KALHU

Asszíria időrendben második fővárosa a mai Iraq területén, a Tigris balpartján, Ninivétől 35 km-re délre. A lelőhely (É 36^o 06’, 43 ^o 19’) különböző részeinek modern arab nevei a következők: citadella domb – (Tell) Nimrud; arzenál („Fort Shalmaneser”) – Tell/Tulúl ’Azar. Bibliai neve Kalah volt. Xenophón (Anabaszisz III:4) Larissza néven utal rá. Ásatásait A.H. Layard (1845—47, 1849—51), H. Rassam (1853—54, 1877—79), W.K. Loftus (1854), S. Smith (1873), M.E.L. Mallowan (1949—57), D. Oates (1958—63), majd pedig az iraqi Directorate General of Antiquities (1959—60, 1969—75) és J. Meuszynski (1974—76) végezte. A londoni British Museum felújított expedícióját 1989-ig J.E. Curtis vezette.

A Kalhu az írott forrásokban a Kr.e. 13. században jelenik meg. A települést ekkor valószínűleg I. Sulmánu-asarédu (Kr.e. 1273—1244) asszír király építtette jelentős asszír várossá. Kalhu a középasszír korban tartományi székhely volt. II. Assur-nászir-apli (Kr.e. 883—859) asszír király azonban ide helyezte át királyi székhelyét és Kalhu az Asszír Birodalom fővárosa is maradt egészen Kr.e. 707-ig, amikor II. Sarrukín (Kr.e. 721—705) asszír király újonnan épített fővárosába Dúr-Sarrukínba helyezte át a királyi székhelyet. Kalhu lett a birodalom legszebb városa (1. kép), amelynek fényűzésével csak Ninive vetekedhetett. Kalhu ezután Asszíria Kr.e. 612-ben bekövetkezett bukásáig Ninive mögött Asszíria második legfontosabb központja maradt.

A város védelmi rendszerét, a közel 8 km hosszúságú vályogtégla városfalat II. Assur-nászir-apli építtette, de Assur-ah-iddina (Kr.e. 680—669) asszír király is végeztetett rajtuk helyreállítási és megerősítési munkálatokat. A város délnyugati sarkában állt a szintén II. Assur-nászir-apli által építtetett erődített citadella (Tell Nimrud). A város délkeleti sarkában állt III. Sulmánu-asarédu (Kr.e. 858—824) asszír király hatalmas erődített arzenálja („Fort Shalmaneser”, Tell/Tulúl ’Azar).

Templomok. II. Assur-nászir-apli feliratai tanúsága szerint 9 templomot építtetett a citadellán: Enlil és Ninurta-templomot, Éa-sarru- és Damkina-templomot, Adad- és Sala-templomot, Gula-templomot, Szín-templomot, Nabú-templomot, Sarrat-niphi-templomot, Sibitti-templomot és Kidmuru-templomot. Az ásatások során a régészeknek ebből négyet sikerült teljes biztonsággal azonosítaniuk: a Ninurta-templomot, a Sarrat-niphi-templomot, a Kidmuru-templomot és a Nabú-templomot. A Nabú-templomot később III. Adad-nirári (Kr.e. 810—783) asszír király teljesen újjáépíttette, de helyreállítási munkálatokat végzett még rajta Assur-bán-apli (Kr.e. 668—627), Assur-etelli-iláni (Kr.e. 631—628) és Szín-sar-iskun (Kr.e. 627—612) asszír király is. A citadella északnyugati sarkában állt a Ninurta-templomhoz tartozó ziqqurratu (toronytemplom). Négyzetes alapjának oldalhosszúsága 60 m volt. Minden bizonnyal III. Sulmánu-asarédu építtette a korábbi alapokon.

Paloták. Legkevesebb 6 palota épült egykor a citadellán. Az első, és talán leghíresebb palotát még II. Assur-nászir-apli építtette. Ez az ún. Északnyugati palota. A palotát a birodalmi ideológiát jól tükröző palotadomborművek tették világhírűvé. Az itt megfigyelhető új műfaj (palotadombormű) és ikonográfiai program fejlődése az egész újasszír koron végigvezethető. A citadella középső részén állt egy épületegyüttes, az ún Központi palota, amely három épületrészből – a központi épületből (valószínűleg egy azonosítatlan templom), a III. Sulmánu-asarédu palotájából megmaradt két kapuőrző bikaszoborból és III. Tukulti-apil-Ésarra (Kr.e. 745—727) birodalomszervező asszír királynak az előző két épületre épült palotájából – állt. Felirata szerint neki legalább három palotája állt itt, az előbb említett mellett egy „cédrusfa palota” és egy hiláni. A citadella délnyugati sarkában állt a délnyugati palota, amelyet egy korábbi épület alapjain Assur-ah-iddina építtetett teljesen újjá. A délnyugati palotától keletre állt az ún. Leégett palota, amelyet Kr.e. 9. századi romokon kétszer is újjáépítettek (III. Adad-nirári és II. Sarrukín). A citadella délkeleti csücskében állt az ún. Délkeleti palota, amelyet valószínűleg még III. Sulmánu-asarédu építtetett. Ugyanennek az uralkodónak tulajdonítják az ún. Helytartói palota felépítését. A palotából előkerült szövegek (Kr.e. 835—710) arra utalnak, hogy ez a palota volt a mindenkori kalhui helytartó székhelye vagy hivatali épülete.

Arzenál. A város teljes délkeleti csücskét az arzenál hatalmas, erődített épületegyüttese foglalta el. Fallal körülvett környezete 30 hektár, maga az épületegyüttes pedig 200 x 300 méter alapterületű volt. Akkád neve ékal masarti azt jelenti: „felvonulási/szemle palota”. Az arzenált III. Sulmánu-asarédu építtette Kr.e. 846—844 között. A négy hatalmas négyszögletes udvar köré szerveződő palota három udvarát adminisztratív helyiségek, raktárak, műhelyek keretezték. A negyedik, délkeleti udvar, amelynek déli oldalát egy palotaszárny foglalta el, volt a királyi dísszemlék színtere. A király itt szemlélte meg közvetlen irányítása alatt álló csapatait és harcikocsijait. A palota számos raktárhelyiségéből és műhelyéből nagy mennyiségű faragott elefántcsont bútordísz került elő.

Az utóbbi években iraqi régészek az északnyugati palota három termének padlója alatt 3 királynősírt tártak fel. II. Assur-nászir-apli, III. Tukulti-apil-Ésarra és II. Sarrukín egy-egy feleségének érintetlen sírjaiban közel 53 kg összsúlyú aranyékszert és dísztárgyat sikerült feltárniuk. A leletek kivételesen ritkák, mert az ún. Ur-i királysírokon kívül Mezopotámiából napjainkig nem került még elő királyi temetkezés.