 |
|
|
|
1: A Nyolc Szerencsés Jelkép. In: Waddel, L.A.: Buddhism & Lamaism of Tibet, p. 392
2: A Nyolc Szerencsés Tárgy. In: Waddel, L.A.: Buddhism & Lamaism of Tibet, p. 393
3: A Hét Drágaság. In: Waddel, L.A.: Buddhism & Lamaism of Tibet, p. 390
TIBETI SZERENCSÉS JELKÉPEK
Nemcsak a tibeti vallásos ábrázolásokon, szertartási eszközökön, hanem a mindennap használatos tárgyakon is azok a jelképek jelennek meg legtöbbször, melyek a szerencsét (t.: bkra shis) szimbolizálják. A Szerencsés Jelképek távol tartják a szerencsétlenségeket: használják őket utazások kezdeténél, házasságkötésnél, újévi ünnepségen és temetéseknél is; ilyenkor a halott üdvéért a házi oltárra állítják őket. A legkedveltebbek Gautama Sákjamuni, a történeti Buddha életének különböző eseményeihez kapcsolódnak. Ilyenek a Nyolc Szerencsés Jelkép, a Nyolc Szerencsés Tárgy és a Világuralkodó Hét Drágasága, amelyek éppúgy láthatók a ruhákon, bútorokon, porcelán teáscsészéken, szőnyegeken, nyergeken vagy éppen a pénzeken, mint az épületeken. Jelentésüket alapvetően meghatározza, hogy az általános hit szerint meg tudják változtatni a jelen és a jövő szerencsétlen eseményeit, s így a szerencsejelek, illetve ezek sorozatait ábrázoló kis fogadalmi képecskék (t.: tsak li) nemcsak a különböző szertartásoknál, felajánlásoknál, hanem a világi élet szinte minden lényeges eseményénél is fontos szerepet kaphatnak. Hátoldalukra gyakorta írtak fel szimbolikus értelmű, verses magyarázatokat, melyeket azután a beavatások során értelmeztek.
A szerencsét hozó jelek leggyakrabban használatos csoportja mindenképpen a Nyolc Szerencsés Jelkép (t.: bkra shis rtags brgyad): az uralkodói ernyő (t.: gdugs), a két aranyhal (t.: gser nya), a kincses váza (t.: gter chen po’i bum pa), a lótusz (t.: pad ma), a Tan hangját jelképező, jobbra csavarodó, fehér kagylókürt (t.: dung dkar g.yas ’khyil), a dicső, végtelen csomó (t.: dpal be’u), a győzelmi lobogó (t.: rgyal mtshan) és a Buddha első beszédére utaló tankerék (t.:’khor lo). Eredetük az ősi, indiai királyi jelképekre vezethető vissza, ugyanis ezeket a – nem mindenben a fentiekkel azonos – tárgyakat mutatták fel az uralkodó beiktatásakor. A buddhista hagyomány szerint azonban mindezt az istenek ajánlották fel megvilágosodása után Sákjamuni Buddhának. A másik fontos csoport a Nyolc Szerencsés Tárgy (t.: bkra shis rdzas brgyad) szintén a legkorábbi buddhista szimbólumok közé tartozik. A hagyomány szerint ugyancsak különböző istenek és személyek ajánlották fel őket Sákjamuninak. A harmadik legfontosabb jelkép-csoport a Világuralkodó, azaz a „Kerékforgató Király” (t.:’khor los bsgyur pa’i rgyal po) Hét Drágasága (t.: rin chen sna bdun), melynek eredete ugyancsak Indiában keresendő.
Kelényi Béla
|
|
|
