Eredetlegendája szerint Begce helyi istenség volt Mongólia és Tibet határvidékén. 1578-ban, amikor a későbbi III. Dalai Láma Szönam Gjaco Kukuhotóba indult a tümet Altan kán meghívására, Begce a különböző állatformát öltő démonok vezéreként megtámadta őt. Szönam Gjaco a Négykarú Avalókitésvara alakját felöltve a buddhizmusra térítette a félelmetes Begcét. Bár a legenda csak a XVI. század második felére teszi Begce buddhizmusra térítésének időpontját, a legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy Begce már korábban, az I. és II. Dalai Láma idejében is a Dalai Lámák védőistenségei közé tartozott, s a II. Dalai Láma kolostorának, a Cshökorgjalnak védelmezője volt. A vörös testszíne és haragvó megjelenése miatt Mongóliában Vörös Mahákálának is nevezett istenség páncélt és mongol csizmát visel, jobbra kilépő pózban áll egy zöld ló tetemére és egy emberi holttestre taposva. Jobb kezével skorpió nyelű lángoló kardot lendít a magasba, bal kezével emberi szívet emel a szájához, honaljában vörös zászlót tart. Kíséretét a félig zoomorf, félig antropomorf lények alkotják.

Mongóliában sokkal gyakoribb a haragvó istenségek ábrázolása, mint Tibetben. Talán eredetlegendája miatt is nagyon gyakori Begce megjelenítése a legkülönbözőbb technikákkal: festmény, applikáció, szobor, amulettartóba való dombormű, stb. Az ulánbátori Szépművészeti Múzeum büszkesége egy, különböző méretű korálokból kirakott cam-maszk. A Mongol Népi Forradalom aktivistái egy ún. Vörös Védőisten előtt tettek esküt, de, sajnos, közelebbit nem tudunk erről az alkotásról, így csak feltételezzük, hogy az egy Begce ábrázolás lehetett.

Vinkovics Judit