III. ÁTMENETI KOR (KR. E. 1069 - 715)

XXII. – XXIV. dinasztia (KR. E. 945- 715)

A Kr. e. 10. század második fele és a 8. század utolsó harmada közötti líbiai kor művészetét kevés fennmaradt emlék képviseli. A belső politikai erőviszonyoknak megfelelően a főbb művészeti központok is Alsó-Egyiptomban koncentrálódtak, így elsősorban Memphiszben, Taniszban, Bubasztiszban (1. kép), majd Szaiszban. Ennek eredményeképpen kimutatható stilisztikai különbségek jöttek létre egyfelől Alsó- és Felső Egyiptom művészeti produkciója, másfelől a saját helyi vonásaikat ily módon is érvényesítő központoké között.

A hivatalos állam- és királyságideológiát azonban továbbra is az Újbirodalomból örökölt képi és szöveges retorika uralta. Ezzel megegyezően az építészet, a szobrászat és a síkművészet döntően thutmózida és ramesszida előképeket követett, így például I. Sesonk (Kr. e. 945 - 924) el-hibai vagy karnaki emlékei (2. kép), vagy II. Oszorkon (Kr. e. 874 - 850) királyszobrai illetőleg bubasztiszi kapuja (3. kép) esetében. Érzékelhető elmozdulás a korszak végén figyelhető meg, amikor is Memphisz ó- és középbirodalmi emlékeinek hatására és feltehetően szaiszi igényekre válaszolva egy új, archaizáló irányzat kezd kibontakozni.

A kőből készült királyszobrok rendkívül ritkák, de a magánplasztika formakészlete is érzékelhetően leszűkül. A legfőbb típust a kockaszobrok képviselik, melyek stílusa az újbirodalmi minták továbbélését tanúsítják, viszont jellemző új vonásuk a ruhafelületek finom relief díszítése.

Habár semmiképpen sem előzmények nélküli, a kor bronzszobrászata technikai és formai kísérletezésekről, ezzel egyidejűleg a műfaj iránti érdeklődés komoly fellendüléséről tanúskodik.

Képek:

1. Bubastis---Cem
2. Karnak–Sheshonk-I.
3. Bubastis-O.