KÉSŐKOR (KR. E. 715 - 332)

XXV. DINASZTIA (KR. E. 715 - 656)

A korábbi fejedelemségeket a Kr. e. 8. századra egységes királyságba összefogó majd Egyiptomot uralmuk alá vonó kusita uralkodók önazonosságuk kifejezésére egyiptomi és núbiai elemek összehangolásából kialakított és mindkét oldalról értelmezhető királyság ideológiát, ennek ikonográfiáját és kultuszait hozták létre. Az új állam-mítosz és benne a király és Amun isten központi szerepének vizuális megjelenítéséhez Núbiában ezért a központok (Napata/Gebel-Barkal, Kawa, Pnubsz/Kerma), kisebb, de a szent tájhoz szervesen hozzátartozó tartozó helységek (Szanam, Tabo) és királyi temetők (El-Kurru, Nuri) folyamatos és nagyszabású kiépítését folytatták.

Kasta (Kr.e. 760 - 747) és Taharko (Kr. e. 690 - 664) uralma közötti időszakban a napatai műhelyek egy sajátos stílusnyelvet és ikonográfiát teremtettek, amelynek alapjául a Núbiában álló újbirodalmi templomok építészete és díszítőprogramja szolgált. Pije (Pianhi, Kr. e. 747 - 716) idején ezek felhasználásával alakult ki az a síkművészetben, Sabakotól (Kr. e. 716 - 702) pedig már kerekszobrokon is alkalmazott stílus, amelynek többek között egyik legjellemzőbb ikonográfiai eleme a núbiai etnotípus volt. Negroid arcvonások (1. kép) és kusita királyi jelvények keverednek ó- és középbirodalmi formaelemekkel az archaizálás ebben a sajátszerű kusita irányzatában.

Egyiptomban, monumentalitásában az újbirodalmihoz mérhető építkezés (2. kép) Thébában folyt Taharko (Kr. e. 690 - 664) idején, amely leginkább a meglévő épületek látványosságra törekvő bővítéséből és módosításából állt. Új, liturgikus változásokat tükröző elemként megjelennek a templomok elé vagy hozzájuk épített kioszkok (3. kép) és tornácok, melyek a processzionális ünnepek látványos, a tömegek számára is hozzáférhetőbb részéhez biztosítottak építészeti keretet.

Képek:

1. Amenirdis_01_01
2. MH_Taharqo_01_01
3. Karnak Tah_01_01