Keresés

ÓBIRODALOM (KR. E. 2647 - 2124)

IV. dinasztia (KR. E. 2573 – 2454)

III

 

Hufu második utódja Khephrén (Kr. e. 2518 - 2493) gízai komplexumában kerül sor a piramistemplom és völgytemplom építészeti formalizálására. Méreteiben piramisa (1. kép)alig marad el apjáétól, piramistemploma azonban minden korábbit meghalad, belső elrendezésében pedig először jelennek meg egy építészeti kompozícióba foglalva a később kanonikussá váló elemek, azaz bejárati csarnok, haránttengelyes pilléres udvar, öt szoborfülke, öt raktárhelység, és belső szentély.

Közvetlenül Khephrén völgytemploma (2. kép) mellett azonos megalitikus stílusban épült az ún. Szfinx-templom, melynek központi tere azonos kiképzésű Khephrén piramistemplomáéval, de egyedi abban a tekintetben, hogy két, keleti és nyugati oldalán elhelyezkedő szentéllyel rendelkezik. A befejezetlenül maradt épület valódi funkciója ismeretlen, de nem kizárható, hogy a következő dinasztia alatt épült naptemplomok előfutára.

A harmadik gízai piramis építője Menkauré (Kr. e. 2488 – 2460) racionalizálja a piramis és piramistemplom egymáshoz viszonyított méretarányait, melyben a piramis csökkentett méretei mellett (65 méteres magasságával tömege kb. egy tizede Hufuénak) a templom elrendezése is leegyszerűsödik.

Az előzményeket tekintve váratlan módon Menkauré utódja Sepszeszkaf (Kr. e. 2460 - 2456) szakítva elődei gyakorlatával saját szakkarai sírkörzetében a piramist egy hatalmas szentély formájú építménnyel helyettesítette („Masztabat el-Faraun”), amely lényegileg visszatérést jelentett a dzsószeri „halotti paloták” felfogásához (3. kép). A király túlvilági létének megváltozott felfogását tükröző épület keleti falához első ízben álajtó támaszkodott, a szoborkultuszt szolgáló piramistemplomot pedig szintén elsőként halotti templom váltotta fel.