A RINPA-ISKOLA MŰVÉSZETE, ōGATA KōRIN (1658-1716)
20.a Kōrin: Hullámok, paravánkép (2000 years, 1958)
20.b Kōrin: Fehér és vörös szilva, paravánpár (2000 years, 1958)
20.cKōrin: Mályvák (Kokka 216, 1908)
A Rinpa-iskola eredetét a Momoyama-kori neves művészig, Sōtatsuig (1600-1640) vezeti vissza, azonban az iskolára jellemző stílus kialakítása ōgata Kōrin (1658-1716) művészetéhez köthető, aki Sōtatsu harmadik generációs követője és leszármazottja. A Rinpa-iskola tagjai főként azon kereskedők és művészek csoportjából származnak, akik Kyotoban szereztek pozíciót és gazdagodtak meg a 15. század vége táján, s az elszegényedett arisztokráciával is jó kapcsolatokat ápoltak, sokat merítettek kultúrájukból. Ebből adódóan is sokszor választották műveik témájául a klasszikus irodalmi alkotásokat, mint például a Genji regényét (Genji monogatari), vagy pedig a klasszikus költeményeket. A másik gyakran ábrázolt témakör a négy évszak látképei vagy pedig a madár-virág kompozíciók. Jellemző továbbá a Rinpa-iskola stílusára az élénk színek és az arany, ezüst gazdag alkalmazása, mely a Heian-kori művészetek virágzását idézi.
ōgata Kōrin annak ellenére, hogy városi kereskedő családba született, korának főbb művészeti irányain kívülálló maradt. Családja régóta jó kapcsolatot ápolt a kulturális elittel, a legnevesebb műértőkkel. A család a Momoyama-kor (1573-1600) óta működtette textilüzletét Kyotoban, a legelőkelőbbeknek is szállítottak textíliákat, öltözeteket, azonban Kōrin idejére az üzlet súlyos adósságokat halmozott fel.
Kōrin és öccse, Kenzan az újonnan meggazdagodott városi réteg számára kezdett dolgozni, Kōrin textileket tervezett, függőtekercsképeket és paravánokat festett, Kenzan pedig kerámiákat alkotott. Kōrin visszatért Sōtatsu stílusához és a Kanō-iskola hagyományaihoz, megőrizve családja művészeti gyökereit. Kōrin művészetében három fontos jellegzetesség emelendő ki. Elsőként, hogy folytatta és újjáélesztette a korai 17. századi témákat és stílust, főként Sōtatsu művei nyomán, ilyenek például a különféle legyezőkompozíciók és legyezőmotívumok. A második jellegzetes sajátosság az ábrázolt motívumok lapos, leegyszerűsített rajza. Annak ellenére, hogy számos madár-virág kompozíciót készített természet után, motívumai sokkal inkább dekoratív, stilizált hatást keltenek. Jól megfigyelhető ez a vonás a neves „Íriszek“ paravánpáron is, a virágok tussal húzott körvonalak nélkül jelennek meg, s az arany háttér előtt ábrázolt virágszirmok nem árnyékoltak, hanem a kék különböző árnyalataival megfestett lapos színfoltokként, ritmikusan sorakoznak. A virágok hegyes, lendületes vonalú zöld levelei éles kontrasztot alkotnak a háttér aranyával. A motívum egy klasszikus irodalmi műre utal. Kōrin művészetének harmadik jellegzetes vonása a gazdag, dekoratív megjelenítés, széles, íves formák, éles szīnkontrasztok. Kōrin munkáinak időrendiségét nem könnyű meghatározni, kevés festménye datált. Később a Rinpa-iskola hagyományait számos művész követte, a 19. század végéig több-kevesebb módosulással továbbélt a stīlus.
Bincsik Mónika
