|
NINIVE
Ókori mezopotámiai város és régészeti lelőhely (É 36o 24’, K 43 o 08’) a mai Iraq területén, a Tigris bal partján, Moszullal átellenben. Kr.e. 704 és 612 között az Asszír Birodalom fővárosa (1. kép). Az egykori városon belül a két legfontosabb régészeti lelőhely Nebí-Júnusz és Qújundzsík tellje (2—3. kép). A lelőhely régészeti feltárásait Sir A.H. Layard (1845-1851), Hormuzd Rassam (1852), R. Campbell Thompson (1929—1932) és Sir M.E.L. Mallowan (1931—1932) végezte. A lelőhelyet ezen kívül számos régészeti expedíció látogatta meg és iraqi ásatásai a mai napig folynak.
Ninive legkorábbi ásatási rétegei (I. réteg) a jellegzetes kerámiájáról azonosítható Hasszúna korra (Kr.e. 5000—4500) nyúlnak vissza. Ezt a Számarra és a Halaf kori kerámia rétegei (II. réteg) követték. A III. réteg egy Ubaid kor végi és Gawra kori nádházas faluból állt. A következő korai réteg (IV. réteg) az Uruk és Dzsemdet Naszr korszakokra volt keltezhető. Ezt követte a Dzsemdet Naszr korszak végén, koradinasztikus periódus elején Ninive legismertebb ásatási rétege (V. réteg), amelyben Kr.e. 2900 körül megjelent az erősen stilizált alakokkal díszített jellegzetes helyi kerámia, a Ninive V áru, amely a Kr.e. III. évezred első felében Észak-Mezopotámia számos lelőhelyén jól azonosítható régészeti horizontot alkot.
Első írott forrásunk agadei Narám-Szín (Kr.e. 2254—2218) egy felirata. Hammurapi (Kr.e. 1792—1750) törvénykódexének előszava Ninivét úgy említi, mint ahol Istár-templom áll. Ezt a korai templomot még valószínűleg az Agadei-dinasztia egy másik uralkodója, Manistusu (Kr.e. 2269—2255) építtethette. Neve Émasmas volt. Ehhez a korszakhoz tartozik egy a templom újasszír kori (Kr.e. 7. századi) rétegeiből előkerült csodálatos bronz szoborfej, amely valószínűleg agadei Sarrukínt (Kr.e. 2334—2279) vagy Narám-Színt ábrázolja. A Kr.e. 15. században Asszíria más részeihez hasonlóan Ninive is Mitanni uralma alá került. Érdekes módon az ezt követő középasszír korban csak egy-két asszír király építkezett itt. I. Assur-uballit (Kr.e. 1363—1328) például újjáépíttette az Istár-templomot, de I. Sulmánu-asarédu (Kr.e. 1273—1244) feliratai is említenek építkezéseket, I. Tukulti-apil-Ésarra (Kr.e. 1114—1076) pedig valószínűleg palotát is építtetett a városban. A város azonban csak az újasszír korban (Kr.e. 911—612) indult rohamos fejlődésnek. Az újasszír uralkodók ezután sorozatban restauráltak vagy építettek templomokat Színnek, Nergálnak, Nannának, Samasnak, Nabúnak és Istárnak (Inanna). Ninivét azonban Szín-ahhé-eriba (Kr.e. 704—681) asszír király építtette világvárossá. A birodalom új fővárosában új utcák és középületek épültek. Szín-ahhé-eriba a ma Qújundzsíknak nevezett tell helyén, az egykori fellegvárban felépíttette híres palotáját, amelynek neve: „palota, amelynek nincs párja” volt. A régészeti terminológiában a palota a Délnyugati palota nevet kapta (4. kép). A kb. 200 x 210 méteres palotának összesen több, mint 80 terme volt. A termek falait faragott domborművek, kapuit pedig monumentális emberfejű bikaszobrok díszítették. Ninive területe ekkor elérte a 700 hektárt. Alaprajza hosszan elnyúló ötszög volt. Falainak hossza a rövid oldalon 2.1 km, a hosszú oldalakon pedig 4.4 — 5 km volt. A városfal hossza 12 km, legnagyobb szélessége pedig 45 m volt. A falakat 15 kapu tagolta: Halahhu-kapu, Sibaniba-kapu, Muslalu-kapu, Kár-Mulisszi-kapu, Samas-kapu, Halzi-kapu, Assur-kapu, Handuri-kapu, Arzenál-kapu, Sivatagi-kapu, Rakpart-kapu, Vizi-kapu, Szín-kapu, Nergál-kapu, Adad-kapu. A városba 18 csatorna hozta a hegyekből a vizet. A várost a Khoszr-folyó osztotta/osztja két részre. Szín-ahhé-eriba fia és utódja, Assur-ah-iddina (Kr.e. 680—669) a ma Nebí Júnusz néven ismert tell helyén építtette fel arzenálját. Az ő fia és utódja, Assur-bán-apli (Kr.e. 668—627) asszír király az akropolisz északi részén építtetett magának palotát, amelyet a régészeti terminológiában Északi palotának nevezünk. Az általa alapított ninivei könyvtárba utasítására a birodalom minden részéből összegyűjtötték az irodalmi alkotások másolatait. Qújundzsik ásatásai során a régészeknek több, mint 20.000 ékírásos táblát és töredéket, a mezopotámiai írásbeliség felbecsülhetetlen értékű tárházát sikerült feltárniuk. Az ókori Kelet egyik legnagyobb és legfényesebb városát Kr.e. 612-ben, háromhónapos ostrom után az Asszír Birodalmat megdöntő médek és babilóniak koalíciós serege pusztította el. A romokon különböző korokban kisebb falvak, települések éltek. Xenophón Anabaszisza a Kr.e. 4. század elején Meszpila néven ismeri a várost.
|
|
