Minden település (yi 邑) és minden ember az Égé, miért is ne szeretné mindenki?

Továbbá azt mondom, hogy aki megöl egy ártatlant, az egyszer biztosan szerencsétlenül jár. Ki az, aki megöl egy ártatlant? Az ember. S ki az, aki őt szerencsétlenséggel sújtja? Az Ég. Nos, ha úgy vélik, hogy az Ég nem szereti az égalatti embereit (boxing), akkor vajon miért küld szerencsétlenséget az Ég, amikor az emberek megölik egymást? Ebből tudom én, hogy az Ég szereti az égalatti embereit.

Aki az Ég akaratához igazodik, igazságossággal kormányoz, aki azonban ellenkezésbe kerül az Ég akaratával, erőszakkal kormányoz. De hogyan ismerjük fel az igazságos kormányzást?

Mesterünk, Mozi így folytatta szavait: Aki nagy országot vezet, nem támadja meg a kis országokat; aki nagy család ügyeit intézi, nem támadja meg a kisebb országokat; az erősek nem kényszerítik a gyengéket, az előkelőek nem dölyfösek a közrendűekkel (jian 賤) szemben, az ügyesek nem csapják be az ostobákat. Így legfelső fokon használnak az Égnek, középső fokon használnak a szellemeknek, legalul pedig használnak az embereknek. Olyan használásra, amely nem ennek a hármas használásnak (sanli 三利) a része, nem törekednek. Így szerzi meg (az igazságossággal kormányzó) az égalatti legszebb hírnevét, a szent király elnevezést.

Aki erőszakkal kormányoz, egészen másképp viselkedik. Szavai ellentmondanak az előbbinek, tettei éppen ellenkezőek, mintha csak az ellenkező irányba rohanna. Aki nagy országot kormányoz, megtámadja a kisebb országokat; aki nagy család ügyeit intézi, beleavatkozik a kisebb családok ügyeibe; az erősek hatalmaskodnak a gyengékkel, az előkelőek dölyfösek a közrendűekkel szemben, az ügyesek pedig becsapják az ostobákat. Így legfelső fokon nem használnak az Égnek, középső fokon nem használnak a szellemeknek, és legalul nem használnak az embereknek. E hármas nem-használás (buli 不利) tulajdonképpen senkinek sem használ. Így szerzi meg (az erőszakkal kormányzó) az égalatti leggyűlöltebb nevét, a bűnös király elnevezést.

S mesterünk, Mozi így fejezte be szavait: Olyan nekem az ég szándéka (tianzhi 天志), mint a kerékgyártónak a körzője, vagy az ácsnak a szögvasa. A kerékgyártó és az ács azért veszi kézbe körzőjét és szögvasát, hogy megmérje, mi négyszögletes és mi kerek. Ami egybevág, azt helyesnek nyilvánítja, ami pedig nem vág egybe, azt helytelennek nyilvánítja. Nos, az égalatti írástudói és nemesei annyi könyvet írtak, hogy számba se lehet venni,⁶¹ s annyit nyilatkoztak, hogy össze se lehet számolni. Elsősorban a fejedelmekkel (zhuhou 諸侯) foglalkoztak, másodsorban a különböző írástudókkal (lieshi 列士), az erénytől (ren 仁) és az igazságosságtól (yi) azonban mindez nagyon messze jár. Hogy honnan tudom én ezeket? Onnan, hogy világos mércéhez jutottam, mely érvényes az egész égalattira, s azzal mérem meg őket.

31. fejezet

MAGYARÁZAT A SZELLEMEKRŐL (MING GUI 明鬼)

Mesterünk, Mozi 墨子 a következőket mondotta: Amióta nem élnek már a hajdani három dinasztia szent királyai, az égalattiból kiveszett az igazságosság (yi 義), s a fejedelmek (zhuhou 諸侯) erőszakkal kormányoznak. Ami ránk maradt: fejedelem és alattvaló, feljebbvaló és alárendelt között nincs jóakarat (hui 惠) és hűség; apa és fiú, idősebb és fiatalabb fivér között hiányzik a jóság (ci 慈) és a gyermeki szeretet (xiao 孝), hiányzik az idősebbek tisztelete és a derékség megbecsülése. A kormányzás vezetői (zhengzhang 正長) nem az igazgatás ügyeinek meghallgatásában fáradoznak, a köznép (jianren 賤人) pedig nem a szolgálatok ellátásában fogyasztja erejét. Az emberek (min 民) kicsapongásokra és bűnökre adták fejüket, felkeléseket és zűrzavart támasztanak, tolvajnak és rablónak állnak, fegyverekkel és méreggel, vízzel és tűzzel támadnak rá ártatlan emberekre az utakon, földre verik őket az ösvényeken, elrabolják mások kocsiját és lovát, ruháját és prémjét, hogy maguknak hasznot szerezzenek. Ha mindezek előfordulnak, akkor megkezdődött az égalattiban a felfordulás. De hát mindennek mi lehet az oka? Az, hogy az emberek nem tudják kétségeiket leküzdve eldönteni, hogy vajon léteznek-e szellemek vagy sem, és nem látják világosan, vajon a szellemek meg tudják-e jutalmazni a derékséget (xian 賢), meg tudják-e büntetni a bűnt. Ha el tudnánk érni, hogy az égalatti minden embere egységesen higgyen abban, hogy a szellemek meg tudják jutalmazni a derékséget és meg tudják büntetni a bűnt, akkor az égalattiban vajon lehetséges volna-e felfordulás?

Akik manapság a szellemek nemlétezését bizonygatják, azt gondolják, hogy valóban nincsenek szellemek, s hajnaltól napestig terjesztik nézeteiket az égalattiban. Kételkedést támasztanak az égalatti tömegeiben (zhong 眾), s oda juttatják az égalatti sokaságát, hogy senki sem tudja már eldönteni, vajon léteznek-e szellemek vagy sem. Így aztán az égalatti rendje felborul. Ezért mondotta mesterünk, Mozi: Ha az égalatti mai királyai, fejedelmei, nagy emberei, írástudói és nemesei valóban az égalatti javát (li 利) akarják előmozdítani, s valóban távol akarják tartani tőle a károsodást (hai 害), akkor mindenképpen világossá kell tennünk azt a kérdést, vajon léteznek-e szellemek vagy sem. Mindenekelőtt meg kell vizsgálniuk a kérdést, hogy szellemek léteznek-e vagy sem, és ha megtették, akkor meg is kell magyarázniuk. Mi tehát, amit erről el kell mondani?

Mesterünk, Mozi azt mondta: Az az elv, amelynek segítségével az égalattiban mindenki vizsgálni tudja valaminek a létezését vagy nemlétezését: támaszkodni kell a sokaság (zhong) fülére és szemére, amely megbízható tudást nyújt arról, vajon létezik-e valami vagy sem. Ha valaki kétségek közt van, s hallja és látja a dolgot, (akkor tudni fogja, hogy létezik, de ha senki sem hallja, senki sem látja, akkor)⁶² szükségképpen azt kell hinni, hogy nem létezik. De hát miért nem mennek el a járásokba (xiang 鄉) és falvakba (li 里), hogy ott tudakozódjanak? A legrégibb időktől egészen a mai napig, amióta csak emberek születnek, mindig akadtak olyanok, akik látták a szellemek alakját (wu 物), hallották a szellemek hangját. Hogy lehet tehát azt mondani, hogy szellemek nem léteznek? Vagy talán akkor beszélhetnénk a szellemek létezéséről, ha senki sem hallotta, senki sem látta volna őket? Manapság azok, akik tagadják a szellemek létezését, azt mondják, hogy az égalattiban valóban megszámlálhatatlan esetben hallották és látták szellemek alakját (wu), de ugyan ki hallotta vagy látta valaha is a szellemek létezésének vagy nemlétezésének bizonyítékát (wu?)?⁶³

(Tőkei Ferenc)

26. fejezet

AZ ÉG SZÁNDÉKA

58 A kiegészítés a Mozi 墨子 27. (a közölttel párhuzamos) fejezete alapján lehetséges.

59 Yu 禹, Tang 湯, Wen 文 és Wu 武 – a Xia- 夏, Shang-Yin 商殷 és Zhou-dinasztia 周alapítói. Jie 桀, Zhou 紂, You 幽 és Li 厲 – e három dinasztia bűnös királyai.

60 Mo Di 墨翟 Ég-elképzelése – ellentétben a konfuciánusok elvont Ég-fogalmával – közel áll a személyes isten fogalmához. S bármily vallásos irányú is ez a lépés, a patriarchalizmussal szemben viszonylag haladó szerepet játszik, mert a merev, konfuciánus sors-fogalommal szemben a személyes istenben (és személyes szellemekben) való hit mégiscsak szabadabb mozgást engedélyez az egyének, az egyes emberek számára, s így sajátos módon a patriarchális családi béklyók lazítására szolgál.

61 Már „Az igazságosság megbecsülése” c. fejezetben (47, 13) is azt olvashattuk, hogy Mo Di idejében, sőt még korábban is, sok könyv volt. Ebből a korból azonban a Shijingen 詩經 és a Shujing 書經 egyes részein kívül semmi sem maradt ránk (a Lunyu 論語 összeállításának kora is legfeljebb éppen Mo Di ideje), sőt, elveszett műről is csak egynéhányról tudunk.

31. fejezet

MAGYARÁZAT A SZELLEMEKRŐL

62 Egy régi kínai kommentátor kiegészítése.

63 A szövegben ezután egy sereg legenda következik különböző szellem-megjelenésekről. A szellemek létezésének tagadói minden bizonnyal a konfuciánusok, akik természetesen az olyan szellemek létezését tagadják, akiknek hatalma minden patriarchális családra kiterjedne. Az egész fejezet egyébként annak is tanúbizonysága, hogy a vallásos idealizmus védelme még akkor is hazugságba kényszeríti a filozófust, ha elméletének konkrét történelmi szerepe viszonylag haladó, mint ahogy a szellemekről való Mo Di-féle tanítás kifejezetten antipatriarchális.