A tibeti buddhista templomok előterében látható Életkerék (t.: srid pa’i ’khor lo) a tibeti buddhizmus művészetének legrégebbi kép-típusai közé tartozik. Nem kultikus célból készült, hanem azért, hogy a hívők számára bemutassa az élőlények Körforgását (t.: ‘khor ba) a hatféle létalakban (t.: ‘gro ba drug). Az Életkerék első ismert változatát, mely az indiai Adzsanta XVII. számú barlangtemplomában (5. sz. vége) található, 1828-ban mint a Zodiákus ábrázolását írták le, s csak 1892-ben vetette össze a tibeti buddhizmusról jelentős könyvet író L. A. Waddel a tibeti Életkerék ábrázolásokkal.

 A koncentrikus körökből álló Életkereket Jama, a Halál istensége tartja agyarai, kezei és lábai között. A legbelső körben a Három Méreg (t.: dug gsum) szimbóluma, három egymás farkába harapó állat látható: a disznó az ostobaság vagy nem-tudás (t.: gti mug, ma rig), a kakas a vágy (t.: ’dod chags) és a kígyó a harag (t.: zhe sdang) jelképe. Körülöttük egy fehér félkör jelzi a felső, egy fekete pedig az alsó világokba újjászülető lények sokaságát. A „kerékagyból” kinyúló „küllők” között helyezkedik el a Körforgás hat létvilága (t.: rigs drug). A felső félkörben az istenek (t.: lha), a félistenek (t.: lha ma yin), és az emberek (t.: mi) világa, az alsó félkörben az állatok (t.: dud ’gro), az éhségtől gyötört szellemek (t.: yi dvags) és a pokol (t.: dmyal ba). A páncélba öltözött félistenek az istenekkel harcolnak a Kívánságteljesítő Fa (t.: dpag bsam shing) gyümölcseiért, melynek törzse a félistenek világában, koronája az istenek világában található. Az éhség és szomjúság kínjától sújtott lényeknek négy fő csoportjuk van. A poklok világának két fő része a nyolc fagyos és a nyolc forró pokol, melyek még számos további alpokolra oszlanak. A létvilágokba cselekvéseik (t.: las) eredményeképpen születnek újjá a lények, s ennek nemcsak a vágy vezérelte emberek, hanem a gőgös istenek és az irigy félistenek is alávettetnek. A hat létvilágot a buddhák könyörületét megtestesítő Avalókitésvara bódhiszattva hatszótagú mantrája (szkr.: ÓM MANI PADMÉ HÚM) fogja át, s mindegyik világban egy-egy buddha segíti a lényeket, hogy legyőzzék azok szenvedéseit (t.: rigs drug gi sdug bsngal). Az Életkerék legkülső köre az egyik legrégebbi és legalapvetőbb buddhista tételt, a tizenkét tagú „oksági láncolat”-ot (t.: rten ’brel bcu gnyis) jeleníti meg, mely azt illusztrálja, hogy milyen fokozatokon keresztül kerülnek a lények újra és újra a születés és halál körforgásába.

 Kelényi Béla