|
|
MEZOPOTÁMIAI MŰVÉSZET
(KR.E. III. ÉVEZREDTŐL KR.E. 539-IG)
Dr. Dezső Tamás
(ELTE BTK Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék)
|
|
Mezopotámia, illetve a Közel-Kelet művészetének kezdetei a neolitikum kezdetére nyúlnak vissza. Ez a terület (a "termékeny félhold") volt ugyanis az élelemtermelő gazdálkodásra (földművelés és állattenyésztés) való áttérés, bizonyos növény- és állatfajok háziasításának színtere. A Levante, Anatólia és a Zagrosz hegyvidéki lankáin jöttek létre az első települések (Jerikó, Catal Hüyük, Hacilar, Dzsarmó, stb.). Mezopotámiában a Kr.e. V. évezredi fejlődés eredményeként a Kr.e. 4. évezredben lezajlott az ún. városi forradalom, amelynek eredményeként létrejöttek azok a városias települések, amelyek a sumerek Kr.e. 3400 körüli megjelenését követően sumer városállamokként kerültek be a történelembe. Ezek a városias települések nem csak építészetükben (monumentális középületek, templomok, a Kr.e. 3. évezred első harmadától városfalak és paloták), nem csak az ékírás feltalálását követő óriási hatású írásbeliségben, hanem a tárgyi művészetekben is maradandót alkottak.
A Kr.e. III. évezred közepén, az ún. koradinasztikus korban a tárgyi kultúra kivételes forrásainak számítanak az ún. Ur-i királysírok, amelyek nem csak gazdag tárgyleleteikkel fényt vetnek a korszak tárgyi kultúrájának gazdagságára. Ebben az időben jelenik meg az a dombormű plasztika, amely az első ismert sztéléken (Keselyű sztélé) megteremti a monumentális királyfelirat fogalmát is. A sumer városi élet sok más elemével együtt ezt a sztéléművészetet is átveszik az Agadei-dinasztia akkád (sémi) származású uralkodói (Narám-Szín sztélé). Talán erre a korra keltezhető az a gyönyörű bronz szoborfej, amely talán agadei Narám-Színt, vagy nagyapját Sarrukínt ábrázolja. A Kr.e. III. évezred végén, a III. Ur-i dinasztia idején (Kr.e. 2112-2004) a városépítészet újabb fejlődésen ment keresztül. Ur-Nammu megépíttette az első ziqqurratukat (lépcsőzetes toronytemplomokat) Eriduban, Urban, Urukban és Nippurban.
A Kr.e. II. évezred elejéről az ún. óbabilóni korból a nagyszámú terrakotta plasztikán kívül viszonylag kevés műalkotás maradt fenn. Ezért is érdemel figyelmet az ún. Hammurapi kódex fekete dioritoszlopa, amely jól bizonyítja, hogy a nagyművészetek is virágoztak. Sajnos az évezred közepéről, az ún. középasszír és középbabilóni (kassú) korból is kevés művészeti alkotás maradt ránk. Ekkor születik azonban Babilóniában a kudurru (birtokadományokat rögzítő, területjelölő sztéléoszlop) műfaja. amely a Kr.e. I. évezred első felében is népszerű marad.
A Kr.e. I. évezred első fele az Újasszír Birodalom kora (Kr.e. 911-612). Az asszír királyvárosok (Assur, Kalhu, Dúr-Sarrukín és Ninive) monumentális építészete (városfalak, templomok és paloták) rányomta bélyegét a művészetekre is. A nagyművészetek, a nagyplasztika a primér díszítő funkciók mellett a birodalmi propaganda igényeit is kiszolgálta. Az asszír királyi paloták (az Északnyugati és a Központi Palota Kalhuban, Dúr-Sarrukín királyi palotája, valamint a Délnyugati Palota és az Északi Palota Ninivében) a művészetek új válfajait helyezték az előtérbe. A monumentális plasztika a paloták funkcionális elemévé vált. A kapukat monumentális, emberfejű bikaszobrok őrizték, míg a paloták termeinek falait palotadomborművekkel díszítették. A palotadomborművek a falburkoló kő orthosztatosz lapok reliefekkel díszített változatai. Az ábrázolások tematikus csoportokra oszthatók (szertartási jelenetek, vadászatok, adóvívő jelenetek és háborús jelenetek). Ezek a csoportok az asszír birodalmi ideológia egy-egy aspektusát fejezték ki, így egyszerű díszítő vagy építészeti funkciójukat messze meghaladó ideológiai töltéssel bírtak. Ennek a birodalmi művészetnek a paloták épületdíszein kívül más rokon műfajai is voltak. Ebbe a körbe tartoznak az asszír király- és istensztélék, szobrok, szikladomborművek és obeliszkek. Azokat a felületeket, ahol nem állt rendelkezésre palotadombormű, színes falfestményekkel díszítették. Ezek lehettek a palotadomborművek feletti falszakaszokon lévő geometrikus motívumok, de a palotadomborműveket helyettesítő, azok formakincsét a falfestészetbe átültető freskók is (Til-Barszip, Dúr-Sarrukín). A falfestészet mellett mázas csempék is díszítették a paloták és templomok falait. A nagyművészeteknek ez a köre óriási hatást gyakorolt a kisművészetekre (például a pecséthenger és pecsétlő faragásra): azok a nagyplasztika motívumkincsét felhasználva terjesztették a birodalmi ideológiát a birodalom távolabbi területeire is.
Az asszír művészet a bronzkori anatóliai hettita nagyplasztika és a késő, illetve újhettita észak-szíriai nagyplasztikai hagyománnyal kölcsönhatásban fejlődött.
Asszíria bukása (Kr.e. 612) után Babilón az egykori asszír fővárosok nyomdokain világvárossá épült ki. Monumentális városfalai mellett a kék mázas téglákkal borított felvonulási út és Istár-kapu, a királyi palota, a Marduk-templom (Észagila) és a ziqqurratu (Étemenanki) tette az ókori világ egyik legcsodálatosabb városává. |