UGARIT

Arab neve Rász-Samra, ókori romváros és régészeti lelőhely Szíriában (É 35^o 31’, K 35^o 47’), Latakiától 7 km-re északra, 1 km-re a Földközi-tenger partjától. Ásatásait 1929-től kezdve egy Claude Schaeffer vezette francia expedició végezte. A közel 500 x 600 méteres és 20 m magas tell ásatásai során 5 nagy megtelepedési periódust sikerült elkülöníteni.

V. periódus. E legkorábbi korszak három rétege a neolitikum korát ölelei fel: V-C réteg (korai neolitikum, kb. Kr.e. 6700), V-B réteg (középső neolitikum, kb. Kr.e. 6000), V-A réteg (késő neolitikum, kb. Kr.e. 5800). A kis falutelepülés házai az V-B rétegtől kezdve kőfallal épültek.

IV. periódus. E korszak a korai és középső khalkolitikum nagy kultúráinak korszaka: IV-C réteg (korai khalkolitikum, kb. Kr.e. 5500, korai Halaf- és Hasszúna-kultúra), IV-B réteg (Halaf-kultúra, kb. Kr.e. 5000), IV-A réteg (késő Halaf-kultúra, kb. Kr.e. 4000). A kisebb méretű települést földtöltés védte.

III. periódus. Késő khalkolitikum korai bronzkor átmenetének korszaka. III-C réteg (átmenet a Halaf kerámia és a palesztin áruk (jerikó VIII) között. III-B réteg (késő khalkolitikum, kb. Kr.e. 3000), III-A réteg (korai bronzkor, kb. Kr.e. 2500). A lelőhely Kr.e. 2200 körül elpusztul és egy ideig lakatlan is marad.

II. réteg. Középső bronzkor. Ugaritot egy új népesség telepíti be a Kr.e. III. évezred végén. Ezt a népet a régészeti terminológia – a korszak legjellegzetesebb leletéről, a nyakperecről (torques) – nyakperesviselő népnek nevezi. A következő bevándorló csoport, a sémi nyelvcsalád északnyugati ágához tartozó amurrúk valamikor Kr.e.1900 körül alapították meg a történeti Ugarit királyságát. Ebből a korszakból csak annak a dinasztia-alapító ősnek a nevét ismerjük (Niqmadu fia Jaqarum), akinek uralkodóháza a Kr.e. 19. századtól a Kr.e. 14. századig maradt hatalmon. A korai Ugarit stabilitásának és fontos szerepének okai között szerepel többek között az is, hogy már ilyen korán jó kapcsolatokat épített ki a középbirodalmi Egyiptommal, a XII. dinasztia fáraóival (I. és II. Szeszósztrisszal és III. Amenemhattal). Számos egyiptomi követ és kereskedő hozott egyiptomi műtárgyakat ekkor Ugaritba. Ugarit neve szerepel a Mári királyi palotában talált ékírásos levelekben (Zimri-Lim uralkodása, Kr.e. 1780—1760), a szép számmal előkerülő Kamares kerámia pedig Ugarit jó krétai kereskedelmi kapcsolataira utal. Valószínű, hogy az Akropoliszon álló Baál-templom és Dagan-templom is ekkortájt épült, és a közelükben talált híres sztélét is itt szentelhették fel valamikor a Kr.e. 18. században.

Ugarit a Kr.e. 16—14. században élte virágkorát. Kr.e. 1500 körül kétségkívül a Mitanni Birodalom vazallusa, de ahogy az Amarna levelek sejtetni engedik, a Kr.e. 15. század közepén már valószínűleg egyiptomi protektorátus volt, de szoros és békés egyiptomi kapcsolatai elvitathatatlanok. Az egyik amarna levélből tudjuk, hogy a várost tűzvész pusztította el. Ugarit királyai járatosak voltak a diplomácia útvesztőiben, így sikeresen lavíroztak Egyiptom és Mitanni, majd Egyiptom és a Hettita Birodalom között. Rövid „semleges” korszaka utánm I. Suppiluliumas hettita uralkodó szíriai háborúi idején Ugarit hettita függésbe került (Kr.e. 14. század második fele). Jó diplomáciai kapcsolatai mellett Ugarit elsősorban kiterjedt egyiptomi, anatóliai, ciprusi, krétai és mezopotámiai kereskedelmének köszönhette gazdagságát. Jó kereskedelmi kapcsolatai voltak a mükénéi Görögországgal is. Ugarit elsősorban ciprusi rezet, valamint illatszereket, gabonát, fát, sót és bort exportált. Ekkor épült a város kikötője, mai arab nevén Minet el-Beida, ahol a Közép- és Kelet-Mediterráneum szinte minden nemzetének hajósai megfordultak és kereskedelmi lerakatokat hoztak létre. A kikötő egyik raktárépületének romjai között 1000 flaska illatosított ciprusi olaj került elő. A virágzó városnak az Akropolisz és a királyi paloták között, valamint az Alsóvárosban és a Déli városban kiterjedt lakónegyedei voltak, kőből, illetve kőalapokra épült téglafalakból álló házakkal. A tehetősebb családok földbe épített álboltozatos kamrasírokba temetkeztek. A királyság gazdasági életében a kereskedelem mellett fontos szerepet játszott a mezőgazdaság, a fémművesség, a textílgyártás és a bíborfesték előállítása is.

A várost egykor erős fal vette körül, amelyen a kapukon kívül a hattusai Yerkapihoz hasonló poszterna kapu is volt (1—2. kép). A város legfontosabb részei a már említett lakónegyedeken kívül az Akropolisz és a palotanegyed voltak. Az Akropoliszon állt a város két főtemploma, a Baál- és a Dagan-templom mellett a „főpap háza” és a „jóspap háza” is. A két templom alaprajza hasonló volt: egy négyszögletes antecella állt az egyszerű, szintén négyszögletes, vastagfaló cella előtt. A két templom közül került elő a vallási könyvtár, ahonnan nagy mennyiségű, egyedülálló ugariti mitológiai szöveg került elő. Az ugariti szövegeket agyagtáblákra, ékírással írták. Ez az ékírás azonban eltér a hagyományos mezopotámiai ékírástól, mivel nem szótagírás, hanem a világ legkorábbi ismert ábécéje. A város palotanegyedében állt az ún. északi palota és déli palota mellett a központi királyi palota (3—6. kép). Első építési fázisában egy udvar körül elhelyezkedő helyiségekből álló épület volt. Később egy nagyobb udvar köré szerveződő második szárnyat csatoltak az épülethez. E szárny egyik terme alatt kapott helyet a királyi nekropolisz három álboltozatos kamrája. Később két újabb udvar és a hozzájuk tartozó helyiségek hozzáadásával a palota területét megkétszerezték. Egy új monumentális bejárat (propülaion) két oldalát tornyok szegélyezték. A kapu közeli helyiségekben kapott helyet a levéltár és a kincstár is. Újabb építési fázist jelentett a palota keleti irányú kiterjesztése. Itt egy kertes udvar mellett épült meg a leváltári szárny, valamint egy elefántcsont faragó műhely is. A kancellária udvarán állt egy nagy medence. E medence mellett állt az a kemence, amelyben az épületszárny emeleti helyiségeiben megírt agyagtáblákat kiégették. A palotában a régészek összesen öt levéltárat tártak fel (központi, keleti, déli, délnyugati és nyugati levéltár), amelyekben nagy mennyiségű adminisztratív szöveg mellett irodalmi alkotások, sőt többnyelvű (sumer, akkád, hurri, ugariti) szótárak is kerültek elő. A királyi levéltárak egyedülálló adatokat szolgáltattak Ugarit és a Közel-Kelet Kr.e. 14—13. századi történetéről.

A város utolsó királya, Hammurapi Kr.e. 1185 körül, a tengeri népek támadása idején halt meg. A tengeri népek a levantei partvidék több más településével együtt ekkor Ugaritot is elpusztították, és a város soha többé nem épült újjá. Szórványos megtelepedés nyomai azonban a későbbi korokból is megfigyelhetők. Tudjuk, hogy a perzsa időkben görög nevet (Leukos Limen) viselt.