Keresés

 

 

 

BONSAI

 

 

 

37.a Bonsai fácska (Japan, its land, 1958)

 

A bonsai, azaz a „miniatűr fák művészete“, Japánra jellemző, magas színvonalon művelt kertészeti műfaj. A bonsai szó (japánul a bon tálcát, vagy alacsony edénykét jelent, a sai pedig növényt) jelenti egyrészt azt a technikát amivel művészi hatású fákat, bokrokat, növényeket nevelnek kerámia edénykékben, de magukat a törpefácskákat is jelöli. A bonsai növényeknek rendelkezniük kell mindazzal a szépséggel és természetességgel, mely a természetben növekedő növények sajátja, ugyanakkor méretük csak töredéke a természetes fákéknak - centiméteres értékek. A növényeket művészi kompozíciókba rendezik, vagy olyan látványokat hoznak létre, melyek természeti tájképek hatását keltik. A törpefák fennséges, öreg fákat idéznek, melyeken nyomokat hagyott az idő és a természeti elemek megpróbáltatásai. A bonsai művészet gyökerei a shintō vallásig vezethetők vissza, a törpefácskák nevelése közvetíti a természet szeretetét és tiszteletét, a természeti és egyetemes igazságok megértését, elfogadását. Úgy tartják, hogy a bonsai neveléséhez három erény szükséges: igazság, jóság és szépség. A törpefa kompozíciók szépségét műalkotásokéhoz hasonlóan értékelik. Vannak más művészeti formák is Japánban, melyekben látványokat hoznak létre, például kövekkel (bonseki) vagy pedig tálcára (homokba) vagy faállványra helyezett kövekkel (suiseki).

 

 

Az első törpefácskákat feltehetően Zen szerzetesek hozták át Japánba Kínából a 12-13. század táján. A 13. század végéről, 14. század elejéről fennmaradt tekercsképek némelyikén már megtalálhatók bonsai ábrázolások. A törpefák nevelése a Kamakura-korban (1185-1333) vált népszerűvé Japánban, elsősorban az arisztokraták közt. Motokiyo Zeami (1363-1443) egyik Nó darabjának tanúsága szerint a bonsai művészet ekkorra már elfogadottá vált a felsőbb osztályok köreiben. Általánosan népszerűvé azonban csak az Edo-korban (1600-1867) vált. A késő Edo-kor „írástudó festői“ (nanga iskola) közül többen is foglalkoztak a bonsai kultúrával.

 

 

A Taishō-kor (1912-26) óta a bonsait a tokonomában, a fogadószoba reprezentatív, műtárgyak bemutatására szolgáló falfülkéjében is elhelyezik. Korábban semmilyen földet tartalmazó tárgyat nem állítottak ide. A bonsai soha nem egyedül áll a tokonomában, függőtekercskép, egy kisebb bonsai, vagy esetleg valamilyen faragvány kíséri. A bonsai kiválasztása általában igazodik az évszakhoz.

 

Bincsik Mónika