Keresés

 

 
 

 

 

AMULETT-TARTÓK, ÉS AMIT REJTENEK

 

Az amulett-tartók (tib.: ga’u, mong.: gú) a mágia és a vallásos élet határán tartoznak hozzá a buddhista hívő mindennapi életéhez. Minden valószínűség arra mutat, hogy e tárgyak az indiai buddhizmus térhódításával együtt jelentek meg a Tibeti Királykorban (VII - IX. század), de a szó használata csak a XI. századtól ismert és szent relikviákat rejtő dobozkát jelent. Az amulett-tartók széles körű elterjesztése az V. Dalai Láma nevéhez fűződik.

 

Az amulett-tartó csak akkor hatékony, ha közvetlenül érintkezik a testtel, ezért a kisebbeket bőrbe varrták és nyakban viselték, de előfordult, hogy különböző veszélyek elhárítása érdekében egy személy több amulett-tartót is viselt. Míg a kisebb méretű amulett-tartókat testükön hordták, a nagyobb, nehezebb amulett-tartók otthon, a ház tiszteleti helyén töltötték be védelmező szerepüket, s csak a nagy vallásos ünnepek alkalmával hordta őket körbe gazdájuk előtt egy szolga. A férfiak viseletében visszafogottabb szerepet játszott e tárgy, míg a nőknél a különböző anyagú és formájú amulett-tartók a mindennapi ékszerek közé tartoztak. Az ártó szellemektől való védelmet kiterjesztették az állatokra is, így a karavánvezető jakra is helyeztek amulett-tartót.

 

Formájukat tekintve az amulett-tartók többfélék lehettek: ablak nélküliek vagy ablakosak; szív, ovális, kerek, hengeres vagy házi szentély alakúak, de a későbbi időkben és mongol területen elsősorban a négyszögletes, ablakos amulett-tartók voltak divatban. A tibeti királyság korának különleges amulett-tartó formája volt a rin rgyan, amely fordított szív alakú, ablak nélküli, aranyból készült, feliratokkal és türkiz berakással gazdagon díszítve. Ilyet később ritkán készítettek, néhányat a lhászai Potala őriz.

 

Az amulett-tartók anyaga lehet sárgaréz, vörösréz, bronz, ezüst (nagyon ritkán vas), ám előlapjukat általában ezüstözik vagy ezüstből készítik, ill. aranyozzák - a megrendelő gazdagságától függően. A díszítéshez használt drágakövek közül kiemelkedik a türkiz, a korál, de elsősorban női ékszereknél használtak gyöngyöt, turmalint, rubint, smaragdot, gyémántot és zafirt is.

 

Az amulett-tartók fedőlapját különböző díszítmények borítják. Az ablaktalan amulett-tartókon legszívesebben az oltalmazó Fehér és Zöld Tárá istennőt ábrázolták., az ablakos amulett-tartók nyílásait szent szimbólumok csoportjai veszik körül (pl. Nyolc Szerencsés Jelkép, az Öt Érzék szimbólumai, a Királyi Hatalom Hét Kincse, a kívánságokat teljesítő csintámani drágakő). Fent középen általában az ÓM szótag olvasható lanycsa tibeti díszírással. Számos amulett-tartót a világmindenség jelképeként fognak fel, ezért hegyek, tengerek és felhőmotívumok övezik az ablak nyílását.

 

Az amulett-tartók varázslatos védőhatalmukat a beléjük helyezett kegytárgyaktól nyerik, amelyek lehetnek: a) kisméretű fogadalmi festmények; b) kisméretű, agyagból mintázott, festett vagy festetlen szobrocskák, reliefek; c) fémből öntött domborművű istenábrázolások; d) kézzel írott és rajzolt, vagy nyomtatott amulettek megfelelő méretre hajtogatva.

 

Vinkovics Judit