A buddhista kánon egyik részét a tantrák alkotják, amelyek a filozófia sarkalatos fogalmait fejtik ki. “Az Istenségek Titkos Egyesülése” (szanszkrit: Guhjaszamádzsa, tibeti: Szanduj, mongol: Nuuc huraangüi) tantra (esetleg Aszanga alkotása) a buddhizmusba is bevezetett saktizmus eszméjét fejti ki szamgíti formában, az indiai buddhista irodalom egy korai alkotása. A buddhista kánon műveit lefordították tibetire és mongolra is.

Az 1. képen a Guhjaszamádzsa-tantra tibeti díszkiadásának első oldalai láthatók, ezüst lapokon arany betűkkel az ulánbátori Nemzeti Könyvtár gyűjteményéből. A tantrák - elképzeléseik szerint - emberi alakban is megtestesültek a jidamok csoportjában, így a 2. képen az öt nagy tantra védőistenségeinek ábrázolása látható egy XIX. századi, nagy méretű applikált thangkán az ulánbátori Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből.

Fent középen Vadzsradhara női energiájával (a Gelukpa Rend által tisztelt Ősbuddha), középen Hévadzsra női energiájával, fent Kálacsakra és Csakraszamvara, lent Guhjaszamádzsa és Mandzsusrí haragvó megtestesülése. A fő figura, Hévadzsra lótusztrónja előtt az öt érzékszervet jelképező tárgyak (látás - drágakövek, hallás - lant, szaglás - túróval teli kagyló, ízlelés - gyümölcsök, tapintás - vörös selyemszalag) jelzik, hogy szelíd istenségeknek tekintik ezeket az eszmeiségvédő istenségeket. Ezen a thangkán sárga dicsfénnyel utalnak a szellemi atya, Vadzsradhara és Guhjaszamádzsa összetartozására. Guhjaszamádzsa alakjában valósul meg Vadzsradhara a jelenségek világában, ő a kozmikus fejlődés alapjainál látható ötféle fény. Guhjaszamádzsa és a kezében tartott négy attributum összesen az Öt Tathágatát jelenti. Az élők felé hatását haragvó formában Vadzsrapáni közvetíti.

A 3. képen a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum tulajdonában lévő Guhjaszamádzsa thangka látható. A főistenség Guhjaszamádzsa ún. Aksóbhjavadzsra aspektusa, amit egyrészt a hátoldalon lévő felirat erősít meg, másrészt a kezében tartott attributumok is alátámasztanak. A fő istenség sötétkék testszínű, három feje (sötétkék, fehér, vörös) és hat karja van. Homlokán harmadik szem, ugyanakkor drágakődiadém. Fő kezeivel a női alakot öleli, s egyben csengőt és vadzsrát tart, amelyek szellemi atyjára, Vadzsradharára utalnak. Jobboldali kezeiben lótusz (Amitábha) és nyolcküllőjű Tankerék (Vairócsana), baloldali kezeiben drágakő (Ratnaszambhava) és lángoló kard (Amóghasziddhi). A női alak világoskék testszínű, tulajdonképpen a fő istenség tükörképe. A kép tükrén még triratna díszítmények, hegyek, a Nap és a Hold, valamint felhők láthatók. A montírozás hátlapján négysoros tibeti szöveg olvasható, mely alapjaiban három részből áll: felszentelés, általános áldáskérés, konkrét áldáskérés. A szövegben található nevek segítségével nem juthatunk közelebb a kép keletkezésének helyéhez, idejéhez. A stílusjegyek és a thangka állapota alapján azonban feltételezhető, hogy a XIX. században-XX. század elején készült, kínai vagy kelet-tibeti mester munkája.