|
|
 |
KERÁMIAMŰVÉSZET AZ EDO-KORBAN (1600-1867)
30.a Kék-fehér porcelán tálak, Arita, Hizen (La céramique Japonaise, 1881)
30.b Arita tálak (La céramique Japonaise, 1881)
Az Edo-korban két újítás határozta meg alapvetően a kerámia művészet világát.
1616-ban Ri Sampei (1579-1655), az Arita környékén élő koreai származású keramikus felfedezte annak a különleges agyagnak, a kaolinnak lelőhelyét, mely magas hőfokon kiégetve porcelán készítésére alkalmas. Csaknem ugyanekkor Koreából egy újfajta égetőkemence típus is átkerült, melynek segítségével gazdaságosabban és nagyobb mennyiségben égethetők ki a kerámia tárgyak. A porcelán hamarosan nagy népszerűségre tett szert, hiszen nemcsak tartósak voltak a porcelánból készült edények, de a mázazás és kiégetés után fehérré váló test kitűnő alapot szolgáltatott a különböző díszítményeknek. Kezdetben a japán porcelánok a koreaiak mintájára készültek, majd a népszerű kínai kék-fehér porcelánok technikáját is elsajátították, s egyre nagyobb mennyiségben készítették. Ezeket a „máz alatti kék festés“ technikával készült darabokat „régi Imarinak“ hívják, arról a kyūshūi kikötőről elnevezve, ahonnan exportálták őket.
A porcelánok díszítésének technikájában a 17. század közepe táján történik jelentős előrelépés, mikor az aritai művész, Sakaida Kakiemon (1596-1666) kidolgozza a máz feletti díszítés eljárását, melynek segítségével a máz alatti kék díszítményekhez más színű motívumok is hozzáadhatók. A Kakiemon stílus jellegzetessége az élénk árnyalatok, zöld, sárga, ritkábban lila, fekete alkalmazása. Az egyik legmeghatározóbb színárnyalat egy narancsos-vörös, mely a japán datolyaszilva (kaki) héjának színe. A művész neve is utal erre a sajátos árnyalatra. A Kakiemon porcelán tejfehér, áttetsző testéről és jó minőségű mázairól vált híressé. A különböző tányérok, csészék mellett figurális kompozíciókat is készítettek.
Aritában az Imari darabok készítése az 1680-as években érte el csúcspontját kék-fehér, vagy többszínmázas, arannyal díszített, főként virág és inda motívumokkal megkomponált edényeket készítettek. Közülük kerültek ki főként a holland Kelet-indiai társaság közvetítésével Európába exportált darabok is. A 18. század második negyedére az Imari iránt mutatkozó nagy kereslet a formák és a díszítőmotívumok leegyszerűsödéséhez, tipizálódásához vezetett.
A kerámiaművesség másik stílusát, a Kyotoban honos irányzatot képviselte Nonomura Ninsei (c. 1574-1660). Keménycserép testen élénk színű mázak, jellegzetesen japános motívumok határozzák meg ezt a stílust. Ninsei pályája kezdetén egyszerűbb teaszertartási eszközöket készített, majd az 1660-as évektől új szemlélettel alkotta darabjait. A keménycserép edényeket – teáscsészéket, teatároló edényeket–, hagyományos, dekoratív japán motívumokkal ékítette, melyek egy része a Rinpa-iskola művészetéhez kapcsolható.
Bincsik Mónika
|
