A Dzsokhang (t.: Jo khang, az „Úr Hajléka”), Tibet legszentebb temploma Lhasza régi városrészének központjában található. Eredetileg a tibeti államalapító uralkodó, Szongcen Gampo (ur. 629–649) nepáli felesége, Bhrikuti hozományaként Tibetbe került Buddha szobrot helyezték el benne, s csak az uralkodó halála után került ide Tibet legszentebb szobra, a kínai felesége által hozott Dzsovo (t.i.: Jo bo, az „Úr”). Egy 13. századi tibeti szöveg (t.: ma ni bka’ ‘bum) szerint a Dzsokhang épülete egy tizenkét templomból álló geomantikus rendszer középpontja volt, mely a hatalmat biztosította a Tibet területét uraló démonnő fölött.

A Dzsokhang központi része a háromemeletes főépület. Az oszlopos előcsarnok, és az apró szentélyekkel szegélyezett főcsarnok, az indiai Adzsanta 5. század végi buddhista barlangtemplomainak építészeti elemeivel rokoníthatók. Legrégebbi részeinek öt földszinti szentély fából faragott kapuzata számít, melyeket nepáli nevár mesteremberek készítettek az alapítás időszakában. A földszinti szentélyek közül a központi helyet a Dzsovo szentélye foglalja el. Az aranyozott vörösréz szobor Sákjamuni Buddhát ábrázolja tizenkét éves korában. A hagyomány szerint a történeti Buddha életében készült, isteni eredetű szobrot az indiai Magadha uralkodója ajándékozta a kínai Tang dinasztiabeli császárnak, Taizongnak (ur. 627–649), s leánya, a Szongcen Gampónak feleségül adott Wen Ch’eng hercegnő 641-ben hozta Tibetbe. Eredetileg a közeli Ramocse (t.: Ra mo che) templomban állt, majd Szongcen Gampo halála után a Dzsokhangba került. A szobor ma látható formáját Congkhapának köszönheti, aki 1409-ben többek között díszes diadémot helyeztetett rá, s ennek következtében ikonográfiai jelentése is megváltozott. Az eredeti műalkotás valószínűleg sokat sérült a tibeti történelem viharaiban. Egyes feltevések szerint a Lhaszát 1717-ben kirabló dzsungár mongolok elrabolták, s a ma látható szobor valójában 18. századi kínai munka. A fölötte levő emeleti szentély északi falán olyan 7–9. századi falképek is megmaradtak, melyek a dunhuangi festményekkel mutattak hasonlóságot, ám ezeket a nyolcvanas években egy restaurálás során eltávolították.

A Jarlung dinasztia bukása után a Dzsokhang hanyatlásnak indult, majd többször helyreállították, s a 17. században kapta jellegzetes, aranyozott tetőzetét. Az épület a Kulturális Forradalom alatt sérüléseket szenvedett, de 1979-ben újra megnyitotta kapuit.

 Kelényi Béla