ELŐZMÉNYEK:

A KÉSŐ PREDINASZTIKUS KOR KR.E. 3500 – 2972)

A fáraónikus Egyiptom művészetének tartalmi, formai, és stilisztikai gyökereiről a késő predinasztikus kor temetőinek és kisebb részben helyi szentélyeinek emlékanyaga nyújtja a legteljesebb képet. A korszak elitjének formálódó eszményeit és ízlésvilágát kezdetben csupán a sírmellékletek egyre növekvő mennyisége és minősége különböztette meg a társadalom egyéb rétegeiétől. Az első immár félreismerhetetlen „fejedelmi” sír az egyelőre párhuzam nélkül álló hierakonpoliszi ún. „100-as Sír” (Nagada IIc), amelynek kialakításánál már vályogtéglát is felhasználtak és falfestménnyel díszítettek (1. kép). Valamivel később, kb. Kr. e. 3100-tól, a Nagada III korszak második felétől jelennek meg az első dinasztia királysírjainak előzményei az abüdoszi temetőben. A két földbe süllyesztett és téglával bélelt téglalap alakú kamrából álló sírok némelyikénél az ekkor már egész Egyiptom felett uralkodó és ezért az ún. „0. dinasztia” (kb. Kr. e. 3100 - 2972) tagjaiként számon tartott királyok neve is ismert (pl. Iri-hor, Ka).

A síkművészet később kanonikussá váló műfaji jellegzetességei közül több, így a regiszterek használata, a körvonal fontossága és az emberi alakoknál megfigyelhető aspektív ábrázolásmód és arányrendszer kezdetei a már említett hierakonpoliszi „100-as Sír” falfestményei mellett a későbbi Nagada korszak világos alapon vöröses barna festéssel díszített kerámiáján ismerhetők fel (2. kép). A festészet mellett a domborműdíszítés, ennek is mély relief változata is ekkor jelenik meg először a presztízs tárgynak számító kovakések elefántcsontból készült díszített markolatain, majd nem sokkal később az ekkor már egyszerűbb geometrikus formájú palettákon.

A későbbi fejlődést úgy tűnik legkevésbé megelőlegező műfaj a plasztika volt. Az udvari művészet fejlődési irányát leginkább visszatükröző, szentélyek és királysírok számára készült nagyszobrászati alkotások közül azonban egy sem maradt fenn, leszámítva a koptoszi Min istent ábrázoló három szobortöredéket. Gyakoriak ellenben a fogadalmi ajándékként felajánlott, emberalakokat vagy különböző állatokat ábrázoló elefántcsont, kő, fajansz vagy agyag szobrocskák sorozatai, amelyek készítése Egyiptom provinciális központjaiban szinte változatlan formában folytatódott egészen az Óbirodalom kései időszakáig. A sírokból előkerült kisplasztikák közül a női alakot formázók talán siratónőket ábrázolnak, míg a késői Nagada időszakban megjelenő különböző kemény kőfajtákból sematikusan megformázott testű férfialakok, amelyek jellegzetessége a hosszú hegyes szakáll, feltehetően a későbbi sírszobrok megfelelői.

A kőmegmunkálás és fém-, elsősorban rézművesség látványos technológiai fejlődése révén növekedett az aranyból, ezüstből, obszidiánból, lazúrkőből készült amulettek és egyéb ékszerek száma. Ugyancsak elterjedtebbé vált az egyiptomi fajansz használata, amelynek kezdetei még a Nagada I időszakra nyúlnak vissza. A gliptika megjelenése is erre a korra esik, amelyen más műfajokhoz hasonlóan nemritkán keletről importált motívumok is feltűnnek.