NEM FEHÉR ALAPOZÁSÚ THANGKÁK

A mongol buddhista festészetben a XIX. században terjedt el a fekete alapozású festmények (tib.: nag-thang) és a vörös alapozású festmények (tib.: dmar-thang) készítése. A fekete alapozású festményeket a sötétkék vagy zöld testszínű haragvó istenségek ábrázolásánál, a vörös alapozású festményeket vörös testszínű haragvó vagy szelíd istenségek ábrázolásánál részesítették előnyben. A fekete alapra gazdag arany díszítés mellett határozott vonalakkal kellett felrajzolni az alakokat, díszítményeket, mert javításra nem volt lehetőség. Különlegesen ritka volt az arany alapozású thangka (tib.: gser-thang), amit nem is nevezhetünk igazán festménynek, mert az aranyozott felületbe tűvel karcolták bele az ábrázolandó alakok körvonalait, kiállításuknál figyelembe kell venni a fényviszonyokat. Fekete alapozású festményre példánk Vadzsraszádhu dharmapála, a “Gyémánt (szilárdságú) Jó” a legenda szerint bűnös életet élő kóbor szellem volt, akit a Tibetben térítő szent, Padmaszambhava győzött le, térített buddhista hitre és vont be a buddhista tanvédő istenségek sorába. A vörös körvonalakkal megrajzolt főalaknak egy feje és két karja van, a kezeiben vadzsrát és belső szervekkel telt koponyacsészét tart. A hóoroszlánon lovagló alak belső-ázsiai eredetű hosszú köntöst, mongol csizmát, valamint koponyával és fél vadzsrával díszített kerek kalapot visel. Feje fölött Padmaszambhava látható, előtte a “Sötét színű Kovács” lovagol csavarodó szarvú bakkecskéjén. A kép négy sarkában kíséretének képviselői helyezkednek el. A kép túloldalán 6 sor, vörös tussal írott tibeti nyelvű felirat olvasható:

“Ó, győzedelmes, erény nagy barátja, Vadzsraszádhu, ki a leghatalmasabb erőhöz fogható vaskalapáccsal az ellenséget megállítók feje vagy, kíséreteddel együtt lakozz e támaszban! Leld örömöd hús- és vér, s a többi kilencféle ételáldozatban és méltó javakban, hatalmas és szilaj szétszóró széllel semmisítsd meg a mi betegségünket, a nekünk ártó szellemeket s a balszerencse fekete irányából jövő felhőket! A hosszú élet, a dicsőség és hasonló jók halmazának nedves melegétől szárba szökkentett legkiválóbb fehér magot, a szerfölött tiszta fohász rizsét halomba gyűjtve vidd véghez reményeink tökéletes beteljesítését!”

A vörös alapozású festmények példájaként Amitájuszt, a Végtelen Élet buddháját láthatjuk ún. Ezer Buddha ábrázolásban.

Vinkovics Judit