ÚJBIRODALOM (KR. E. 1540 - 1069)

XX. DINASZTIA (KR. E. 1186 - 1069)

A késő ramesszida művészet politikai és társadalmi hátterét az egész ókori keletet érintő mélyreható változások alkotják. A Szíria-palesztinai, majd a dinasztia uralmának végén a núbiai birodalomrészek elvesztése, a folyamatos líbiai nyomás, a központi hatalom nem utolsósorban ideológiai gyengülése, amelyet az uralkodó családon és az eliten belüli rivalizálás csupán fokozott, jelentették a korszak valóságélményét. A művészet, mindenekelőtt az udvari művészet tartalmilag, formailag és stilisztikailag ennek tagadását jelentette. A művekben megjelenő szépség és kifinomultság, a formarészletek eleganciája (1. kép) tudatos elfordulás volt egy nyomasztó jelentől és ragaszkodó kapaszkodást jelentett egy végzetesen múló hagyományba, amelyet az eszményített előd II. Ramszesz és kora testesített meg.

Az újbirodalom utolsó nagy építkezései III. Ramszesz (Kr. e. 1184 - 1153) nevéhez kötődnek. A korabeli írott források említései mellett ezek jellegzetességeiről azonban csak fennmaradt thébai templomai (medinet habui emléktemplom, karnaki bárkaszentélyei és az általa megkezdett, Honszu holdistennek szentelt templom) alapján lehet fogalmat alkotni. Ily módon Medinet Habu (2. kép) és a karnaki Honszu templom (3. kép) világosan példázzák a ramesszidák felfokozott iránti előszeretetét és a monumentalitás érzetét kiváltani akaró szándékukat. Térképzésük és ezek részletei, az oszlopcsarnokok nyomasztó szűkössége, a kis terek zárt csoportosítása és tekervényes elrendezése így mind ezeknek kifejeződései.

A jellegzetesen ramesszida stílusú szobrászati és síkművészeti alkotásokban, ha finoman is, de megjelenik már az archaizálás egy a későbbi időszakban egyre erőteljesebbé váló vonulata is, amely III. Thotmesz és korának idealizálásából nyeri legfőbb inspirációját.

Képek:

1. KV-19_01
2. Medinet_Habu_02_02
3. Khonsu-Temple_01