Keresés

 

 
   

 

 

 

SETO, RAKU, ORIBE KERÁMIA;

SEN NO RIKYū ÉS A TEASZERTARTÁS

 

 

 

17.a Raku teáscsésze (Glimpse, 1937)

17.b Ko-Seto teaportartó (Glimpse, 1937)

 

 

 

A Momoyama-korban a kerámia művészet számos újítással gazdagodott, nagymértékben átalakult. A háborúskodások miatt a kerámikus művészek elhagyták setoi kemencéiket és Minoba költöztek, Nagoyától északkeletre, mely nyugalmasabb vidék volt. Az 1560-as évek végétől a Mino kemencékből különféle mázakkal készült teáscsészék a teaszertartás számára, továbbá a kapcsolódó étkezéshez, a kaiseki ryōrihoz szükséges edények került ki. A felvirágzás időszaka 1625 körülig tartott.

 

A neves teamesterek, közülük is a legismertebb, Sen no Rikyū (1522-1591) esztétikai elveit követve az egyszerű eszközök, mint például a bambuszból készült teaporkanál, vagy a helyi készītésű kerámiák, fontos szerepet kaptak a teaszertartásnál. Az egyszerűség, a szabálytalan formák, az idő nyomai jelentették a teaszertással kapcsolatos szépségiedeált. A Mino kerámiák eltávolodtak a korábban a Ko-Seto stílust jellemző szabályos formáktól, finoman dekorált felületektől. A Mino kerámiák fénykora egybeesik a teaszertartás elterjedésével. Korábban a katonai elit és a Zen szerzetesek művelték elsősorban a teakultúrát, azonban később szélesebb körben is népszerűvé vált és a teaszertartás a társadalmi érintkezés egyik formájává vált. A minoi műhelyek úgy feleltek meg az igényeknek, hogy számos új mázat és stílust alakítottak ki, melyek egy része a korábbi hagyományos Seto kerámiákat követi, s megszületett a Shino és az Oribe stílus is. A Shino kerámiák voltak a legkedveltebbek, számos különböző típusuk alakult ki, voltak díszítetlenek és egyszerűbb motívumokkal díszítettek, s jellegzetes volt továbbá a szürke szín. Legtöbbjük keménycserép, vastag, repesztett, földpát tartalmú mázzal borítva. Az Oribe kerámiák Furuta Oribe (1544-1615) jólismert teamesterről kapták nevüket. Színesek, felületükön az egyenetlenül felvitt, rézzöld mázas részek és a fehéres színű alapon megjelenő, barna színnel festett motívumok elegyednek.

 

A Momoyama-kor harmadik innovációja a kerámia művészetben a raku. A raku kerámiákat kifejezetten a teaszertartáshoz készítették, a teaszertartás szabályait, esztétkai elveit kialakító neves teamester Sen no Rikyū (1522-1591) alapelveit követve. A raku szó a kerámiák típusát és az ezeket készítő művészeket is jelöli. A raku kerámiák általában keménycserépből készülnek, fekete, fehér, vörös vagy áttetsző mázzal. Kisméretű, egykamrás oxidációs kemencében égetik ki, viszonylag alacsony hőmérsékleten. Még forrón veszik ki a kemencéből, így a végleges megjelenés kialakulásában a véletlennek is szerepe van. A készítéstechnika egybecseng a Zen tanításokhoz kapcsolódó esztétikával, csakúgy mint Sen no Rikyūnak a teaszertartás eszközeiről vallott, az egyszerűséget, a rusztikus felületeket, szabálytalan formákat előtérbe helyező gondolataival.

 

 

 

Bincsik Mónika