|
|
 |
Szarvavid Vairócsana buddha mandalája. Kelet-Tibet, 18–19. sz. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Lt.sz.: 69.198
MANDALA
A mandala (szkrt: mandala, t.: dkyil ’khor) a meditációs gyakorlat legfontosabb képi segédeszköze az vadzsrajána buddhizmusban, a buddha-állapotot megtestesítő istenség, a jidam (t.: yi dam) megszentelt környezete. Vizuálisan egy középpont körüli körökből és négyzetekből szerkesztett rendszer, amely valójában az istenség háromdimenziós palotájának alaprajza. Általános szerkezetük szerint a mandala-ábrázolások legkülső köre az öt színben ragyogó Tűz-hegyet (t.: me ri) jeleníti meg. Ezután következik a keskeny, egymásba érő Vadzsra-sor fala (t.: rdo rje ra ba), melyet egy Lótusz-szirom kör (t.: pad 'khor) vesz körül. Ezt a hármasságot a magasabb tantrikus osztályokba sorolt mandaláknál kiegészíti a Nyolc Temető köre (t.: dur khrod brgyad). A külső körök után következik a parkszerű előtérrel határolt Palota (t.: gzhal yas khang) alaprajza, mely egy kettős vadzsrán (t.: sna tshogs rdo rje) nyugszik, s négy oldalát egy-egy oldalnézetben ábrázolt diadalív (t.: rta babs) határolja. Az átlókkal az égtájak szerinti négy részre osztott belső rész közepén, egy lótusz-trónon helyezkedik el a mandalát meghatározó istenség (t.: gtso bo), amellyel a beavatott azonosul, körülötte pedig kísérete helyezkedik el. A mandala minden részletének kötött, szimbolikus jelentése van.
A tibeti források szerint a mandalának három alaptípusa van: a vászonra rajzolt vagy festett kétdimenziós mandala (t.: ras bris kyi dkyil ‘khor), a színezett porból készült, ún. homokmandala (t.: rdul tshon gyi dkyil ‘khor), melyeket beavatási szertartások alkalmával készítenek, és a háromdimenziós, anyagi szerkezetű (t.: blos bslang kyi dkyil ‘khor) mandala, melyet általában fából vagy agyagból készítenek. Ugyanakkor számon tartják még a meditáció (t.: bsam gtan) által létrehozott mandalát, és az emberi testet is értelmezik mandalaként (t.: lus dkyil). Tibet első, a 8. században alapított kolostora, Szamje mandala-alaprajzú, majd a buddhizmus „későbbi”, 11–12. századi elterjedésével a tibeti templomokban található mandalák az időközben lefordított tantrák (t.: rgyud) modelljeit követtek. Ilyen a 10. sz. végén alapított Tabo kolostor szentélyében található szobrok Vadzsradhátu mandalát (t.: rdo rje dbyings kyi dkyil ‘khor) alkotó rendszere, s az 1200 körül alapított Alcsi kolostor egyik templomában található falképei. Az 1429-ben alapított Ngor kolostor évszázadokon át híres volt festett mandaláiról. A Gyancéban található 15. századi nagy sztúpa, a Kumbum maga is térbeli mandalának számít.
Kelényi Béla
|
