Eredetét tekintve, az indiai Rigvéda szerint a vadzsra a védikus viharisten, Indra mennykő-fegyvere volt, melyet az isteni kovács, Tvastri készített Indrának, hogy mitikus ellenfelét, a vizeket visszatartó Vritra sárkányt lesújtsa. A vadzsrához hasonló jellegű fegyver a közel-keleti mitológiákban is megjelent, a nyugatiak közül pedig az ég-istenségek (Thor, Zeusz, Jupiter) fegyvereivel rokonítható.
A korai buddhizmusban a vadzsra az indiai és közép-ázsiai ábrázolásokon, mint Vadzsrapáni bódhiszattva attribútuma, már nem villám-fegyverként, hanem egy kétoldalú, szögletes jogarként jelenik meg. A későbbi vadzsrajána-hagyományban a vadzsra egy olyan, szimmetrikus, egy vagy több ágban végződő szertartási eszközzé vált, melynek minden része szimbolikus értelmet nyert. Leggyakoribb fajtája az ötágú vadzsra, mely számos rituális eszköz nyelét is koronázza. A középpontjában található, az abszolút valóságot (szkrt.: dharmatá) szimbolizáló gömb-alakzat mindkét végéhez illeszkedő gyűrűkből egy-egy nyolcszirmú lótusz nő ki, melyek a nyolc bódhiszattvát és női párjaikat, együttesen pedig az Üresség (szkrt.: súnjatá) tizenhat fajtáját szimbolizálják. A rajtuk nyugvó, a megvilágosodásra irányuló tudatot (szkrt.: bódhicsitta) szimbolizáló Hold-trónushoz kapcsolódik azokat a négyességeket (pld. győzelem a négy negatív hatást megjelenítő négy Mára felett) jelképező mitológiai állatoknak (szkr.: makara) a fejei, melyekből a vadzsra központi tengelyében záródó ágak indulnak ki. Az ötágú vadzsra egyik oldala többek között az ötös buddha-családot (skr.: panycsakúla) és a nekik megfelelő ötösségeket, másik oldala a hozzájuk tartozó női párokat, az öt Anyát jelképezi, együttesen pedig a tíz bódhiszattva-szintet (szkrt.: bhúmi) és a tíz irányt.
A vadzsra számos istenség attribútuma. Gyakori változata a kettős vadzsra (szkr.: visvavadzsra), mely a mandala-palota alapjaként is szolgál, s ezzel „pecsételik” le a tibeti kisplasztikák aljának zárólemezét is. Míg a vadzsra változatlan formában került a tibeti buddhizmus hatása alatt álló Kínába és Mongóliába, addig a japán tantrikus buddhizmusban, a singonban némileg átalakult, s többféle formában is megjelent.
Kelényi Béla
