1: Sákjamuni Buddha ábrázolásának szerkezeti rajza. In: Losal, J.: New Sun Self Learning Book on the Art of Tibetan Painting, 1982, p. 59

A tibeti művészetben nélkülözhetetlen az ikonometriai szabályok ismerete. Ha a művész el akarja készíteni egy adott istenség figuráját, akkor nemcsak a szövegekben rögzített ikonográfiát, hanem a méretrendszerét is pontosan ismernie kell. Az indiai hagyományokat követő ikonometria alapszövegei főként az egyes tantrákban találhatók meg. A különböző istenségek arányai eltérnek egymástól, s bár egyes művészeti iskolák és mesterek különböző hagyományokat alakítottak ki, ezeket a panteon hierarchiájának megfelelően általában négy, hat esetleg tizenegy fő osztályba sorolják. A legnagyobb méretűek a buddhák különböző megjelenési formái (pld. a Tathágata buddhák, Sákjamuni Buddha) ezt követik a jidamok, bódhiszattvák (pld. Csakraszamvara, Avalókitésvara vagy Manydzsusrí), a női istenségek (pld. Tárá, Szaraszvatí), a haragvó, Tanvédő istenségek (pld. Vadzsrapáni, Mahákála), majd az emberi lények (pld. Sákjamuni Buddha tanítványai, az arhatok).

A tibeti ikonometriában két alapvető mértékegységet különböztetnek meg: a

2: Sákjamuni Buddha ábrázolásának  öltözékkel ellátott rajza. In: Losal, J.: New Sun Self Learning Book on the Art of Tibetan Painting, 1982, p. 62

„nagy” (t.: cha chen, u.a., mint „arasz”, „tenyér”, „arc”), és a „kis” mértéket (t.: cha chung, u.a., mint „ujj”, „hüvelyk”). Egy „nagy” mérték tizenkét „kis” mértéknek felel meg, s mivel az ábrázolások arányaira utalnak, bármilyen méretnél alkalmazhatók. A tengelyvonalból (ún. Brahmá-vonal, t.: tshangs thig) kiindulva kell a függőleges, vízszintes és átlós méretvonalakból álló hálózatot (t.: thig tshad) megszerkeszteni, s az ikonometriai szövegek pontosan meghatározzák a vonalak helyét, s egymástól való távolságát is. Ebbe a vonalhálóba rajzolják bele először a figura szerkezeti vázát, majd az öltözék nélküli figura körvonalait. Ezután következik a ruházat, és a különböző attribútumok, a békés istenségeknél a dicsfény, a haragvóknál a lángkör megrajzolása. Amikor a művész tanultabbá válik, már egyszerűsített vonalrendszerrel (t.: sdon tshad) is dolgozhat tovább, a megfelelő szintű művész pedig egyenesen az öltözékkel együtt képes megrajzolni az egyes figurákat. Ugyanakkor előfordul az is, hogy a művészek csupán egy átlyuggatott mintalapról másolják le az egyes figurák körvonalait. Nagyobb kompozíciónál a festő először egy oválist szerkeszt a nagyobb fő figura számára, majd a többi, kisebbnek is kijelöli helyét a képen. Ekkor már kétféle méretrendszerrel kell dolgoznia. Csupán ezután rajzolja meg a képhez tartozó járulékos elemek (pld. a tájkép egyes részletei) vázlatát is.

Kelényi Béla