|
|
 |
|
1: A legrégebbi tibeti épületnek tartott Jumbu Lagang ábrázolása egy falképen.
Fotó: Gelle Zsóka
|
TIBETI ÉPÍTÉSZET
|
 2. A Potala Vörös Palotájának tibeti rajza. In: Grünwedel, A.: Mythologie du Buddhisme au Tibet et en Mongolie, 1900, p. 73.
|
A tibeti civilizáció építészete eredeti, szinte máig változatlan stílust alakított ki. Általános formájává az emeletes, rézsűs falú épület vált, mely általában kőből épült, lapos tetejű, fából készült struktúrával, belsejében pedig egy nyitott, központi udvar található. A tibeti építészet jellegzetes alapformái már az első történelmi korszakban, a Jarlung dinasztia (7–9 sz.) idején kialakultak, melyeket a szomszédos országokkal való kulturális, politikai és vallási kapcsolatok is erősítettek. Ekkor jöttek létre az épületek fontos alaptípusai: a monumentális hatású erődök (t.: rdzong), a paloták (t.: mkhar), a templomok (t.: gtsug lag khang) és a sírhalmok (t.: bang so). Ugyancsak erre az időszakra jellemzők az emlékoszlopok (t.: rdo ring), melyeknek feliratai a korszak közvetlen dokumentációi. Közép-Tibetben több temetőt is felfedeztek ebből az időszakból, közülük a legfontosabb a Jarlung-völgyi Csongye (t.: ’Phyongs rgyas), ahol a dinasztia uralkodóit eltemették.
A buddhizmus hatása révén kerültek a tibeti építészetbe az indiai kultúra sajátosságaira utaló elemek. A lhaszai Dzsokhang (7. sz.) templom szerkezete hasonlóságokat mutat az indiai Gupta (4–5. sz.) és a Pála (8–13. sz. eleje) korszakban épített kolostorokkal és szentélyekkel, s a tibeti források szerint az észak-indiai Odantapuri kolostor volt az első tibeti kolostor, Szamje modellje. Ebben az időszakban került a tibeti építészeti hagyományba a sztúpa (t.: mchod rten) is. A 13–14. században kínai hatásra kerültek a tibeti építészetbe a tetőzet pagodára utaló elemei. Ugyanakkor nepáli nevár mesteremberek hozták létre 15. században épült egyik legfontosabb épület-együttest, a közép-tibeti Gyance kolostorát, benne képekkel és szobrokkal díszített nagy sztúpával, a Kumbummal. A 15. században épült nagy Geluk rendi kolostorok (Ganden, Dreoung, Szera) nyomán rögzült a kolostorok általános szerkezete, melyekben megtalálható a főtemplom (t.: gtsug lag khang), gyűlésterem (t.: tshogs chen), a szerzetesek kollégiumai (t.: grwa tshang) és a hozzá tartozó egységek (t.: khang tshan), köztük a tantrikus gyakorlók kollégiuma (t.i.: sngags pa grwa tshang), az apát palotája (t.i.: bla brang), valamint a csoportos tanításokhoz és közösségi eseményekhez (pld. csham tánc) használatos udvar. S hogy a tibeti építészet nagyon keveset változott az idők folyamán, azt jól érzékelteti a 17. században épült lhaszai Potala palota monumentális falszerkezete.
A tibeti lakóházak szerkezete a tér ősi hármas felosztásának (az alvilági alsó, a földi középső és a mennyei felső) is megfeleltethető. Az alsó szint az állatok, a fölötte levő szint az emberek, a teraszos tető pedig az isteneknek szánt füstáldozat helye. A ház egyes részeinek (kiváltképp a tűzhelynek) külön istensége van, három szintjét egy függőleges tengely köti össze, melynek „kapui” az alsó és a felső világbeli istenségekkel való kapcsolattartást biztosítják.
Kelényi Béla
|